Autóközpontúság és az imidzs zsarnoksága I.

A hamarosan megjelenő Tudatos Vásárló
magazin 2007. tavaszi számának témája a közlekedés. Ha kiváncsi vagy arra,
hogyan utazhatsz fenntartható(bb) módon és hogyan járulhatsz hozzá, hogy
városod barátságosabb és élhetőbb legyen, rendeld meg most! A magazint 2007-től
előfizetőink és támogató tagjaink kapják meg. Részletek>>>

Idén télen béreltem egy sima ötajtós autót,
hogy egy nagylelkű ismerőstől hazaszállítsak egy filmelőhívó készüléket. A 3.
kerületben, a Csúcshegynél találkoztunk, épp a városon kívül. Hazafelé menet a
forgalom egyre sűrűbbé vált, a sebességem pedig fokozatosan csökkent, míg végül
0 és 15 km/h között stagnált. Gyakorlatilag olyan lassan mentünk és olyan
gyakran kellett megállni, hogy e cikk néhány részét a dugóban írtam.

A visszapillantó tükörben láttam új
szerzeményem dobozból kilógó részeit a csomagtartóban; gondolataim
elkalandoztak, tervezgettem, hogy hogyan állítom fel az otthoni laboratóriumot és
hívok elő Budapest varázsát is megmutató fekete-fehér fotókat. Nem mindenki mosolygott
a dugóban, és az én jókedvem is rövid életűnek bizonyult. Ahogy végignéztem az
autók végtelen sorain, észrevettem valamit: legtöbbünk gyászos ábrázattal,
egyedül ül egy nagy, 5 főre tervezett autóban, és a reklámok által hirdetett
sebesség kevesebb mint 10%-val halad, azt kívánva, bárcsak máshol lehetne,
mégis egymást figyeljük és csöndben egymás autóit méregetjük. „Hova megyünk?” –
motyogtam félhangosan magamnak.

2003 februárjában London új
intézkedést vezetett be a nagy forgalom korlátozására. Az ún. Central London Area-ba, a
központi kerületekbe behajtó autóknak – kevés kivétellel – díjat, dugódíjat
(congestion charge) kell fizetniük. A – különösen a London külső
kerületeiben és agglomerációjában élők, valamint az autós szabadságukat
megkurtítva érzők felől érkező – panaszok ellenére az első hat hónap után az intézkedés
előnyei azonnal érezhetővé váltak a Transport
for London jelentése szerint.

Az első hónapban a forgalom 25%-kal
csökkent a díj bevezetése előtthöz képest, az autóutak időtartama pedig 50%-kal
lett rövidebb. Közös autóhasználat (car-sharing) és más alternatív közlekedési
módok fejlődtek ki, szükségtelen utazások maradtak el. Az olyan szervezeteken
kívül, mint a Brit Autóvezetők Egyesülete
(Association of British Drivers), a dugódíj ellenzőinek többsége elismerte,
hogy a londoni közlekedési helyzet sokat javult a díj bevezetésével. Az autós
közlekedését csökkentő lakosság felszívására növelték a tömegközlekedés
kapacitását, megemelték a buszok számát, és sűrítették a járatokat a könnyebb
tervezhetőség érdekében.

Mintegy 1,7 millió ember él Budapesten;
vesd össze ezt a budapesti utakat nap mint nap használó 1,2 millió autó
számával. Az utóbbi években az autók száma évi 30000-rel nő: gyorsabban, mint a
lakosságé, ami 2005-ben mindössze 8000-rel emelkedett. Ebben az ütemben
hamarosan több autó lesz a városban, mint lakó. Az autóknak egynél több „lakásra”
(garázs otthon, parkoló az irodánál, parkolók az üdülőhelyen/kávéháznál/étteremnél
stb.) és hatalmas infrastruktúrára (utak, benzinkutak, szervizek és
hulladéklerakók/szétszerelőműhelyek az élettartam végén) van szükségük. Ha minden így
folytatódik, nemsokára több helyre és infrastruktúrára lesz szükségünk az
autóink, mint saját magunk számára; de lehet, hogy már most is így van. Persze
az állatok, fák és a természet más elemei már rég kiestek számításainkból. Csak
mi maradtunk, a betonépületeink, az aszfaltunk, az autóink és az egyre emelkedő
benzinárak.

Az EU-ban a közlekedési dugók éves költsége
50 milliárd Euró – az eu-s GDP 0,5%-a, ami az előrejelzések szerint 2010-ig már az 1%-ot is eléri
majd. Az autókban használt üzemanyag több mint fele a dugóknak és a hatékonytalan
vezetési módoknak köszönhetően fogy el. És az üvegházhatású gázok
kibocsátásának eredményeképp ott van a klímaváltozás égő kérdése is. A legfőbb
ilyen gáz pedig a szén-dioxid (amely a becslések szerint az éghajlatváltozás
66-74%-át okozza), ami elsősorban ásványolaj égetésével, például autózással
kerül a légkörbe. Ami azt illeti, a két fő terület, ahol személyesen pozitív
hatással lehetünk a klímaváltozást okozó folyamatokra az otthoni
energiafogyasztás és a közlekedés (ezek teszik ki a
magyarországi CO2 kibocsátás mintegy felét). Ez a cikksorozat azonban inkább a
közlekedés környezetbarát és etikus (fenntartható) életmódra gyakorolt hatására
koncentrál.

Amikor egy autó kilélegzik, a kipufogott
gáz a következő kórokozókat tartalmazza: szén-monoxid, nitrogén-dioxid,
nitrogén-monoxid, kén-dioxid, porszemcsék, formaldehid, többgyűrűs
szénhidrogének. Az amerikai Environmental Working
Group, (EWG, Környezetvédelmi Munkacsoport) elismert tudósokat, mérnököket,
szakértőket és jogászokat hoz össze, hogy tanulmányozzák egyes jelenségek és
szabályozások emberi egészségre és környezetre gyakorolt hatását, és
megoldásokat javasoljanak. A növekvő autóhasználat hatásainak vizsgálatához az
EWG kidolgozta az ún. autó asztma
indexet, amely megmutatja, mely járművek hogyan járulnak hozzá legnagyobb
vagy legkisebb valószínűséggel a járványszerűen terjedő asztmához. Ez az eszköz
abban segít nekünk, hogy a szmogról ne mint környezetvédelmi problémáról, hanem
mint egészségügyi krízisről gondolkodjunk, ami közvetlenül 20 millió
amerikainak árt, és általa a gyerekek vannak a legnagyobb veszélynek kitéve. Az
asztmás megbetegedések Magyarországon a lakosság 2%-át érintik. Az elmúlt 10
évben az évente diagnosztizált új betegek száma megkétszereződött. Az autók
számának növekedésével Budapesten az asztmások száma is növekedni fog.

A szmog ózonköd; gyakran láthatjuk
nagyvárosok felett: elhomályosítja a napot és rontja a látási viszonyokat. Az
autók a szmog elsődleges okozói. Keletkezését az autók által kibocsátott
kétféle vegyület, a levegő összetevői és a napfény egymással való reakcióba
lépése okozza. Az EWG részletesen bemutatja a következő példát (mely egy a sok
közül) a szmogkoncentráció és az asztma összefüggéséről. „Az 1996-os nyári
olimpia alatt Atlanta városa a hatalmas, egész várost megbénító dugóktól tartva rendkívüli
intézkedéseket tett a forgalom csökkentésére. A játékok 17 napja alatt az
autóhasználat 22,5%-kal esett vissza. A napi ózonkoncentráció 30%-kal csökkent.
Az asztmában szenvedőkre tett jótékony hatás közvetlen és drámai volt. A
kérdéses időszakban az orvoshoz forduló asztmások száma 40%-kal, a kórházba
kerültek száma 19%-kal és az intenzív osztályra bekerülők száma 11%-kal
csökkent.”

Mivel a gyerekek több levegőt lélegeznek
be, mint a felnőttek, és a szervezetük több ózont von ki a belélegzett levegőből,
rájuk nagyobb veszély leselkedik. Egy dél-kaliforniai gyermek-egészségügyi
vizsgálat megállapította, hogy az autópályától 0,5km-re élő gyerekeknek 89%-kal
nagyobb esélyük van asztmás megbetegedésre, mint azoknak, akik 1,5km távolságra
laknak. Ha nem asztma, akkor hörghurut, vérszegénység, szívroham súlyosbodása
vagy más légzőszervi és szív és érrendszeri megbetegedés fordulhat elő. A
szmognak kitett gyerekek olyan tüdőelégtelenségben szenvedhetnek, amely tüdejük
fejlődését egész életükre kihatóan veszélyezteti. A következmények közé
sorolhatók a folyamatos fejfájások, lélegzési problémák, vagy azok, akik nem
tudnak fél kilométernél többet futni megállás nélkül. 1995 és 1999 között
Budapesten a 18 évesnél fiatalabb asztmások száma 20%-kal nőtt. A Yale és a
kaliforniai Berkeley egyetemeken a kutatók úgy találták, hogy a szennyezett környékeken
felnőtt diákok tüdőkapacitása lényegesen alacsonyabb, mint a kevésbé
szennyezett környéken felnövőké. Tanulmányok kimutatták, hogy „az ózonnak való
kitettség a tüdő fejlődésekor tartós gyulladást okoz, megzavarja a növekedési
tényezőket, fibrózist produkál, és megváltoztatja a tüdő felépítését” – írják a
kutatók.

Egy másik, 95 városra és több mint 100
millió emberre kiterjedő tanulmány – amely felnőtteket vizsgált – úgy találta,
hogy „az előző hetihez képest 10ppb-s ózonmennyiség-növekedés 0,52%-os napi
halálozási ráta növekedéssel és 0,64%-kal több szív és érrendszeri és
légzőszervi halálozással volt kapcsolatban”. Magyarul: több ember hal meg
korábban az autóhasználattól, nem attól, hogy elütik, hanem azért, mert
belélegzi az autók által mindennap kipufogott gázokat. Az EWG hozzáteszi: „az
amerikaiak az autót a szabadsággal társítják, és nehéz belátni, hogy a
vezetésre vonatkozó szabadságod korlátozhatja valaki más lélegzésre vonatkozó
szabadságát”. Az „amerikaiak” szabadon helyettesíthető az általad preferált
nemzettel.

(Folytatjuk)

• #Ép test
• #Fogyasztás, életmód, fogyasztás pszichológiája
• #Közlekedés