fbpx

| Nagy Melinda

Birs Vásárló Közösség – néhány doboznyi gazdaság a Bakáts téren

Egy baráti társaság és egy lelkes biogazda hívta életre idén tavasszal a Birs Vásárló Közösséget. Kiderült, hogy a tyúkhúr finom és a közösségi mezőgazdálkodás gazdának és vásárlónak egyaránt gyömölcsöző kapcsolat. A közösség főszervezőjével és biogazdájával beszélgettünk az átadáson.

Kedd délután a Bakáts téren egy nyitott csomagtartós autóhoz igyekeznek többen üres szatyrokkal, majd teli szatyor zöldséggel távoznak. Ők a Birs Vásárló Közösség tagjai: a heti zöldségcsomagért jöttek, de nem mindenki siet, többen közülük a Bisztró teraszán pihennek meg az átvétel után. A közösség főszervezőjével, Füzi Imolával mi is odahúzódunk beszélgetni, és az átadás szüneteiben Héjjas Szilivi, a közösség biogazdája is csatlakozik hozzánk.

Téged is várnak a közösségi gazdaságok, itt lista, hol kihez tudsz csatlakozni!

Zöldségközösségük idén indult, Szilvi jelenleg 25 adag zöldséget oszt szét és szállít hetente a tagoknak ide, a Bakáts téri bisztróhoz, amelynek tulajdonosai ingyen ajánlották fel a helyszínt. Jó időben kint, rossz időben odabent találkoznak, még az alakuló megbeszélést is itt tartották.

Nincs meg a piac hullámzása

„Tavaly ősszel merült fel az igény, részben a baráti társaságban, hogy a közösségi mezőgazdálkodás keretein belül szerezzük be heti zöldségszükségletünket. Megkerestük Pető Áront, a szigetmonostori Biokert gazdáját, de ő már nem tudta vállalni, Héjjas Szilviék családját ajánlotta, akikkel már régebb óta ismerték egymást a biopiacról” – meséli Füzi Imola, a Birs Vásárló Közösség főszervezője.

Megkeresték Szilvit, aki édesapjával már 2001 óta folytat biogazdálkodást Kunszálláson. Örömmel belevágott: „Láttam Áron pozitív példáját, ahogyan szépen lassan leépíti a piacozást és biztosabb megélhetés lesz az egészből. Az elején Áron sokat segített abban, hogy mit hogyan csináljak, mire figyeljek.”

A közösségi mezőgazdálkodás különböző modelljei Nyugat-Európa egyes részein már évtizedes tapasztalatra tekintenek vissza, de az utóbbi néhány évben egyre több magyar példát is találni: gazdálkodók és vásárlóik alkotnak közösséget, hogy így segítsék egymást. A hosszú távú elköteleződésért cserébe a termelők biztos megélhetést, a fogyasztók pedig megbízható helyről származó, jó minőségű élelmiszert kapnak.Mivel környezetkímélő technológiát alkalmaznak, a fogyasztók jó minőségű, egészséges, helyi élelmiszerhez jutnak, csökken a környezetterhelésük is a rövid szállítás és a csomagolás mellőzése révén. Ezek a rendszerek egyúttal támogatják a helyi kisközösségek kialakulását, erősítik a lokális gazdaságot, és segítik a vidéki térség fennmaradását.

Imoláék már novemberben szerették volna elkezdeni a szervezést, hogy a jövőbeli tagoknak legyen idejük átgondolni a csatlakozást, Szilvinek pedig legyen ideje megtervezni a következő évet. „A Facebookon kezdtük el szervezni. Az első találkozóra 25 ember jött el, ebből néhányan már alá is írták februárban az AMAP (francia közösségi mezőgazdálkodási modell) szerződéstervezetét.

Márciusban újra szerveztünk egy megbeszélést, akkor 17 érdeklődő jött el” – meséli Imola, majd hozzáfűzi, mekkora meglepetés volt, amikor egy francia tagjelölt már a megbeszélésen kifizetett előre egy fél évet, mondván, otthonról ismeri a rendszert és megbízik a gazdában.

Jelenleg az első szezonban vannak. A biogazda szerint már most látszik, hogy mennyivel tervezhetőbb az életük a közösségi mezőgazdaság elindításával. Nem egyszerű heti szinten összecsomagolni 25 szatyrot és Kunszállásról ideautózni, de még így is kevesebb vesződséggel jár, mint piacozni. Nincs meg a piac hullámzása, amivel a gazdák általában küszködnek. „Nem mellesleg olyan társaság van itt, amit nem lehet pótolni” – mondja Szilvi.

A tagoknak is jó, mert hetente jó minőségű biozöldséget kapnak. Cserébe vállalják a kockázatát annak, ha valami nem sikerül kártevő vagy bármi más miatt. Az utóbbi hetek aszálya például megtizedelte a termést (a Szigetmonostori Biokertben a dunai árvíz jelentett idén problémát). Kunszálláson a szárazságot az uborka egy része bánta, de nagyon hamar mángold került a helyére.

Szerencsére egy ökológiai gazdaságban általában nagy a faj- és fajtagazdagság, így ha az egyik fajta kipusztul, a másik még mindig ott van a tagok számára.

Az első szatyrok, első tapasztalatok

A heti szatyorban (július közepén) kétféle saláta, hagyma, krumpli, sóska, karalábé és cékla van. Nem kilóra állapítják meg a heti adagot, körülbelül olyan mennyiséget kapnak a tagok, amennyit egy átlagos család heti szinten megeszik.

„Májusban sok saláta volt, de egyáltalán nem bántuk, mert például én a piacon soha nem vennék mizunát, tyúkhúrt sem, most viszont kaptam, nem volt kérdés, megettem, megszerettem.” – mondja az egyik tag mellettem.

„Nem voltam még tagja zöldségközösségnek. Élvezem ezt az egészet, szeretem, amiket kapunk Szilvitől, mindig el szokott fogyni.” – kapcsolódik be egy másik tag az asztalunknál.

Július közepéig nem volt nagy a lemorzsolódás, mindössze egy nyugdíjas néni vált meg a közösségtől, egyik tag pedig költözés miatt, de olyan is volt, aki hozott maga helyett valakit. Előfordul olyan is, hogy egy tag számára időközben derül ki, mégsem passzol az életéhez a zöldségközösség, ezt sem kell zokon venni.

Mindketten hangsúlyozzák, ez tanulóév a gazda és a tagok számára is, amely részben a rendszerrel való ismerkedésről szól mindkét oldalról. A felmerülő kérdéseket és problémákat közösen kell megoldaniuk.

Télen sincs leállás

Idén még év közben is lehet csatlakozni (Ezen a linken vagy a cikk alatti címen lehet jelentkezni) de igyekeznek valami kedvezményt nyújtani azoknak, akik a szezon elejétől fogva tagok voltak. „Arra kell törekednem, hogy mindkét félnek a lehető legkisebb legyen a vesztesége, mert akkor az új tagok bátrabban csatlakoznak” – összegzi Szilvi.

A cél, hogy jövőre már 50 „dobozzal” induljanak, akkor lesz rentábilis a gazda számára. Ez többek között azért is fontos, mert a kertet is fejlesztenie kell. A hozzájárulást minimum havonta előre kell fizetni, de aki tudja, lehet egy vagy két részletben előre fizetni az egész évet.

A közösségből sokan eleve ismerték egymást, de törekednek arra is, hogy a gazdával személyes, élő kapcsolat alakuljon ki.

Voltak már látogatóban Kunszálláson. Körülbelül húszan utaztak le, családostól, gyerekekkel, de tervben van egy nyár végi időpont is, amikor szeretnének segítni a betakarításban is. „Szilvi júniusban ragaszkodott hozzá, hogy megvendégeljen bennünket, de legközelebb ez nem történhet meg, szeretnénk segíteni” – fűzi hozzá utoljára Imola nevetve.

Az első adag zöldséget április elején kapták meg, de mivel Szilviék nemcsak szabadföldön, hanem fóliában is gazdálkodnak, még télen is tud friss zöldségeket biztosítani, vagyis gyakorlatilag nem lesz leállás.

Csupán annyi változás lesz, hogy decembertől havonta háromszor, januárban, februárban és márciusban havonta kétszer érkezik majd a szállítmány.

Jelentkezni a következő címen lehet: Héjjas Szilvia, hejjasszilvia@gmail.com

Képek: Birs Vásárló Közösség

A projekt a Svájci Hozzájárulás Testvértelepülési és Partnerségi Pályázati Alap támogatásával valósul meg.

    

Mi nem csak a „szuperzöldekhez” szólunk! Célunk, hogy az ökotudatos életmód és az ehhez vezető vásárlási szempontok bárki számára elérhetők legyenek, éljen bárhol, bármilyen végzettséggel, bármilyen szemlélettel is ebben az országban.

Tevékenységünk a gyártók támogatásától és reklámoktól mentes, nem fogadunk el termékmintákat tesztelésre, nincsenek céges támogatóink, sem reklámbevételeink. És ezt továbbra is fenn akarjuk tartani.

Ahhoz, hogy olyan ügyekkel foglalkozzunk, amikre nincsen hazai vagy más pályázati forrás nagy szükségünk van olyan magánemberek támogatására, mint amilyen Te is vagy! Lehetőségeidhez mérten emiatt kérünk, támogasd munkánkat rendszeres vagy egyszeri adományoddal.

Ne feledd, a pénzed szavazat!

Támogass minket!

Képezd magad a webináriumainkon!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

    Válassz hírleveleink közül:*

      Iratkozz fel híreinkre!

      Tippek, tesztek, programok

      Megszakítás