Sok oka lehet annak, ha valaki úgy dönt, hogy áttér a növényi tej fogyasztására – egyre többen etikai vagy környezetvédelmi okokból, mások – szintén egyre többen – egészségügyi okokból állnak le a tejivással.

Pedig már első ránézésre sem olyan egyértelmű, hogy a tehéntejnek vagy mondjuk a rizstejnek kisebb a karbonlábnyoma.

Korábban megírtuk, hogy ha nem csökkentjük drámaian a húsfogyasztást – ami nem kevesebb, mint 90%-ot jelent – akkor a szakemberek szerint reménytelenül haladunk a klímakatasztrófa felé. Az Európai Unió mezőgazdasági területeinek több mint 80%-án már jelenleg is állati takarmányt termesztünk, ami nem csupán a klímaváltozáshoz, de az ökológiai katasztrófához is egyenes út. A tejtermékekkel sem sokkal jobb a helyzet: a birka- és a marhahús fogyasztása után egy tejtermék, a sajt szerepel.

A húsokon belül ma már tudjuk, hogy a marhahús a legártalmasabb a környezetünknek: egy kilogramm marhahús termelése 26,5 kilogramm szén-dioxidot szabadít fel, ami körülbelül olyan, mintha 100 km-t autóznánk.

Egy kilogramm nyers tej létrehozása ehhez képest 1,3 kilogramm szén-dioxidot és metánt szabadít fel, ami elsőre nem is tűnik olyan soknak, viszont teljesen más a helyzet, ha a tejtermékeken belül rátekintünk a sajtokra: egy kilogramm sajt átlagosan 9,8 kilogramm szén-dioxidot szabadít fel, ezzel megelőzi a sertés- (7 kg) és a csirkehúst (5 kg) is. És ehhez vegyük még hozzá, hogy egy kilogramm sajthoz nagyjából 10 liter tejre van szükség.

A képlet még ennél is bonyolultabb, ha tovább boncolgatjuk, milyen sajtról, tejtermékről beszélünk.

• Tej (1l): 1,3 kg CO₂
• Joghurt: 1,4
• Tejföl: 2,6
• Tejszín (kg): 5,3
• _​Camembert sajt: 7,6
• Mozzarella: 9,7
• Vaj: 11,5
• Cheddar: 12,6

Azok tehát, akik ugyan nem esznek húst, de helyette sok sajtot fogyasztanak, nem feltétlenül tesznek sokat a környezetért. A sajtból persze nem eszünk annyit, mint a húsból, ráadásul a sajt táplálóbb is.

Mi a helyzet a növényi tejekkel?

A növényi alapú tejek – amelyeket nem is tejnek, hanem ital-nak neveznek hivatalosan, lásd zabital, szójaital – az elmúlt tíz évben robbantak be a köztudatba és a boltokba. Elképesztő mértékben növekszik a piacuk: a Euromonitor adatai szerint 2018-ban már 18 milliárd dollár forgalmat ért el, az éves növekedése pedig 9 százalék volt. Egy másik beszédes adat: a britek ma már közel negyede fogyaszt növényi alapú tejet, míg tavaly ez az arány 18% volt.

Az alternatív tejek közül a zabtej fogyasztása nőtt legnagyobb mértékben, mintegy 70 százalékkal, a kókusztejé 16, a mandulatejé pedig 10 százalékkal emelkedett. Az Egyesült Államokban a mandulatejet veszik a legtöbben, a második helyen ott a szójatej áll.

Sokan kényszerből fogyasztják allergia vagy érzékenység miatt, de sokan tudatosan, éppen a fenti adatok tudatában hagyják el az állati eredetű tejet, tejtermékeket.

Felmerül a kérdés, hogy vajon az alternatív tejek mekkora ökológiai lábnyommal rendelkeznek, hiszen a növények termesztéséhez is területeket kell bevonni, vízre van szükség, stb. Az állati- és növényi tejek összehasonlításában az adatok azt mutatják, hogy egyértelműen az állati eredetűek károsabbak a környezetünkre.

Egy oxfordi kutatás szerint egy liter tehéntej előállításához szükséges víz- és területigény a tízszerese annak, mint ami egy liter növényi alapú tej előállításához szükséges.  Ha az emissziót, a víz-és területhasználatot is figyelembe vesszük, akkor egy pohár (200 ml) tehéntej emissziója 0,6 kg, míg a mandulatejé a 0,2-t sem éri el.

Más adatok szerint egy pohár tej előállításához két teniszpályányi területre van szükség – ugyanennyi zabtejhez azonban tizedére. Az előállítás során kibocsátott üvegházhatású gázokból is harmadannyi kerül a légkörbe a növényi tejek gyártása során.

Növényi, de melyik?

A növényi tejek rangsorában egyes adatok szerint a legjobb választásnak a mandulatej tűnik, a legrosszabbnak pedig a rizstej, de még utóbbi is sokkal jobb választás, mint az állati eredetű tej. Más adatok azonban a zabtejet mutatják győztesnek. Linda Nordgren, a svéd Oatly márka kommunikációs menedzsere szerint ha egyetlen pohár tehéntejet cserélnek zabtejre, az üvegházhatású gázok kibocsátása akár 80%-kal is csökkenhetne.

Az alternatív tejek közül a legrosszabb választás minden bizonnyal a rizstej: a rizs termelése rengeteg vizet igényel, és a többihez képest viszonylag magasabb a karbonlábnyoma. A vízfogyasztás tekintetében a mandulatermesztés a legpazarlóbb, de még ez is csak 2/3-a tehéntejének. Ha a termesztéshez kapcsolódó karbonlábnyomot, földterületet és vízhasználatot nézzük, összességében a szója- és a zabtej tűnik a legjobb választásnak.

Persze, az is egy lehetséges választás, ha úgy döntünk, szakítunk az évezredes szokással, és sem állati eredetű, sem növényi tejet nem iszunk. Egyre több kutatási eredmény mutatja ki, hogy a szervezetünk számára szükséges fehérjét növényi forrásból, hüvelyesekből is beszerezhetjük, és ugyanez a helyzet az ásványi anyagokkal és vitaminokkal is.

Etikai szempontok

Valószínűsíthető, hogy a tudatosabb táplálkozásban gondolkodók a tehéntej kiváltását egy könnyebben megvalósítható lépésnek tartják, mint például a hús teljes elhagyását.

A másik ok etikai lehet. A fogyasztók nem csak attól tartanak, hogy a tehéntej antibiotikumot tartalmazhat, hanem az állattartással kapcsolatos ellenérzések is abba az irányba vihetik őket, hogy növényi tejre váltsanak. A nagyipari tehéntartás egyértelműen rossz a tehénnek, márpedig a boltokban kapható tej gyakorlatilag teljes egészében nagyüzemekből származik.

A tejelő marhák élete ha lehet, még a húsmarhákénál is gyászosabb. Tej ugyanis csak akkor van, ha van borjú. Egy átlagos egészséges tehén laktációs időszaka 305 napig tart. Ezt követően 60 napig nincs tejtermelés, majd ismét vemhesítik – a legtöbb esetben mesterségesen – és az ellést követően újra ad tejet. A tejtermelés fokozása megterheli a teheneket, ami szó szerint az egész életükre kihat: egy szarvasmarha akár 20 évig is élhetne, a tejelő teheneket viszont már ötévesen levágják.

A tejtermelés fenntartásához tehát szükség van borjúra, ami így gyakorlatilag egyfajta tejipari melléktermék. Ha nőivarú borjú születik, akkor megtartják utánpótlásként. Ha bika a borjú, akkor lehet belőle tenyészállat, de ehhez szigorú követelményeknek kell megfelelniük, ezért csak nagyon kevés bikaborjúból válik tenyészbika. Többségük olyan telepre vagy gazdákhoz kerül, ahol felhizlalják addig, amig el nem éri a vágósúlyt.

Tej még másból is lehet

A növényi tejek piaca, ha a korábbi trend folytatósik, hatalmas fejlődés előtt áll, nagy lehetőségek rejlenek például új alapanyagokban. Nemrégiben például egy sárgaborsóból készített márka jelent meg a piacon. A gyártó cég szerint ugyanannyi fehérjét biztosít, mint a tehéntej, könnyen emészthető és egy – száz százalékig újrahasznosított anyagból készülő – üvegük (kb. 1,4 literes) 1,6 kilogramm szén-dioxid-kibocsátást és 3.500 liter vizet takarít meg a tehéntejhez képest.

A termékek ökológiai lábnyomához természetesen hozzá tesz az az út is, ameddig a tej vagy növényi tej eljut az asztalunkig. Hogy Magyarországon milyen eredetű tejeket és növényi tejeket tudunk elérni, következő cikkünkben járjuk körbe.

---

Cikkünk a Nemzeti Kulturális Alap (201201/00260) támogatásával készült.