Cikkek » Nagylátószög
- Állatvédelem (43)
- CSR (61)
- Emberi jogok, esélyegyenlőség (42)
- Foglalkoztatás, gyerekmunka, sweatshopok (53)
- Fogyasztás, életmód, fogyasztás pszichológiája (235)
- Gazdasági egyenlőtlenségek (27)
- Kereskedelem, Fair Trade (83)
- Klímaváltozás (86)
- Környezetvédelem, környezetszennyezés (172)
- Multicégek (87)
- Természetvédelem, biodiverzitás (74)
4 nagyszerű blog tudatos vásárlásról
szerk, 2013. január 3. 06.32
Vásárolni mindenki tud. A gond csak az, hogy nem mindenki űzi ezt a tevékenységet tudatosan. Társadalmunk ezen alappillére – értsd: a fogyasztás – a GDP-n túl jelentős hatást gyakorol környezetünkre is. Előállítás, csomagolás, szállítás, tárolás, árusítás…
Mindig van mit tanulni a témában, és sok-sok év tudatos vásárlás után is rendszeresen hallunk újat. Például tőlük.
Bevásárló közösség
Külföldi példák nyomán mára már kipróbált és bevált alternatívát is találni kis hazánkban. Elszánt, változást kereső emberek által létrehozott és működtetett bevásárló közösségek, amelyben helyi termelők és vevők közvetlen kapcsolatban állnak. A rendszerhez csatlakozók vegyszermentes gazdálkodásból származó, friss élelmiszert szerezhetnek be közvetlenül az előállítótól. Akárcsak Érden.
Az érdi Önszervező Organikus Helyi Bevásárló közösség naprakész blogjában termelők, gazdák mutatkoznak be. Személyes élményeket és beszámolókat találhatunk kóstolókról és más programokról, de akad itt recept, tanács, ötlet és kitekintő az egészséges étkezés, életmód irányába is.
Ne bántsd a piacot!
A "Kincsünk a Piac – Hunyadi tér" csoport 2007-ben alakult kerületi lakosokból és piacra járókból, annak érdekében, hogy a Hunyadi téri piacot megmentsék a beépítéstől.
Lelkes és közvetlen hangvételű blogjuk ezt a harcot mutatja be, de időközben kibővült más – színes és érdekes – „piacos” témákkal is: új piacok nyitásának híre, témába vágó találkozók, szimpóziumok, programok beharangozása, termékek és termelők bemutatása, beszámolók. Nem túl gyakran frissülő, de igen hasznos információkkal, és hasonló problémákkal küzdő közösségek számára alapvető iránymutatásokkal szolgáló blog.
Ötletkosár
A sűrűn frissülő blogon sok minden megtalálható a fogyasztás, vásárlás, újrahasznosítás, fenntartható fejlődés, megelőzés, Nulla Hulladék mozgalom, cserebere témaköreiben. Szerzőjének célja, hogy másoknak is átadja saját tapasztalatait a hazai helyzetről egészség- és környezettudatosság terén. Hírek, programok, ötletek és videók színesítik.
Felelősen étteremben
Avagy: „hol együnk anélkül, hogy utána furdalna zöld lelkiismeretünk?” A nemrégiben indult, jelentős űrt betöltő oldal más gasztroblogoktól eltérően nem recepteket, hanem kapaszkodót nyújt azoknak, akik étterembe, kávézóba betérve a választandó ételen és italon túl azon is elmorfondíroznak, vajon milyen messziről és mekkora környezetterhelést okozva érkeztek ide az alapanyagok, bio vagy vegyszerezett zöldséget kap-e tányérjára; őstermelőhöz vagy hipermarketbe jár-e a konyhafőnök beszerző körútján.
A Felelős Gasztrohős blog írói környezettudatosságot szem előtt tartó éttermeket, kávézókat mutatnak be.
Van még kedvenc blogod a témában? Írd meg nekünk!
***
Öt lépés a kevesebb munkához és tartalmasabb élethez
szerk, 2012. október 3. 01.32
"Mindenki így csinálja, fenn kell tartani, előre kell lépni, mi lesz ha"... – versenyfutásra ösztönöznek a körülmények.
Közvetlen környezetünkben is jó pár olyan családot látunk, ahol legalább az egyik családtag több mint 50 órát dolgozik hetente. A munka uralja az életét, amivel gyakran nincs is tisztában, vagy nem tud megoldást arra, hogyan tartsa kordában a munka térnyerését.
Az eredmények ismertek: nagymértékű személyes, családi, közösségi elhanyagoltság stb.
Ahol magasabb a munkaórák száma, idő híján több a pótlólagos fogyasztás is: étterem, félkész ételek, bébiszitter és egyéb szolgáltatások.
Érdekes azon elgondolkozni, mi lenne, ha a többség kevesebbet dolgozna? Egy főre jutó kevesebb munkaóra, esetleg magasabb foglalkoztatottság, kisebb egy főre jutó kereset, kevesebb és átgondoltabb egy főre jutó fogyasztás?
És lám, valami hasonló figyelhető meg a valóságban is: kényszerítő élethelyzet vagy saját megfontolt döntés alapján, de nő azoknak a száma, akik kevesebb munkaórát dolgoznak.
Lehetne logikailag igaz a következő állítás(?): ha kevesebbet dolgozol, kevesebbet költesz, kevesebbet szemetelsz, és esélyed lesz arra, hogy kiegyensúlyozottabban élj!
Való igaz, hogy minél több időd van, annál jobban tudsz érdemben törődni a saját életeddel, utánamenni azoknak a dolgoknak, amitől neked és környezetednek jobb lesz, ez pedig visszahat rád.
Ha kevesebb a munka, a közlekedés olcsóbbá válik (könnyebben felpattanunk a bringára munkába menet vagy gyalog megyünk), az energiafogyasztás csökken (nem kell szárítógép), a főzés vagy a kertművelés kerül előtérbe, és a személyes igényekre valódi megoldás születik, mert magunk csináljuk magunknak.
A kevesebb több
A recesszió egyik pozitív közvetett hatása, hogy nőtt a „csináldmagad” emberek és tevékenységek száma, ami ráadásul gyakran közösségben történik. Az egészségtelen túlórázással és a saját kertem művelésével vagy barkácsolással töltött idő között minőségi különbség van: önmagunk megélése, ötletes helyzetmegoldások, közösség és elégedettség.
A reményekkel teli példák sora egyre gyakrabban elérhető. Egy-két példa csupán:
a nagyvárosi közösségi kertek (Közösségi kertek; Grund kert) vagy a csere-bere körök (Suska és Talentum Kör), vagy a bevásárló közösségek.
Íme egy kérdéssor, amely némi segítséget nyújthat önmagunk megítélésében és a továbblépésben:
1. Lelki kiegyensúlyozottság
- Mik jelentik az életben számomra a legnagyobb örömöt?
- Mitől érzem magam elégedettnek, hasznosnak?
- Mikor érzem magam nagyon jól, mikor tölt el nagy elégedettség?
2. Pénzügyi műveltség
- Költök olyanra, ami igazán nem ad örömet az életemben?
- Van átgondoltan, olcsó módja életvitelemnek, kikapcsolódásomnak stb.?
3. Környezetemben én
- Milyen tárgyaimat tudom megosztani másokkal?
- Mit tudok bedobni (készségeim, tudásom, ötleteim) a közösbe?
- Milyen lehetőségem van arra, hogy kilépjek a pénz világából, és barterben gondolkodjam másokkal?
- Hogyan tudom a közösségeimben a hálózatban való gondolkodás megtartó erejét támogatni?
4. Elég, és tényleg elég
- Mi a legkevesebb, amire minimálisan szükségem van a mindennapokban?
- Mi kell még az előbbin felül, hogy a saját boldogságomért is tegyek valamit?
- Bármelyik előbb megválaszolt igényemet meg tudom oldani költekezés nélkül?
5. Mennyi munkára van szükségem?
- Van módom arra, hogy kevesebb órát dolgozzak?
- Meg tudom osztani a munkámat valaki mással?
- Maradt elég szabadidőm arra, hogy azzal foglalkozzak, ami igazán fontos számomra?
A cikk a Yes Magazine Less Work, More Living c. cikk alapján készült.
Kép [cc] gacabo
***
Tetszik a TudatosVásárló.hu és szívesen olvasod cikkeinket? Ez egy nonprofit oldal, a Tudatos Vásárlók Egyesülete tartja fenn. Minimális forrásaink vannak a működtetésre. Kérjük, hogy te is támogass bennünket, hogy több hasznos cikket publikálhassunk!
Oszd meg a cikket a facebookon! Klikkelj a cikk címe mellett!
Extra tudatosságot kaptam
szerk, 2012. augusztus 31. 18.02
A csoportvezető, Nagyistván Gábor egy éve kezdte az ökokörözést, akkor még csoporttagként. Az ökoérzékenység nem új nála: évek óta aktív környezetvédő és számos önkéntes munkát vállalat civil szervezeteknél. Majd jöttek jött az ÖkoKörök. A program annyira megtetszett neki, hogy vezetőként is ki akarta próbálni magát.
„A kétnapos vezetőképző tréning felejthetetlen élmény volt. Alig akartunk hazajönni, pedig az emberek általában menekülni szoktak az ilyen képzésekről. Hihetetlen, hogy különböző játékokkal mi mindent ki tudtak hozni belőlünk. Néha olyan képességeket is, amelyekről addig mi magunk sem tudtunk” – meséli Gábor az ÖkoKör vezetőképzéséről.
Az asztalon a limonádék mellett ott hever a csoportok munkáját segítő ÖkoKör munkafüzet is, benne a gazdálkodásra, az élelmiszerekre, a vegyi anyagokra, az energia-felhasználásra, a vízfogyasztásra és a hulladékra vonatkozó hasznos tanácsokkal.
„Első alkalommal szétosztottuk a témákat egymás közt. Mindenki felkészül a sajátjából, és a találkozókon ez alapján folyik a beszélgetés, amely hosszú órákig is eltart, ha nagyon belemelegedünk. De ezeket ne úgy képzeld el, mint egy iskolai tanórát, ahol a tanár kiáll a többiek elé és magyaráz. Ezek kötetlen beszélgetések minden tag részvételével.
Csoportvezetőként az én feladatom, hogy a háttérből motiváljam a többieket, próbáljam az egészet időben tartani, és figyeljek arra, hogy mindenki szóhoz jusson. Ha valaki nagyon beszélős, akkor őt néha finoman a vissza kell fogni, hogy a többiek is érvényesülhessenek. Itt tehát a csoportvezetőség nem azt jelenti, hogy nekem nincs mit tanulnom a többiektől. Rengeteg új dolgot kaptam tőlük, például egy zsák háziasszonyi praktikát elsajátítottam” – mondja Gábor nevetve.
Ez a csapat nagyjából 30 körüli fiatalokból áll, foglalkozásukat tekintve sokfélék: környezetvédőt, marketingest és bolti eladót is érdekel az ÖkoKör. A közös munka elején minden csapattag megmérte a saját fogyasztását, és a program végén is így tesznek majd – így válik számszerűvé, ki mennyire csökkentette háztartása környezetterhelését.
Miért és hogyan
A többség valamilyen szinten már átállt egy tudatosabb, egészségesebb és környezetkímélőbb életmódra. Ők azért választották az ÖkoKört, mert abban bíztak, hogy ezek a találkozók segítenek elmélyíteni a tudást, lökést adnak, ha valahol elakadtak, és nem mellesleg jókat lehet beszélgetni egy bögre tea vagy egy limonádé mellett hasonlóan elhivatott emberekkel. Az utóbbi sem mellékes, egyáltalán nem. „Szerettem volna még több információhoz jutni, kiszélesíteni a látókörömet – kezdi Hegyes Tímea, az egyik csapattag, aki a neten találkozott a lehetőséggel. Már egy ideje „zöldül”, ahogy ő fogalmaz. Többek között tavaly óta cserebere-körökbe jár, a ruhákat, gyerekjátékokat ezekről a helyekről szerzi be: „A legjobb az egészben, hogy pénzt egyáltalán nem kell magaddal vinni!” – mondja.
Játékosra vették a figurát
A csoporttagok minden találkozó után az adott témához kapcsolódó apró tetteket vállalnak, melyek segítségével a következő találkozóig zöldítik a fogyasztásukat. Tímea legnehezebb vállalása az élelmiszerekkel kapcsolatos. „A cél az volt, hogy bio, vagy ha nem is bionak minősített, de legalább kíméletesen termelt ételeket együnk, ráadásul olyan alapanyagokból, amelyek lehetőleg nem utaznak 50 kilométernél többet. Hát ez nem egyszerű... Szerencsés vagyok, mert a családomnak van Budapesten kívül egy kis konyhakertje, de azért azzal sem tudok mindent kiváltani. Nekem hosszú távon különben az a célom, hogy teljesen önellátó legyen a családom” – tervezget.
„Egy barátnőm hívta fel a figyelmem erre a lehetőségre” – veszi át a szót Torgyik Éva. „Nemrégiben kezdtem érdeklődni a téma iránt. Arra voltam például kíváncsi, hogyan lehet jó minőségű ivóvízhez jutni, ha már nem akarom pillepalackokkal szennyezni a környzetet, vagy hol lehet leadni a veszélyes hulladékokat. Egyik szájtról a másikra vetődtem és csak olvastam, olvastam... Igazán tartalmas beszélgetésekkel telnek ezek az ökokörös találkozások. Az külön tetszik, hogy itt senki sem erőltet a másikra semmit, ez nem egy kényszer, mindenki annyit vállal alkalomról alkalomra, amennyit szeretne” – avat be Éva.
Neki a legnehezebb vállalás a vegyszerekkel kapcsolatos volt. „Még az elején összeírtuk, hány fajta kozmetikum lapul a táskánkban, fürdőszobánkban. Az a tervem, hogy ezekből valamennyit visszavegyek. Sokszor észre sem veszi az ember, és évekig ott áll a polcon egy-egy flakon. Ennyi idő alatt különben le is járnak, úgyhogy már csak ezért sem ajánlatos használni őket. Szóval, ha ilyet látok, akkor tudatosítanom kell magamban, hogy nekem ezt a terméket nem szükséges megvásárolnom. Ha mégis úgy érzem, hogy hasznos, akkor megpróbálom megkeresni a bio megfelelőjét, vagy otthon elkészíteni” – folytatja Éva, miközben jelentőségteljesen Timire néz, jelezve, hogy köztük volt már valami susmus ezzel kapcsolatosan. Végül megtudom, Timi már vett részt kozmetikumkeverő foglalkozáson, és kutyult is egy-két dolgot házilag magának. Itt még lesz valami együttdolgozás, gondolom magamban.
A Székesfehérváron élő Pearson Andrea régebben akart jelentkezni valamilyen hasonló csoportba, de a lakhelyén nem tudott eddig ilyeneről. „Aztán tavaly véletlenül ráakadtam az egyik hirdetése a neten, pár nappal a kurzus megkezdése előtt. Azonnal felvettem a kapcsolatot a szervezővel. Csak néhány éve lakom Fehérváron, és a tanulás élményén túl hasonló gondolkodásúakat is kerestem. Ha jó a közösség, és barátként gondolunk a csoporttársainkra, akkor sokkal nagyobb a késztetés, hogy megtegyünk bizonyos változtatásokat, mintha csak egyedül akarnánk belevágni” – meséli a motivációit Andrea.
Évek óta húsmentesen étkezik, és többnyire hazai idény zöldség és gyümölcs kerül az asztalra, ezért kicsit gondban volt, hogy mi legyen az élelmiszerrel kapcsolatos vállalása. Végül úgy döntött, hogy megpróbál két hétig tejtermékek nélkül étkezni, mert a tejükért tartott tehenek ugyanúgy hozzájárulnak a metángáz kibocsátásához és a környezetszennyezéshez, mint a húsukért tartott fajták. Ráadául nem is lehet mindig etikus termékekhez jutni. A két hét lejárta után annyira jól érezte magát, hogy azóta is kerüli a tejtermékeket, csak nagy ritkán, például vendégségben eszik ilyesmit.
Közösségben könnyebb
Játékban nem volt hiány
„Valamilyen szinten szerintem minden ÖkoKör tag érdeklődik a téma iránt, hisz azért van itt. De egészen más egyénileg és csapatban zöldülni” – veszi át a szót Timi. A közösségben bármit könnyebb elsajátítani, mert mindig vannak másféle megközelítések, példák. Ha az ember valahol megakadt, előfordul, hogy egy másik gondolatmenet újabb lökést ad. „Ezzel abszolút egyetértek” – helyesel Éva. „Anno például belekezdtem a mosódiózásba, de valahogy nem jött be és nem is csináltam. Most az ÖkoKör hatására megint elkezdtem, és működik. Nekem ez az egész elég sok változást hozott az életembe, például itt hallottam először a közösségi kertekről. Meg is fogalmazódott bennem, hogy csatlakozni kellene valamelyikhez.”
„Nálunk korábban olyan csoport jött össze, amelyben több korosztály is képviseltette magát, és mindannyian kicsit máshonnan közelítettünk a környezetvédelem témájához. Mindenki tanult valamit a többiektől, és mindenki örömmel osztotta meg tapasztalatait a különböző témákban. Bár mértük az eredményeinket, nagyon tetszett, hogy csak önmagunkkal kellett versenyeznünk, hiszen mindenkinek más és más a helyzete. És szerkesztőként is rengeteg ötletet kaptam későbbi cikkekhez, ami nekem egy bónuszt jelentett” – meséli lelkesen ökokörös élményeiről Andi.
Itt mindenki formálódik
Bármelyik csapatból, bármelyik emberrel beszéltem, mindenki kiemelte, mennyi fejlődés történt az életében az ÖkoKör óta. Legtöbbjüknek már korábban is volt tapasztalata a háztartási környezetvédelemmel, de mindannyian újabb és újabb változásokat kezdeményeztek.
Éva szinte már az első találkozó után bevetette az ecetet, mosószódát, szódabikarbónát a takarításhoz, sőt, már a mosogatógép tartályába is fele arányban a szódabikarbónás flakont borítja. „Nekem extra tudatosságot adott az ÖkoKör” – mondja, de Andi is hasonlóról számol be. „Az Ökokör előtt is voltak környezetbarát tisztítószereim, de mára sikerült nullára redukálnom a káros anyagokat. Ebben a többiek nagyon sokat segítettek, amikor megosztották saját praktikáikat, házi receptjeiket. A kurzus óta egy beltéri Bokashi komposztálónk van a konyhában, és sokkal kevesebb tetrapak dobozt használunk” – sorolja Andi is az életében történt fordulatokat.
„Csak jó emlékeim vannak, és nagyon örülök, hogy megismerkedhettem a résztvevőkkel. Sokat nevettünk, és jó volt megosztani a félresikerült próbálkozásainkat is. Könnyen belelendültünk a beszélgetésekbe, néha már a következő találkozó témáját is készek voltunk megvitatni! Remélem, sikerül a többiekkel továbbra is tartanom a kapcsolatot” – folytatja.
A "Hulladék" téma megihlette a résztvevőket
Hónaljtünci és társai
A közösségi zöldülés nemcsak azért jó, mert az ember új nézőpontokkal és praktikákkal ismerkedik. Itt mindenki ráérez a közösség erejére, és kedvet kap valamilyen közösségi kezdeményezést indítani vagy csatlakozni egy már létező csapathoz. Gábor, az itteni csoportvezető már korábban is részt vállalt egy közösségi kertben, ezt szeretné folytatni a jövőben is.
„Elképzelni sem tudod, milyen jó érzés volt a saját paradicsomodból befőzni! Szinte plusz ízt adott hozzá a tudat, hogy mindent én csináltam!” – lelkendezett. Éva, aki egy 160 lakásos társasházban lakik, az ÖkoKör hatására kedvet kapott, hogy meggyőzze lakótársait, csökkentsék a ház környezetterhelését. Első körben energiatakarékos izzókkal és egy komposztáló kialakításával. Nemcsak ő, Timi is tervezget. Rendszeresen eljár egy baba-mama klubba, az itt hallottakat szeretné a klubtagoknak is átadni.
Néha olyan is előfordul, hogy régi csoporttársak között indul egy-egy miniprojekt. Valami ilyesmi történt Szelényi Dániellel, aki most a Penészvirág ÖkoKör vezetője, de csapattagként az előző turnusban is részt vett. Egyik mostani találkozón szóba került egy házi készítésű, praliné formájú dezodor, amit egy ismerős készít, és amit egyikük csak hónaljtüncinek szokott hívni. Szó szót követett, és Dani egy volt ökokörössel felkérte a „gyártót”, készítsen mintákat, amelyeket az ÖkoKör végén szétosztanak a csoporttagok között. Ám akadt egy kis gond: a hónaljtüncik – egyébként saját készítésű – dobozkái kétrekeszesek.
„Elkezdtünk gondolkodni, mit is csináljunk az üres rekesszel, és jött az ötlet: társítsunk! Csináltassunk egy volt ÖkoKör vezetővel háziszappant hozzá, hasonlóan praliné formában. Arra gondoltam, hogy a Kör(let) tagjai a szép csoportmunkára való tekintettel – na meg a jövőbeni zöldülésre buzdítandó – kapnak tőlem egy-egy ilyen meglepetés dobozkát” – mesél lelkesen Dani. „Most ott tartunk, hogy készülnek a személyre szabott dobozkák. Alig várjuk, hogy átadhassuk az ajándékot.”
Megjelent a Zöldítés örömmel c. kiadványban.
Tehetsz egy szívességet!
szerk, 2012. augusztus 31. 14.55
A három és fél éve indult közösségi kezdeményezés, amely Like helyett Bízom gombot vezetett be, ma már több mint 32 ezer regisztrált taggal büszkélkedik. A rögzített szívességek - melyek között szerepel például fodrászat, grafológia, fordítás, gyerekvigyázás, bicikli, törpehörcsög, puli, dvd lejátszó, cserépkályha, fuvar, lelki támasz, kanapé, pc-szerelés, tanács, korrepetíció, nyelvoktatás és mosógépszerelés is - száma már meghaladta a 10 ezret.
„Személyes tapasztalatunk, hogy egy ember személyiségének és világhoz való hozzáállásának akár pici változása is nagy hullámokat vet a környezetében. A jó példa ragadós, továbbhullámzik, és rendkívüli építő tapasztalat ebben a válságokkal terhelt időszakban. A szíves tettből meríthető erő a legtöbb, amit az egyik ember a másiknak adhat: adásával vagy kapásával bárki rádöbbenhet, hogy van mit adnia, hogy igenis értékes, és hogy adni nagyobb öröm, mint kapni!” – mondta el Joós István, az oldal alapítója.
Szerinte “az emberek saját tapasztalatból tanulnak, így változunk, és velünk a környezetünk is. A Szívesség Közösség ennek törekszik játékos teret adni. Mert minél több ember fedezi fel az adás és az önfelvállalás örömét, a kapcsolódás értékét, annál jobb hely lesz a világ”.
Az oldal várja mindazokat, akiknek van mit adniuk, vagy vágynak olyan dolgokra, amit mástól kaphatnak meg. A működtetők szándéka szerint a szivesseg.net valójában játékos és önzetlen kapcsolódásról, az „elég vagyok” élmény tapasztalásáról szól, amihez a szívességek adása, kapása és a közös cselekvés csak eszközök. Fontos szerintük, hogy minden résztvevő értse, hogy egymás életét nem válthatjuk meg, nem is ez az oldal célja. Azonban figyelmet, reményt, szeretetet, támaszt, örömet adhatunk egymásnak, amivel ráadásul magunknak adunk a legtöbbet.
Az emlékezetes szívességek között szerepel egy idős bácsi álma, aki egész életében dédelgette a repülés vágyát, és éppen a szivesseg.net oldalon talált rá arra a fiatalemberre, aki felvitte őt a fellegek fölé, de ugyanígy említhető a kidekorált gyerekszoba és a motorozásra vágyó lány esete is.
A portál működtetői szerint nincs kicsi és nagy szívesség, mindegyik egyformán értékes és nagyszerű. Mindenki álma érték, és ezen az oldalon mindenki álmának van helye; adott a tér kapcsolódni és álmokat valósítani.
***
Az lenne jó…
szerk, 2012. augusztus 24. 06.01
Először is segít, ha tudatosítjuk, hogy mások is így éreznek. A globális környezetvédelmi válság mindannyiunkat letaglózza, hiszen ki gondolhatná, hogy egyedül is elbánik a sok milliárd ember által közösen legyártott problémákkal?
Ha mindenki vállalna egy szólamot, s mindenki fújná a dallamot
Az első lépés, ha elfogadjuk, hogy pontosan annyi a dolgunk, hogy megtegyünk annyit a környezetünkért, amennyit tudunk. Ebben segítenek az ÖkoKörök, melyek a legalapvetőbb egységből, a háztartásból indulnak ki. Háztartásaink felelnek ugyanis az összes környezetszennyezés legalább negyedéért. Ebben éppúgy benne van a hulladék, amelyből naponta fejenként közel másfél kilót termelünk, mint a gépeinket működtető áram előállításához szükséges környezetterhelés. Életmódunk persze nem független a maradék háromnegyedtől sem, hisz az ipar, a közlekedés, a mezőgazdaság és a többi szektor is a legtöbb esetben értünk, fogyasztókért van, de tudatos fogyasztói döntésekkel ezek működését is hatékonyan tudjuk befolyásolni.
Az ÖkoKörök egy globális kezdeményezés, melyet 1990 óta koordinál a Global Action Plan International (GAP) nevű nemzetközi civilszervezet. Azóta több mint húsz országba vitték el és fejlesztették tovább az ötletet a skandináv régiótól az Egyesült Államokig. De nemcsak a jólétben élőkre koncentrálnak, az Ökokörök olyan fejlődő országokban is sikeresen működnek, mint például Fehéroroszország vagy Vietnam. Ma már összesen kétmillió ÖkoKörös vallja a világon: igenis lehet változtatni!
Aszaló barkácsolás a workshopon
Az Ökokörök sikerének titka, hogy nem abból az elavult tézisből indulnak ki, amely a pusztuló környezet miatti lelkiismeret furdalásunkra épít, és nagy lemondásokat követel tőlünk. Az ÖkoKörök nem az áldozathozatalról szólnak, sőt. A résztvevők egyszerű, a mindennapi életbe könnyen beépíthető módszerekkel teszik fenntarthatóbbá életmódjukat. A változás eredményét – és egyúttal az egyéni cselekvés erejét – pedig közvetlenül tapasztalhatják meg. A program ugyanis néhány hónap alatt mérhető, sőt sokszor forintosítható eredményeket produkál: nemcsak a háztartások ökolábnyoma csökken, de a számlákon szereplő közüzemi díjak összege is. A nemzetközi tapasztalatok szerint a részvevők a program végére majd fele annyi hulladékot dobtak a kukába, ötödével kevesebb vizet használtak és nyolcadával csökkentették energiafogyasztásukat.
És mindenki hagyja a másikat
Az ÖkoKör a háztartások tagjainak szemlélet- és magatartásváltoztatására épít, amit hosszú távú és intenzív személyes kapcsolattartáson keresztül ér el. Egy-egy kör öt-tíz résztvevőből áll, akik két-három hónapig járnak össze, hogy hétről-hétre különböző környezettudatos fortélyokat tanuljanak meg, próbáljanak ki és gyakoroljanak be. A résztvevők minden találkozón megbeszélik, és együtt eldöntik, hogy melyek azok az akciók, lépések, amelyeket szeretnének és képesek saját otthonukban, környezetükben megvalósítani.
Komposztálás elméletben és...
Az ÖkoKör első ránézésére olyan, mint egy esti iskola: vannak csoportvezetők és munkafüzetek is. Ám ezek feladata inkább az inspiráció és a rávezetés, nem pedig a szakmai tanácsadás vagy a kész válaszok szállítása. Itt nem az a legjobb tanuló, aki bemagolja a leckét. Nem is lenne igazán mit. Hiszen a munkafüzetek bebiflázni való megoldások helyett csupán ötleteket adnak, és segítséget az újabb és újabb ötletek kidolgozásához. A csoportvezetők szerepe pedig főként a csoportszellem fenntartása, és a találkozók levezénylése.
Egy szokványos esti iskolában akár bóbiskolni is lehet a hátsó sorban, az ÖkoKörben viszont minden tagra nagy szükség van. Az ÖkoKörök tagjai ugyanis egymást támogatják az egyes ötletek kipróbálásában, finomításában és begyakorlásában. A csoporttagok együtt döntik el, hogy a munkafüzetek által ajánlott változtatási lehetőségekből, a „vállalásokból” melyeket próbálják ki, mint ahogy a közösen elérendő eredményeket is együtt határozzák meg.
.... gyarolatban
A programot a csoporttagok otthonuk „átvilágításával” kezdik. Ahhoz ugyanis, hogy látható legyen a haladás, tudni kell, honnan indulunk. Az átvilágítás első lépése, hogy a résztvevők feljegyzik háztartásuk főbb fogyasztási mutatóit (pl. mennyi vizet vagy áramot fogyasztanak). A mérést a program végén megismétlik. Ilyen módon egyaránt látható lesz az egyéni haladás és a csoportok, illetve a csoportok munkájának összesített eredménye is.
Végül pedig, aki élvezte a munkát és büszke az eredményeire további kihívások elé nézhet, és legközelebb csoportvezetővé válhat. Ehhez mindössze egy rövid képzést kell elvégeznie, amelynek során a Tudatos Vásárlók Egyesülete trénerei felkészítik a hatékony és zökkenőmentes csoportvezetésre.
Hogy énekeljen úgy, ahogy a szívéből fakad
Az ÖkoKörök sikerének titka elsősorban a csoportmunka. Másokkal együtt sokkal könnyebb cselekedni. A közös munka egyszerre nyújt közvetlen visszajelzést és viszonyítást, kölcsönös támogatást, ösztönzést és húzóerőt. Ha másokkal együtt vesszük kezünkbe a dolgokat, még a nagyobb kihívások is teljesíthetővé válnak. Könnyen kiderülhet, hogy az a bizonyos tenger nem is olyan végtelen. Sőt, tenger helyett inkább csak valamiféle vödör az, amit még cseppenként is meg lehet tölteni. Egy jól működő csoport minden tagja segítséget kap a többiektől, hogy a kitűzött céljait elérje – épp úgy, ahogy ő maga is segít a többieknek a saját céljaik elérésében.
Kozmetikumot készítenek az ÖkoKörösök
A program második fontos vonása, hogy lépésről lépésre, türelmesen és kitartóan haladunk. Az ÖkoKörök résztvevői nem áltatják magukat azzal, hogy egyik percről a másikra minden problémát meg tudnak oldani. Apránként változtatnak életvitelükön, személyes környezetükön.
És végül legalább ennyit számít a könnyedség is. A résztvevők próbálkozásaikat nem önkínzásként, kíméletlen fogyókúraként élik meg. Egyszerűen jól érzik magukat. Nem a világmegváltás itt a cél; zöldnek lenni egyszerűen jó!
A TVE 2009-ben kezdte el a módszertan hazai átültetését és kipróbálását. 2009 és 2012 folyamán mintegy 74 csoportban mintegy 450 háztartás indult el a zöldülés útján.
Megjelent a Zöldítés örömmel c. kiadványban.
5 nagyszerű hazai kerékpáros blog
szerk, 2012. augusztus 16. 15.34
A kerékpározás ma már sok helyütt életforma, egyfajta trend, amely világszerte egyre több nagyvárosban üti fel a fejét. Szerencsére. Ha körülnézünk mondjuk Dánia vagy Hollandia kerékpárbarát útjain, a bárhova, bármikor, bármi áron biciklivel közlekedő emberek láttán még az is kedvet kap a drótszamárhoz, aki gyerekkora óta krónikus ellenérzést vagy félelmet táplált vele szemben.
Egy ideje hazai szinten is komoly kétkerekes tábor gurul az utakon, ami leginkább a Critical Mass kampánynapokon válik igazán látványossá. Ez a környezetkímélő városi közlekedési forma ma már nem akkora mumus, mint pár évvel ezelőtt volt – ezt számos itthoni blog is bizonyítja. Aktív bicajosokhoz szóló és leendő bringásokat kinevelő blogok közül szemezgettünk.
Kedvcsináló kezdőknek és passzívaknak…
Két éve gondolt egyet, és kerékpárra ült Budapesten. Azóta is rendszeresen frissülő – személyes benyomásokat megosztó – blogján ez a történet követhető lépésről lépésre. A mostanra már „beavatott” városi bringás élményei ragyogó kapaszkodót nyújtanak azoknak, akik szeretnének két kerékre pattanni, de tartanak tőle…
Egy másik nagyszerű internetes napló írója azt igyekszik megmutatni a „bringanélkülieknek”, hogy a kerékpár ideális és egyben környezetbarát városi közlekedési eszköz, amelynek segítségével sok mindent intézhetünk el kényelmesen és gyorsan – akár 10 perc alatt – a fővárosban és vidéken egyaránt.
… az aktívaknak, a kemény magnak, a hírekre szomjazóknak…
Egy 2008 óta aktív, meglehetősen színes kavalkádot felsorakoztató blog a hazai és külföldi híreket, aktualitásokat, bringás élménybeszámolókat, személyes véleményeket tárja a nagyközönség elé. A városi kerékpározáson túl a bringás sport egyes berkeibe is el-elkalauzol. Folyamatosan frissülő felület, számos aktív hozzászólóval és hasznos bejegyzéssel.
… és a stílusosoknak
Vannak, akik nem feltétlenül a környezetvédelem okán vagy a kerékpározás iránti rajongásból kötnek ki a bringán. Mindenekelőtt számukra lehet érdekes olvasmány egy olyan bicajos életmód-blog, amely „stílusos bringásokról, bringás stílusokról” szól.
Mottója szerint a bicikli „hozzáad a nagyvárosi életminőséghez és gazdagabbá teszi az egyén stílusát”. Kedvcsináló bringához azoknak is, akik szerint stílus és városi kerékpározás vagy-vagy alapon működik.
Közösség a helyi kerékpározásért
Amikor egy közösség fog össze, az erő hatványozódik, ez pedig hatványozott eredményekhez vezet. Ilyen a kelet-pesti régiót kerékpáros szemmel figyelő, nagyjából hetente frissülő, képes blog, amelyen egy virtuális közösség segíti a XVI. kerületi bringás közlekedés terjedését. Biztonságos parkolók, fejlesztések, problémák és örömök, szervizek, helyi és hazai bicajos események, programajánlók.
Van még kedvenc blogod a témában? Írd meg nekünk a szerk[kukac]tudatosvasarlo.hu címre vagy a cikk alján lévő kommentbe!
Kép [cc] kelleys
A cikk megjelenése a Vidékfejlesztési Minisztérium PTKF/2101-3/2011 jelű Zöld forrás pályázat keretében történt.
***
A férfi, a szappan, a pamacs és a szőr
szerk, 2012. augusztus 7. 06.00
Ki ne ismerné a Susogó mackók bábsorozatot, amelyben két vicces ruházatú mackópasi, Brendon és Sanya beszélgetnek a világ legégetőbb dolgairól egy lakótelep színfalai között. Aranyköpések, mobiltelefonok, tüntetés, főzőműsor, szappanopera, allergia, teleshop, sztárság, királyság – minden, ami belefér. Az egyik rész elején Brendon (B), aki egy susogós melegítőbe öltöztetett kancsal barnamedve, berohan a színre, kezében nyeles tükör, amit a pacskeros-hálótrikós jegesmedve, Sanya (S) kezébe nyom, majd izgatott beszélgetést kezdeményez:
„B: Olvastam az újságban, hogy milyen a férfiideál.
S: Aha.
B: Gondolkodom rajta, hogy metroszexuális legyek.
S: Mi van?
B: Szőrteleníteni fogok. Csak a hajam hagyom fent.
S: Sssszzz. Az fájni fog.”
Hát, ezt garantálom! De miről is dumál a két mackó?
A Brendon, a szőrös barnamedve által használt metroszexuális fogalom nem nemi orientációra utal (mint a hetero-, a homo- vagy a biszexuális), hanem egy új, férfiakra jellemző viselkedésmódra. A metropolisz szóból eredő kifejezés olyan nagyvárosi független férfi jelzője, aki sokat keres, és sokat költ, elsősorban divatra, kozmetikumokra és szépségápolásra, hiszen életének egyik legfontosabb része a testével és külsejével való foglalatoskodás. Na meg a szőreivel.
A szőrtelenség ugyanis az eddig hagyományosan femininnek tekintett szépségjegyeket bátran magára öltő metro-férfi egyik legszembeötlőbb tulajdonsága. „Na, most az is kérdés, hogy kiszedessem-e a szemöldököm? Vagy, vagy létezik-e egyáltalán szemöldököm? Hogy az egy képzeletbeli rész a sima, egybeolvadó szőrön belül, vagy nem?” – osztja meg Sanyával aggodalmát Brendon, a nagyon szőrös barnamedve.
Hogy Brendon mivel lát neki utat vágni a szőrtengerben, nem tudjuk meg. De reméljük, ő viszont tud róla, hogy az eldobható eszközök mellett továbbra is virul a tartós borotválkozóeszközöket és -kellékeket gyártó és forgalmazó cégek, márkák, boltok és weboldalak világa – az olcsóbb, egyszerű tárgyaktól a luxusmegoldásokig. A borotvapamacsok és -szappanok manapság ugyanis két, egymástól jól elkülöníthető fogyasztói szférában tűnnek fel: egyfelől a tudatos, zöld hétköznapokban, másfelől a luxuscikkek férfiimázs-nosztalgiától sem mentes világában.
Praktikusan, zölden?
Az ökotudatos férfiakhoz is szólt Könczey Réka és S. Nagy Andrea 90-es évek elején megjelent Zöldköznapi kalauz című könyve, amelyben praktikus tanácsokat találhatunk a zöld-tudatos hétköznapi élethez. A „Természetes szépség” fejezet „Fejbőr, haj és szakáll” című tematikus egységében a következőt olvashatjuk a férfiborotválkozásról: „Ne használj hajtógázas borotvahabokat és elemes vagy eldobható borotvát. A borotvaszappant pamaccsal habosítsd fel, vagy próbáld meg, milyen szakállal élni.”
Nos, nem vagyok biztos benne, hogy a szakáll minden férfinak (meg nőnek) vonzó megoldás, és hát, ugye, Brendon is épp a csupasz metroszexualitásra készül. Ha a klasszikus módszert választja, akkor ehhez szüksége lesz borotvapamacsra, pengés és kinyitható borotvára, szappanra, szappanos tálra és tükörre – nagyjából ez a minimál szett. Az eldobható eszközök használatához képesti lényeges különbség mégis a mozdulatsor: a techné, a mesterségbeli tudás. Amiről legtöbbünknek csak emlékei vannak – például a nagyszüleinél eltöltött nyarak idejéből. Szabómester nagypapám például mindig a műhelyben borotválkozott, öltönynadrágban és atlétában, a szabóasztalnál, az ablak előtt.
Kerek nagyítóüveges tükröt támasztott fel, egyenletes mozdulatokkal habosította a szappant, amit aztán pontosan és egyenletesen vitt fel az arcára a pamaccsal. Közben viccesen grimaszolt, ahogy az áll gödreit és a bajuszvonalat bekente. Aztán pengés borotvával lassú, határozott mozdulattal húzta a habot az állán fölfelé, csak úgy sercegett a tegnapi borosta! Kis lögybölés a vizestálban, aztán egy újabb csík. És így tovább. A végén a bajuszvonal. Majd arcmosás és törlés. Arcvizes paskolás. Borotválkozó eszközeit nagyon izgalmas tárgyaknak láttam akkor: a kerek nagyítós tükröt, a talpára állítható pamacsot, a zsilettpengét – amit persze meg sem érinthettem –, a csavaros borotvát és a szappanhabosításra használt kerek fémtálat. Mindezek a tárgyak a műhely egyik felső polcán laktak.
Hogy apáink generációjából maradt-e olyan, aki nem váltott villanyborotvára vagy ideológiai okokból szakállra a hetvenes-nyolcvanas években, nem tudom. De lehet, hogy a borotválkozás is olyan, mint a palacsintasütés. Mint ahogy jófajta klasszikus palacsintasütő nélkül csak lesheted az „igazi” palacsintát, lehet, hogy a borotválkozáshoz is kellenek a jól használható, tartós saját tárgyak. Még akkor is, ha a napi művelet ezzel némileg hosszabbra is nyúlik. Aki pedig nem elégszik meg a sima pemzlikkel, azt a szőrre szakosodott luxustermékek világában olyan izgalmak várják, mint például a pamacsok sörtével vagy szürkeborzszőrrel, fa-, csont- vagy speciális műanyag nyéllel, borotvaszappanok glicerinnel vagy kecsketejjel. Pedig ahogy a kecskének a szakáll, medvének a szőr, a pasiknak sem áll rosszul a néhány napos borosta és a karakteres nevetőránc. De akkor mi van a többi szőrrel?
„B: És a szempilla az szőrnek számít?
S: Az, az. Az maga a szőr. A szőr az nem lehet szőrös. […]
B: És bikinivonalról hallottál már?
S: Brendon! Most hagyd abba!”
Oké!
Megjelent a Tudatos Vásárló Magazin 22. számában.
****
Tetszik a TudatosVásárló.hu és szívesen olvasod cikkeinket? Ez egy nonprofit oldal, a Tudatos Vásárlók Egyesülete tartja fenn. Minimális forrásaink vannak a működtetésre.
Kérjük, hogy te is támogass bennünket, hogy több hasznos cikket publikálhassunk!
Oszd meg a cikket a facebookon! Klikkelj a cikk címe mellett!
Ami nem látszik az olimpián: az Adidas árnyékos oldala
szerk, 2012. július 31. 12.17
Világszerte mintegy 775 ezer ember dolgozik Adidas termékeken összesen 65 ország mintegy 1200 gyárában, jellemzően szegény, fejlődő régiókban.
Miközben a cég font- és dollármilliókat költ arra, hogy jó színben tüntesse fel magát nyugati vásárlói előtt, addig a londoni rivaldafénytől távol eső üzemekben megmutatja valódi arcát is.
A Playfair 2012 kampány munkatársai indonéziai, kínai, Fülöp-szigeteki és Sri Lanka-i Adidas-munkásokat kérdeztek meg munkakörülményeikről.
Éhbér és 15 órás munkanap
Az Adidas kb. 100 millió fontot költött arra, hogy a londoni játékok hivatalos sportruházat-szállítója lehessen.
Eközben távol-keleti munkásai számára olyan bért fizet, amely arra sem elegendő, hogy maguk és családjuk alapvető szükségleteit fedezze. Indonéziában például az órabér átszámítva 125 Ft, miközben fél kiló kenyér ára kb. 240 Ft.
Munkakörülmények tekintetében sem jobb a helyzet.
A vizsgált országokban egyöntetűen azt állították a dolgozók, hogy a túlóra mindennapos, sőt, kötelező, különben nem tudják teljesíteni a kitűzött termelési célokat. Kínában például reggel 8-tól éjjel 11-ig tart a munkaidő. A beszámolók szerint mindennapos, hogy valaki elájul a gyárban a kimerültségtől.
Te is tehetsz ellene!
Ha téged is felháborít az Adidas cégpolitikája, csatlakozz a War on Want kampányához, amelyben felszólítják az Adidas vezérigazgatóját, Herbert Hainert, hogy szüntesse be a munkások kizsákmányolását, biztosítson számukra tisztességes béreket, és megfelelő munkakörülményeket. A levelet itt írhatod alá.
Ahogy a munkások egészségét, úgy a méltóságát sem tartja szem előtt a cég. Nemcsak hogy külön engedélyt kell kérni, hogy valaki kimehessen a mosdóba, de rendszeresen alkalmaznak verbális és a fizikai erőszakot is. A pofonok mellett az is előfordult már, hogy a műszakvezetők egyszerűen hozzávágtak egy-egy cipőt a nem megfelelően dolgozó munkásokhoz.
Alapjogok nélkül
Bár az egyesülési jog az egyik legalapvetőbb emberi jog, az Adidasnak dolgozó gyárakban ezt sem veszik figyelembe. Teszik mindezt úgy, hogy hivatalos etikai kódexükben azt hangsúlyozzák, hogy minden beszállítójuktól elvárják, hogy tiszteletben tartsák a dolgozók jogát a szakszervezetek alakításához és a kollektív béralkuhoz.
A megkérdezettek szerint azonban a valóságban ennek nyoma sincs. Béralkuról szó sem lehet, aki pedig érdekképviselet létrehozásával próbálkozik, azt azonnal eltávolítják.
A munkaszerződésekben gyakran az szerepel, hogy a cég akár különböző gyáraiban is foglalkoztathatja a dolgozót. Így ha valaki nem bizonyul megfelelő munkaerőnek, egyszerűen áthelyezik egy több száz kilométerre levő üzembe, ami az esetek többségében egyet jelent azzal, hogy az illető nem tud tovább a cégnél dolgozni.
Kínában és Indonéziában emellett arról is beszámoltak, hogy nemcsak szervezkedni nem szabad, de még beszélni is tilos a munkakörülményeikről.
Kínában azért bocsátottak el egy alkalmazottat, mert egy ellenőrnek bevallotta, hogy este 10-ig kellett dolgoznia. Indonéziában pedig a menedzserek egyenesen utasításba adták a munkásoknak, hogy hazudjanak arról, hogy mennyi bért kapnak, és hogy hány órát kell dolgozniuk.
Kép [cc] oct
A cikk megjelenése a Nemzetgazdasági Minisztérium FV-I-11-D-0007 pályázat keretében valósult meg.
***
Egy kiló hekk két kiló szennyezés árán?
szerk, 2012. július 30. 06.24
Az Európai Unió élelmiszer-biztonsági gyorsvészjelző rendszerében, a RASFF-ban gyakran szerepelnek a halak és halakból készült termékek. 2010-ben 452 alkalommal adtak ki riasztást. A riasztások negyede azonnali piaci intézkedést, például termékvisszahívást vagy lefoglalást igényelt, az esetek negyven százalékában pedig kitiltották az EU-ból a terméket.
A leggyakoribb panaszok közé a megengedettnél nagyobb nehézfémszennyezés tartozott (17%), valamint az élősködők jelenléte a halhúsban (18%), a rossz higiéniai állapot és a fagyasztás kiengedése (összesen 14%). A problémás termékek több mint fele fagyasztott áru volt.
A kifogásolt áruk legtöbbje
- Spanyolországból (71),
- Vietnamból (41),
- Marokkóból (28),
- Franciaországból (25),
- Lengyelországból (24)
- Kínából (22) származott.
Az egy kilogrammnyi halra jutó környezetterhelés és utazási távolság a tányérunkig:
Kattints a képre a nagyobb méret letöltéséhez!
Megjelent a Tudatos Vásárló Magazin 23. számában.
***
Keserédes ananász
szerk, 2012. július 30. 06.11
A világ ananászpiaca az elmúlt két évtizedben gyors ütemben nőtt, a termelés 1998 óta megduplázódott.
A növekedés részben egy új fajta, az ún. „sweet” (édes) vagy „gold” (arany) ananász megjelenésének és népszerűségének köszönhető. Ez a fajta a többinél nagyobb, éretten aranysárga színű, magas cukortartalmú, egységes minőségű gyümölcsöket hoz.
Az európai boltokban kapható ananász java része Latin-Amerikából származik. Ennek 75%-a Costa Ricából.
A gyümölcsöt Európában, csakúgy, mint a banán esetében, néhány óriáscég(a Dole, a Del Monte, a Chiquita, a Fyffes) értékesíti. E zömében amerikai, illetve multinacionális óriáscégek befolyása az elmúlt 10 év során egyre csökkent és csökken ma is, a folyamat valódi irányítói, a feltételek és árak diktálói a kiskereskedők, azaz az élelmiszeráruház-láncok lettek.
Az ábra jól mutatja, miként oszlik el egy ananász ára az ültetvényeken dolgozók, munkáltatóik és a különféle kereskedők között.
Ki mennyit kap az ananász árábólA kiskereskedők (a szupermarketek) arra törekszenek, hogy kiiktassák a közvetítőket, és az árut közvetlenül az ültetvény-tulajdonostól vásárolják meg Így 41%-os bevételük tovább növekszik.
Az ananászt exportra termesztő cégek legtöbbször banánt is termesztenek. Az ananász gyakran korábbi banánültetvények helyét foglalja el, így nem meglepő, hogy a két növény ültetvényein ugyanazok a munkások dolgoznak, a két gyümölcs azonos terjesztési úton jut el a fogyasztókhoz.
A nagyüzemi ananásztermesztés során azonos szociális, környezeti és egészségügyi problémák merülnek föl, mint a banántermesztésnél.
Az ananász zömét a latin-amerikai országokban hatalmas, monokultúrás ültetvényeken termesztik.
A gyümölcsöt Európába a Dole, a Del Monte (mindkettő multinacionális), az Agromonte, a Grupo Acon (mindkettő Costa Rica-i) és a Banacol (kolumbiai) hozza be. Ezek közül a Del Monte egyedül kiteszi a Costa Rica-i ananászexport 50%-át – olvasható a Bananalink brit fogyasztóvédelmi szervezet 2010-es jelentésében, amelyben a Costa Rica-i ananásztermelés szociális, etikai és környezeti hatásait vizsgálta.
Éjjel-nappal ananász
A Bananalink Costa Rica-i kutatásából kiderül, hogy egy ananásztermesztő munkás hetente átlagosan 73 eurónyi (kb. 22.000Ft) bért kap, ez valamivel a helyi, 48 órás munkahétért járó 62 eurós minimálbér fölött van. Ennyi pénzért az ananásztermelőnek azonban akár heti 80 órát is dolgozni kell.
A munka az üzemekben és az ültetvényeken egyaránt megeröltető, a tűző napsütés vagy a vihar elől nincs menedék, enni is a szabad ég alatt kell. Az éjszakai műszak még ennél is rosszabb, mondják a munkások: sok a kígyó, nem ritka, hogy halálra marnak valakit, a gyengén világító lámpák fényében pedig szinte vakon kell dolgozni.
A monokultúrás termesztés miatt a növények fogékonyabbak a betegségekre, a tökéletes gyümölcsök előállítása érdekében ezért rendszeres a vegyszeres permetezés. A munkások érintkeznek ezekkel a mérgekkel, ami bőr- és szemirritációt, légzési problémákat, idegrendszeri károsodást, meddőséget és születési rendellenességeket okoz.
Az intenzív termesztésért a környezet is súlyos árat fizet: hatalmas erdőirtások, talajerózió, szennyezett ivóvíz.
A siker titkos fegyverei
A Costa Rica-i ananászültetvényeken dolgozók 70%-a nicaraguai bevándorló. Általában illegálisan tartózkodnak itt, ezért alacsony bérért is munkába állnak, és kiszolgáltatott helyzetüknél fogva nem követelnek jobb munkakörülményeket, nem lépnek be szakszervezetbe.
Ráadásul Costa Ricában az ananászültetvények munkásainak fele kölcsönzött munkaerő, nem állnak közvetlenül az ültetvénytulajdonos alkalmazásában. Ez hatékony módja a munkavállalókat védő törvények, a munkáltatói kötelességek megkerülésének.
Aki mégis csatlakozna egy szakszervezethez, azt diszkriminálják (például ha kirúgják, biztos lehet benne, hogy máshol sem kap munkát), zaklatják, de akár fizikailag is bántalmazzák.
Mindezek után nem meglepő, hogy a latin-amerikai ország ananásztermesztő munkásainak kirívóan alacsony hányada, összesen 2%-a áll szakszervezeti védelem alatt.
A fair trade ültetvényeken „ismerik” a szakszervezeteket is
A fairtrade, bio és egyéb rokon tanúsítványokkal ellátott ültetvényeken a fent leírtaknál lényegesen jobb a helyzet, bár európai mércével mérve, itt is van még hova fejlődniük.
A banán- és ananásztermesztők jogaiért küzdő Bananalink egy 2010-ben készült tanulmányában négy ghánai fair trade és biogazdaságokban dolgozók helyzetét tárta fel.
A termesztés ezekben a cégekben kisebb, 100-2000 hektáros területeken történik. Az ültetvényeken a környező települések lakói dolgoznak.
A vizsgált Bio Exotica, a Jei River, a Golden Exotics és a Gold Coast Fruits támogatja a szakszervezeteket, és kiváló kapcsolatot tart fenn a helyi közösségekkel. Ezeken az ültetvényeken, jóllehet a munkások kevéssé vannak tisztában jogaikkal, általában véve tiszteletben tartják a munkavállalók jogait, nem alkalmaznak gyermekmunkát, a kismamák számára biztosítják a gyermekgondozási időt.
Kép [cc]wolfharu
A cikk a Nemzetgazdasági Minisztérium támogatásával a FV-I-11-D-0007 jelű pályázat keretében valósult meg.
***
Szupermarketek és fejlődő országok: mennyire etikus a viszony?
szerk, 2012. július 29. 01.24
A Consumers International (CI) nemzetközi fogyasztóvédelmi szervezet 2009-ben 8 európai ország legnépszerűbb szupermarketeinek tevékenységében vizsgálta a társadalmi felelősségvállalás különböző aspektusait. Kiderült, kik a legjobbak egy gyengén teljesítő mezőnyben.
A fejlődő országokból induló élelmiszerláncok – a megfelelő munkajogi törvények, illetve az ezek betartását ellenőrző szervezetek hiányában – természetüknél fogva magukban rejtik a termelők és a munkások kizsákmányolásának veszélyét.
A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal (International Labour Organisation, ILO) 2008-ban publikált becslései szerint egyedül Ecuador banánültetvényein mintegy 30 ezer gyermeket dolgoztatnak.
Korábbi átfogó tanulmányok rámutattak, milyen mértékű szegénységet eredményez a munkahely bizonytalansága és az alacsony bérek számos latin-amerikai országban és Dél-Afrikában, ahol a mezőgazdasági export 30%-át az Európába irányuló gyümölcsexport teszi ki.
Az érem másik oldala, hogy a fogyasztók megkérdezése szerint a termékek és szolgáltatások közül a vásárlók számára az élelmiszerek és italok esetében a legfontosabb, hogy előállításuk során érvényesüljenek a társadalmi és környezeti felelősség szempontjai.
A CI kutatása
A Consumers International Belgiumban, Dániában, Franciaországban, Görögországban, Olaszországban, Portugáliában, Spanyolországban és Lengyelországban arra kereste a választ, hogy a szupermarketek milyen mértékben élnek vagy élnek vissza a kereskedelmi láncban elfoglalt pozíciójukkal. Mennyire gondolkodnak felelősen a fejlődő országokban dolgozó termelőkről, mennyire biztosítják számukra a megfelelő munkakörülményeket és az etikus kereskedelem feltételeit.
Olyan áruházláncokat kerestek meg, mint az Auchan, a Lidl, a Spar, a Cora, a Carrefour, illetve olyan, csupán néhány országban jelen lévő láncokat, mint a spanyol El Corte Inglés.
Az említett 8 ország 5 vezető szupermarket-lánca tartja kezében a helyi élelmiszerpiac 50%-át. Ez hatalmas erőt jelent. Olyan erőt, amely az élelmiszerlánc többi szereplőjére – termelőkre, kereskedőkre – nézve is előnyt is jelenthet. De fennáll a veszélye annak is, hogy ezzel az erővel visszaélve a szupermarketek a költségeket és a kockázatot az élelmiszerlánc többi szereplőjére hárítják.
A legjobbak egy gyenge mezőnyben
A jelentés eredménye szerint az összes, alább felsorolt szempontot figyelembe véve a vizsgált szupermarketek közül az olaszországi Coop a legetikusabb, őt követi a dániai Coop. Az Auchan és a Carrefour, illetve bizonyos mértékig a Mercadona és a Colruyt is jól szerepelt.
A CI jelentéséből ugyanakkor kiderül, hogy a vizsgált országokban a szupermarketek többsége nem felel meg a fogyasztók etikai elvárásainak. Néhány esettől eltekintve a szupermarketek beszerzéseik során nem fektetnek elég hangsúlyt a termelők megfelelő munkakörülményeinek és az etikus kereskedelem feltételeinek biztosítására.
A választ adó 16 cégből csupán 5 kötelezi el magát arra, hogy a termelők számára a megélhetést biztosító jövedelmet garantáljon, és csak 3 számolt be arról, hogy termelőinek panasztételi lehetőséget ad.
Viszonylag kevés szupermarket tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy ösztönzi vásárlóit a cég vállalásainak megismerésére.
A CI 200 fejlődő országbeli beszállítót keresett meg, ám egyetlen sem válaszolt kérdéseire attól félve, hogy a válaszadással elveszítenék megrendeléseiket.
A szupermarketek közül elsőként a svájci Coop váltott: sajátmárkás banánjait 2004-től kizárólag fairtrade forrásból szerzi be. Lépését más szupermarketek is követték, ennek köszönhető, hogy ma a Svájcban kapható banán több mint fele fairtrade minősítésű.
Az Egyesült Királyságban hasonló folyamat zajlott le. A Sainsbury’s, a Waitrose és a Co-op együtt elérte, hogy az Európai Unióban itt a legmagasabb, több mint 25% a fairtrade banán aránya.
Szintén az Egyesült Királyságban a Co-operative csoport több sajátmárkás termékét is fairtrade-re váltotta: 2002-től csokoládéi, 2003-tól kávéi, 2008 óta pedig minden forró ital termékük méltányos kereskedelemből származik.
Nemzetközi és saját kódexek betartása
E a szupermarketek a társadalmi felelősségvállalás (CSR) stratégiájuk részeként vállalják számos nemzetközi deklaráció, például az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Munkát érintő Alapvető Elvekről és Jogokról szóló Nyilatkozata, további nemzetközi munkaügyi deklarációk, illetve saját etikai kódexük betartását.
A vállalások önmagukban persze mit sem érnek, ha betartásuk nem ellenőrizhető, ha ebbe nincs betekintés, nem születik az ezt célzó gyakorlatról rendszeresen részletes, nyilvánosan elérhető beszámoló.
Amellett, hogy ezek a vállalások rendszerint nem érvényesülnek minden termék esetében, a CI jelentése ezen a téren, a részletes információ közzétételében tárta fel a legnagyobb hiányosságokat.
Mit várnak el a fogyasztók?
A CI a kutatás részeként felmérte, mennyire tartják fontosnak a vásárlók, hogy a szupermarketek tisztességes árat fizessenek a beszállítóiknak a termékekért.
A Belgiumban, Dániában, Franciaországban, Görögországban, Spanyolországban és Lengyelországban elvégzett felmérésből kiderül: az európai fogyasztók számára egyre fontosabb, hogy honnan jön, hogyan készül a termék, azaz, hogy milyen hatása van a vásárlói választásoknak.
Görögország kivételével az említett országokban a megkérdezettek többsége mindenhol elvárja a szupermarketektől, hogy tisztességes megélhetést biztosítsanak a termelőknek, akár olyan áron is, hogy ezért a vásárlóknak kelljen többet fizetni a kasszánál.
Arra a kérdésre, hogy vásárlóként hatással lehetünk-e egy vállalat társadalmi felelősségvállalására, a franciák és olaszok több mint kétharmada felelt pozitívan.
Etikus számok
Hogy milyen mértékben tartják fontosnak a vásárlók a termelők, beszállítók érdekeit, a gyakorlatban legjobban a méltányos kereskedelemből (fair trade) származó termékek forgalmán követhető nyomon.
A Fairtrade Foundation adatai e téren alátámasztják a fent leírt trendet. Jelentésük szerint 2008-ban Európa számos országában a fairtrade védjeggyel ellátott termékek forgalma 20-75%-kal nőtt.
A gazdasági válság ellenére a növekedés globálisan is megmutatkozott: a vásárlók megközelítőleg 2,9 milliárd eurót költöttek fairtrade termékekre.
Az efféle vásárlói tudatosság persze országonként változó. Általánosságban elmondható, hogy ott, ahol az emberek szerényebb keresethez jutnak, a fair trade termékek iránt kisebb a kereslet.
Milyen információt tartunk hitelesnek?
Annak megítélésében, hogy a beszállítóival szemben mennyire jár el etikusan egy-egy szupermarket, a vásárlók a kutatás szerint a fogyasztói szervezetek által közölt információkban bíznak meg leginkább.
Hitelességben ezeket a független minősítő szervezetek követik.
A vásárlók legkevésbé a szupermarketek saját magukról kiadott információit, illetve az állami szervek adatait tartják hitelesnek.
A cikk a Nemzetgazdasági Minisztérium támogatásával a FV-I-11-D-0007 jelű pályázat keretében valósult meg.
***
A titoktartás az Apple legfőbb fegyvere
szerk, 2012. július 24. 16.32
A makeITfair és a GoodElectronics (nemzetközi szervezet, amely az elektronikai iparban dolgozók jogaiért küzd) felszólította az Apple-t, hogy üzletpolitikája fejlesztése keretében méltányos árakat és megfelelő munka-ütemezést alkalmazzon a beszállítókkal szemben. Ez segítheti, hogy a beszállítók megtegyék a szükséges biztonsági intézkedéseket, a megélhetéshez elegendő bért nyújtsanak a munkásoknak, és reális munkaórában foglalkoztassák őket.
További információk: www.makeitfair.orgvagy letölthető itt és itt.
A makeITfair és a GoodElectronics arra kérte az Apple-t, hogy tegye átláthatóbbá beszállítóival való együttműködését, és segítse a munkajogi szervezeteket a munkakörülmények javításában.
A NYT cikke alátámasztotta a 2011-ben zajlott „Ha már alma, legyen fair” nemzetközi kampány fontosságát, amelynek magyarországi szervezője a TVE volt. (Fotók a budapesti kampányról itt.)
Li Mingqi szerint, aki áprilisig dolgozott a Foxconn Technology managementjében (a Foxconn az Apple egyik legfontosabb beszállítója), az Apple sosem törődött mással, csak a termékminőség javításával és a termelési költségek csökkentésével.
„A dolgozók jóléte nem érdekelte őket. Amint megszületik a megállapodás, és a Foxconn az Apple hivatalos beszállítójává válik, az Apple már nem figyel a munkakörülményekre vagy bármi másra, ami nem kapcsolódik közvetlenül a termékhez.”
„Már 4 éve tudunk a gyárainkban zajló munkaügyi visszaélésekről, és ezek még mindig gyakorlatban vannak” – mondta az Apple egyik korábbi vezetője, aki a többiekhez hasonlóan név nélkül nyilatkozott a titoktartási kötelezettség miatt.
„Hogy miért? Mert a rendszer értünk van. A beszállítók akár holnaptól megváltoztatnának mindent, ha az Apple azt mondaná nekik, hogy nincs más választásuk!”
„Mindent elkövetünk, hogy javítsunk a helyzeten – közölte az Apple egy korábbi vezető beosztású munkatársa – de a legtöbben így is megdöbbennének, ha látnák, honnan származik az iPhone-juk!”
„Ha évről évre ugyanazok a problémák merülnek fel, az azt jelenti, hogy a cég inkább nem vesz tudomást a problémáról, ahelyett, hogy megoldaná azokat.” – mondta az Apple egy korábbi, vezető beosztású munkatársa.
„A meg nem felelés addig tolerálható, amíg a beszállítók megígérik, hogy a következő alkalommal keményebben dolgoznak.”
„Az egyetlen profitnövelési mód az Apple-nél, ha olyan módszert találsz ki, amellyel a termékek hatékonyabban vagy olcsóbban állíthatók elő” – mondja egy cégvezető, aki segített az iPadot piacra dobni. „És akkor a következő évben újra megjelennek, és kierőszakolják, hogy 10%-kal olcsóbb legyen a termék előállítása.”
„Bármilyen szabályt hozhatnak, eredménytelen lesz, ha nem engednek át a beszállítóknak elég profitot ahhoz, hogy azok megfelelően bánjanak a dolgozókkal” – mondta az Apple egyik korábbi vezetője. „Ha beszűkítik a mozgásterüket, ezzel arra ösztönözik őket, hogy a biztonsági előírásokat csökkentsék.”
Az Apple beszállításért felelős csoportjának korábbi igazgatója szerint: „A vállalat iránt elkötelezettek számára titoktartási kódex van. Ha igazi változást akarunk elérni, az szembemegy a titoktartási elvekkel és az üzleti célokkal. Ezért csak ennyit tudunk megvalósítani.”
Az Apple korábbi alkalmazottjának állítása szerint tiltották őket, hogy bármilyen külső csoporthoz csatlakozzanak. „Igazi kultúrája van itt a titkolózásnak, és ez mindenre kihat!”
A cikk megjelenése a Nemzetgazdasági Minisztérium FV-I-11-D-0007 pályázat keretében valósult meg.
***
Tetszik a TudatosVásárló.hu és szívesen olvasod cikkeinket? Ez egy nonprofit oldal, a Tudatos Vásárlók Egyesülete tartja fenn. Minimális forrásaink vannak a működtetésre. Kérjük, hogy te is támogass bennünket, hogy több hasznos cikket publikálhassunk!
Termelői piac és fesztivál a Millenárison egész nyáron
szerk, 2012. július 19. 13.43
Összesen 10 civil szervezet csatlakozott a rendezvényhez: az Esztergomi Környezetkultúra Egyesület mellett a Tudatos Vásárlók Egyesülete, a Humusz Szövetség, az Ökoszolgálat Alapítvány, a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület, az E-misszió Egyesület, a Magosfa Alapítvány, a ZÖFI, a GATE Zöld Klub, és a Falusi és Agroturizmus Országos Szövetsége lesznek az egyes témanapoknak házigazdái. A fesztivál fő üzenete a helyi termékek fogyasztása, a környezettudatos életmód és szemlélet, s mindezek gyakorlati alkalmazása a hétköznapokban .
A programok között található „biokonyhászat árokparti növényekből, nyári ízek télen napenergiával, kozmetikum bemutató és kence-keverde a népszerű Lukrécia Kencéi bloggertől. Bemutatkozik a hazai Slow Food mozgalom, az érdeklődők megismerkedhetnek a szalmaház-építéssel, vagy a Bringakonyhán megjavíttathatják a helyszínen a kerékpárjukat.
A rendezvény időpontja:
- július 21-22.
- augusztus 4-5.
- augusztus 17-18-19.
- augusztus 24-25-26
A nyári rendezvénysorozat minden napján helyi termelők kínálják bio és helyi élelmiszereiket, melyek felhasználásával ebédidőben a gasztronómiai élvezetek hívei találnak kedvükre valót. A fesztivál séfje a helyszínen árusító termelőktől összegyűjtött alapanyagokból készít kóstolót a résztvevők számára.
A házigazda szervezetek játékos, gyermekek számára is élvezhető formában mutatják be a zöld életmód alapköveit, Naponta több alkalommal rendeznek a kicsiknek szóló programokat, emellett minden korosztálynak élvezetes szórakozást ígér a Zöld Krajcáros Játék. A logóval és tájékoztatóval megjelölt helyeken vidám, környezettudatos, szellemes feladatokat kell végrehajtani. Ha sikerül teljesíteni a feladatot, jutalmul egy csillogó Zöld Krajcárt kapnak. 5 zöld krajcár az információs pultnál tombolaszelvényre váltható be. Minden nap értékes, környezetbarát termékeket sorsolnak ki, valamint naponta egy kerékpárt!
Horváth Zoltán, az Esztergomi Környezetkultúra Egyesület elnöke véleménye szerint kiemelten fontos, hogy a fővárosban is a próbáljunk a környezetünkre odafigyelve élni: -„szeretnénk előmozdítani, hogy egyre többen használják a kerékpárt a mindennapokban, szaporodjanak a balkonkertek az erkélyeken és egyre többen alkalmazzák a környezetbarát praktikákat otthonukban.”
A fesztivál programja és további információk a www.zoldkrajcaros.hu oldalon találhatók.
GVH bírság a Sparnak a beszállítói politikája miatt
szerk, 2012. július 17. 14.25
A GVH megállapította, hogy a Spar 2009 és 2011 között olyan szerződéseket kötött a beszállítóival, amely a forgalmazásért cserébe a beszállítókat árengedmény biztosítására kötelezte. Ez azt jelenti, hogy a Spar csak abban az esetben forgalmazta adott beszállító termékét, ha az elfogadta, hogy a vállalkozás utólagosan árkedvezményt érvényesített vele szemben.
A GVH szerint a kereskedelmi törvény alapján a jelentős piaci erővel rendelkező kereskedő egyrészt nem írhat elő egyoldalúan díjakat a beszállítóival szemben, másreszt kedvezményrendszerük feltételeit kötelesek indokoltan kialakítani. Indokolt lehet például egy olyan kedvezményrendszer, amely a szokásos kereskedői teljesítményt meghaladó értékesítési erőfeszítést jutalmazza, és ezzel növeli az adott beszállító termékének a forgalmát, vagyis a beszállítónak is érdekében áll az árengedményt biztosítani.
A Spar azonban minden beszállítójával szemben alkalmazta az ún. teljesítményarányos bónuszt (TAB), annak ellenére, hogy az értékesítés teljesítményét a TAB kifizetésénél nem vették figyelembe. Előfordulhatott olyan eset, amelyben jogos lehetett a Spar árengedmény-igénye, de a Spar szerződés alapján előírt követelései nem csak ezekre az esetekre vonatkoztak. Minden beszállítónak meg kellett fizetnie, aki szerette volna, hogy a Spar forgalmazza a termékét.
A GVH kötelezte a Spar-t arra is, hogy vagy legkésőbb április 1-jétől szüntesse meg a TAB alkalmazását olyan esetekben, amikor a célforgalom nem éri el az árengedményt indokló mennyiséget.
A bírság nagyságát jelentősen növelte, hogy a Spar az eljárás alatt sorozatosan megtagadta az adatszolgáltatást arra hivatkozva, hogy a GVH által kért adatok nem relevánsak a TAB-rendszer vizsgálatával kapcsolatban. Kiderült azonban, hogy a Spar rosszhiszeműen, az eljárás elhúzása érdekében tartotta vissza az adatokat, ráadásul a végső, döntéshozatali fázisban. Emiatt a GVH a korábbi tényállás újabb tisztázására kényszerült, amiért 35.000.000 Ft eljárási bírságot szabott ki a vállalkozásra.
Sajnos nem csak a Spar alkalmazhat hasonló kedvezményrendszereket, ezért a GVH vizsgálja további értékesítőkkel szembeni eljárás lehetőségét is.
Forrás: GVH
Fotó: spar.hu
***
Tetszik a TudatosVásárló.hu és szívesen olvasod cikkeinket? Ez egy nonprofit oldal, a Tudatos Vásárlók Egyesülete tartja fenn. Minimális forrásaink vannak a működtetésre. Kérjük, hogy te is támogass bennünket, hogy több hasznos cikket publikálhassunk!
"Már nem irigykedem a kertesekre" – ÖkoKörösök írták
szerk, 2012. július 13. 16.56
2012 első felében újabb lendületet vett a háztartászöldítő ÖkoKör programunk. Budapesten, Szentendrén, Gödöllőn és Alsónémediben 15 új csoportban közel 180 fő próbálta ki a háztartászöldítés praktikáit.
Nagy örömünkre idén Pest-megyén kívül is indíthattunk ÖkoKöröket. A 16 csoport mintegy 130 résztvevője Egerben, Esztergomban, Csolnokon, Dorogon, Hódmezővásárhelyen, Kecskeméten, Kiskőrösön, Kisteleken és Szegeden tevékenykedett.
A 2010 óta futó ÖkoKör program - az idén bekapcsolódókkal együtt - jelentős környezeti megtakarítást eredményezett. A résztvevő háztartások (immár összesen több mint 500 fő) a program végére átlagosan
- 20%-kal kevesebb élelmiszerhulladékot,
- 21%-kal kevesebb vegyes háztartási hulladékot termeltek,
- 13%-kal kevesebb villamos energiát,
- 23%-kal kevesebb földgázt és
- 9%-kal kevesebb vezetékes ivóvizet használtak, és
- 15%-kal kevesebb vegyszert tartottak otthonaikban, mint a programban való részvétel előtt.
A száraz tények mellett egy kis ízelítő a résztvevők beszámolóiból.
„Mindig irigyeltem azokat, akik kertes házban élnek, vígan komposztálhatnak, gyűjtögethetnek szelektíven, zöldítgethetnek. Én a 3. emeleten max. a papírt, műanyagot, üveget szelektálhatom - gondoltam ezidáig.További ötleteket várva jelentkeztem az Ökokörbe - és igencsak jó csapatban találtam magamat. Itt megtanultam, hogy sokkal szélesebb a lehetőségek tárháza még egy panellakó számára is. Megtudtam, hogy van a városban Zöldbolt, létezik még a "jóöreg" rongyzsebkendő stb...!
Már nem irigykedem a "kertesek"-re! Senkit se gyötörjön a kétség, hogy sok ember nem így gondolkodik, cselekszik... Légy te magad a változás ! A negatívum az, hogy vége van, bár igazán most kezdődik, hiszen önállóan kell tovább dolgozni, és rávezetni másokat a helyes és élhető útra.”
„Teljesen különböző korosztályú, személyiségű és érdeklődési körű csoporttagok gyűltek össze. Azért jeletkeztem, mert megerősítést szerettem volna kapni, hogy jó úton indultunk el ebben a pazarló világban, ahol az emberek kezdik elfelejteni, mi az, ami igazán fontos az életben. Jó érzés volt hallani, hogy vannak mások is, akik hasonlóan gondolkoznak, takarékosságra, újrahasznosításra törekednek. Sokat tanultam, sok tapasztalatot szereztem, és rájöttem, hogy nem vagyok egyedül a nézeteimmel és elveimmel.”
“Az ÖkoKörben kimondatlanul is megfogalmazódott, hogy a környezet és a természet védelme otthon kezdődik, saját magunk és életminőségünk védelmével. … Hétről-hétre értek minket az újabb meglepetések, amikor megosztottuk egymással a tanult vagy talált információkat az élelmiszertermelés rejtett tikai, a fürdőszobapolcon található készítmények összetevői vagy az energiatakarékos berendezések kapcsán.
Készítettünk és ittunk zöldturmixot, folyékony klorofillt, tartottunk vízkóstolót. Játszottunk, ki tudjuk-e találni csak az összetételt ismerve, mi is lehet az adott élelmiszer, a megfejtésen pedig szörnyülködtünk nagyokat. Megosztottuk egymással, hol mit lehet megbízható helyről beszerezni, és kinek milyen praktikái vannak a termények tartósítására. Recepteket cseréltünk arról, hogyan lehet házilag mosóport, folyékony szappant vagy mosogatószert készíteni."
"Én, mint 60-on túli háziasszony és pedagógus, sok mindent megéltem. A szüleimtől a leghasznosabb örökség a takarékossági szokások, a kert és maga a természet szeretete, megbecsülése, ugyanakkor az adni tudás, a másokon való segíteni akarás. Mégis, magam is meglepődtem, hogy még mennyit kell változtatni életvitelemen. Hogy igazi Föld-baráttá váljak. Legnagyobb változást a vásárlási szokásaimon, valamint a háztartási vegyszerhasználatban és az energiatakarékosságban kellett megtennem.”
„Jó, hogy ezt az „esti iskolát” nem középiskolásoknak vagy óvodásoknak szervezik, mint számos hasonló akciót. Úgy gondolom, a program hasznos, és célba talált. Nagyon macerásak voltak a mérések, de egyben hasznosak is, hiszen rávilágítottak arra, hogy van még hová fejlődnünk, és hogy milyen sok vizet, energiát fogyasztunk. Engem például megdöbbentett, hogy napi szinten milyen sok víz fogy a háztartásomban, amelyet a legnehezebb mérsékelnem. Másik ilyen nehézség számomra a vegyszerek, kozmetikumok nélkülözése.
... Mindenkinek más a könnyebb és más a nehezebb. Beszélgettünk és tippeket adtunk egymásnak, nem pedig a csoport vezetője rágta a szánkba az „o(ö)kosságot”. Együtt dolgoztunk. Gondolatainkat, vállalásainkat, tapasztalatainkat őszintén megosztottuk, a negatívat ugyanúgy, mint a pozitívat.”
„Szerettem az ÖkoKört, mert nem ítél és nem akar drasztikusan megváltoztatni. Lépésről lépésre formálja a résztvevők szemléletét, teremt közösséget. Sikerült változtatnom a szokásaimon, és megerősítette elszántságomat. Tudatossá tett, még érzékenyebbé bizonyos dolgokra. Tudatosult, hogy Ökonak lenni nem 21. századai úri luxus, hanem sok esetben még anyagi előnyökkel is járó kötelesség.”
„Bár a méréseknél nálunk ez alatt az idő alatt nem igazán volt változás, szerintem hosszú távon jelentkezni fog csökkenés, mert számos olyan dologról hallottam, ami eddig elkerülte a figyelmemet. .... Jó volt tanulni mindenkitől, és jó érzés, hogy a saját tapasztalataimmal másoknak a segítségére lehettem. Olyan mindennapi praktikákat tanultam, amelyeket amikor meghallottam, a fejem fogtam, úgy gondoltam, ez teljesen természetes dolog, hogyhogy eddig nekem nem jutott eszembe?”
„Kilencen vagyunk a csoportban, igen sokfélék, és ezért is jó nekünk... Az ÖkoKörön tudtuk meg, hogy szinte mindent tisztára lehet mosni 30 fokon, és a hajat is tisztán lehet tartani hajsampon nélkül. Nálunk nagy hangsúly volt a gyógynövényeken, kertművelésen. Már tart mosószódát a festékesbolt, jobb áron, mint a Tesco - és ennek már a szomszéd faluban is híre van. Nem félünk az alomszéktől, és akinek eddig nem volt, nagyon akar komposzthalmot magának! Rendeltünk a saját és a szomszédaink, rokonaink csapjába is vízhabosítót - ez nagy felfedezés volt."
„Mi az iskolában hirdettük meg a programot. Lelkes amatőrök jöttek össze, nem profi zöldek. És ami a lényeg, hogy nagyon határozottan elindult egy másként gondolkodás: egy kereső, kutató, változni akaró, jobbat, egyszerűbbet, barátságosabbat, természetesebbet, költségkímélőbbet, élhetőbbet kereső gondolkodás és cselekvés. Nagyon érdekes volt megtapasztalni, ahogy terjedt a hírünk, egyre többen jöttek érdeklődni, hogyan lehetne hozzánk kapcsolódni.”
„Az ÖkoKörös füzetem teljesen leamortizálódott, annyit forgattam, és előkerült újra a Zöldköznapi kalauzom is. Boldogan éltem meg egy csomó - amúgy biztosan nehezebben viselhető változást.”
„Jóllehet több korosztályból, életterületről toborzódtak a tagok, úgy tűnik, hogy a szemlélet, a nyitottság, ami mindannyiunkat idehozott, erősebbnek bizonyult, mint az egyéb tényezők.
Tanultunk sokat - főként egymás gyakorlati tapasztalataiból, a témavezetők komolyan vett "rákészüléséből", kérdésfelvetéseiből, a felmerült problémák átbeszéléséből. Most, hogy az elvégzendő feladatok végére jutottunk, vált világossá, hogy a tennivalóknak csupán a kezdeténél tartunk, hiszen mindaz, amiről itt beszéltünk, valójában még megvalósításra vár!
Hogy azért mégsem csak ültünk, beszélgettünk, ettünk-ittunk, talán látszik abból, hogy blogot kezdtünk írni, meglátogattuk a Millenárisban lévő közösségi kertet, kencéket készítettünk - deót, testpúdert, kézkrémet, testápolót, tusfürdőt, és még előttünk áll egy grillezéssel egybekötött sajtkészítés is."
„Különösebb gondolkodás nélkül jelentkeztem. Majd lesz valami, gondoltam. És lett..... Nem is gondoltam, hogy ez lesz az a nap, amit a legjobban fogok várni a héten. Nagyon fontos lett nekem, hogy találkozzak a többiekkel, hogy megoszthassam a tapasztalataimat, hogy halljam, ki hogyan csinálja. Nem vagyok egy internetező típus, szerettem a személyes beszélgetéseket, az arcokat, a nevetéseket, amik egy-egy találkozóhoz kapcsolódtak.
Az ökoszemléletem alapvetően nem változott, de mélyült, biztosabb lett. A legnagyobb változás a víz és a vegyszerek területén történt: kevesebbet mosogatok folyóvízben, kevesebbet fürdök, szürkevizet használunk a WC-ben, perlátort vettünk, mindenkinek lett saját pohara, amit csak egyszer mosok el egy nap, kevesebbet mosok, nem dobom olyan könnyen a szennyesbe a ruhákat. Ezek biztosan sok embernek természetes, apró dolgok. Nálunk meghozták az eredmény, 40%-kal kevesebb lett a vízfogyasztásunk!”
„Nagyon izgalmas volt az első alkalom, amikor is összejött a csoport. Nem lehetett tudni, ki lesz ott, honnan jön, csak az volt biztos, hogy zöldítünk - magunkat és egymást. Többen kezdtük, kevesebben maradtak - de akik végigcsinálták, biztosan elköteleződtek. Áttekintettük egymás ötleteit, gondolatait, újabbakat eszeltünk ki. A tapasztalt ÖkoKör-vezető pedig okosan lavírozta a beszélgetéseket, segítette a nagy "aha" élmények pillanatait: 1-1 filmmel, forrással, saját tapasztalattal, és a korábbi csoportok tagjainak gondolataival.
Az élmények mindig kettősek voltak számunkra: örömteliek, hogy valamit máshogyan, jobban fogunk csinálni - nyugodt lelkiismerettel magunkért és a jövőért; és kicsit aggasztóak is, hogy hogyan történhettek/történhetnek a dolgok másképpen, mint így. Az "így" korábban valami másik gondolkodásmódot jelentett, ma már pedig egy morálisan tartható, tudatos és jóleső életérzést. No ilyen az ökozás.”
Nagyon köszönjük az ÖkoKör tagoknak és a csoportvezetőknek a beszámolókat, fotókat és nem utolsó sorban az aktív részvételt, a sok energiát és lelkesedést, amit beleadtak, valamint a hasznos visszajelzéseket a programmal kapcsolatban!
Továbbá köszönjük a partnerszervezeteknek is a toborzásban és a helyszíni szervezésben való segítséget! A programban együttműködő helyi partnerek: Eger: Part Egyesület, Esztergom: Esztergomi Környezetkultúra Egyesület, Kecskemét: Zöld Ernyő Klub , Tatabánya: Tatabányai Klímakör , Szeged (Ópusztaszer): Vackor Környezet- és Természetvédelmi Egyesület .
A Pest-megyén kívüli ÖkoKörök az "ÖkoKör kampány a fenntartható életmódért" című KEOP-6.1.0/B/11-2011-0070 pályázat keretében valósulnak meg.
Közreműködő szervezet: Energia Központ Nonprofit Kft.
Irányító hatóság: Nemzeti Fejlesztési Ügynökség
A Pest-megyei ÖkoKörök program a Vidékfejlesztési Minisztérium PTKF/2101-3/2011 jelű Zöld forrás pályázatának keretében valósult meg.
***
Tetszik a TudatosVásárló.hu és szívesen olvasod cikkeinket? Ez egy nonprofit oldal, a Tudatos Vásárlók Egyesülete tartja fenn. Minimális forrásaink vannak a működtetésre. Kérjük, hogy te is támogass bennünket, hogy több hasznos cikket publikálhassunk!
A munkásokat permetezik a banánültetvényeken
szerk, 2012. július 4. 20.37
Míg korábban csak téli gyümölcsként emlegettük, az elmúlt néhány évtized alatt a banán hazánkban is egész évben elérhető, megkerülhetetlen gyümölccsé vált.
Tagadhatatlan előnye, hogy minden évszakban kapható, megbízhatóan egységes íze van, nem kell megmosni, kézzel hámozható, törhető, leve nem fröccsen, húsa a ruhán nem hagy nyomot. Egy szó, mint száz: „tökéletes” uzsonna, a gyümölcsvilág hamburgere.
Ennek megfelelően a banán a világ legkeresettebb gyümölcse: vásárlók milliárdjai a világon évente több mint 10 milliárd angol fontot (kb. 3600 milliárd forintot) költenek banánra. A rizs, a búza és a kukorica után a banán a legtöbbek által fogyasztott élelmiszer.
A banán számos latin-amerikai és karibi állam elsőszámú exportcikke. Ecuador exportbevételének 10%-a banánból származik, a törékeny dominikai gazdaság 60%-át a banántermesztés biztosítja – írja a babán- és ananásztermesztők jogaiért küzdő Bananalink brit nonprofit szervezet.
A banántermelő országokban a gyümölcs több mint 400 millió ember számára alapvető bevételi- és élelemforrás.
A nemzetközi banánkereskedelem 75%-a maroknyi, zömében amerikai, illetve multinacionális óriáscég (a Dole, a Del Monte, a Chiquita, a Fyffes és a Noboa) kezében összpontosul.
A folyamat legnagyobb hatalmú szereplői azonban mégsem ők, hanem a kiskereskedők, azaz a szupermarketek. A szupermarketek komoly profitra tesznek szert azzal, hogy fenntarthatatlanul alacsony árat fizetnek a közvetítőknek (ld. az ábrát).
Kinek mennyi jut a banán árából
Egy brit kimutatás szerint a banán ára a kenyér és a tej árához hasonlóan fontos mértékként szolgál az árérzékeny vásárlók számára annak megítélésében, hogy melyik szupermarketben érdemes vásárolni. Emiatt a banán alacsony ára az élelmiszeráruház-láncok sikerének záloga. És ők jól tudják ezt.
A hagyományos banánexportáló gazdaságok helyzetét új szereplők megjelenése is nehezíti. A világ két legnagyobb banántermesztője, India és Brazília együtt a világkereskedelem majd’ dupláját termesztik. Az itt termő banán nagy részét azonban országon belül el is fogyasztják.
A banánexportáló országok egy részében az eszközök széles skáláját bevető szakszervezet-ellenes banántermesztő lobbi munkája nyomán alacsony az érdekképviselet.
A legrosszabb körülmények között talán a guatemalai banánültetvények munkásai dolgoznak, a szakszervezeti aktivisták pedig fizikai erőszaknak vannak kitéve, nem ritkák a gyilkosságok sem.
Costa Ricában a banántársaságok az ő markukból evő üzemi bizottságokat hoztak létre ezzel lehetetlenítve el a valódi, alulról kezdeményezett szakszervezet kialakulását. Ezek a bizottságok készséggel írnak alá a bérekre és munkakörülményekre vonatkozó, a munkásokra nézve hátrányos következményekkel járó megállapodásokat, amelyeket az ültetvényesek kollektív megállapodásként lobogtathatnak a világ felé.
Permetezett munkások
Az 1970-es, 80-as években banánültetvényen dolgozni megbecsült munkának számított, a keresetek a többi mezőgazdasági munkához hasonlítva magasabbak voltak. Mára azonban a szupermarketek között véget nem érő árharc miatt a banán átvételi ára, s ezzel a termesztésére fordított költségek is fenntarthatatlanul alacsonyra süllyedtek.
A banánültetvényi munkások nagy része mára nem keres többet napi 400 forintnak megfelelő összegnél.
A monokultúrás termesztés következtében a növények érzékenyebbek a betegségekre. Az ültetvényeken a tökéletesen ép, egészséges gyümölcsök előállítása érdekében egyre több rovarirtó- és gombaölőszert használnak. És mivel a banántermesztés ma is élőmunka-igényes folyamat, az ültetvényeken sok a munkás. Így a gépek valójában a munkásokat (is) permetezik – olvasható a makefruitfair.org jelentésében.
Néhány országban, így Costa Ricában, törvény írja elő, hogy a munkások permetezéskor nem tartózkodhatnak a földeken, ám a törvényt a munkavezetők nem tartják be.
Mivel a munkások és családjaik barakkjai az ültetvényeken állnak, a rendszeres permetezés beborítja otthonaikat, szennyezi veteményes kertjeiket, ivóvizüket. A munkások a csomagoláskor, a gyümölcsök lemosásakor szennyeződött vizet is gyakran hasznosítják a ház körül. Amit a permetből nem marad sem az embereken, kunyhókon, sem a banánleveleken, az a talajba és onnan az élővizekbe kerül.
A vegyszerkoktél károsítja a szemet, depressziót, légzőszervi problémákat, bőrbetegséget, meddőséget, vetélést, rákot okoz.
A Costa Rica-i Nemzeti Egyetem kutatása szerint a banáncsomagoló üzemekben dolgozó asszonyok között az országos átlagnál kétszerte gyakoribb a leukémia, gyakrabban hoznak a világra sérült gyermeket.
Az ültetvényeken ritkán van orvos, s ha van is, munkáltatója érdekeit védve nem szívesen igazolja a betegség és a permetszerek közti összefüggést.
Hogy ezek után is tiszta gyümölcs-e a banán, hogy ilyen-e a tökéletes uzsonna – mindenki maga döntse el.
A cikk a Nemzetgazdasági Minisztérium támogatásával a FV-I-11-D-0007 jelű pályázat keretében valósult meg.
***
Reneszánszukat élik a piacok
szerk, 2012. július 3. 09.34
A GfK Háztartáspanel adatai azt mutatják, hogy a piacok bár kicsi, de stabil szereplői a kereskedelmi forgalomnak.
Az elmúlt tíz évben a piaci vásárlás értéke duplájára nőtt, miközben hasonló tendencia jellemzi a napi fogyasztási cikkek teljes forgalmát. Így a piac megtartotta stabil 5%-os piaci részesedését. Az évtized legnagyobb vesztesei a független kisboltok, pozíciójuk fokozatosan gyengült, miközben a hipermarketek és a hazai láncok folyamatosan erősödtek.
Kereskedelmi csatornák részesedése a napi fogyasztási cikkek forgalmazott értékéből (az adatok százalékban kifejezve)
|
|
2000 |
2010 |
2011 |
|
hipermarket |
14 |
26 |
26 |
|
szupermarket |
17 |
17 |
17 |
|
diszkont |
15 |
15 |
16 |
|
hazai láncok |
6 |
15 |
15 |
|
független kisboltok |
28 |
13 |
12 |
|
piac |
5 |
5 |
5 |
|
egyéb |
15 |
9 |
9 |
A piacok árbevételének megduplázódása alapvetően az átlagos kosárméret növekedésének köszönhető. A vásárlói hatókör alig változott az elmúlt évtizedben: a háztartásoknak több mint a kétharmada jár piacra vásárolni. A piacok látogatásának gyakorisága is viszonylag stabil, hiszen, átlagosan kéthetente járunk piacra.
Ebben az egyes szegmensek mutatnak igen szélsőséges képet: a piaci vásárlók tizede rendkívül aktív és intenzív piaci vásárlónak tekinthető, alacsony arányukhoz képest jelentős összeget – a teljes forgalom mintegy felét – költenek. Aktivitásuk abban is megmutatkozik, hogy hetente többször is kilátogatnak piacra. Tízből heten tartoznak a legkevésbé intenzív, vagy alkalmi piaclátogatók csoportjába. Ők arányukhoz képest lényegesen alacsonyabb, mindössze 20 %-kal részesednek a teljes forgalomból és körülbelül hathetente vásárolnak piacon.
Piaci vásárlók szegmensei és jellemzői, 2011
|
Szegmensek |
Szegmens mérete (%) |
Részesedés a forgalomból (%) |
Vásárlási gyakoriság (alkalom/év) |
|
aktív, intenzív piaci vásárlók |
11 |
50 |
81 |
|
rendszeres piaci vásárlók |
22 |
30 |
34 |
|
alkalmi piaci vásárlók |
67 |
20 |
8 |
Piacra elsősorban friss élelmiszerekért járnak a vásárlók, talán nem meglepő, hogy éppen ezért a teljes forgalom 80 %-át mindösszesen öt termékkategória adja: 100 forintból 36 forintot zöldségre, 18 forintot gyümölcsre költenek el, ezek mellett a friss és feldolgozott húsáru, valamint a pékáru tartozik a legkeresettebb termékek közé.
Piacra szinte mindenki jár, de a tipikus vásárlók az idősebbek, kisebb, azaz 1-2 fős háztartásokban, valamint a fővárosban és nagyvárosokban élők.
Kereskedelmi csatornák részesedése a napi fogyasztási cikkek forgalmazott értékéből, 2011
|
|
Budapest (%) |
Vidék (%) |
|
piac |
8 |
4 |
|
más csatornák |
92 |
96 |
Forrás: GfK Hungária
Fotó: backpackfoodie
***
Tárt kapukkal várnak: adományboltok
szerk, 2012. június 28. 11.36
Mióta létezik az Alapítvány adományboltja, egyáltalán honnan jött az ötlet a létrehozásához?
Az első magyar adományboltot 2009-ben kísérleti projektként hozta létre a Kórházi Önkéntes Segítő Szolgálat Alapítvány.
A több évtizede sikeres nyugat-európai minta adta az ötletet. Az Egyesült Királyságban például már a II. világháború alatt és után létrejöttek az első adományboltok: az emberek bevitték a számukra felesleges holmikat, a bevételt pedig valamelyik rászoruló közösség javára fordították.
Kórházi Önkéntes Segítő Szolgálat Alapítvány boltja
1085 Budapest, Üllői út 6. (a Kálvin térnél)
H: 10:00-18:00
K: 12:00-18:00
Sz: 12:00-18:00
Cs: 10:00-18:00
P: 12:00-20:00
Közösségi Szociális Szövetkezet boltja
1123 Budapest, Alkotás út 39/a. (a MOM Park közelében, Kis János Altábornagy u. és az Alkotás út sarkán)
H: 10:00 – 18:00
K: 10:00 - 18:00
Sz: 10:00 – 18:00
Nálunk is van fogadókészség erre?
Úgy gondoltuk, hogy mára a magyar társadalom is megérett arra, hogy ilyen jellegű üzlet nyíljon. Felnőtt az elődeinél (környezet)tudatosabb generáció, amely odafigyel arra, hogy csökkentse a keletkező hulladék mennyiségét, és biztosítsa az újrahasznosítás lehetőségét. Ha pedig ezzel jótékony célt támogat, az különösen fontos számára.
Az emberek tudatába mára bekerült az önkéntesség is, önkénteseink nélkül pedig nem működne az adománybolt.
Hosszú tervező-előkészítő munkát követően nyílt meg első üzletünk. Jelenleg harmadik helyszínen, egy 100 négyzetméteres üzletben működik az adománybolt az Üllői út 6. szám alatt.
Az otthonokban feleslegessé váló, de másnak még használható, jó állapotú tárgyakat kedvező áron lehet itt megvásárolni. A bevétel a kórházi önkéntesek non-profit szervezetét segíti.
Jelenleg hányan dolgoznak a boltban?
Az alapítvány egy eladó-boltvezetőt alkalmaz. Mellette önkéntesek teljesítenek szolgálatot, akik fogadják az adományokat, szortíroznak, pakolnak, rendet raknak, információt nyújtanak mind a betérő adományozóknak, mind a vevőknek.
Kik adományoznak, és főleg mit?
Ebbe a boltba bárki beadhatja a számára már felesleges, de másnak még használható, jó állapotú tárgyait, ami aztán ott nyomban új gazdára is talál – igen kedvező áron.
A profit jótékony célra megy. A bevétel az üzletet működtető szervezeté, tehát aki itt vásárol, túl azon, hogy jó áron jut hozzá a kiszemelt tárgyhoz, közvetve karitatív célt és tevékenységet is támogat.
Magyarországon így még több, kórházban fekvő beteg mellé – legyen az gyermek vagy idős – toborozhatunk és képezhetünk önkénteseket.
Jellemzően kik alkotják a vásárlói réteget, és hányan térnek be egy átlagos napon az üzletbe?
Ahogy az adományozói, a vásárlói kör is széleskörű. Betér ide a hajléktalan is válogatni az ingyenes sarokból, és vásárolnak az üzletben jómódú vevők is. Mindenki talál itt ízlésének és pénztárcájának megfelelő holmit.
Naponta átlagosan 40-50 vásárló is benéz hozzánk, persze ez egy főnél néhány száz forintos vásárlást jelent.
Meséljen egy történetet a boltról!
Az adományozás szellemisége megérinti még az igen szerény anyagi lehetőséggel bírókat is. Igyekeznek ők is nyújtani valamit nekünk. Egy igen rossz körülmények között élő, visszatérő vásárlónk például rendszeresen meglepett bennünket saját készítésű madáretetőkkel, amelyeket adományként hozott hozzánk. Ez volt az ő hozzájárulása a kórházi önkéntesek javára…
Mit jelent a kórházi önkéntes szolgálat, mivel foglalkozik az alapítvány?
Alapítványunk önkénteseivel a rövidebb-hosszabb ideig kórházi tartózkodásra kényszerülő betegeknek nyújtunk segítséget, lelki támaszt és személyes törődést, immár 10 éve. Különböző profilú önkéntes segítői programokat működtetünk. Folyamatosan végezzük az önkéntes segítők toborzását, kiválasztást, elméleti és gyakorlati képzését.
Örömmel látjuk, hogy úttörők vagyunk mind a kórházi önkéntesség, mind az adománybolt és adományozási kultúra megteremtésének területén Magyarországon. Többek között ez volt a célunk induláskor. Jó hír, hogy ez megvalósulni látszik.
Mik a jövőbeni tervek, szeretnének újabb adományboltot nyitni?
Örülünk neki, hogy kialakult a rendszer, és a kezdeti nehézségek és nagyobb befektetés – mind pénzügyi, mind humánerőforrás terén – hosszú távon megtérülni látszik. A bolt működőképes, és vidéken is egyre több szervezet nyit hasonló jellegű adományboltot.
Mivel úttörők vagyunk ezen a téren, többen megkeresnek minket, és mi szívesen adjuk át tapasztalatainkat azoknak, akik hasonló adományboltot szeretnének nyitni.
Kép [cc] Vető Nóra
Ti voltatok már adományboltban? Mi a tapasztalatotok? Ha ismertek más adományboltot, írjátok meg nekünk a kommentben vagy a szerk (kukac) tudatosvasarlo.hu címre.
Munkások lázadtak fel a Foxconn üzemében
szerk, 2012. június 16. 11.13
A lázadás akkor tört ki a Foxconn chengdui üzemében nyár elején, amikor egyik társukat lopás gyanúja miatt a biztonságiak üldözőbe vették. A feldühödött munkások, hogy ellenszenvüket kifejezzék, többek között székekkel és szemetesládákkal dobálták a biztonságiak irodáját az emeleti szállásukból. A lázadás nem tarthatott sokáig. Nem sokkal a kezdete után a rendőrség kivonult, és több tucat munkást őrizetbe vettek.
A Foxconn az utóbbi időben nem mentes a botrányoktól.
A többek között Apple, Amazon és Playstation termékeket előállító üzemek, amelyek több mint 1 millió embert foglalkoztatnak, vállalhatatlan munka- és szálláskörülményeikről, munkásaik túlórába hajszolásáról híresültek el.
2010-ben, a gyár shenzheni üzemében 14-en munkás lett öngyilkos, 2011 májusában pedig 2 munkás meghalt, további 16 pedig súlyosan megsérült egy gyártósor felrobbanásakor az Apple termékeket előállító üzemben.
A munkásoknak hetente sokszor akár 76 órát is dolgozniuk kell. Mindezt akár 11 napon keresztül, munkaszüneti nap nélkül, mintegy 50.000 forintnak megfelelő összegért egy hónapban – miközben hatalmas profitot termelnek az elektronikai cégeknek.
Az Apple, miután a kirobbanó Foxconn-botrányok miatt rengeteg kritikát kapott, kivizsgálta a kínai üzemek munkakörülményeit, és maga Tim Cook tett ígéretet arra, hogy nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy csökkentsék a munkások túlóráit.
Nem tudni azonban, hogy az ígéretekből mennyi teljesült és teljesül majd a továbbiakban.
***
Ki védi meg beszállítókat?
szerk, 2012. május 14. 11.58
Az élelmiszerkereskedelmi beszállítókkal szembeni visszaélések visszaszorításának európai szintű jogi lehetőségeiről készült tanulmány az alábbi szervezetek közreműködésével készült: Brit Nemzetközi és Összehasonlító Jogtudományok Intézete (British Institute for International and Comparative Law, BIICL) számos nemzetközi civilszervezet, köztük a Fogyasztóvédelmi Világszervezet, (Consumers International), a Fair Trade Advocacy Office, a Christliche Initiative Romero és az Oxfam Germany (Németország), a Centre for Research on Multinational Corporations (Hollandia), a Traidcraft (Nagy-Britannia), a National Farmers’ Uniron (Nagy-Britannia) valamint a Tudatos Vásárlók Egyesülete.
Több nemzetközi és európai civil szervezet, amelyek aggodalommal figyelik a kiskereskedelem koncentrálódásának kedvezőtlen hatásait a termelőkre, a beszállítói hálózat alkalmazottaira és a fogyasztók választási lehetőségeire egy tanulmányt tettek közzé.
A tanulmány olyan jogi és önszabályozási lehetőségeket mutat be, amelyek alkalmazásával az Európai Unió biztosíthatja a „fair play”-t az élelmiszerkereskedelemben. A javasolt eljárások egy részét már ma is alkalmazzák tagországi szinten a kereskedők és a beszállítók közötti tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok megszűntetése érdekében.
A vizsgált tizenöt tagállamból tízben már léteznek eljárások arra, hogy megelőzzék a beszállítói láncban tapasztalható méltánytalan eljárásokat. A legtöbb országban törvényi szabályozással és az önszabályozást ösztönző eszközökkel is élnek. Öt tagállamban szintén folyamatban van hasonló intézkedések bevezetése. Két országban bebizonyosodott, hogy az eredeti szabályozás túl gyenge volt és nem vezetett eredményre, ezért további szigorításokat vezettek be.
A BIICL jelentésével kapcsolatban az brit Nemzeti Gazdaszövetség (National Farmers’ Union, NFU) vállalati kapcsolatok igazgatója, Tom Hind, a tanulmány egyik megrendelője úgy nyilatkozott, hogy „Nem csak Nagy-Britanniában okoznak problémát a kereskedelmi láncok és más nagy felvásárlók visszaélései a beszállítókkal szemben, Európa más részein és a fejlődő országokban éppúgy szenvednek tőle.”
A beszállítókkal szembeni visszaélések Magyarországon is komoly problémát jelentenek, mint arra a Gazdasági Versenyhivatal megbízásából a korábbi években elvégzett kutatások is rámutatnak. Gulyás Emese, a Tudatos Vásárlók Egyesületének munkatársa hozzátette: „Az élelmiszeripar és az élelmiszerkereskedelem egyre inkább globálissá válik. Fontos, hogy a kereskedelmi kapcsolatok szabályozása is kövesse ezt a folyamatot, és az Európai Unió tagországai is harmonizálják a beszállítói lánc gyengébb szereplőit védő intézkedéseiket. Az egységes védőháló hiányának nem csak a magyar, az európai és a fejlődő országokbeli beszállítók látják a kárát, de hosszabb távon a fogyasztók választási lehetőségei is szűkülhetnek a beszállítók ellehetetlenülésével. Az Európai Uniónak is sürgősen cselekednie kell az élelmiszerkereskedelmi láncban tapasztalható tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok felszámolása érdekében. A tanulmányban számos intézkedési lehetőséget összegyűjtöttünk.”
Az európai összehasonlításban Magyarország többek között Németországgal, Franciaországgal, Nagy-Britanniával és Romániával együtt azon országok közé tartozik, amelyekben viszonylag szigorúan szabályozzák a kérdést.
A jelentés szerzői szerint az lenne a legmegfelelőbb, ha az EU döntéshozói létrehoznának egy keretrendszert a beszállítókat védő intézkedési lehetőségekből. A civilszervezetek a következőket ajánlják a döntéshozók figyelmébe a beszállítókat védő szabályozás kialakításához:
Olyan szabályok kidolgozása, amelyek alapja, hogy a kereskedő méltányosan, jogkövetően és jóhiszeműen szerződik beszállítóival, nem alkalmaz kényszerítő megoldásokat és elismeri, hogy beszállítóinak is kiszámíthatóságra van szüksége (azaz a méltányos szerződés alapjai).
- Olyan eljárások, amelyek megfelelően kezelik az erőfölényből és az egyenlőtlen tárgyalási pozíciókból adódó problémákat.
- Az ügy nyomon követésére és képviseletére szakosodott jogi biztosi (ombudsperson) intézmény létrehozása.
- Rendszeres jelentések készítése az élelmiszeripari vállalkozások körében, amelyek rávilágítanak a legjobb gyakorlatokra és az akut problémákra.
- Olyan eljárások kialakítása, amelyek lehetővé teszik a névtelen panaszbejelentést, és ezáltal védik a kényes helyzetben lévő beszállítókat.
- Olyan hatékony intézkedések bevezetése, amelyeknek valóban visszatartó ereje van a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben (pl. pénzbüntetések).
- A beszállítók helyzetét feltáró hivatali vizsgálatok biztosítása.
- Olyan szabályozási keretrendszerek szükségesek, amelyek az élelmiszerbeszállítói lánc minden szereplője számára elérhetőek, attól függetlenül, hogy mely országban működnek.
- Kötelezettségvállalási eljárások elérhetővé tétele.
Jelenleg is folyik a vita a különböző európai uniós intézmények között arról, hogyan lehetne a beszállítókat védő szabályokat alkotni úgy, hogy nem korlátozzák a piac működését. 2012 januárjában az Európai Parlament határozatba foglalta az élelmiszer beszállítói láncban észlelt egyenlőtlenségeket. Az Európai Bizottság szintén foglalkozik a kérdéssel és összehívott egy magas rangú politikai szakértő testületet, hogy dolgozzon ki javaslatokat az élelmiszerlánc megfelelő működése érdekében (High Level Forum for a Better Functioning Food Supply Chain). A testület előreláthatólag 2012 nyarán fejezi be munkáját, Magyarországot a Vidékfejlesztési Minisztérium képviseli.
Kép [cc] polycart
A cikk a Nemzetgazdasági Minisztérium támogatásával a FV-I-11-D-0007 jelű pályázat keretében valósult meg.
***
