Mondj magadról pár szót az olvasóknak! 

Kitti vagyok, 26 éves, Budapesten élek a (mostmár) férjemmel és az első hivatalosan kiképzett Ökokör csoportvezető kutyájával, Lédával. Pszichológusként dolgozom, imádok sütni-főzni, nagyokat sétálni az erdőben, olvasni és újabban kötni is szeretek.

Azért is érdekes a történeted, mert először a külföldi ÖkoKöröket ismereted meg, és csak kerülő úton találtál meg minket. Mesélj erről!

Az egyetemen hallottam először az ÖkoKörökről, felépítésükről, hatékonyságukról – akkor még tudományos megközelítésből keltette fel az érdeklődésemet ez a módszertan. Akkoriban Hollandiában éltem, és ott nagyon népszerűek voltak a hasonló kezdeményezések. Nyelvtudásom, illetve annak hiánya azonban átugorhatatlan akadályt jelentett.

Mivel azonban nagyon (nagyon) lelkes lettem, utánanéztem, hogy vajon magyar nyelven is létezik-e ilyen kezdeményezés – ekkor jutottam el a Tudatos Vásárlók Egyesületéhez.

Először egy online Tiszta otthon ÖkoKörben vettél részt. Milyen élmény volt?

Az első Covid hullám idején adódott a lehetőség, hogy online becsatlakozhatok egy akkor induló csoportba. Habár a szívem a kezdetektől erősen a Kamra felé húzott, nagyon szerettem volna részt venni egy ÖkoKörön, mielőtt csoportvezetőnek jelentkezek, így éltem a lehetőséggel.

Kicsit szkeptikusan indultam, mert azt éreztem, hogy takarítás témában elértem a számomra élhető maximumot. Még ha rutinból kevés újat is alakítottam ki ez alatt az idő alatt, a tudásom megsokszorozódott, ami viszont az ismerősök zöldítésében jelentett óriási segítséget.

Ezután elvégezted az ÖkoKör csoportvezető képzést, és ÖkoKör Kamra csoportot indítottál. Miért akartál csoportvezető is lenni? 

Majdnem környezetpszichológus lettem, így a környezetvédelem és a klímaváltozás témája, valamint az, hogy mit tudunk tenni már régóta foglalkoztat. Gyakorló pszichológusként pedig a csoportmunka sem állt tőlem távol, és a konyhában is imádok kísérletezni.

Így adta magát, hogy ötvözzem mindezeket egy hatékony és élvezetes módszerben, az ÖkoKörben. Emellett akkoriban költöztünk haza külföldről, és

nagyon hiányzott egy olyan társaság, ahol fenntarthatóság témában is jókat tudunk beszélgetni. Reméltem, hogy az ÖkoKör ebben is segítségemre lehet majd. És így is lett.

Milyen új tudást, élményt adott a csoportvezetés? Miben volt más csoportvezetőnek lenni, mint csoporttagnak?

Csoportvezetőként igyekeztem a találkozók előtt átgondolni, hogy nekem milyen tudásom, élményem, tapasztalatom van, ami hasznos lehet a többieknek is, és a munkafüzet is nagy segítség volt az inspirálódásban. Nagyon sok tippet és trükköt tanultam a csoporttársaimtól, valójában nem csak a kamra témakörében, hanem sok más, fenntarthatósághoz kapcsolódó területen is.

A legjobb rész számomra mindig a témafelelősök része volt. Minden alkalomra érdekes gondolatokkal és beszélgetésindítókkal készültek a csoporttagok. E mentén nagyon értékes eszmecsere alakult ki, ahol mindenki beletette a közösbe, amit tud, gondol, tapasztalt, és ebből rengeteget tanultam.

Összességében emiatt a felépítés miatt én úgy éreztem, hogy csoportvezetőként az alkalmakat megelőzően van több feladatom, de a helyszínen már az idő- és kerettartáson kívül nincs igazán extra feladatom egy csoporttaghoz képest.

Nagyon jó csapattá kovácsolódtatok össze, pedig nem mind ismerősként indultatok. Milyen volt a csoportod? 

Kicsit bizonytalan voltam még az elején, hogyan fog alakulni a csoport, jönnek-e emberek, fognak-e beszélgetni, érdeklődni. Végül azonban nem csak, hogy jöttek, de egy nagyon erős és összetartó csapattá alakultunk. Igazán furcsa volt, hogy az emberek nagy részével 1,5 hónapja találkoztam életemben először.

Úgy érzem, hogy nem csak „harcostársak”, hanem barátok is lettünk ez alatt az idő alatt, egy olyan inspiráló és motiváló közeg, ahol rengeteget tanultam a társaimtól. Nagyon megerősít, hogy azt érzem, ők is tanultak tőlem ebben a folyamatban.

Energiába került megszervezni és vezetni az alkalmakat, de ennek az energiának minden cseppje megtérült, abban, hogy végig kísérhettem 8 társam kisebb nagyobb lépéseit egy fenntarthatóbb háztartás felé. Úgy feltöltött egy-egy alkalom, hogy utána alig bírtam elaludni, úgy pörögtem esténként.

Melyik volt a legnehezebb kihívás, amit kipróbáltál az ÖkoKör során?

A legnehezebb és egyben legviccesebb kihívásom is egyértelműen az volt, amikor a nagymamám felhívott azzal, hogy ő és a körtefa befejezték. Rá sem tud már nézni a körtékre, úgyhogy ha szeretném, vigyem, ami maradt. Az ÖkoKörön épp azt a kihívást vállaltam, hogy egy alapanyagot hogyan tudok legalább háromféleképpen felhasználni, így ezen felbuzdulva bevállaltam az összes maradék körtét…. ami kiderült, hogy még kb. 30 kg.

Így végül nem 3, hanem 9 különböző felhasználási módja lett a körtének, és mivel a csoporttársaim is bevállaltak kisebb-nagyobb adagokat a szállítmányból, így összességében valószínűleg még ennél is több különféle dolog készült a körtékből.

Bár elsőre ijesztőnek tűnt, nagyon inspiráló volt, sok finomság készült télre is, és ezen felbuzdulva utána az almaszezonba is belevetettem magam.

Volt-e olyan kihívás, amit az ÖkoKörön próbáltál ki, és a mostani életviteledre is jellemző? 

Régóta kacérkodtam a befőzés, fermentálás gondolatával, és úgy összességében érdekelt, hogy egy nagy vidéki kamra nélkül hogyan lehet télre mégis átmenteni egy kicsit a nyár ízeiből. Az ÖkoKörös kihívások és a mindent szívesen megkóstoló csoporttársaim nagy löketet jelentettek a kísérletezésben (és a fent említett körte-krízis is persze).

A lendület és bíztatás mellet tippeket is kaptam az ÖkoKörben, sokféle zöldséget fermentáltam és tettem el azóta, például káposztát, lilahagymát, gyömbéres répát, mézes fokhagymát. Most januárban pedig kifejezetten jól esik a magam készítette lekvárt, chutneyt vagy befőttet elővenni egy frissen sült kalácshoz. És nagyon büszke is vagyok rá.

Mennyiben lett volna ez másként, ha nem ÖkoKörben, hanem egyedül próbáltad volna megvalósítani?

Egyrészt nagy segítség volt, hogy közösen gondolkodtunk a témáról, hogyan lehetne, mi minden alkalmas erre, hol érdemes utánanézni. Aki már többet fermentált, az a saját tapasztalatait és receptjét is megosztotta. Volt, akivel párhuzamosan próbáltuk ki a befőtt készítést.

A záró alkalommal pedig együtt is fermentáltunk, amit most a Tiszta otthon Ökokör alatt remélem jóízűen hamarosan el is fogyaszthatunk.

Kinek ajánlanád az ÖkoKört?

Az Ökokör szerintem egy remek lehetőség, ha közösségre vágysz, ha tanulni vagy felfedezni vágysz, ha hajt a tettvágy, vagy ha pont úgy érzed, nem tudod merre tovább.

Ha érdeklődsz a fenntarthatóság iránt, tagként szerintem az egész csoport egy jutalomjáték, ahol olyan lendületet kaphatsz, amire korábban nem is gondoltál, hogy lehet!

Csoportot vezetni pedig sokkal könnyebb, mint a legtöbben gondolják szerintem, mert az ÖkoKörben az egyik legfontosabb, hogy együtt és egymástól tanulunk. Ha a csoportvezető nem mindent tudó, az példát mutat és lehetőséget ad a csoporttagoknak is, szerintem sokkal motiválóbb lehet együtt gondolkodni, utánanézni dolgoknak, mint ha valaki azonnal mindenre megmondja a megoldást.

Nem mindegy, mit eszel!

Élelmezésünk, élelem beszerzési rendszerünk óriási hatást gyakorol az éghajlatváltozásra, konzerválja a szegénységet, fokozza a természeti környezet pusztulását. Az éghajlatváltozás és globális kizsákmányolás az EU polgárainak a jövővel kapcsolatos aggodalmai között az első helyen áll. Az EU polgáraiként, magánszemélyként a mi felelősségünk is szerepet vállalni a világ előtt álló kihívások megoldásában.

Kövesd a #GoEAThical és az #OurFoodOurFuture hashtaget a Facebookon és az Instagrammon, iratkozz fel hírlevelünkre és értesülhetsz a kampány következő állomásairól.

Ne tápláld tovább a kizsákmányolást! A pénzed szavazat!

---

A Green&Safe LIFE-styles projektet az Európai Unió LIFE alapja támogatja, Azonosító: ENV GIE HU000622 Green&Safe LIFE-styles. A cikket az Innovációs és Technológiai Minisztérium FV-I-21-05-C pályázata és az Európai Unió #OurFood.OurFuture  projektje társfinanszírozta.