A Magdolna negyedről elkeresztelt Magdi-programot a kreatív társadalmi vállalkozásokat elismerő bécsi SozialMarie alapítvány nemrég díjjal jutalmazta. A ZöFi irodát és alkotóházát nyitott a Karácsony Sándor utca 22. szám alatt, az önkormányzat a Kesztyűgyár Közösségi Házban biztosít helyszínt a program egyik legfontosabb eleméhez, a Cserebere Piachoz.

 

Mi a szerepe a Cserebere Piacnak?

Először is szemléletformáló, mert a fogyasztói kultúrával szemben mutat fel egy alternatívát. Azt üzeni, hogy nem kell mindenhez pénz, és a használt tárgyaknak is van értéke. Van egy másik szerepe is: az itt élők közül sokaknak nincs pénze arra, hogy új tárgyakat vegyenek, ha szükségük van valamire. Számukra a csere nagyon hasznos dolog. A piacon többféle társadalmi csoport találkozik egymással, így az egésznek integráló hatása van. Pár órára a különbségek jelentősége csökken, és reményeink szerint a beszélgetésekből valamiféle közösség is kovácsolódik. Kevés olyan program van a környéken, ahová romák és nem romák is eljárnak, a cserepiac ilyen találkozási pont. Sokakat megismertem már a piacról, akikkel az utcán egymásra köszönünk, és néha leállunk beszélgetni is.

Honnan jött az ötlet?

Eredetileg ingyenboltot szerettünk volna nyitni, de kiderült, hogy azt másokkal közösen sem tudtuk volna megoldani, és akkor inkább valami eseményt akartunk. Először 2008-ban tartottunk piacot, november végén, a Ne Vásárolj Semmit! Napon, utána egy ideig kéthavonta, 2009 májusától havonta várjuk a csereberélőket, minden hónap utolsó péntekén délután fél négy és este hat óra között. Jelenleg a Nap Klub Alapítvánnyal, a kerületi Nagycsaládosok Egyesületével és a Kesztyűgyár Közösségi Házzal közösen csináljuk, de külsős önkéntesek is rendszeresen segítenek.

Mik a szabályok? Miket lehet cserélni?

Minden olyan tárgyat várunk, ami valakinek már nem kell, de még használható; törött, szakadt, piszkos árut nem fogadunk el, mert csak ránk marad. Egy tárgyat egy bármilyen másik tárgyra lehet cserélni. Nálunk a holmik értéke között nincs különbség, arra jutottunk ugyanis, hogy nem éri meg különbséget tenni, mert a dolog túl bonyolult lesz. Aki megérkezik, leadhatja az asztaloknál, amit magával hozott, és cserébe annyi csipeszt – csereeszközt – kap, amennyi tárggyal érkezett. A következő alkalommal lehet, hogy már kartonokon fogjuk feljegyezni a számokat, mert a csipeszek mindig elfogynak félúton.

Érkeznek szokatlan tárgyak is?

Az első alkalommal valaki hozott egy hűtőszekrényrácsot. Félreraktuk, mint szemetet, de végül az is elkelt. A gyerekek mindig nagyon viccesek, mert egyik asztaltól a másikig viszik a tárgyaikat, rögtön elcserélik azt, amit az előbb szereztek, de sokszor hoznak olyan dolgokat, is, amelyeket korábban a kézműves szakkörön készítettek. Egyszer valaki rengeteg jelmezt hozott, az is vidám volt. Egyébként is nagyon jó szokott lenni a hangulat.

Mekkora az érdeklődés? Vannak visszatérő piacozók?

A létszám 50 és 200 fő közötti, a hírveréstől függően, a látogatók fele-háromnegyede visszatérő csereberélő. Nyugdíjasok, anyukák, tizenévesek, gyerekek. Többen vannak a nők. Minél több réteg van, annál jobb, mert annál többféle tárgy cserél gazdát.

Mit javasolsz azoknak, akik a saját környezetükben szeretnénk hasonló dolgot szervezni?

Fontos, hogy megismerjük a célközönséget, és ők is minket. Az első alkalommal figyelemfelhívó akciót szerveztünk, amire körülbelül százan jöttek el. Elküldtük a tervünket a hasonló témákkal foglalkozó civilszervezeteknek, közösségi internetoldalaknak, e-mailt küldtünk a ZöFi külső és belső levelezőlistáira, illetve a sajtólistákra. Készítettünk plakátokat, amelyeket szórakozóhelyeken, a kerületi önkormányzatnál, orvosi rendelőben, nyugdíjasotthonban ragasztottunk ki.

Az sem árt, ha elérjük, hogy írjanak rólunk a helyi lapok. A csereberetárgyakkal kapcsolatban az a fő szempont, hogy tényleg használható tárgyak jöjjenek, és ne szemét. Ne dobjunk ki semmit, de legyen egy kuka készenlétben a használhatatlan dolgoknak. A piacot érdemes önkéntesek bevonásával lebonyolítani, akik az asztaloknál várják az érkezőket. Kell egy „csereeszköz”, ami lehet az említett csipesz is. Nálunk jó néhányan nem is hoznak tárgyakat, emiatt – és azért is, hogy ne maradjon felesleg – az utolsó fél órában ingyenpiac van, az is vihet valamit, aki üres kézzel jött. Ha valami mégis megmarad, kirakhatjuk a következő alkalommal, vagy odaadhatjuk egy segélyszervezetnek.

A cikk megjelenése óta a Cserebere Piac elköltözött a Kesztyűgyár területéről.
További információk a Zöfi-nél.

 

Megjelent a Tudatos Vásárló Magazin 19. számában.

Kép forrása [cc]: Kesztyűgyár photoblog

 

***