„Nálunk épp most esett meg, hogy a háznak a vízfőórán 150 ezres tartozása lett. A csatornázási művek kiszámlázta a közös tartozás egy-egy lakóra eső részét. Mi ilyenkor a megoldás? Egyenként befizetni? Vagy a közös költségből kifizetni, és utána behajtani? Leállíthatják-e a szolgáltatást? Nem törvényellenes, hogy mindenki felelős egy ember mulasztásáért?”

Előbb vagy utóbb minden társasháznál felmerül az olvasónk által ismertetetthez hasonló probléma. A becsületesen fizető lakó felháborodása érthető, mielőtt azonban megtagadnánk a fizetést, nézzük a jogszabályi hátteret. A vonatkozó kormányrendelet (lásd lent) szerint a vízművek felé minden esetben a főmérő szerinti fogyasztást kell megfizetni. Ez még abban az esetben is így van, ha minden lakástulajdonos rendelkezik hiteles mellékmérővel, ezek ugyanis csak a ház belső elszámolását szolgálják.

A fogyasztás lakásonkénti szétosztásáról a társasház szervezeti és működési szabályzatában (SZMSZ) kell rendelkezni. Ez lehet például a tulajdoni hányad arányában (ha nincsenek a lakásokban almérők). Ez esetben a dolog egyszerű, mert a víz- és a csatornadíj is a közös költségben jelenik meg. Ez a rendszer nem igazságos, mert a fogyasztási szokások igen különbözőek, ráadásul – mivel minden a „közösből” megy – nem késztet takarékosságra. Éppen emiatt szerelnek fel a lakásokban almérőket. Ha van a lakásban ilyen, akkor a szolgáltató külön-külön szolgáltatási szerződést köt a lakástulajdonosokkal, és az általuk leolvasott saját fogyasztási adatot a közös képviselő megküldi a szolgáltatónak. Ez alapján történik a számlázás.

Amennyiben bármelyik lakó tartósan nem egyenlíti ki a számláját, a szolgáltató felmondja a vele kötött szerződést, és többé számlát sem küld. Mivel a nem fizető fogyasztót a szolgáltatásból technikailag nem lehet kizárni, az ő fogyasztása a társasház számlájában jelenik meg. Ennek behajtása a társasház részéről ugyanúgy történhet, mintha közös költséggel tartozna. Ennek a módjáról persze az SZMSZ-ben rendelkezni kell.

Azt jó tudni, hogy a főmérőn mért fogyasztás és az almérők összesített fogyasztása között mindig mutatkozik eltérés. Ez lehet mérési hiba vagy más, például rejtett vízszivárgás a közös vezetéken. A jól működő társasházak ezt a különbséget jó előre beszámítják. Legtöbb helyen havi egy köbméterrel számolnak, és ezt a „közös fogyasztást” a közös költségbe is betervezik. A szolgáltató becsületére legyen mondva, hogy ha a főmérőn kisebb fogyasztás mutatkozik, mint az almérők összege, akkor azt visszatéríti a társasháznak, tehát a társasház mindenképpen a főmérőn mért fogyasztást fizeti, a rendeletnek megfelelően. Az azonban a közös képviselő felelőssége, hogy a fogyasztási adatokról nyilvántartást vezessen, és ha a megszokott adatoktól eltérés mutatkozik, akkor annak utánajárjon.

A szolgáltatás kikapcsolására azonban számlatartozás miatt nincs lehetőség. A szolgáltatásból való kikapcsolás minden esetben a hivatkozott kormányrendelet előírásain alapul: eszerint a közegészségügyi minimumot még a szolgáltatás korlátozásakor is biztosítani kell. Ez azt jelenti, hogy csak akkor lehet a fogyasztót a szolgáltatásból kikapcsolni, ha fejenkénti napi 50 liter vízmennyiség biztosított, és a vízvételezési hely 150 méteres körzeten belül vagy társasházaknál négyemeletnyi távolságon belül van. Ha a szolgáltató ezt megszegi, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságnál lehet panaszt tenni a kikapcsolás szabályainak megsértése miatt.

Megjelent a Tudatos Vásárló Magazin 19. számában.