Tarts velünk, legyél tagjaa Tudatos Vásárlók közösségének!

Csatlakozz hozzánk!

750 ezren isznak veszélyesen magas ólomtartalmú csapvizet Magyarországon – mit tehetünk?

víz ólomszennyezés

A napokban publikálta a magyarországi csapvíz ólomtartalmát vizsgáló projektjének eredményeit a Nemzeti Népegészségügyi Központ. Kiderült, hol mekkora a baj, hol érdemes ólomszennyeződésre gyanakodnunk, és az is, mennyi idejű vízfolyatással, milyen vízszűrők beszerzésével csökkenthető ivóvizünk ólomszintje.

A Nemzeti Népegészségügyi Központban (NNK) most hozták nyilvánosságra annak az országos vizsgálatnak az eredményeit, amelyben a lakosság ivóvíz eredetű ólombevitel felmérését és értékelését végezték el. Az eredmények szerint ma körülbelül 750 ezer ember él a csapvíz ólomtartalma szempontjából magas kockázatú épületben Magyarországon. Legkomolyabban Budapest és az 5000 lakosúnál nagyobb városok érintettek.

Az ólomszennyezett víz fogyasztása senkinek sem jó, de különösen a várandósok és a kisgyermekek  számára jelent kockázatot. Az ólom sokféle toxikus hatást kifejthet, gyakorlatilag a test minden szervrendszerét érintheti, és hatásai többnyire visszafordíthatatlanok. Az ivóvízben lévő ólom fő forrása a régi városmagokban, régi épületekben még sok helyen megtalálható ólomcsövek.

Korábban bemutattuk, melyek a leggyakrabban előforduló szennyeződések a csapvízben, hová fordulhatunk, ha úgy sejtjük, gond van, és azt is, milyen víztisztító berendezések közül választhatunk, ha aggódunk az ivóvízünk szennyezettsége miatt. Azt is megnéztük, melyik típusú vízszűrő berendezés a leggazdaságosabb hosszútávon.

Első lépés: mérés

A csapvíz ólomtartalmáról sajnos nincsenek árulkodó jelek: nincs se felismerhető íze se szaga, ezért arról, hogy van-e a vizünkben ólom, csak a csapvíz bevizsgáltatásával győződhetünk meg. A vízszolgáltatók a saját szolgáltatási területükön található ólomcsövek nagy részét, vagyis a fővezetékeket már kicserélték, ezért a problémát elsősorban a fővezetékről leágazó bekötő vezeték és az épületek, lakások belső hálózatában található ólomcsövek jelentik.

A Fővárosi Vízművek tájékoztatójából megtudhatjuk, hogyan állapíthatjuk meg, van-e ólomvezeték az épület vízhálózatán.

Ha a vízhálózat és az épület kora alapján feltételezhető, hogy ólom kerülhet az ivóvízbe, érdemes a csapvizet bevizsgáltatni. Vízminőségi panaszunkkal érdemes a vízszolgáltatóval felvenni a kapcsolatot, valamint jelentést tenni a lakóhely szerint illetékes járási vagy megyei kormányhivatal népegészségügyi osztályán is. A beérkező panaszt hivatalból kötelesek kivizsgálni. Ilyenkor jellemzően vízminőség-ellenőrzést is végeznek, méghozzá a lakos számára ingyenesen.

Ivóvizünket saját költségen is bevizsgáltathatjuk akkreditált laboratóriumban. Az ár a mintavételtől és a vizsgálandó paraméterektől függ. A különböző laboratóriumok saját díjszabással dolgoznak, egy ólomvizsgálat ára nagyjából 7.000-10.000 Ft.

A Fővárosi Vízművek Vízvonalán információkat is adnak vízminőséggel kapcsolatos kérdésekben (06 1 247 7777, vizvonal@vizmuvek.hu).

A biztos megoldás: teljes csőcsere

Az ivóvíz ólom tartalmának csökkentése, eltávolítása tekintetében az ólomcsövek teljeskörű cseréje jelenti a teljes és végleges megoldást, de ennek megvalósításáig különböző átmeneti megoldási lehetőségek is szóba jöhetnek, ilyen például az  épületek bemenő ivóvizének kezelése vegyszeradagoló berendezésekkel. Több tanulmány szerint a korrózió-gátló adalékok szakszerű használata a legalkalmasabb az ivóvíz ólomtartalmának kontrollálására – ennek részleteiről, a megelőző szükséges vizsgálatokról az NNK beszámolójában is tájékozódhatunk.

Budapesten nagyjából 50 ezer, a vidéki nagyvárosokban 32 ezer épületben lehet szükség a teljes csőcserére és az egyéb potenciális ólomforrások cseréjére – írja a qubit.hu.

A csapvíz folyatásával is jelentősen csökkenthető az ólomtartalom

Az NNK egy magánlakásban végzett kutatást, ahol a csapvíz ólomtartalma a határértéket 7-szeresen haladta meg. Az eredményük szerint 0,5 perc folyatással 34%-kal, 1 perc folyatással 46%-kal csökkenthető a víz ólomtartalma. Ez azt jelenti, hogy a mindennapi gyakorlatban

1 perc folyatás jelentős ólomtartalom csökkenést eredményezhet és ez a legtöbb esetben elegendő a határérték alatti ólomkoncentráció eléréséhez.

A vízszűrők is segítenek

9 terméknél vizsgálták, mennyire alkalmasak a víz ólomtartalmának kiszűrésére – 2 db kancsós 2 db fordított ozmózis membránt és visszasózó patront, 1 db fordított ozmózis membránt és by-pass rendszert, 1 db aktívszenet és kerámiát, 1 db aktívszenet és vízlágyító gyantát, 1 db zeolitot és 1 db KDF töltetet tartalmazó terméket teszteltek.

A víztisztítókat 26 olyan lakásban tesztelték, ahol a csapvíz ólomtartalma határértéket meghaladó, illetve típusonként egy készüléket az NNK-ban vizsgáltak. A kancsós típusok esetén 3 szűrőbetétet vizsgáltak, így kancsós típusok esetén a vizsgálatok 3 hónapig, beépíthető típusok esetén 6 hónapig folytak. Az ólomtartalom mellett egyéb kémiai, mikrobiológiai és mikroszkópos biológiai vizsgálatokat is végeztünk, elsősorban a kockázatot jelentő paraméterekre fókuszálva.

Az eredmények szerint

a vizsgált ivóvíztisztító kisberendezések alkalmasak a csapvíz ólomtartalmának jelentős csökkentésére, egyes típusok alkalmasak az ólomtartalom teljes eltávolítására is.

Részletesen:

A kancsós víztisztítók csökkentették ugyan az ólomtartalmat, de csak a kis ólomtartalmú csapvíz esetén voltak alkalmasak az ólomtartalmat jellemzően határérték alá csökkenteni.

A beépíthető kisberendezések közül a fordított ozmózis membránt tartalmazók, valamint az aktívszenet és kerámiát tartalmazó típus lényegében teljesen eltávolították a csapvíz ólomtartalmát nagy ólomtartalmú csapvíz esetén is.

A vízlágyító gyantát és aktívszenet tartalmazó típus kis és közepes ólomtartalom esetén működött a kapacitása végéig megfelelően, ezekben az esetekben a határérték felére (5 µg/l alá) csökkentette az ólomtartalmat. A zeolitot tartalmazó típus kis és közepes ólomtartalmú csapvíz esetén lényegében teljesen eltávolította a csapvíz ólomtartalmát, nagy ólomtartalom esetén is jellemzően a határérték felére (5 µg/l alá) csökkentette.

Csapvíz vagy ásványvíz – melyiket válasszuk, ha nem akarunk mikroműanyagot inni?

A KDF töltetű kisberendezés kis és közepes ólomtartalmú csapvíz esetén alkalmas az ólomtartalom jelentős, határérték alá történő csökkentésére, de a kezelt víz ólomtartalma jellemzően 5 µg/l felett volt – olvasható a Nemzeti Népegészségügyi Központ beszámolójában.

Az ólomeltávolítási hatékonyságot az alkalmazott szűrőtöltetek és a kezeletlen csapvíz ólomtartalma mellett a csapvíz kémiai összetétele, valamint az érintkezési idő is befolyásolhatja.

Bármilyen víztisztítót használunk, az ólomkoncentráció csökkentésével akkor is sokat teszünk az egészségünkért, ha a szűrés után az ólomszint a vizünkben a határérték felett marad, a kedvezőtlen egészségi hatások ugyanis a teljes ólombevitellel függenek össze – mutat rá az NNK. A Központ fontosnak tartja ugyanakkor megjegyezni, hogy az azonos fajtába tartozó termékek is eltérőek lehetnek az ólomeltávolítási hatékonyság és a felmerülő kockázatok tekintetében, ezért az ólomeltávolítási hatékonyságot fontos lenne termékenként vagy termékcsaládonként egyedileg értékelni. Emellett az ivóvíz ólomtartalmának csökkentésében igazoltan hatékonyan működő termékek jelölésére védjegyrendszer bevezetését javasolja.

Kapcsolódó cikkeink

További cikkek

Legnépszerűbb cikkeink

További cikkek