fbpx

Tarts velünk, legyél tagja a Tudatos Vásárlók közösségének!

Csatlakozz hozzánk!

Bőr és pokol

| Jim Wickens, Ecologist

Irtó cuki kézitáskák? Haláli jó cipők? Megdöbbentő tények arról, hogy mit is támogatunk pénzünkkel, amikor bőrárut vásárolunk – az olcsó kacatoktól kezdve a luxusautó-belsőkig.

Hazaribagh titkok övezte sikátoraiba behajtva legelőször is
a bűz csapott meg bennünket. A levegőt az orrzsibbasztóan erős cserzőanyagok és
a rohadó hús egymással keveredő bűzének orrfacsaró koktélja hatotta át. Emberek
tízezrei gürcölnek itt nap mint nap – itt élnek, lélegeznek és halnak meg, sok
száz vegyi anyag halálos keveréke közt, amelyet az itt működő cserzőüzemek
ontanak magukból.

Ez egy bőrből készült világ. Mezítlábas gyerekek bőrcsíkokat
gyűjtenek; a csirkék bőrbe fészkelnek, a kisbabák bőrrel játszanak – még a
főzéshez használt tüzelőanyag is bőrből van: aldehiddel és krómmal kezelt bőr
mérgező, szárított, kék csíkjaiból, amely lobogva ég minden házi tűzhelyben.

Dhaka (Banglades fővárosa) Hazaribagh nevű része több mint
100 cserzőüzemnek ad otthont, a leginkább exportra szánt bangladesi bőr nagy
részét itt állítják elő. Évente 240 millió USA dollár értékű nyersbőrt exportálnak
Bangladesből. Ez többnyire európai, japán és kínai divatházakba kerül, hogy ott
cipőket, kézitáskákat és egyéb kiegészítőket készítsenek belőle, amiket aztán a
világ Váci utcáiban árulnak.

 

Közjólét kontra közegészség

A bőrcserzés gyorsan növekvő iparág Bangladesben, illetve
egész Dél-Ázsiában. A nyugat hatalmas keresletétől hajtott bőrfelvásárlókat Ázsiában
tárt karokkal fogadják a kormányok, alig várva, hogy megszerezzék a globális
piac egy-egy szeletét, s közben boldogan szemet hunynak a biztonsági
intézkedések hiánya felett.

A bangladesi kormány szerint az ország egyik legfontosabb
ipari ágazata a bőrgyártás: több ezer munkahelyet teremt, és égetően szükséges
külföldi bevételt hoz az állam konyhájára. Ennek a hasznot hozó iparnak azonban
ára van. Az előállítási folyamat során használt vegyi anyagok jó része mérgező
és igencsak vitatott.

Az aktivisták és az egészségügyi szakemberek állítása
szerint Hazaribagh cserzőműhelyei felelősek a város folyóinak súlyos
szennyezettségéért és tízezrek szisztematikus mérgezéséért. A cserzőüzemekből
kiáramló szennyezőanyagokhoz egyértelműen köthető krónikus betegségek
mindennaposak – állítják a tudósok. A bírálók szerint a biztonsági és
környezetvédelmi előírások messze elmaradnak a Nyugaton elfogadott normáktól,
az ország bőriparát ellátó európai vegyipari multik pedig szemet hunynak a
problémák fölött.

Bár a bangladesi kormány és maguk a bőripar képviselői is
elismerték a szennyezés tényét, a probléma megoldására tett erőfeszítéseik gyakorlatilag
hatástalannak bizonyultak. Az alternatív gyártási helyek kiépítését és a szennyvízkezelő
berendezések létesítését például állandóan késleltetik. A folyamat a bürokrácia
falaiba ütközik, és a korrupció gyanúja is bemocskolja.

Hazaribagh-ban az Ecologist stábja saját szemével győződött
meg a probléma mértékéről: a cserzőműhelyek falából világítóan kék
szennyvízáradat ömlik, a szomszédos nyomornegyedek házai alatti nyitott
csatornákban pedig ólom, krómos cserzőanyagok, higany és maró savak keverékéből
álló veszélyes habzó elegy hömpölyög, s fut egyenesen Dhaka elsőszámú
folyójába, a Burigangába.

Mazakat Harun úr a Chemi-tan vezérigazgatója. A cég a Clariant
vegyipari vállalat kizárólagos ügynöksége, amelynek termékeit a bangladesi
cserzőiparnak adják el. A svájci tulajdonú Clariant Európa-szerte – többek
között az Egyesült Királyságbeli Yorkshire-ban – bír vegyi üzemekkel, és ez a
cég az egyik fő vegyipari beszállítója a Hazaribagh-i cserzőműhelyeknek. Harun úr
úgy becsüli, hogy csak ebben a körzetben 50 tonna vegyi anyagot használnak
naponta. Egy műhely sem rendelkezik szennyvíztisztító berendezéssel.

A Chemi-tan Hazaribagh szívében található irodáinak falát a
Clariant fényes reklámplakátjai díszítik. A képek gondtalan, nyitott tetős
sportkocsikban kihívó módon pózoló nyugati párokat mutatnak, a kocsik
reklámfeliratai pedig a brit gyártmányú vegyi anyagokat kínálják megvételre: „Foglaljanak
helyet az első osztályon! Barnított bőr és oldott hangulat a teljesítmény és az
ökológia élvonalában”.

 

A Clariant Magyarországon is jelen van, weboldala: www.clariant.hu. A vállalat büszkén hirdeti,
hogy „vevő orientált szolgáltatásokkal kiegészített, csúcsminőségű termékeket
gyárt és értékesít világszerte”, s hogy “a vállalat képes minden új kihívásnak
megfelelni.”

Egy folyó fut keresztül rajta

A BASF után a Clariant a második legnagyobb cserzőanyag
gyártó; a piac 20%-ának szállít, durván 10 tonnát naponta, legalábbis saját
számításai szerint. Harun úr szerint azonban a Clariant termékeinek mindegyike „környezetbarát…
ezt a prospektusokból tudjuk”. Ugyanakkor számára a környezetbarát kifejezés jelentése
igencsak homályos.

A tudományos bizonyítékok arra utalnak, hogy azok az
anyagok, amelyeket a Clariant és más európai vállalatok a dhakai
cserzőműhelyeknek szállítanak – pl. a krómos cserzőanyagok, aldehidek, lágyító
anyagok (enzimek, amelyek a bőrt puhábbá teszik) -, veszélyesek az emberre, és különösen
károsak az ökoszisztémára, amennyiben kezelés nélkül eresztik ki őket.

A helyiek számára szintén hamisan cseng a környezetbarát
kifejezés. Úgy gondolják, hogy a szennyezett víz a felelős egy sor egészségi
problémáért. „Meggyengíti a szívünket, az egészségünket. Tönkreteszi a bőrünket.
És még ennél is durvább dolgok történnek, ha hozzáérünk ehhez a vízhez” –
mondja Yusuf Ali, Hazaribagh-i hentes. „A víz vegyi anyagokkal szennyezett –
még a tévék és mobiltelefonok is tönkremennek errefelé. Semmi nem marad meg,
mindent tönkretesz.” Egy nő, aki a közelben gyermekét dajkálja, arról
panaszkodik, hogy a cserzőműhelyekből kijövő gáz marja a szemét, és hurkás
kiütéseket okoz a bőrén. Azt állítja, gyermekek haltak meg, miután beleestek a
szennyezett vízzel teli csatornákba.

A cserzőműhelyek kivezető csövei alatti folyószakaszon a part
mentén élő bader népcsoport tagjai szintén meg vannak győződve arról, hogy
egészségi problémáikat a cserzőműhelyek kibocsátotta szennyvíz okozza. „A folyó
fontos számunkra, mert itt mossuk ruháinkat, fürdünk a vízben, itt főzünk, a
folyóhoz kapcsolódó minden elképzelhető munkával foglalkozunk” – mondja
Shababa, a helyi közösség egyik tagja. „Akkor van baj, ha megmosakszom a vízben.
Az egész testemet, az egész bőrömet irritálja, a bőröm sötétebbé válik, foltok
jelennek meg rajta, és az egész testem viszketni kezd.”

A kígyófogásról és halászatról híres bader közösség ma
nyomorogva él a Buriganga partját tarkító rozoga csónakházakban. A folyó az
otthonuk, bevételeik forrása. Először a folyó tönkretételének voltak tanúi, majd,
szép fokozatosan, saját megélhetésük elpusztítását is megtapasztalhatták. „Mivel
a folyót tönkretették, minket is tönkretettek. A víz miatt képtelenek vagyunk
bármilyen munkát is végezni. Nyomorgunk” – mondja Shababa.

Az egészségügyi szakemberek megerősítik a helyiek
beszámolóját, összekapcsolva a Hazaribagh-iak és a folyó lejjebbi szakaszán
élők rossz tapasztalatait: „A cserzőműhelyek majd 300-féle vegyi anyagot használnak,
amelyek legtöbbje mérgező” – mondja Akhtar Ahmad professzor, az Országos
Megelőzési és Közgyógyászati Intézet Munkaügyi és Környezeti Egészségügyi
Osztályának vezetője. „A krómot például széles körben használják. Ez erősen
mérgező és rákkeltő anyag. Az emberek a krómmérgezés következtében fellépő
toxikus hatásoktól szenvednek: bőrgyulladás, fekélyek a bőrön, gyomorirritáció,
égő érzés a szemben – ez mind a tünetek része.” A szennyezés tartós következményei
annyira károsak, állítja Ahmad professzor, hogy a munkások bizonyos esetekben
orr-roncsolódást is tapasztalnak: a krómgőz egyszerűen szétmarja az
orrsövényüket.

Ahmad professzor nincs egyedül aggodalmával. A Bangladesi Környezet- és Humán Fejlesztési Társaság
(SEHD – Bangladesh Society for Environment and Human Development) megállapította,
hogy akár félmillióra is tehető azoknak a dhakai lakosok száma, akiket a súlyos
betegség veszélye fenyeget az otthonukhoz közeli cserzőműhelyek vegyi
szennyezése miatt.

Ahmad professzor ugyanakkor egy még széleskörűbb probléma
miatt is aggódik. A környéken tett látogatásunk során a Burigangának olyan
részeire is elvittek bennünket, ahol emberek ezrei sorakoznak a parton minden
reggel, az orrfacsaróan büdös fekete vízben mosakodnak, súrolják ruháikat, mosnak
fogat, és gondozzák úszó zöldségágyásaikat kilométereken keresztül a folyás
irányát követve. „Az biztos, hogy a folyóban termesztett növényekben és
zöldségekben, valamint az innen kifogott halakban feldúsulnak a mérgező
kemikáliák”, mondja, „és ezeket az élelmiszereket Dhaka piacaira szállítják”.

Ahmad professzor becslései szerint a mérgező élelmiszerlánc
révén Dhaka lakosságának 10-20%-a – több mint 2 millió ember – van kitéve a mérgező
vegyszereknek. Ez súlyos egészségügyi kockázatot jelent, amelyet nagyrészt a
cserzőműhelyekből szabályozás nélkül áradó vegyszer-folyam okoz.

A szennyezés mértékéről szóló állítások nem csak anekdoták
szintjén vannak jelen. Egy New York-i központú jótékonysági szervezet, a
Blacksmith Foundation által készített jelentés a „Piszkos harmincak” – a Föld
legjobban szennyezett helyei – közé sorolta azt a 25 hektáros területet,
amelyen Hazaribagh fekszik.

A bangladesi hatóságok állítása szerint 6000 köbméter
szennyvíz és 10 tonna szilárd hulladék kerül itt a környezetbe minden nap. A vizsgálatunk
során szerzett információk szerint azonban a szennyezettség mértéke még ennél is
rosszabb lehet, mivel néhány vegyi anyag a többivel reakcióba lépve teljesen új
kémiai vegyületeket hoz létre.

Dr. Paul Johnston, a Greenpeace vezető tudósa
szerint a cserzőműhelyek szabályozatlan szennyvízkeveréke a szennyezőanyagok
Pandora szelencéjét hozhatja létre, amely alkalmasint még mérgezőbb és még nehezebben
kimutatható, mint az egyes vegyületek laboratóriumi körülmények közt kimutatott
elkülönített hatása.

„Ami a kémiát illeti, itt egy leegyszerűsített módszerrel
dolgozunk” – mondja. „Még ha sokat tudunk is az egyes vegyi anyagokról, arról
nincs információnk, hogyan viselkednek elegyekben. A kulcskérdés a szabályozás,
ezek pedig egyszerűen nincsenek szabályozva.”

A helyzet annyira felbőszítette a helyieket, hogy elkezdték
felszólítani a vegyipari vállalatokat: vállalják a felelősséget a lakosok hátán
csattanó problémákért.

 

Vegyi anyag túladagolás

„A BASF csupán a 2007-es évben összesen 14 milliárdos éves
forgalmat csinált”, mondja Jasodhan Paramanik, dhakai aktivista. „Az európai
kormányoknak kötelezniük kellene a vegyipari óriásokat, hogy nyereségük egy
részét azoknak a környezetvédelmi károknak az enyhítésére fordítsák, amelyeket
az általuk árusított káros vegyi anyagok használata idéz elő.”

A cserzőműhelyek tulajdonosai azonban nem értenek ezzel
egyet. A Banglades Bőr Komplexum Kft. jelenlegi igazgatója, egyben a Banglades
Készbőr, Bőráru és Lábbeli Exportáló Szövetség elnöke, Tipu Sultan a dhakai
cserzőműhelyek fő szóvivője: „Az európai és észak-amerikai létesítményeket
bezárják, mert a megfelelő szennyvízkezelő berendezések költsége nagyon magas” –
magyarázza. „Nem tudják felvenni a versenyt ázsiai vetélytársaikkal.”

A Clariant jelvényével ékesített díszszobor előtt ülve nem
vesz tudomást a Hazaribagh-ot és a Buriganga folyót érintő krízisről. „Minden
vegyi anyag, amit vásárolunk, Európából származik – azzal a biztosítékkal, hogy
vegyi anyagaik nem jelentenek sem környezeti problémát, sem egészségügyi
kockázatot”.

Bangladesben az európai vegyszereket származásuk miatt
magától értetődően biztonságosnak tekintik, ami szintén a probléma része – „laissez-faire”
hozzáállást eredményez a cserzőműhelyek tulajdonosai körében. Így könnyen elhatárolhatják
magukat a vegyi anyagok okozta krónikus szennyezéstől.

A mérgező anyagok brüsszeli szakértői azonban amellett
érvelnek, hogy a gyenge EU-s szabályozás – beleértve a Vegyianyagok Regisztrációjáról,
Értékeléséről, Engedélyezéséről és Korlátozásáról szóló törvény
t (REACH –
Registration, Evaluation, Authorisation and Restriction of Chemicals) is –
kevéssé alkalmas arra, hogy megakadályozza a káros szennyezőanyagok Európából
való exportját olyan helyekre, mint amilyen Banglades, ahol egyszerűen
nincsenek tisztító berendezések.

„A ma érvényben lévő REACH csupán árnyéka az eredeti indítványnak”
– állítja a mesterséges vegyi anyagok élővilágban és embereken okozott tartós
kárainak megelőzésére létrehozott Chem Trust. „A törvényt a vegyipari lobbi
annyira meggyengítette, hogy még jelenleg is használhatnak igencsak gyanús
vegyi anyagokat, még abban az esetben is, ha létezik biztonságosabb
alternatíva. Őrültségnek tűnik, de ez a valóság.”

Az aktivisták szerint az EU vegyi anyagok gyártásával
foglalkozó szabályozási keretrendszerének megléte ellenére a szabályokat a
vegyipari lobbi hatására annyira felhígították, hogy bármi olyan feltételezés,
miszerint az Európából származó vegyi anyagok biztonságosak, téves, sőt
egyenesen veszélyes.

A vizsgálat során az Ecologist munkatársai két olyan Hazaribagh-i
cserzőműhelybe is bejutottak, amely az EU cipőpiacára és olasz divatházak
számára szállít. Piszkos kék vegyi anyagos hordókat láttunk felhalmozva a
mezítlábas dolgozók mellett. A napfény és a szellőztetés ritka ezekben az
épületekben, a vegyi anyagok tömény gőze pedig rettenetes.

A SEHD szerint a dhakai cserzőműhelyekben az ehhez hasonló
munkakörülmények jelentik a normát, és a cserzőműhelyekben dolgozó 8000-12000
munkás nagy része gyomor-, bél- és bőrbetegségekben, valamint egyéb – egyértelműen
a szennyezésekhez köthető – betegségekben szenved. A SEDH állítása szerint a
cserzőműhelyekben dogozók 90%-a meg fog halni ötvenéves kora előtt.

 

Kenjük a felvásárlókra

A Bangladesi Bőr- és Lábbeligyártók és Exportálók
Szövetségének igazgatói irodájában ülve Syed Nazim Mazur úr, a Hazaribagh-i
Apex Bőrcserző Kft. igazgatóhelyettese a szennyezéssel nem az európai vegyi
anyag gyártókat, és nem is azokat a nyugati fogyasztókat okolja, akik az olcsó
bőrárut megveszik. A problémát a globális felvásárlókban látja.

„Nézze, mi szeretnénk jó minőségű szennyvízkezelő
berendezéseket, de ez az egész kérdés a közvetítőkön múlik, akik a 300-400%-os
haszonkulcsnak köszönhetően óriási profitra tesznek szert. Készek arra, hogy az
etikai megfontolások megnyirbálják nyereségüket? A válasz a legtöbb esetben
egybehangzó nem.”

Hazaribagh cserzőműhelyei kényes helyzetben vannak. A
szigorú munkavédelmi törvények és az európai színvonalú szennyvíztisztító
berendezések költségének terhe éppen azokat a tényezőket kezdenék ki, amelyek
oly vonzóak a külföldi vásárlók számára: minőségi termékek nagyon alacsony
termelési áron. Mindazonáltal a dhakai bőripar is kezd ráeszmélni: ha nem
cselekszik hamar, akkor a be nem ismert humanitárius és környezeti krízis olyan
méreteket ölt, amely gyorsan elriasztja majd a nagyra értékelt vásárlókat.

Az egyre növekvő fogyasztói tudatosság és a nagyobb
átláthatóság iránti igény arra szorítja a kiskereskedőket, hogy átgondolják, mit
és honnan szereznek be. Számukra Hazaribagh egy készülő PR katasztrófa. Ezt
figyelembe véve azt tervezik, hogy Hamayetpurba, egy új, erre a célra kiépített
területre helyezik át a cserzőműhelyeket Dhakától 20 km-es távolságban, amely
elég tágas ahhoz, hogy terjeszkedjenek és közös szennyvízkezelő létesítményt
építsenek. A fejlemény a cserzőüzem-tulajdonosok és a kormányzat szerint is
annak a jele, hogy a problémákat igenis megoldják. A valóság azonban „egy
picit” más. Hét évvel azután, hogy először tervbe vették a cserzőműhelyek
áthelyezését, az új komplexumba tervezett 100 épület közül mindössze egynek
kezdték meg az építését.

40 milliárd USA dolláros forgalmával az olcsó bőráru
továbbra is beteríti a globális divatpiacot. A világ bőréhsége Banglades és a
világ többi cserzőüzemeinek, vegyipari vállalatainak és divatáru-kereskedőinek
álmait váltja valóra. Mindeközben Shababa és a hazaribaghiak ezrei, de a cserzőüzemek
alatti folyószakasz lakói számára is folytatódik a rémálom. „A cserzőműhelyek
miatt a víz megfeketedett” – mondja Shababa. „Emiatt a víz mindent elpusztít.”

Áprilisban a bangladesi kormány bejelentette, hogy a
rendelkezésre álló források hiányában a cserzőüzemek áthelyezésének tervét
határozatlan időre ismételten felfüggesztette.

 

Az Ecologist Film Unit az esetről filmet is készített, nézd
meg!

 

A szerző az Ecostorm
oknyomozó újságírója és producere.

Megjelent az Ecologist
2008. augusztusi számában. Lefordítva és közzé téve a kiadó engedélyével.
Fordította Bumberák Mária.

Kép [cc] Michael Foley

Ajánlom másnak

Kapcsolódó cikkeink

További cikkek

Legnépszerűbb cikkeink

További cikkek

Legfrissebb videók

Hogyan lehet egészséges és környezettudatos a táplálkozásunk?

Hogyan lehet egészséges és környezettudatos a táplálkozásunk?

2022. február. 13-án tartottuk a Közösségi mezőgazdálkodás és ÖkoKörök családi napot, ahol közelebbről is megismerhették az érdeklődők a Tudatos Vásárlók munkáját. Ezen a napon a közösségi gazdaságok és az ÖkoKörök jutottak főszerephez: az izgalmas előadások és kerekasztal-beszélgetések mellett a vendégek személyesen is találkozhattak a gazdákkal, volt Magcsere, a legkisebbek pedig gyerekprogramok keretében játékosan tanulhattak a […]

Még több videó
Ugrás a tudatosvasarlo.hu nyitó oldalára

    Kövesd munkánkat, iratkozz fel híreinkre!
    Bónusz: tippek, tesztek, programok