„Mindenkinek, aki dolgozik, olyan méltányos és kielégítő fizetéshez van joga, amely számára és családja számára az emberi méltóságnak megfelelő létet biztosít…” (ENSZ Emberi Jogok Nyilatkozata, 23. cikk)

Ezt a jogot a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) tisztességes munkáról alkotott meghatározása biztosítja a gyakorlatban, és így együttesen alkotják a nemzetközileg elfogadott emberi jogi normákat. A tisztességes megélhetést biztosító bérhez való emberi jog megalkotása ellenére a ruha – és sportruházat munkásai világszerte lényegesen alacsonyabb bért kapnak a tisztességes bérnél, és mélyszegénységben élnek.

Hogyan lehet meghatározni a tisztességes megélhetést biztosító bért?

A tisztességes megélhetést biztosító bér elégséges ahhoz, hogy a dolgozó és családja alapvető szükségleteit fedezze, és ezen felül valamennyi megtakarítást is lehetővé tesz.

Ez a bér

– minden munkavállalóra vonatkozik: ennél alacsonyabb fizetése senkinek sem lehet;

– ezt a bért a munkavállaló egy maximum 48 órás munkahét keretében keresi meg;

– ez az alap nettó fizetés, amiből már nem kell adózni, és a prémiumokat és juttatásokat, valamint túlórákat (ahol van ilyen) ezen felül, pluszban kell kifizetni;

– a munkavállaló és hozzátartozói alapvető szükségleteit fedezi. Ázsiában például ez 3 fogyasztói egységet jelent. 1 egység = 1 felnőtt. 1 gyermek = fél egység. A különböző földrészekre és országokra jellemző, átlagcsalád-méreteknek és fogyasztási szokásoknak megfelelő családi egységek alapján határozzák meg.

A divatipar tisztességes megélhetést biztosító bér nélkül nettó kizsákmányolás

A cégeknek kötelességük tiszteletben tartani a tisztességes megélhetést biztosító bért

2011-ben az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa elfogadta az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-alapelveket, amely még tovább megy a fentieknél, és kijelenti, hogy

az államnak és a cégeknek is felelőssége tiszteletben tartani és megvédeni ezeket a jogokat,

és hogy az emberi jogok tiszteletben tartásának felelőssége „létezik, függetlenül attól, hogy az állam képes-e és/vagy hajlandó-e betartani az emberi jogokkal kapcsolatos kötelezettségeit; a (ruházati) cégek az állami jogszabályok és törvények hiányában is kötelesek megvédeni az emberi jogokat.”

Vagyis az emberi méltóságot biztosító bérezéshez való jog kapcsán fontos megjegyezni, hogy

amennyiben a kormány nem biztosítja a munkavállalókat védő, illetve a méltó életet biztosító minimálbér törvénybe iktatását, a cégeknek akkor is kötelességük biztosítani, hogy a munkavállalók megkapják a tisztességes megélhetést biztosító bért.

Hogyan határozható meg?

Alapvető lépés a tisztességes megélhetést biztosító bér kifizetése felé a tisztességes megélhetést biztosító bér kiszámítása. A tisztességes megélhetést biztosító bér összege országonként, illetve régiónként eltérő.

Többféle, különböző módszertan alapján kidolgozott tisztességes megélhetést biztosító bér-számítás van használatban. A következő lévő táblázatban a Tiszta Ruha Kampány (Clean Clothes Campaign, CCC) adatai látszanak arról, hogyan viszonyul egymáshoz a ruhaipari munkások valós bére, a helyi minimálbér és az általuk kiszámított tisztességes megélhetést biztosító bér. A CCC munkatársai 2020-as jelentésükben közzétett adatok rávilágítanak a tisztességes megélhetést biztosító bér és a valójában kifizetett bérek közötti éles eltérésekre.

A Tiszta Ruha Kampány (CCC) a ruhagyári dolgozók jobb munkakörülményeiért és jogaik betartatásáért küzd globális szinten. A CCC 15 európai országban szervez kampányt, világszerte 250 szervezet csatlakozott hozzá.

Készült a Clean Clothes Campaign kampány keretében; a projekt az Európai Unió finanszírozásában valósul meg. “Filling the Gap: Achieving Living Wages through improved transparency” “FILLING THE GAP” HUM/2018//404-124