Az összetétellista: az adalékanyagok jelölése
A listán az összetevőknek mennyiségük szerint csökkenő sorrendben kell következniük. Mivel az adalékanyagok is az élelmiszer komponensei, ezért a jelölésben fel kell sorolni őket. Az adalékanyagokat a funkciójukkal (csoportelnevezés), valamint elnevezésükkel vagy E-számukkal kell feltüntetni.
Csoportelnevezés: leírja az adalékanyag technológiai célját, pl. színezék, stabilizátor, gélesítő, emulgátor stb. 25 különböző élelmiszeradalék-csoportot különböztetünk meg.
Elnevezés: az adott adalékanyag általános vagy kémiai neve, pl. xantán, nátriumnitrit stb. Néhány anyagnál alkalmazható az összefoglaló név is az összetétellistában: pl. "foszfát" a nátriumfoszfát esetén, "alginát" ammóniumalginát használatakor, vagy "módosított keményítő" az oxidált keményítő, acetilezett keményítő elnevezés helyett.
E-számok: Minden, az EU-ban engedélyezett élelmiszeradalék rendelkezik egy E-számmal, amely minden tagállamban megegyező.
Példa: Ha egy tejszínkészítménybe karragént tesznek, akkor a csomagoláson található címkére vagy a "sűrítőanyag: karragén" vagy "sűrítőanyag: E 407" feliratot kell az összetétellistán elhelyezni.
Az összetett adalékanyagok összetevőit csak az alábbi esetekben kell feltüntetni:
• ha a végtermékre vonatkozóan is rendelkeznek technológiai funkcióval (példa: gyümölcskészítményekben használt színezék színezi a gyümölcsjoghurtot);
• ha az adalékot tartalmazó összetevő aránya meghaladja a 25%-ot az egész termékre vonatkoztatva (példa: a pizzafeltétként alkalmazott szalámiban előforduló nátriumnitritet rendszerint nem deklarálják, mert a szalámi aránya kisebb mint 25% a teljes pizzára vonatkoztatva).
Ezen kívül még egy sor kivétel lehetséges. Nem minősülnek összetevőnek - és ezért mentesülnek a deklarációs kötelezettség alól - a következő anyagok:
• Adalékok, amelyeket az élelmiszergyártás meghatározott fázisaiban alkalmaznak, de eltávolítják őket és/vagy a végtermékben semmiféle technológiai funkcióval nem rendelkeznek. Ilyenek a technológiai segédanyagok és az enzimek,
• Oldószerek, amelyeket az adalékok kinyeréséhez használnak (pl. színezékek kivonásakor),
• Aromák és adalékanyagok hordozóanyagai,
• Az aromákra külön szabályozás érvényes.
Néhány termék esetében nem kötelező az adalékok feltüntetése, sokszor nincs is lehetőség ezek részletes megjelenítésére:
• Italok 1,2% v/v% alkoholtartalom fölött, mint pl. a bor, likőrök, égetett szeszek. Kivétel a sör,
• Édességek és tartós pékáruk, amelyeket az üzletekben porcióznak,
• Egyetlen összetevőből álló termékek,
• Csokoládé és édességfigurák (pl. karácsonyfadíszek),
• Kis csomagolási egységeknél, amelyek egyedi felülete kisebb mint 10cm2.
