fbpx

| Gönye László

Ami a szomjúságból megmarad – palackok az örökkévalóságnak

Amióta létezik az üdítőital, létezik az italcsomagoló-anyagok felhalmozásának problémája is. Az ásványvíz népszerűsége pedig csak tovább rontott az amúgy sem rózsás helyzeten.

Amikor egy üzlet pénztárában kifizetjük palackozott italunk árát, ritkán gondolunk arra, hogy a letett összeg egy részéből (néhány esetben nagyobb részéből) csomagolóanyagot veszünk. Egy eldobható műanyag flakonért 30-35 forintot fizetünk, az alumínium doboz kb. 50 forintunkba kerül. Utóbbi például drágább, mint a benne lévő sör vagy üdítő önköltségi ára.

Magyarországon évi 250 milliárd forintot költünk italfogyasztásra, azaz ilyen értékben vásárolunk a boltban üveges, műanyag palackos, alumínium- vagy kartondobozos italt. Szénsavas üdítőkből mintegy évi 60-70 liter jut minden honfitársunkra, ennek 90%-a Pepsi vagy Coca Cola.

Az üdítőfogyasztás mellé lassan, de biztosan zárkózik fel az ásványvízforgalom. A Magyar Ásványvíz- és Terméktanács adatai szerint 1996-ban még 14 liter volt az egy főre jutó ásványvíz-fogyasztás, 2008-ban ez már több mint 100 liter. Hozzá kell tennünk, hogy Európában még mindig a szerényebb fogyasztók közé tartozunk, de legalábbis a középmezőnybe. Az olaszok és a franciák például évi 120-130 liter ásványvizet isznak fejenként.

A riasztó adatoknak csak egyik következménye, hogy milyen nagyságrendben vásárolunk csomagoló anyagot az italunk mellé (valójában fordítva). Hosszú távon súlyosabb kihatása van a keletkező hulladéknak.

Az italfogyasztáshoz legnagyobb mennyiségben a műanyag hulladék kötődik, csak a PET-palackok tömege 2007-ben világviszonylatban meghaladta az ötmillió tonnát. Kis hazánkban is szép mennyiségben termeljük a szemetet, évi 60 ezer tonna PET-palackot hagyva magunk után.

 

Szeméthalmozás, visszaforgatás

Az italok után maradt csomagolóanyagot – ahogy Perneczki László, a HUMUSZ munkatársa összefoglalta – alapvetően háromféleképp kezelhetjük.

Sajnos a leggyakoribb megoldás az úgynevezett egyutas modell, amely nem más, mint az egyszer használatos dobozok, üvegek, műanyagok alkalmazása, amelyek a szemétlerakókat növelik. A csomagolóanyagok minden formájában ez jelenti a gyakori megoldást. Nyilván a gyártóknak és forgalmazóknak is ez a legmegfelelőbb, hiszen nem kell bajlódniuk a visszaforgatással, a palackokat és kartonokat pedig újra és újra ki lehet fizettetni a vásárlókkal.

A második megoldás az újrafeldolgozás, amikor a csomagolóanyagot más célra, de visszaforgatják a rendszerbe. Ennek feltétele a szelektív gyűjtés, amely – bár fejlődőben van – még mindig nem elég szervezett ahhoz, hogy valódi sikerről beszélhessünk. Magyarországon az évi 1,5 milliárd darab PET palacknak például mindössze 15%-a kerül a szelektív gyűjtés rendszerébe, és csak mintegy 7-8%-ot dolgoznak fel újra. Az italos kartondobozoknál sem jobb a helyzet. Itt 12% kerül vissza a szelektív gyűjtésbe.

Némileg mozdít az ügyön az idén januártól életbe lépett törvényi szabályozás, amely a PET-palackok visszavétele esetén az üzleteknek 85%-os termékdíj-visszaigénylési kedvezményt biztosít. Így ha nem is minden anyagi érdek nélkül, de legalább két nagy áruházlánc, a Tesco és a Cora tett lépéseket ez irányban.

A jelképes összegért – palackonként egy forintért – visszavett műanyagot zsugorítva szállítják a feldolgozóhelyre, így a szállítás is praktikusabb és környezetkímélőbb, mint a szelektív gyűjtőhelyekről. (Ehhez egyébként egy magyar találmány, a Thermo Press nyújt segítséget, amely a palackokat eredeti méretük 8%-ára zsugorítja össze.)

Mindkét helyen a kezdeményezés sikeréről számoltak be. A Corában egy hónap alatt kb. 26 ezer palack jött össze, a Tesco pedig még augusztusig tartó nyereményjátékkal is ösztönzi a PET-palackok és alumíniumdobozok gyűjtését és visszaváltását.

Persze ennek a kezdeményezésnek is vannak ellenzői. Egyesek szerint a szelektív gyűjtőhelyeket kezdik majd kifosztani a könnyű pénz reményében. Ez eddig nem következett be, valószínűleg azért, mert tényleg nem nagy üzletről van szó: a palackokért valóban jelképes összeg kapható, amit ráadásul le is kell vásárolni.

 

Kihalófélben lévő megoldás: a betétdíjas rendszer

A legjobb, ugyanakkor kihalófélben lévő megoldás a visszaváltós rendszer, amikor az üvegeket visszavéve nem újabb energia- és nyersanyag-felhasználással dolgozzuk és használjuk fel, hanem ugyanarra a célra fordítjuk, amiért eredetileg is lejött a gyártósorról. Sajnos évről évre csak a betétdíjas rendszer lassú sorvadásáról tudunk beszámolni.

Mára az alkoholmentes italok piacán 5-6%-ra apadt az újratölthető palackok száma. A néhány éve még működőképesnek látszó visszaváltható ásványvizes PET-rendszer 2008 nyarán például teljesen kimúlt. A borosüvegeknél 6 termékből csupán egy betétdíjas, és a visszaváltós rendszer utolsó bástyájának számító sörforgalomban is túlsúlyba került az egyutas csomagolás. Jól mutatja az irányvonalat, hogy míg az 1990-es évek elején a boltokban kapható italok 80%-át még visszaváltható palackokban forgalmazták, mára 15% alá süllyedt ez az arány. 

Ha bármilyen jogsérelem ér minket, értesítsük az ott illetékes felügyeleti szervet, vagy írjunk a bolt panaszkönyvébe!

Egy üveg 40-80 alkalommal tölthető újra, ami látszólag tiszta nyereség mindenkinek. Úgy tűnik, mégis csak a tudatos vásárlók szeretnék „újraéleszteni” a rendszert. A kereskedők és áruházláncok ellenérvek sokaságával próbálják bizonyítani, hogy nem életképes szisztémáról van szó.

Anélkül, hogy ezeket az érveket és ellenérveket felsorolnánk – amit egyébként a HUMUSZ megtett -, megállapíthatjuk, hogy a még életben lévő betétdíjas rendszer is akadozva, a fogyasztók gyakori megtévesztésével működik.

Több helyen tapasztalható, hogy az üvegvisszaváltásért kapott összeg levásárlására kényszerítenek minket, annak ellenére, hogy a 209/2005. kormányrendelet kifejezetten tiltja ezt a gyakorlatot. Az üzlet köteles kifizetni a betétdíjas üveg ellenértékét.

A kereskedők gyakran önkényesen határozzák meg a visszaváltható üvegek típusát is. Pedig a 4/1997. (I.22.) kormányrendelet azt is kimondja, hogy ha a boltban kapható egy ital, akkor annak betétes üvegét akkor is vissza kell váltania a kereskedőnek, ha azt nem abban a boltban vásárolták.

 

Kép [cc] chrism70

 

A cikk az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával készült.

Mi nem csak a „szuperzöldekhez” szólunk! Célunk, hogy az ökotudatos életmód és az ehhez vezető vásárlási szempontok bárki számára elérhetők legyenek, éljen bárhol, bármilyen végzettséggel, bármilyen szemlélettel is ebben az országban.

Tevékenységünk a gyártók támogatásától és reklámoktól mentes, nem fogadunk el termékmintákat tesztelésre, nincsenek céges támogatóink, sem reklámbevételeink. És ezt továbbra is fenn akarjuk tartani.

Ahhoz, hogy olyan ügyekkel foglalkozzunk, amikre nincsen hazai vagy más pályázati forrás nagy szükségünk van olyan magánemberek támogatására, mint amilyen Te is vagy! Lehetőségeidhez mérten emiatt kérünk, támogasd munkánkat rendszeres vagy egyszeri adományoddal.

Ne feledd, a pénzed szavazat!

Támogass minket!

Képezd magad a webináriumainkon!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

    Válassz hírleveleink közül:*

      Iratkozz fel híreinkre!

      Tippek, tesztek, programok

      Megszakítás