1/6 oldal következő »

Becslések szerint az angol gyerekek 16 éves korukig nem kevesebb, mint 11000 font (azaz mintegy 4 millió forint) értékű játékot kapnak. Bár hasonló magyar adatot nem találtunk, annyi bizonyos, hogy a játékpiac Magyarországon is igen jelentős üzleti szegmens, évi 18-20 milliárd forintos forgalommal. (Népszabadság, 2005. november 26.) Ennek nagy része (60-70%-a) ráadásul a karácsonyi bevásárláshoz kötődik. (Népszabadság, 2003. december 18.). Összességében ez egy 14 év alatti gyermekre vetítve mintegy 10-12 ezer forint játékpiaci forgalomból való részesedést jelent éves szinten.

Általános tendencia az is, hogy egyre többet költünk játékokra. Egyrészt nő a mozi- és tévéfilmek generálta játékkultúra játékpiaci részesedése, aminek köszönhetően minden korábbinál gyorsabb ütemben válnak népszerűvé és mennek ki a divatból az egyes - ilyen módon „kapcsolt" - játékok.

A játékokra ugyancsak igaz az agresszív élettartam-tervezési stratégia: eleve úgy tervezik őket, hogy hamar elhasználódjanak, tönkremenjenek. És akkor még nem is beszéltünk a fogyasztói társadalmat jellemző „fogyassz és dobd el" szemléletről: sokan nem is számolnak egy játék megjavíthatóságával, újrafelhasználhatóságával. A megunt és meghibásodott játékok rövid úton a szemétdombon végzik.

A fogyasztói értékrend ilyen módon azonban újra is termeli magát, hiszen a gyerekek így hamar elsajátítják az eldobós értékrendet, amit a kapcsolt áruk birodalma jelentősen fokoz. Az ilyen attitűdnek köszönhetően csak Angliában évente 44 millió működőképes játék kerül a szemétbe.

Pedig a játékoknak nem csak az eldobása, hanem az előállítása is komoly kérdéseket vet fel a környezetvédelem és az emberi jogok felől közelítve egyaránt. A játékok többsége származási helyét tekintve ugyanis nálunk is kelet-ázsiai, főként kínai - a Eurostat adatai szerint az Európai Unióban árusított játékok 81%-a Kínából érkezik. (KSH Hírlevél, 2006. III. évfolyam 2. szám) Kína pedig, sajnos, nem híres az Európában már kiharcolt emberi és munkavállalói jogok, vagy épp a szigorú környezetvédelmi előírások következetes betartásáról. Persze, a pazarlással és a sok esetben következetlen illetve felelőtlen egészségügyi szabályozással járó problémákért nem kell Kínáig mennünk, főleg, ha az ott termelt áru ilyen nagy mennyiségben jön el hozzánk, s ha kombinálódik a fogyasztói kultúra eldobhatós életstílusával.

Emellett évről évre nő a szakhatóságok által sosem látott - gyakran veszélyes - játékok részesedése is. Ezek részesedése egy 2003-as adat szerint a forgalom akár 20 százalékát is kitehetik. (Népszabadság, 2003. december 18.)

Az Ethical Consumer utánajárt a tudatos vásárlókat gyakran foglalkoztató kérdéseknek. Az eredeti cikket - ahol lehetett és szükségét éreztük - némileg átdolgoztuk a hazai viszonyok szerint. Emellett megkerestünk 18 magyar játékgyártó céget, amely felmérés eredményéről a cikk végén közlünk adatokat.