Ha a Critical Mass adná a következő főpolgármestert, milyen lenne Budapest?

Jobb lenne a levegő, mert több fa lenne és kevesebb autó, szebb lenne az utcakép. Ha álomvárost terveznék, akkor a főútvonalon lehetne menni ötvennel, de a mellékutakon csak harminccal. Visszaköltöznének a városba a közösségi terek. Ma a városlakók bemenekülnek a WestEndbe. A körúton régen a nagypapámmal nagyon sokat sétáltam; ma is óriási igény van arra, hogy az emberek együtt üljenek a köztéren, fák alatt. Egyre szaporodnak a „kiülős" helyek. Hogy a Liszt Ferenc tér így fog kinézni, senki se gondolta volna néhány évvel ezelőtt, amikor csak pár helyen volt kirakva egy-két szék.

Láttál már olyan várost, ami közelít az elképzeléseidhez?

Amikor Londonban voltam, akkor még egy kicsit én néztem hülyének néztem az embereket, amiért ebédidőben öltönyben fetrengtek a fűben. Benne van a zsigereimben, hogy a fű azért van, hogy ne lehessen rálépni. Egy hét után rájöttem, hogy én vagyok a hülye. Biztos a londoniak is tudnának panaszkodni, de a parkjaik zseniálisak. Viszonylag rövid idő alatt bárhonnan el tudsz érni egy parkot, és ott eltöltheted az ebédidődet - ez szuper!

Hogyan lehetne ilyen Budapest?

A Duna egyedül elvinné Budapestet. Vannak ennél vacakabb városok, mégis ügyesen eladják magukat. Nekünk meg itt van a Duna, és nem kezdünk vele semmit. Lehetnének a partján fák, amiket elönt a víz minden harmadik héten - nem dzsungel, hanem egy ártéri park. Kiülősben a Duna lehetne a csúcs! Gyakorlatilag abból él a város, hogy az összes menő szállodából látni a Dunát és a hegyeket. Valószínűleg ugyanezek az emberek örülnének, ha nem csak az erkélyről látnák. Azon csodálkozom, hogy ennek nincsen meg a lobbija. Ha én lennék a Gresham főnöke, mindent megtennék, hogy ez megváltozzon. Budapest kicsit olyan, mint Prága, csak nagyobb - ma mégis Prága a jobb. Pedig ha letakarom azt a két többsávos autóutat a Duna partján, akkor igazán gyönyörű. A panorámája, a Gellért-hegy a város közepén, mellette egy másik hegy várral, mögötte még több hegy - ez egyszerűen lenyűgöző. Apám taxis volt, és mesélte, hogy attól mindig elájultak a külföldiek, amikor félig németül, félig magyarul elmondta, hogy ez attól Budapest, mert itt a Duna, és az ott Buda, az meg Pest. Van egy Margitszigetünk, szerintem nagyon durva ziccer az is. Régen a partján homokra lökték ki a bárkákat a halászok.

Hogyan lett ilyen a gondolkodásod a városról?

Futárkodtam, sokat bicikliztem. Amikor az első bringás felvonulást szerveztük, még keveset tudtam a közlekedésből, csak hőzöngtünk, mert zavart a sok autó. A nagy változást nekem az Autóirtó újság első száma jelentette (lásd a Nekünk tetszett... rovatban - a szerk.). Pár dolgot már magamtól összeszedegettem addigra, de ott olvastam olyanokat például, hogy útépítéssel nem lehet forgalmat csökkenteni. Később elkezdtem olvasni a Levegő Munkacsoport tanulmányait az autópályákról, kátyúzásról, és további dogmák dőltek meg a fejemben.

Milyen gyakorlati lépések szükségesek egy élhetőbb város megteremtéséhez?

Ha kilépsz az utcára, a hangulatodat nagymértékben meghatározza, hogy mennyire érzed magad biztonságban. Autópálya mellett senki nem érzi magát biztonságban, és a Rákóczi út vagy a Bajcsy-Zsilinszky út ma gyakorlatilag egy autópálya. A forgalomcsillapítás nagyon sok dolog gyökere, és én jobban vágyom rá, mint arra, hogy ezerötszáz kilométer bringaút legyen Budapesten. Fontos lenne a dugódíj és a behajtási tilalom néhány helyen. Meg kell fizettetni a közlekedés valós költségeit azokkal, akik használják a várost. Szeretnék parkolóházakat, de csak felszámolt felszíni parkolóhelyek helyére. Kerékpárút helyett most már kerékpársávokat akarunk, mert a sárga csík a járdán nem megoldás . Nagyon szeretnénk lehozni a bringákat a járdákról, hogy azokon az emberek újra andaloghassanak. Ötvennél többel nem lehetne menni sehol, ezért nem lennének feloldó táblák, amik megengedik a hetvenet, nyolcvanat.

Az egyik legfontosabb a tömegközlekedés és a bringázás összekapcsolása. Nagyon sok ember azért nem biciklizik, mert túl messziről jár be. Ha az Arany János utcai metrómegállónál mindennap látnának húsz, biztonságosan lezárt bringát, akkor egyre többen használnák együtt a metrót és a biciklit. Az Újpest - Városkapu metrómegállónál nagyon jó, őrzött kerékpártároló van. Kihagyhatod a hosszú buszozást a körbejáró lakótelepi gyűjtőjáraton, és előbb érsz a metrómegállóhoz. Időt spórolsz meg, és ekkora utat még öltönyben is meg lehet tenni.

Fontos szerepet szánnék a propagandának, amivel támogathatnánk a kerékpározást és a közösségi közlekedést. Akkor is, ha a legjobb óriásplakát a bringázás mellett maga a biciklis.

Párizsban most indítják újra a villamosokat. Berlinben hosszas vita után úgy döntöttek, hogy a pénzt nem metróba, hanem a felszíni közlekedésbe ölik. Sokkal több munkahelyet is teremt, mint amikor a föld alatt megy a fúrópajzs.

Hogyan lesz olyan a város, amilyennek látni szeretnéd? Elég ehhez a Critical Mass felvonulás?

Én azt mondom, hogy az élhetőbb várost hamarosan az emberek maguk is akarni fogják. Az autóforgalom lassan eléri azt a szintet, ami már elviselhetetlen. Onnantól kezdve érezni egy kis átbillenést, hajlandóságot, fogadókészséget, amikor sokan megismerik azokat a városokat, amelyek Budapesthez teljesen másképp gondolkodnak a fejlődésről. Amikor visszajössz Amszterdamból, Koppenhágából, de most már Londonból is, akkor már nem nézed hülyének, aki azt mondja, forgalomcsillapítás kell. A másik az, hogy a Híradóban egyre több szó esik a globális felmelegedésről, amitől félnek az emberek. Ha már eléggé félnek, akkor tenni is fognak majd valamit. Ott kezdődik majd a fordulat, amikor a miniszterelnök tanácsadói azt mondják, hogy „Te figyelj, ha ezt most nem lépjük meg, akkor később nagyon sokba fog kerülni." Tony Blaire-rel most ez történt.

Milyennek látod a kerékpározás jövőjét Budapesten?

Ha a főváros nem tesz semmit, ha mindent magunknak kell kikaparni, akkor is öt-hat éven belül elérhető, hogy két százalék helyett tíz százalék bringázzon. Ha partner lesz a főváros, akkor tizenöt százalék is lehet. Ha valaki egyszerűen fél a forgalomtól, akkor én hiába beszélem tele a fejét. Sokkal meggyőzőbb az, ha egy barátja biciklivel jár. Most már egyre könnyebb személyes példát mutatni, mert egyre többen járnak biciklivel. A bringautak nem biztonságosabbak, mint az autósáv, erre bárki fél év alatt rájön, ha bringázik, de mégis kicsalják az autóforgalomtól félő embereket. Régen Budapesten lehetetlennek tűnt bringázni. Januárban mindenkit arcról ismertem, aki szembekerekezett, most viszont már rengetegen járnak télen is.

Megjelent a Tudatos Vásárló magazin 11. számában.

Kép [cc] Janne Moren, effraimhu