alap kinézet

System Messages

A Magyar Élelmiszerbank Egyesület 2005-óta foglalkozik azzal, hogy csökkentse a boltokban, gyártóknál felhalmozódó élelmiszer hulladék mennyiségét, és eljuttassa a rászorulóknak. Jelenleg hány helyről gyűjtitek be az élelmiszert? 

Jelenleg több mint 100 cégtől kapunk valamilyen rendszerességgel élelmiszert központi raktárunkba, és több mint 130 áruházból (Aldi, Auchan, Metro, Tesco) veszünk át napi rendszerességgel élelmiszert. A 130 áruház szerte az országban van, itt mindig helyi, karitatív partnerszervezeteink az átvevők.

 

Milyen az arány a szupermarketek és a gyártók között?

Az összmennyiséget tekintve a gyártóktól és a szupermarketláncoktól kapott adományok aránya kb. 70% - 30% az élelmiszer tömegének tekintetében.

 

Milyen típusú élelmiszerek dominálnak: a feldogozott termékek vagy a friss zöldség, gyümölcs, pékáru? Van ebben különbség a szupermarketek és a gyárak között?

A gyártóktól (és importőröktől) főleg feldolgozott élelmiszer kerül az Élelmiszerbank raktárába: például konzerv, csoki, levespor.

A szupermarket láncok esetében a Tescótól pékárut és zöldség-gyümölcsöt, a Metrótól és az Alditól mindent, ami aznap lejár, az Auchantól pékárut kapunk. Hosszútávú célunk, hogy mindent meg tudjunk menteni.

Fogyasztóként nehéz megérteni, hogy a gyártók miért dolgoznak ekkora felesleggel. Miért nem tudják hatékonyabbá tenni a termelésüket, hogy kevesebb selejt keletkezzen? Ez technikai probléma, vagy inkább azt tükrözi, hogy anyagilag még így is sokkal jobban megéri nekik, a környezeti, etikai szempont pedig nem olyan fontos?

Sokfajta ok miatt kerül az élelmiszer a szemétbe, és ez legtöbbször nem az, hogy a környezeti, etikai szempont nem számít. Sőt, ilyennel még nem találkoztunk.

Gyártástechnikai ok miatt kaptunk régebben pl. a Danone-tól joghurtot (amíg még Magyarországon volt a termelés): a különböző ízű joghurtok gyártásánál a gyártósoron az íz váltásakor ízkeveredéses joghurtok születtek, amelyeket a kompakt gyártósor ugyanúgy becsomagolt, lezárt stb. Van olyan is, hogy alultöltött a konzerv. Itt a gyártási technológia miatt keletkezett felesleg.

Nemrég volt olyan eset, hogy az egyik gyártónak nem jött össze egy közel-keleti exportja, és rengeteg arab-feliratos terméket kaptunk. Ilyenkor mi ragasztjuk fel a magyar nyelvű címkéket, önkéntesek segítségével.


Tetszett a cikk? Szívesen olvasnál még a témában?

Támogasd a www.tudatosvasarlo.hu fenntartását egyszeri felajánlással.  Köszönjük!


Sokszor azért keletkezik felesleg, mert a láncok előrejelzései alapján legyártja a gyártó a mennyiséget, aztán a lánc mégsem veszi meg az egész készletet. Ilyenkor a gyártók még igyekeznek értékesíteni máshol, ahogy az idő telik, akár erősen nyomott áron is, de van egy pont, ahol a kereskedelem már nem veszi át. Csak végső esetben kerül kukába az élelmiszer – ez előtt lép be a folyamatba az Élelmiszerbank, úgy, hogy akár 2-3 nappal a lejárat előtt kapjuk meg a sokszor nagy mennyiségű élelmiszert.

Szezonalitás miatt is keletkezik felesleg: ilyen a húsvéti nyuszi húsvét után.

Van, hogy a marketing/sales nem optimális működése miatt keletkezik felesleg pl. azok a termékek, amelyeknek a csomagolásán speciális játék vagy akció hirdetése szerepel és a játék vagy akció véget ért, azonban termék még maradt a polcokon.

 

A szupermarketeknél hasonló a helyzet. Ennyire nem tudják felmérni a keresletet?

Igen: ennyire nehéz felmérni a keresletet. Van olyan lánc, amelyik elképesztő komplex, sok szempontot figyelembe vevő képletekkel tervezi a kínálati mennyiséget, még így sem sikerül teljesen pontosan tervezni. Egy érdekes eset, hogy amikor tavasszal hullt a hó, nem ment senki vásárolni – valószínűleg minden bolt rengeteg pékárut dobott ki, országszerte.

Fontos megemlíteni, hogy a probléma a fogyasztói társadalom nyomásának is köszönhető. Ha mi, fogyasztók zárás előtt fél órával (majdnem) teljes pékáru kínálatot szeretnénk, akkor a szupermarket azt kínálja, viszont ami megmarad, azt másnap a bolt már nem teszi a polcra, így biztos, hogy lesz megmentendő felesleg.

Egy szupermarketben nagyságrendileg mennyi pékárut, zöldséget, gyümölcsöt kell megmenteni naponta?

Ez nagyon függ a bolt méretétől, elhelyezkedésétől (Budapest vagy vidék), a szezontól, évszaktól, a bolti dolgozók elköteleződésétől, de az időjárás is befolyásolja a mennyiséget. Egy kisebb vidéki boltból általában napi 20-50 kilót mentünk meg, a nagy budapesti boltokból sokszor napi többszáz kilót kapunk.

 

A szupermarketek elképesztően széles termékkínálatát látva, nehéz elképzelni, hogy az valóban elfogy, mielőtt lejárna, megromlana. Van arra valamilyen becslés, hogy a boltokba bevitt termékek hány százaléka kerül kukába?

Az Élelmiszerbanknak erre nincs adata, de az alapján, amit eddig láttunk a % nagyon pici lehet, de ha kg-ban látnánk, az megdöbbentő mennyiség lenne. Ennyi élelmiszerből jó sok ember jól lakhatna.

Azért azt hozzá kell tenni, hogy a lassan Nyugat-Európába is begyűrűző kelet-európai leárazási gyakorlat (hogy a boltok a lejárathoz közeledve egyre jobban leárazzák a termékeket) rengeteg élelmiszer kidobását előzi meg. Ráadásul, így olyanok is hozzájutnak élelmiszerekhez, akik egyébként nem tudnának.

Ezt a gyakorlatot kéne kiegészíteni minden láncnál azzal, hogy a lejárat reggelén minden aznap lejáró terméket átadnak adományba – így a boltokból majdnem minden élelmiszert meg lehetne menteni. Majdnem, mert a kiszakadt, kiömlött, szennyeződött termékeket így sem…

 

Magyarországon hány üzletlánccal vagytok kapcsolatban? Cégnevet is lehet említeni?  

Miért ne lehetne? Büszkék vagyunk rájuk! Legrégebb óta a Metróval dolgozik az Élelmiszerbank. Legtöbb boltból a Tescónál mentünk élelmiszert: jelenleg 100 boltjukból. Az Auchan áruházak felében megy a pékáru mentés, és a legújabb partnerünk az Aldi, akinél különösen nagy dolog, hogy az átadásra kerülő termékeket már délben leveszik a polcaikról. Azon dolgozunk, hogy mind a 4 lánc minden boltjában megvalósulhasson a mentés.

Mi a tapasztalat, inkább olyan láncok szállnak be az élelmiszermentésbe, ahol a külföldi anyavállalat már ezt a politikát folytatja?

Igen, az nagyon sokat segít. Bár van olyan is, ahol nem – van pl. olyan lánc, amelyiknek a német anyavállalatánál megy a mentés, Magyarországon azonban nem partnere az Élelmiszerbanknak.

 

Mi a legfőbb motivációja a cégeknek, vagy ez inkább a belső vezetők személyes elköteleződésén múlik?

Az egyik fő motiváló tényező az anyavállalat elkötelezettsége lehet. Viszont igazából csak akkor működik az élelmiszermentés, ha az itthoni vezetőség erősen támogatja ezt, és ha van egy olyan operatív felelőse az ügynek a cégnél, aki lelkesen és elkötelezetten viszi a projektet.

Amikor már megy a mentés, akkor sok múlik a bolti dolgozókon is: mennyire figyelnek a folyamatra. A tapasztalat az, hogy lelkesen csinálják – fáj naponta a kukába dobni a sok élelmiszert, örülnek, hogy ehelyett rászorulókhoz jut.

 

Mennyire minta értékű, ha egy szupermarket bevállalja az élelmiszerhulladék hasznosítását? Jellemző, hogy a konkurencia legalább csak presztízsből követi, vagy ennek nincs példaértéke Magyarországon?

Igen, talán mára eljutottunk oda, hogy ennek presztízsértéke lett. Sőt: inkább presztízsveszteség, ha egy cég nem csinálja. Miért dobja ki az élelmiszert, ha meg is lehetne menteni? Fontos, hogy ezt a kérdést minél több vásárló is feltegye nekik.

 

Volt már olyan, hogy megkerestetek szupermarketláncot, hogy csatlakozzon, de az visszautasította?

Volt.

 

Mivel indokolta?

Hogy náluk nincs kidobott élelmiszer.

Laikusként azt gondolnánk, hogy mivel az élelmiszerhulladék megsemmisítése tetemes költséget jelent a kereskedelemi láncoknak, így kapva kapnak az alkalmon, hogy minimális logisztikai és humánerő ráfordítással letolják magukról ezt a költséget. Mégis miért nem teszik, akik nem teszik?

Sok oka lehet. Például, hogy a vezetőnek, aki erről dönt, nincs elég információja: egész egyszerűen nem tudja, hogy mennyi élelmiszert dobnak ki, tényleg elhiszi, hogy náluk nincs kidobott élelmiszer. Lehet, hogy a cég nem is méri az ezzel járó veszteséget, nem is tudják, hogy ez mennyire fáj nekik, mennyit tudnának spórolni. Vagy egyszerűen csak a tehetetlenség: könnyebb a régi rossz gyakorlatot folytatni, mint változtatni.

 

Amikor megállapodtok egy szupermarket lánccal, a megállapodás az összes áruházra vonatkozik, vagy ez területfüggő?

Ha egy lánc elhatározza magát, akkor a kialakított mentési rend az összes boltra vonatkozik. Van azonban olyan lánc is, a Penny Market, amelyiknek „csak” a központi raktáraiból kapunk felesleget – ez is nagy dolog.

 

Logisztikailag hogy néz ki az árumentés? Egy szupermarket jelzi nektek, hogy van 500 kilogramm lejárat közeli borsókonzerve, akkor ti kimentek érte?

Az áruházak esetében automatikus folyamatokat építünk: az Élelmiszerbank összekapcsol egy közeli karitatív szervezetet az illető bolttal. A szervezet minden nap odamegy a boltba (vagy legalábbis telefonál, hogy van-e miért menni), átveszi, elszállítja és kiosztja az élelmiszert, majd az Élelmiszerbank felé elszámol vele. Ez rengeteg munka (és sok költség is) a karitatív szervezeteknek, de szívesen csinálják: a tapasztalataink szerint az élelmiszerosztás nagyon jól tudja támogatni a szociális segítő munkát (pl. több hajléktalan jön a terápiás foglalkozásra, ha előtte ott enni is kap).

 

Az MTA és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat tavalyi tanulmánya szerint Magyarországon 36–54 ezer gyermek éhezik mindennap, és kétszázezerre becsülik azon kiskorúak számát, akik időszakosan nem jutnak elegendő élelemhez. És a felnőttekről még nem is beszéltünk... Ilyen adatok mellett azt gondolnánk, hogy nem nehéz megfelelő helyre juttatni a begyűjtött élelmiszert. Mi a tapasztalat, mennyire együttműködőek a karitatív szervezetek ebben? Egyáltalán van erre kapacitásuk?

Jó kérdés. Sok szervezetnek nincs kapacitása – főleg a napi szintű mentésbe való bekapcsolódásra. Arra talán a legtöbbeknek van, hogy évente párszor eljöjjenek a budapesti raktárunkba élelmiszerért. Ebben az esetben is a pénzhiány okozhat gondot – a raktárunktól távol lévő szervezeteknek sokszor benzinre sincs pénze.

Azt gondoljuk, hogy az államnak is fontos szerepe lehet az élelmiszermentés hátterének kialakításában. Az Élelmiszerbank 1Ft „befektetett” támogatásból 30Ft értékű élelmiszert tud eljuttatni a rászorulókhoz, hiszen az élelmiszert ingyen kapjuk. 2016-ban több mint 3 milliárd Ft értékű élelmiszert mentettünk meg.

 

Mi jelenti a legnagyobb kihívást, adományozót felhajtani vagy elosztó karitatív szervezetet?

Az utóbbi időben egyre inkább a megfelelő karitatív szervezetek megtalálása jelent gondot. Vannak olyan városok (pl. Paks, Pápa), ahol évek óta nem tudjuk elkezdeni az áruházi mentést, mert nincs olyan karitatív szervezet, aki vállalná a heti legalább ötszöri áruházi átvételt és kiosztást. Emellett az Élelmiszerbank működéséhez szükséges anyagi támogatás előteremtése is egyre nagyobb teher évről évre.

 

A honlapotokon látható statisztikában 2015-ről 2016-ra is megduplázódott a begyűjtött élelmiszer mennyisége. Ez minek köszönhető? Ti lettetek hatékonyabbak, vagy a cégek kezdenek jobban nyitni ebbe az irányba? 

Mi is hatékonyabbak lettünk, de főleg: egyre több cég keres meg minket, aminek nagyon örülünk. Illetve a tortában egyre nagyobb szeletet tesznek ki az áruházláncok, egyre több áruházat vonunk be a mentési folyamatba – rengeteg élelmiszert mentünk meg az együttműködésükkel.

Kép: pixabay.com

 


Tetszett a cikk? Szívesen olvasnál még a témában?

Támogasd a www.tudatosvasarlo.hu fenntartását egyszeri felajánlással.  Köszönjük!




  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében

Smink