A Nemzeti Népegészségügyi Központban (NNK) most hozták nyilvánosságra annak az országos vizsgálatnak az eredményeit, amelyben a lakosság ivóvíz eredetű ólombevitel felmérését és értékelését végezték el. Az eredmények szerint ma körülbelül 750 ezer ember él a csapvíz ólomtartalma szempontjából magas kockázatú épületben Magyarországon. Legkomolyabban Budapest és az 5000 lakosúnál nagyobb városok érintettek.

Az ólomszennyezett víz fogyasztása senkinek sem jó, de különösen a várandósok és a kisgyermekek  számára jelent kockázatot. Az ólom sokféle toxikus hatást kifejthet, gyakorlatilag a test minden szervrendszerét érintheti, és hatásai többnyire visszafordíthatatlanok. Az ivóvízben lévő ólom fő forrása a régi városmagokban, régi épületekben még sok helyen megtalálható ólomcsövek.

Korábban bemutattuk, melyek a leggyakrabban előforduló szennyeződések a csapvízben, hová fordulhatunk, ha úgy sejtjük, gond van, és azt is, milyen víztisztító berendezések közül választhatunk, ha aggódunk az ivóvízünk szennyezettsége miatt. Azt is megnéztük, melyik típusú vízszűrő berendezés a leggazdaságosabb hosszútávon.

Első lépés: mérés

A csapvíz ólomtartalmáról sajnos nincsenek árulkodó jelek: nincs se felismerhető íze se szaga, ezért arról, hogy van-e a vizünkben ólom, csak a csapvíz bevizsgáltatásával győződhetünk meg. A vízszolgáltatók a saját szolgáltatási területükön található ólomcsövek nagy részét, vagyis a fővezetékeket már kicserélték, ezért a problémát elsősorban a fővezetékről leágazó bekötő vezeték és az épületek, lakások belső hálózatában található ólomcsövek jelentik.

A Fővárosi Vízművek tájékoztatójából megtudhatjuk, hogyan állapíthatjuk meg, van-e ólomvezeték az épület vízhálózatán.

Ha a vízhálózat és az épület kora alapján feltételezhető, hogy ólom kerülhet az ivóvízbe, érdemes a csapvizet bevizsgáltatni. Vízminőségi panaszunkkal érdemes a vízszolgáltatóval felvenni a kapcsolatot, valamint jelentést tenni a lakóhely szerint illetékes járási vagy megyei kormányhivatal népegészségügyi osztályán is. A beérkező panaszt hivatalból kötelesek kivizsgálni. Ilyenkor jellemzően vízminőség-ellenőrzést is végeznek, méghozzá a lakos számára ingyenesen.

Ivóvizünket saját költségen is bevizsgáltathatjuk akkreditált laboratóriumban. Az ár a mintavételtől és a vizsgálandó paraméterektől függ. A különböző laboratóriumok saját díjszabással dolgoznak, egy ólomvizsgálat ára nagyjából 7.000-10.000 Ft.

A Fővárosi Vízművek Vízvonalán információkat is adnak vízminőséggel kapcsolatos kérdésekben (06 1 247 7777, vizvonal@vizmuvek.hu).

A biztos megoldás: teljes csőcsere

Az ivóvíz ólom tartalmának csökkentése, eltávolítása tekintetében az ólomcsövek teljeskörű cseréje jelenti a teljes és végleges megoldást, de ennek megvalósításáig különböző átmeneti megoldási lehetőségek is szóba jöhetnek, ilyen például az  épületek bemenő ivóvizének kezelése vegyszeradagoló berendezésekkel. Több tanulmány szerint a korrózió-gátló adalékok szakszerű használata a legalkalmasabb az ivóvíz ólomtartalmának kontrollálására – ennek részleteiről, a megelőző szükséges vizsgálatokról az NNK beszámolójában is tájékozódhatunk.

Budapesten nagyjából 50 ezer, a vidéki nagyvárosokban 32 ezer épületben lehet szükség a teljes csőcserére és az egyéb potenciális ólomforrások cseréjére – írja a qubit.hu.

A csapvíz folyatásával is jelentősen csökkenthető az ólomtartalom

Az NNK egy magánlakásban végzett kutatást, ahol a csapvíz ólomtartalma a határértéket 7-szeresen haladta meg. Az eredményük szerint 0,5 perc folyatással 34%-kal, 1 perc folyatással 46%-kal csökkenthető a víz ólomtartalma. Ez azt jelenti, hogy a mindennapi gyakorlatban

1 perc folyatás jelentős ólomtartalom csökkenést eredményezhet és ez a legtöbb esetben elegendő a határérték alatti ólomkoncentráció eléréséhez.

A vízszűrők is segítenek

9 terméknél vizsgálták, mennyire alkalmasak a víz ólomtartalmának kiszűrésére – 2 db kancsós 2 db fordított ozmózis membránt és visszasózó patront, 1 db fordított ozmózis membránt és by-pass rendszert, 1 db aktívszenet és kerámiát, 1 db aktívszenet és vízlágyító gyantát, 1 db zeolitot és 1 db KDF töltetet tartalmazó terméket teszteltek.

A víztisztítókat 26 olyan lakásban tesztelték, ahol a csapvíz ólomtartalma határértéket meghaladó, illetve típusonként egy készüléket az NNK-ban vizsgáltak. A kancsós típusok esetén 3 szűrőbetétet vizsgáltak, így kancsós típusok esetén a vizsgálatok 3 hónapig, beépíthető típusok esetén 6 hónapig folytak. Az ólomtartalom mellett egyéb kémiai, mikrobiológiai és mikroszkópos biológiai vizsgálatokat is végeztünk, elsősorban a kockázatot jelentő paraméterekre fókuszálva.

Az eredmények szerint

a vizsgált ivóvíztisztító kisberendezések alkalmasak a csapvíz ólomtartalmának jelentős csökkentésére, egyes típusok alkalmasak az ólomtartalom teljes eltávolítására is.

Részletesen:

A kancsós víztisztítók csökkentették ugyan az ólomtartalmat, de csak a kis ólomtartalmú csapvíz esetén voltak alkalmasak az ólomtartalmat jellemzően határérték alá csökkenteni.

A beépíthető kisberendezések közül a fordított ozmózis membránt tartalmazók, valamint az aktívszenet és kerámiát tartalmazó típus lényegében teljesen eltávolították a csapvíz ólomtartalmát nagy ólomtartalmú csapvíz esetén is.

A vízlágyító gyantát és aktívszenet tartalmazó típus kis és közepes ólomtartalom esetén működött a kapacitása végéig megfelelően, ezekben az esetekben a határérték felére (5 µg/l alá) csökkentette az ólomtartalmat. A zeolitot tartalmazó típus kis és közepes ólomtartalmú csapvíz esetén lényegében teljesen eltávolította a csapvíz ólomtartalmát, nagy ólomtartalom esetén is jellemzően a határérték felére (5 µg/l alá) csökkentette.

Csapvíz vagy ásványvíz – melyiket válasszuk, ha nem akarunk mikroműanyagot inni?

A KDF töltetű kisberendezés kis és közepes ólomtartalmú csapvíz esetén alkalmas az ólomtartalom jelentős, határérték alá történő csökkentésére, de a kezelt víz ólomtartalma jellemzően 5 µg/l felett volt – olvasható a Nemzeti Népegészségügyi Központ beszámolójában.

Az ólomeltávolítási hatékonyságot az alkalmazott szűrőtöltetek és a kezeletlen csapvíz ólomtartalma mellett a csapvíz kémiai összetétele, valamint az érintkezési idő is befolyásolhatja.

Bármilyen víztisztítót használunk, az ólomkoncentráció csökkentésével akkor is sokat teszünk az egészségünkért, ha a szűrés után az ólomszint a vizünkben a határérték felett marad, a kedvezőtlen egészségi hatások ugyanis a teljes ólombevitellel függenek össze – mutat rá az NNK. A Központ fontosnak tartja ugyanakkor megjegyezni, hogy az azonos fajtába tartozó termékek is eltérőek lehetnek az ólomeltávolítási hatékonyság és a felmerülő kockázatok tekintetében, ezért az ólomeltávolítási hatékonyságot fontos lenne termékenként vagy termékcsaládonként egyedileg értékelni. Emellett az ivóvíz ólomtartalmának csökkentésében igazoltan hatékonyan működő termékek jelölésére védjegyrendszer bevezetését javasolja.