fbpx

| Kovács Gyula

Atavisztikus zöld heurisztika: cserépkályha

Itt a cserépkályhák reneszánsza? Horgos Zsolt sárkováccsal beszélgettünk.




Történelem?

Az igazi, teljes egészében előre gyártott darabokból álló
cserépkályhák a 13-14. században, a német nyelvterületek vezető rétegeinél jelentek
meg. Onnan érkezett hozzánk az újítás. A gótikus főúri kályhák
leszármazottjának szemeskályha a neve, és szerényebb külsővel, de hasonló
felépítéssel bír. A szépre ösztönösen fogékony nép megőrizte a már letisztult
alapformát. Az alapelem a kályhaszem, azaz a szemescsempe. Egy mély, kerek tál,
mely 17-19 centis oldalú négyzetté szélesedik.

A XVII. századtól újabb típus jelent meg a népi kályhák
közt, a táblás kályha. Ennél a nagy, sík táblacsempéket agyagtömbből szelték
le, majd a drótkapcsos kötéshez szükséges szalagbordákkal látták el. Haladósabb
a munkafolyamat, mivel a táblás csempék általában nagyok, de még teljesen kézi munka,
nincs két egyforma darab.

A legújabb típus a csempekályha. Ehhez már gipszsablonba
préselt elemek készültek sebes egymásutánban. A klisé használata a gyártás
egyszerűsödésén túl nagyon sokféle és bonyolult nyomott díszítést tett
lehetővé. Ez a vonal aztán a II. világháborúig magas színvonalú iparággá
fejlődött Magyarországon. A háborút követően megalakultak a szövetkezetek: kül-
és belbecs dolgában is silányodni kezdett a szakma…  A hetvenes évekre szinte elhalt: fűtsünk
olajjal, szénnel, árammal, gázzal, vaskályhában, kazánban, cirkóban, ugye.

 

Ma mégis valamiféle feltámadást figyelhetünk meg.

A cserépkályha mai reneszánsza mögött legalább két okot
sejthetünk. Első, hogy a fatüzelés pénztárcakímélőbb, és bizonyos
függetlenséget biztosít a központi elosztású gázzal és árammal szemben. A másik
az élő tűz varázsa. Sajnos a hirtelen megnövő kereslet és a vele szemben az épp
csak magához térő kínálat a luxusdolgok körébe utasította a cserépkályhát. Még
harmadikként megneveznék egy, bár nem kellőképp jellemző, de nagyon fontos
indokot: a mai, bolygószintű felmelegedéstől riadt korban akaratlanul is
eszünkbe jut az évszázadokon át megújuló energiaforrással, fával üzemelő fűtési
módszer.

 

Talán megjön a kedvem errefelé mozdulni, de hamar
elakadok. Hiszen van kandalló, kemence, cserépkályha. Melyik legyen?

A kandalló a maga vasköpenyével végül is vaskályhaként
üzemel. Nagyon hamar felmelegszik, de hamar le is hűl. Hangulatos elem, meg
kell találni a helyét. Gyorsan befűteni kívánt és a hangulati szerepre rímelő
hétvégi házba való, illetve stíluselemként egy jóvágású, egyébként más módon fűtött
ház tágas nappalijába.

Döntsük el, mit a cél! Ha kenyeret fogunk sütni, ahhoz nagy
tűzteret, nagy kéményt, nagy ajtót kell rendelnünk. Ez a változat nem a
legalkalmasabb a mindennapi fűtésre, hisz a nyílásokon át sok energia szökik el.
Ám a samott falú, súlyos, füstjáratokkal ellátott, hagyományos kiállású
kemencék képesek a napi fűtés feladatát ellátni. Egy jó cserépkályha viszont, a
maga több óra alatt átmelegedő, tonnás, jó hővezető tömegével és nagy
felszínével tényleg magát a fűtést szolgálja.

 

Meggyőztél, örökbe fogadok egyet. Hol kezdjem?

Nagyon fontos a kémény mérete. A pici kémény elégtelen
huzatot, a tág kémény kátránykirakódást okoz. Jó hír: a családi házak standard
négytéglás kéménye megfelelő az átlagos méretű és szépen tüzelt kályhához,
legjobbak pedig a mai bélelt kéményrendszerek. Érdemes már ezen a ponton szakemberrel
egyeztetni.

Mekkora legyen a kályhánk? Van egy olyan ökölszabály, hogy
az ipari szabvány szerinti csempeegység, azaz a 22×25 cm-es csempe egy
légköbmétert tud kifűteni. Alapnak jó ez a durva számítás, de figyelembe kell
venni, milyen vastagon bélelték a kályhát (mekkora a tömege), milyenek a
nyílászárók, milyen vastag és szigetelt-e az épület fala.

Következő kérdés, hogy kivel gyártassuk le a megálmodott
kályha elemeit. Az ár egy csempére vetítve kb. 1000-3000 Ft között mozog (de
pl. a sarokcsempe ennek a másfélszerese), egy átlagos kályha csempeanyaga pedig
200-400 000 forint.

Olcsóbb lehetőség, hogy a bontásra ítélt kályhákat kínáló
hirdetéseket böngésszük. Ezek a csempék lehetnek éppoly jók – már ha
ízlésünknek megfelelőt találunk -, mint az újak. Ne vegyük meg a még álló
kályhát! Bontás után derül ki, mennyire fáradt el az anyag. Javaslom, ne magunk
bontsunk, inkább a szakember, mondjuk, az, aki otthon felépíti majd. Egy-két
sarokelem elpattanása olykor pótolhatatlan hiányt okoz, és akkor már a kályha
felépítésén kell változtatnunk – bár a fal felőli oldal elvisel más színű
elemeket.

Talán a legérzékenyebb mozzanat, hogy ki rakja föl a
kályhánkat. Bizalmi dolog! Az építőmester tudásáról, lelkiismeretességéről
leginkább egy már évek óta üzemelő kályha árulkodik. Keressünk
referenciaforrásokat, akár többet is egy mesterhez! Az a minimum, hogy szép a munka,
de az olcsón, egy nap alatt fölhúzott építmény nagyon gyanús. Egy derék mester
egyedül kb. 3-5 nap alatt rak össze egy tisztességes kályhát. Ez nyilván nem
lesz olcsó, de vegyük figyelembe, hogy a jó kályha sok drága samott téglát és
több, aprólékos munkával kiépített füstjáratot rejt. Spórolni a samotton vagy a
járatépítés idején szoktak, egyik sem szerencsés. Mondjuk azt, hogy alsóhangon
100 000 Ft alatt tisztességes munkát nem kaphatunk.

 

Kész a mű?

Nincs. Miután fölépült a kályha, pihenjen két-három napot,
nyitott ajtóval. Ezután egy óvatos szárítófűtés következik (még nyáron is).
Megéri begyújtani egy kis papírral a kéménynyílásba a huzat beindítása végett
vagy kivárni az alkonyati hűvöst, amely magától beindítja a huzatot (egyébként
ez az első őszi befűtés idején is hasznos módszer). Tüzeljünk el egy-két kiló
fát, és hagyjuk végig nyitva a kályhaajtót! Ezt naponta többször is
megismételhetjük, de ne melegedjen át a kályha! Egy-két hét alatt, a fa
mennyiségét apránként növelve szárad ki. A kívánt állapotot a páramentes és nem
pedig vízgőztől sűrű fehér füst, valamint a kissé fakult csempefugák jelzik. Odafigyeléssel
végezni a szárítást nagyon megtérülő befektetés!

 

Kész a mű. Hogy forogjon?

Egy átlagos cserépkályha egy átlagos fűtési szezonban kb. 30
mázsa fát fal föl. Ez legyen ép szövetű keményfa: tölgy, bükk, cser, akác,
ilyesmi. És legyen száraz. Legjobb előző évben, de legkésőbb nyár közepéig
megvenni a fát. Jelenleg kb. 2000 forint egy mázsa. A fenyő csak gyújtósnak jó
(annak nagyon), a puhafa ellobban, a gyümölcsfa túl erős, a préselt hulladék
pedig teljesen alkalmatlan a ragasztóanyagok miatt.

Nem szabad utántölteni a kályhát, az nem gazdaságos. Ha rendszeres
fűtésről van szó, ne hagyjuk kihűlni a kályhát. Naponta egyszer, de a nagy
mínuszok idején esetleg kétszer gyújtsunk be! Fontos, hogy ne fűtsük túl a
kályhát, mindig kézzel érinthetőnek kell maradnia! A szépen fűtött kályhával
nincs sok dolgunk, és a fehér hamut is csak hetente egyszer kell kilapátolnunk.

 

Sokan tartanak egy szobában üzemelő erőműtől.

Robbanás veszélye akkor áll fenn, ha idő előtt (amíg még ég
a tűz) bezárjuk a kályhaajtót, ekkor ugyanis nincsen oxigén az égéshez, csak
gázosodás történik a tűztérben. Mikor aztán megnyitjuk az ajtót, ez a gáz
belobban, és olykor megemeli a kályha fedését. Nyűgös fiaskó, ám könnyen
elkerülhető azzal, hogy csak akkor zárjuk be a kályhaajtót, mikor már nincsen
láng a parazsat megkeverve sem. Hozzáteszem, egy ilyen belobbanás hozzá sem
mérhető mondjuk egy vaskazán felrobbanásához.

Füstmérgezés szerencsére nem jellemző a cserépkályhás
házakban. Egyáltalán a lehetőséghez az kell, hogy a füstgáz a szoba felé
áramoljon a kémény helyett. Ezzel az állapottal pedig vagy hideg kályhába
ügyetlenül begyújtva vagy pl. a kéménybe levágódó szél miatt (ami igen ritka) találkozhatunk.
Aztán, a gáztüzeléssel ellentétben, itt a füst terjedését erős szag kíséri.

 

Entrópia? Elhasználódás?

Egy tisztítódugóval ellátott kályha, ha kb. 3 évente
kipucoltatjuk, akár 20-30 évig is duruzsol. Ezután újrarakatjuk.

 

Sokat tudunk már a kályhákról, rólad semmit…

Eredetileg gépésztechnikus vagyok és pedagógus, Debrecenben
pedig néprajz szakot végeztem. Kitanultam a fazekas és kályhás szakmákat, 8 éve
foglalkozom kályhakészítéssel és -építéssel. Olyan mesterséget kerestem, ahol a
gépészként szerzett műszaki véna, a kétkezi munka és a hagyomány együtt van
jelen: megtaláltam. 2003-ban elnyertem a Népművészet Ifjú Mestere címet.
Mára inkább csak csempekészítéssel foglalkozom, ugyanis a munkafolyamatok
vetésforgója nem engedi meg, hogy egy tisztességes építéshez szabott időt távol
töltsek. Főként a hagyományos módszerekkel gyártott szemes- és táblás kályhákat
készítem, törekedve az eredeti formák és módszerek megtartására. A saját utamat
követve és szükségképp a megrendelők igényeihez igazodva, új formákkal is
kísérletezem, de egyre világosabban látom, hogy a legfontosabb motívum, amit
követni fogok, az az évszázadok alatt csiszolódott népi egyszerűség.

 

Megjelent a Tudatos Vásárló magazin 13. számában.

Mi nem csak a „szuperzöldekhez” szólunk! Célunk, hogy az ökotudatos életmód és az ehhez vezető vásárlási szempontok bárki számára elérhetők legyenek, éljen bárhol, bármilyen végzettséggel, bármilyen szemlélettel is ebben az országban.

Tevékenységünk a gyártók támogatásától és reklámoktól mentes, nem fogadunk el termékmintákat tesztelésre, nincsenek céges támogatóink, sem reklámbevételeink. És ezt továbbra is fenn akarjuk tartani.

Ahhoz, hogy olyan ügyekkel foglalkozzunk, amikre nincsen hazai vagy más pályázati forrás nagy szükségünk van olyan magánemberek támogatására, mint amilyen Te is vagy! Lehetőségeidhez mérten emiatt kérünk, támogasd munkánkat rendszeres vagy egyszeri adományoddal.

Ne feledd, a pénzed szavazat!

Támogass minket!

Képezd magad a webináriumainkon!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

    Válassz hírleveleink közül:*

      Iratkozz fel híreinkre!

      Tippek, tesztek, programok

      Megszakítás