A neves színész és lelkes autóversenyző, Steve McQueen tüdejében 1979-ben daganatos betegséget diagnosztizáltak. Az orvosok rájöttek, hogy a megbetegedésért elsősorban a versenyzéshez használt védőöltözet azbeszt szigetelése a felelős.

Az azbeszt és különböző származékai alapvetően kikristályosodott kőzetek, amelyek használatáról már legalább 4500 évvel ezelőttről vannak régészeti leleteink Kelet-Finnországból, ahol főzőeszközök, edények készültek azbesztkerámiából. Ipari felhasználása nagyjából a 19. század közepére nyúlik vissza, majd a 20. században, leginkább a II. világháború utáni újjáépítések során lett roppant népszerű.

Az azbesztet kitűnő hőszigetelő tulajdonságának köszönhetően használták fel fékbetétek, tűzvédelmi kesztyűk és ruhák gyártásakor. A legnagyobb méretekben azonban az építőiparban alkalmazták, különösen a 20. század második felében. Az azbeszt palatetők és azbeszt cementcsövek mellett az úgynevezett szórt azbesztet (cement, víz és azbeszt keverékét) használták fel.

A lapokból főleg víz- és szennyvízcsöveket, illetve tetőpalát gyártottak. Ugyanakkor az ipar más területein is előszeretettel használták. A gépjárműiparban a fékrendszerekben és szigetelőként, de hasznos anyag volt az elektronikában vagy a magas hőmérsékletű berendezések hőszigetelésénél is, a tűzvédelem számára pedig szinte megkerülhetetlen volt.

Az 1970-es évektől terjedt el a szórt azbeszt használata a középületek és ipari létesítmények esetében, így iskoláktól kezdve irodaházakon át egészen a panelszerkezetű lakásokig számos helyen alkalmazták a különböző azbesztszármazékokat.

Az azbeszt az említett jó tulajdonságai mellett költséghatékonysága miatt világszerte sokáig igen közkedvelt építőanyagnak számított. Népszerűsége csúcsán, a 70-es, 80-as években a világ azbeszttermelése nagyjából évi 4,5 millió tonnára volt tehető.

A legnagyobb termelők: Oroszország, Dél-Afrika, Kína, Brazília, Kazahsztán és az azbesztbányászattal nemrégiben teljesen felhagyó Kanada volt. Ez utóbbi hely fénykorában a 3. legnagyobb azbeszttermelő volt, csak Québecben több mint 300 bányával, ahol az országban utolsóként, 2012-ben hagytak fel a kitermeléssel.

Magyarországon is népszerű volt

“A magyarországi épületek – főként dunántúli lakótelepek – még összesen közel 150 ezer négyzetméter azbesztet tartalmaznak” – mondta Six Éva, az azbesztmentesítési vizsgálatokban is részt vevő Wessling Hungary Kft. azbesztlaboratóriumának vezetője.

A negyvenes években épült lakóépületek közül sok helyen a fal és a vakolat közé építették be szigetelésként az azbesztet, de nem csak ezek az épületek érintettek, hiszen a födémekben, a födémáttörésekben, a strangnál (fővezeték), illetve jellemzően a garázs- és pincefödémeknél, és számos más, a 60-as, 70-es, 80-as években épült panelépületben is előfordul.

Borsody Gábor, a Magyar Azbesztmentesítők Szövetségének elnöke szerint nagyjából 1970 és 1990 közé tehető azoknak az épületeknek az épülési vagy felújítási ideje, amelyeknek a különböző szigetelő felületein szórt azbesztet használhattak.

A Győri Házgyár előszeretettel alkalmazta ezt a technikát, így még ma is nagy számban lelhetők fel azbesztfelületek Győr, Sopron, Komárom, Tatabánya, Nyergesújfalu panelházaiban. A szórt azbeszttel leginkább a kapubejáró födémét, az alagsori (gyerekkocsi)tároló helyiségeket, illetve lakásokban is átfutó strang csatornák környezetét szigetelték.

A lakóházak mellett sok ipari létesítmény, irodaház, köz- és oktatási intézmény dolgozói és látogatói töltik mindennapjaikat azbeszttel szennyezett környezetben. Magyarországon kormányzati becslések szerint a beépített összmennyiség – az említett lakóépületetekkel együtt – mintegy 400 000–450 000 négyzetméterre tehető. Ezek felmérése és mentesítése mindenképpen a tulajdonos, illetve a fenntartó felelőssége. Létezik olyan elegáns, kiemelt kategóriás szálloda is, aminek azbesztmentesítése közel 10 évet is igénybe vett.

Olcsó, cserébe rákkeltő

Az azbeszt egészségkárosító hatása későn vált ismertté, mivel azt a hosszan tartó, akár több évtizedes lappangási idő miatt nehezen lehetett bizonyítani. A tudományos kutatások lassan jutottak el a konkrét eredményekhez, amelyek egyértelműen bebizonyították, hogy a levegőbe kerülő azbesztpor és -származék belélegzése már kis mennyiségben is maradandó károsodáshoz vezethet. Az azbesztszármazékok szervezetbe kerülésével gyógyíthatatlan betegségek: azbesztózis, tüdőrák, gégerák, mesothelioma alakulhatnak ki. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) tanulmánya szerint napjainkban a tüdőrák miatt kezeltek közel felénél az azbeszt közvetlenül felelős a betegség kialakulásáért, a halálozási arány is egyre nő.

A veszély egyértelmű kimutatása után a fejlett ipari országok csak igen lassan szánták el magukat a megfelelő ellenlépésekre. Először 1983-ban Izlandon tiltották be az azbeszt legtöbb formájának felhasználását. Magyarországon, közvetlenül a Skandináv országok után, már viszonylag korán elkezdtek foglalkozni a kérdéssel, így 1988-ban betiltották az amfibolt, de a teljes azbeszthasználat-tilalmat csak 2005-ben, az Európai Uniós szabályozásoknak megfelelően terjesztették ki.

Amikor 1997-ben Franciaország betiltotta az azbeszt mindenfajta használatát, Kanada, a világ egyik vezető termelője eljárást indított a Világkereskedelmi Szervezetnél (WTO) a szabad kereskedelmi jogok és a gazdasági érdekek csorbulása miatt.

Háromévnyi vita és pereskedés után a WTO kimondta, hogy a bizonyított egészségkárosító hatás miatt Franciaország lépése jogszerű, mivel joga van megvédeni polgárainak egészségét. Laurie Kazan-Allen, a Brit Azbeszt Hírlevél szerkesztője szerint a WTO döntése fontos mérföldkő volt, mert ez indította el az EU-t az egységes fellépés, majd a 2005-ös átfogó tilalom felé.

Megszabadulni is veszélyes

Az azbeszthasználatot a legtöbb fejlett ipari ország betiltotta az elmúlt két évtizedben. “Hazánkban 2005 óta tilos felhasználni az építőiparban, sőt az épületek bontásakor a törvények előírják a kötelező azbesztazonosítást  és a szórtazbeszt-mentesítést ellenőrző levegőtisztasági méréseket” – mondta el Six Éva. Az utóbbi két évtizedben egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az épületek azbesztmentesítésére, ez azonban – ellentétben az anyag eredeti használatával – költséges és nehézkes eljárás.

“Az azbesztet csak megfelelő módon, a környezetétől elzárva lehet eltávolítani úgy, hogy a bontáskor felszabaduló por ne kerülhessen a légtérbe. Ez különösen nagy odafigyelést igényel, mivel az esetek nagy részében zárt építésű, sűrűn lakott városi környezetben kell végezni a munkálatokat. A bontást végző munkásoknak megfelelő szakértelemre és védőfelszerelésre van szükségük. A nem szakszerű mentesítési eljárás „duplán veszélyes, mert a környezetszennyezésen túl a munkavállaló is súlyos következményekkel járó egészségkárosodást szenvedhet, hiszen a költségtényezők miatt sok esetben inkább eltitkolják, mint deklarálják az azbeszt jelenlétét” – mondta el Borsody Gábor.

A szórt azbesztnél talán kevésbé veszélyesek az azbeszttartalmú táblák, a tetőpalák és hullámpalák. Ezek eltávolítása szakértő bevonásával ugyan, de könnyebben elvégezhető, védelemre csak a törött, csorbult táblák esetében van szükség. Ha családi házunk azbeszttartalmú födémjétől kívánunk megszabadulni, a szakszerű szállításnál és lerakásnál komoly nehézségekbe ütközhetünk. Érdemes előre érdeklődni a lerakás feltételeiről, a beszerzendő igazolásokról és árakról, mielőtt a nehezen megtalált lerakóhelyre (például a dunaújvárosi Dunaferr Ferromark Kft. telepére) szállítjuk a veszélyes hulladéknak számító anyagot. 

A fejlett országok szakmai szervezetei, reagálva a megbetegedések egyre növekvő számára, azt a célt tűzték maguk elé, hogy az Európai Unió tekintélyének felhasználásával nyomást gyakorolnak az egyes tagállamok kormányaira, párbeszédet kezdeményeznek szakmai szervezetekkel, munkáltatókkal, egészségügyi és a megelőzésben szerepet játszó intézményekkel, és 2023-ig azbesztmentessé teszik Európát.

Alternatívák

Az azbeszt veszélyeinek ismeretében néhány hasonló összetételű anyagot kezdtek újra bevizsgálni és esetleges helyettesítésként használni. Így került ismét előtérbe a korábban veszélyesnek gondolt üveggyapot, amelyet 2011-ben levettek a rákkeltő anyagok listájáról, azóta pedig ismert szigetelőanyag lett. Sikeresen próbálkoznak szén-, cellulóz- és kerámiaszálakkal, valamint számos organikus anyaggal is. Nagyobb felületekre, így tetőfedésre pedig a szálas cementlapok vagy az eternitlapok bizonyultak használható megoldásnak, amelyekből nem szabadul fel belélegezhető szállópor.

Mit tegyünk?

Borsody Gábor, a Magyar Azbesztmentesítők Szövetségének elnöke tanácsai alapján.

• A cementkötéses azbeszttartalmú anyagok, azaz a palatetők, hullámpalák, vízelvezető csövek esetében addig nincs semmi teendőnk, amíg az adott felületek törésmentesen a helyükön maradnak. Probléma csak az anyagok sérülésekor (törés, fúrás stb.) keletkezik, ekkor a lapok eltávolításához, cseréjéhez, szakszerű lerakásához mindenképp hívjunk szakembert.
• Azt, hogy lakóépültünk tartalmaz-e szórt azbesztet, nehéz megállapítani. Ha társasházunk nagyjából 1970 és 1990 között épült vagy újították fel, nagyobb eséllyel fordulhat elő benne azbesztes szigetelés, mint a korábban vagy később épülteknél.
• Az azbeszt tényleges meglétét szakértő mintavétellel, laboratóriumi vizsgálattal tudja kimutatni.
• Társasházunk, lakásunk azbesztmentesítését a jelenlegi szabályozás értelmében a tulajdonosnak kell állnia. 2005-2006-ban ugyan létezett egy nagyszabású, a kormányzat által is támogatott azbesztmentesítő program, ami a költségek közel 95%-át átvállalta, de jelenleg nincs ilyen támogatási rendszer. A Magyar Azbesztmentesítők Szövetsége reméli, hogy az Európai Parlament által elfogadott direktíva hatására idővel az azbesztmentesítés költségeinek támogatása beépülhet a panel-felújítási programokba is.
• Az azbesztmentesítés ára nagyjából négyzetméterenként 30.000-40.000 Ft, ami még nem tartalmazza a szigetelőfelület korszerű anyagokkal történő pótlását.
• Jogosultsággal rendelkező szakértők listáját megtalálható a Magyar Azbesztmentesítők Szövetségének honlapján, a szövetség minden egyéb tanáccsal is rendelkezésre áll

Kép: flikr(CC), rgbstock, azbesztmentes

A cikk megjelenése a Nemzetgazdasági Minisztérium FV-I-13-C-0003 pályázat keretében valósult meg.