Kezdjük inkább az új perspektívát nyújtó kezdeményezésekkel! Ha manapság például Koppenhágában jár valaki és benevez egy kajakos városnézésre, ingyen kapja a túrát, ha közben vállalja, hogy összeszed egy zsák szemetet a vízről – így járulhat hozzá a turista a városlakók jóllétéhez.

Annak, aki egyedi élményt keres, a Hanza-szövetséghez kötődő gazdag múltja miatt szintén népszerű Gdańsk zsúfolt belvárosában a turisztikai információs hivatalban meleg szívvel ajánlják, üljön villamosra, döcögjön ki Zaspa hatalmas panelnegyedébe, s egy helyi önkéntes kalauzolásával fedezze fel Európa egyik legnagyobb falfestménygyűjteményét.

Ljubljanában hasonló elvek mentén ismerheti meg a fenntarthatóság iránt érdeklődő, látogatása során tanulni is vágyó látogató a város Európai szinten elismert, beporzóbarát tevékenységét az ún. méh útvonalon.

Új szálláshely akkor nyílik, ha egy másik bezár

Nem csak külföldön, hazánkban is terjednek az élményt és a tanulást központba helyező egyedi turisztikai látnivalók.

Egerben például készült egy applikáció, amelynek segítségével a város különleges, nem feltétlenül a fősodorban található látnivalóit fedezhetjük fel, amelyek történetét ráadásul a helyiek mesélik el.

S persze nemcsak a városi történeteket lehet új köntösben tálalni, maga a fenntarthatóság is lehet (öko)turisztikai cél: egy hortobágyi hódszafari során nemcsak e őshonos állatot ismerhetjük, vagy éppen leshetjük meg, de ökológiai tudásunkat is pallérozhatjuk, ha megértjük, hogy bár a hód valóban tud komoly károkat okozni egyes helyeken, az általa létrehozott vizesélőhelyek ugyanakkor nagyon fontos ökoszisztéma szolgáltatásokat nyújthatnak a tágabb környezet és az egész társadalom számára.

Az érem másik oldalán ott vannak viszont a járványt követően ismét a tömegturizmus tüneteitől szenvedő városok, a túlzsúfolt repterek, a turistahadak által felvert árak és az általuk okozott k(á)osz.

Mindez csak megspékeli a klímakatasztrófa mindenhol látható nyomasztó jeleit, amelyet egyre kevésbé lehet elrejteni a turisták szemei elől.

• Dubrovnikban például korlátozzák, hogy egy napon hány óceánjáró hajó köthet ki a városban.
• Halstattban a turistaáradat elleni tiltakozásképpen paravánnal takarták el egy népszerű kilátópont kilátását 2023-ban, pedig korábban már korlátozták a településre behajtó járművek számát.
• A parkolási helyzet könnyítése, a kerékpárosok védelme és a levegő tisztaságának javítása érdekében Amszterdamban is kitiltották a nagy turistabuszokat.
• Bolzano önkormányzata pedig akkor engedi új szálláshely megnyitását, ha egy másik bezár.

A látogatók körében méltán népszerű Bécs új turisztikai stratégiája már nem is a turistákra koncentrál, sőt, ezt a szót sem ismeri. Ehelyett a városban élők és a városba látogatók életminőségének megtartását tartja legfontosabbnak az ún. látogatógazdaság kiépítésével. Nézzük, mit is jelent ez a fogalom!

Létezik egyáltalán olyan, hogy fenntartható turizmus?

A turizmus, mint a világgazdaság egyik legnagyobb és legdinamikusabb szektora óriási kihívás előtt áll, ha komolyan akarja venni az unos-untalan hangoztatott fenntarthatóságot.

Rengeteg globális egyezmény született már e témában, legutóbb, 2023 végén az ENSZ klímakonferenciája deklarálta, hogy az iparág legfontosabb célja és egyben legnagyobb kihívása a fenntarthatóság növelése.

Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a turizmus már nemcsak arról szól, hogy lássuk a világot, hanem hogy hozzájáruljon annak megmentéséhez.

Szép és nagy szavak ezek, de mit jelent egyáltalán a mostanában sokat hangoztatott fenntartható turizmus kifejezése?

Ha az adott tevékenység ökológiai lábnyomát vesszük alapul, nyilván nagyon leszűkítjük a kört, hiszen, ha repülőre ülünk, jó eséllyel egyből a negatív irányba zökken a mérleg nyelve az utazás ökológiai lábnyomát tekintve. Még akkor is, ha az utazásszervező vagy éppen az utas vállal (átvállal) valamiféle kompenzációt.

Rövid távon utazva, leginkább fenntartható közlekedést és a helyi gazdaságot támogató turisztikai szolgáltatásokat igénybe véve, ne adj’ isten a látogatás ideje alatt önkéntes tevékenységet végezve: ez a – sokaknak talán naivnak tűnő – kép közelít leginkább az ideálishoz.

Az ENSZ definíciója szerint egyébként a fenntartható turizmus a turisztikai fejlesztések három alappillérének az összehangolását jelenti:

1. környezeti – az erőforrások fenntartható használata, amely során a helyi ökoszisztémák fenntartását, sőt, fejlesztését segítjük;

2. gazdasági – a turizmus hozzájárul az összes érintett társadalmi-gazdasági jóllétéhez, miközben gazdaságilag is megtérül;

3. szociális-kulturális – tiszteletben tartjuk és segítünk megőrizni a helyi kultúrát.

Látogatógazdaság vagy újturizmus

Az ún. látogatógazdaság vagy újturizmus azt a fenntarthatósági fordulatot kívánja megvalósítani, amelyre az élet minden területén – nagyon gyorsan – szükség volna.

E paradigmaváltás során a látogatógazdaság olyan minőségi élményteret kíván létrehozni egy adott helyszínen, amelyben a látogató (turista) élményeken keresztül tanul és ezzel hozzájárul mind a saját maga, mind a helyi társadalom jóllétéhez. A világot óvó turizmus segíti visszaállítani a bizalom légkörét és az embert (a látogatót és a helyieket) helyezi a középpontba!

Mindez, végül is összhangban van a turizmus eredeti definíciójával, miszerint a turizmusban a világot békességben megismerni akaró ember vesz részt (aki tehát nem például egy környezeti válság vagy egy háború következtében utazik).

A látogatógazdaság tehát nem azt nézi, hogy egy település mit tehet a turizmusért, hanem hogy a turizmus mit tehet a településért, hogy a helyben élők, az oda látogatók és a köztük kapcsolatot teremtő szolgáltatók jólléte egyszerre érvényesüljön.

Igen, itt a közjó érdeke az elsődleges, amely megmutatkozik az olyan mérőszámokban is, mint például a látogatók és az adott helyszínen élők elégedettsége a turisztikai szolgáltatásokkal kapcsolatban, a környezetvédelmi tanúsítvánnyal rendelkező turisztikai vállalkozások száma és aránya, vagy éppen az, hogy egy adott helyszínre mennyi látogató érkezik a fenntartható mobilitás keretében.

Sose volt nagyobb szükség a tudatos és felelős természetjáróra

A fent leírtak egyesek számára talán túlságosan idealistának tűnhet, s talán valóban az is. A szemléletváltás lassú folyamat, s a turizmus fent leírt módozataira éppen a természetjárók lehetnek a legfogékonyabbak, ezért fontos a szerepük a látogatógazdaság kiépítésében.

Definíciója szerint a természetjárás olyan, a természetben zajló fizikai tevékenység, amely egyaránt hozzájárul a természetjáró fizikai és szellemi fejlődéséhez. Azaz a természetjárás nem csak sport, hanem az egészségmegőrzés mellett szerves része az ismeretszerzés is, sőt, a jó természetjáró otthon is igyekszik hasznosítani a természetben szerzett ismereteit. Persze, ha évente ötször elrepülök a világ egy távoli tájára túrázni, fantasztikus tájakat látni, csodálatos kultúrákat megismerni, akár segíteni azok fennmaradását önkéntes munka keretében – mindezt tehetem a legnagyobb alázattal és odafigyeléssel, mégsem lesz ökológiailag fenntartható.

Márpedig ki más legyen a legharcosabb környezet- és természetvédő, ha nem a természet csodáira rendszeresen rácsodálkozó természetjáró? A felelős természetjáró, a tudatos túrázó az élet minden területén törekedjen ökológiai lábnyomának csökkentésére és mutasson példát!

Sose volt még nagyobb igény a tudatos és felelős természetjáróra, mint manapság, a klímavészhelyzet közepette. Így elmondható, hogy a hazánk alapos megismerését célul kitűző természetjáró környezeti szempontok szerint is jó úton jár, ha külföldi, rövid idejű utazások helyett hazai túrákra, a szomszédos országok, városok és hegyek megismerésére kötelezi el magát.

A tudatos természetjáró komolyan veszi a környezeti szempontokat, s odafigyel arra, hogy minél rövidebb egy út, annál kisebb a lábnyoma. Ha teheti, közösségi közlekedést használ, s ha éppen nem sátrat ver, vagy bivakol valahol az erdő mélyén, akkor a helyi gazdaságot erősítve egy falusi, esetleg ökológiai tanúsítvánnyal rendelkező szálláshelyen száll meg.

Senki ne aggódjon: hazánkban is bőven találunk életre szóló kalandokat ígérő túraterepeket, a világ egyik legcsodálatosabb hegységéről, a magyar történelemhez ezer szállal kötődő Kárpátok fenséges koszorújáról nem is beszélve.

Ezt pipáld ki!

• Hallottál már például a hazánk egyik legnagyobb, összefüggő erdőségének otthont adó, legkevésbé ismert középhegységéről, a Vajdavár-vidékről?
• Ismered a világ egyetlen, határon átnyúló geoparkja, a Novohrad-Nógrád Geopark geoturisztikai attrakcióit?
• Hallgattad már a bükki Őserdő mellett elvezető túraútvonalról a nagybetűs csöndet?
• Eveztél már Európa Amazonasán, az öt országban elhelyezkedő, hatalmas zöldfolyosó központi folyóján, a Dráván?
• Túráztál már a mediterrán térségeket idéző dolomitkopárok virágszőnyegén, vagy éppen hazánk egyetlen igazi hegygerincén a Mátra keleti felében?
• Láttál már világszenzációnak számító daruhúzást a Hortobágyon?
• Bringáztál már az alpesi vidékeket idéző, még bölényeknek is helyt adó Őrségben, miközben be-betérsz egy portára sajtot kóstolni, kecskét simogatni?

Bár hazánkban nincsenek magashegyek és a tenger partján sem túrázhatunk, vándorlásaink közepette érdemes azt is tudatosítanunk, hogy a hegyekkel övezett Kárpát-medencében különlegesen magas a biológiai sokszínűség, s ennek megismerése bizony éveken át kiváló szervező ereje lehet túráinknak.

Ha más nem, irány a Kék

És végül, de messze nem utolsósorban: életre szóló kalandot ígér a népszerű Országos Kéktúra, a Magyarország északi tájain végighaladó, az Írott-kőtől Hollóházáig tartó, folytonos, jelzett turistaút is. Ez Magyarország és Európa első hosszútávú turistaútja, amely a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrával és az Alföldi Kéktúrával része az Országos Kékkörnek. Teljesítése semmilyen kötöttséggel nem jár, az útvonalat járva a rendszeres sportoláson túl képet kaphatunk hazánk életéről, tájairól, megismerhetjük mindennapjait, lakóit, történelmét, föld- és vízrajzát, állatvilágát és természeti szépségeit.

A National Geographic által 2020-ban a világ TOP 25 javasolt túraútvonalává választott Országos Kéktúra akár a lokálpatriotizmus és a látogatógazdaság egy új szinonimája is lehetne.

Természetesen mindenki vágyik messzi tájak megismerésére, de hacsak nem gyalog, vagy kerékpárral vágunk neki egy akkora útnak, s valóban elkötelezettek vagyunk a környezetvédelem és a honismeret mellett, akkor tudatos túrázóként azt mondhatjuk: irány Magyarország és a Kárpát-medence csodáinak alapos megismerése!

Képek forrása: Szigeti Ferenc/Magócsi Márton

---

 

Ez a tartalom az Agrárminisztérium támogatásával valósult meg.