• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

A világot behálózó hamburgerarculat

2005.04.28. /
Gyorséttermektől hemzseg az egész világ. Ugyanaz az íz, ugyanaz a forma mindenütt, az ízlés egyfajta globalizálása. Ezek a világhálózatok megjelenésükkel a városképre is rányomják bélyegüket

A háromszögletű alumínium tálcáktól…
Hogy miben rejlett a régi tejivók, automata gyorsbüfék varázsa, nem tudni, de sokan nosztalgiával gondolnak vissza a háromszögletű alumínium tálcákra, a kissé zsíros, fémízű evőeszközökre, ócska vizeskancsókra. Jómagam az utolsó ilyen jellegű élményemet Pozsonyban éltem át, amikor néhány évvel a rendszerváltás után, egy központi tejbüfében egy hatalmas fémkondérból elmosható műanyagpohárba merték az előre beízesített teát.

… a marhamentes hamburgerig
Majd a változások egy adott pillanatban szigorúan átrendezték a város képét. Közhelyszámba menő megállapítás, hogy gomba módra elszaporodtak az amerikai érdekeltségű gyorséttermek, amelyek egyen arculata uralja már az egész világot. Ismertek a statisztikák, hogy hány percenként nyílik egy új Mc Donald’s étterem Földünkön, hány és hány ember kerül az újkori egyen étkeztetés bűvkörébe. Mindenütt megjelennek a tájspecifikus menük – mint az indiai marhahúsmentes hamburger –, hogy globális ízeket valamiképpen belénk adagolják.

Ellenállók
Az egységes ízekhez egységes arculat is járul, hogy a szegény, megtévedt (amerikai) turista a világ bármely pontján biztosra mehessen, ugyanolyan környezetben ugyanarra az alap ízvilágra leljen. A gyorséttermek logói, mintegy cégérként világra szólóan ismertek, tökéletesen egyformák. Akad ugyan néhány ellenpélda, mint a párizsi Place de l’Opera, ahol nem helyezhető el, csak fehéren világító hirdetés, így számos multicég az értékes reklámfelületen feladni „kényszerült” globális arculatát. Hosszasan ellenállt Olaszország is, ahol az amerikai gyorséttermek jóformán csak a 90-es években kezdtek felbukkanni, számuk kevesebb is mint Európában általában. Itt is igyekeztek a műemléki környezetet megóvni, és például Velencében sikerült elérni, hogy az a pár Mc Donals’s étterem, amely betüremkedett a lagúnák világába, visszafogott megjelenéssel ne nagyon tűnjön ki környezetéből.

„A világ legszebb McDonald’s-a”
Budapest utcáin is szép számmal világítanak diadalkapuként a hatalmas aranyló „M” betűk, vagy a gigantikus pufi hamburgerek. Különös, részben sajnálatos, hogy az 1990-es évek elején Budapest büszkélkedhetett a „világ legszebb Mc Donald’s éttermével”, legalábbis a rendszeresen hajtogatott szlogen szerint. Az Eiffel cég által az 1875-ben épített első pesti nagypályaudvar, a Nyugati, körúti oldalcsarnoka valóban jelentős építészeti értékkel bír. Állapota a 80-as évekre fokozatosan leromlott, így azt az amerikai világcég bizonyos fokig a pusztulástól mentette meg és főbb elemeiben szakszerűen renoválta a műemlék épületet. Felmerül persze a kérdés, hogy miért éppen gyorséttermet kellett építeni ebbe a patinás környezetbe. Változó és felgyorsuló életritmusunk világszerte a pályaudvarokra vonzza a gyorséttermeket, egyre kevésbé kihasználtak a klasszikus vasúti restik, a pályaudvari éttermek. Ám a Nyugatira mért legnagyobb csapás inkább a főhomlokzati diszkó megnyitása és teljesen környezetidegen neonkék dekorálása.

Más korszak klasszikusai is eltűntek a gyorséttermek egységarcai mögött. A Mézes Mackó kissé gyermeteg arculatvilágát váltotta fel a főváros több helyén a Burger King étterem nyomulós, rockeres, tipikusan amerikai vizuális környezete. Így az Oktogonon, ahol a korabeli Savoy kávéház helyén nyitottak többszintes éttermet, Elvis figurákkal és az ötvenes évek amerikai „életérzésének” jól tipizálható elemeivel, de mégis meghagyva az így sajátosan környezet-idegenné vált modernista freskót, az étterem egyetlen műemléki elemét az 1930-as évekből.

A környezet megváltozására érzékenyen reagált legutóbb a Nyugati aluljáró közönsége. Civil szervezetek rendeztek szimpátia megmozdulást az aluljáró hajléktalanjaival szolidalítást vállalva, a lerobbant, olcsó talponállókért, amelyeket felszámolva egy Burger King étterem létesült.

Az, hogy a klasszikus városközpontokba, történelmi környezetbe részben idegen elemként gyorséttermek portáljai, cégérei jelennek meg, nemcsak Budapestre, Magyarország nagyvárosaira jellemző, hiszen Nyugat-Európában is általánossá vált a jelenség. Ami inkább zavaró, az az igénytelen, csak a magunk portájánál söprögető mentalitás, hogy egy gyorsétterem, amikor belakja az épület földszintjét, a környezet egységét olyan mértékben hagyja figyelmen kívül, hogy még a homlokzatfestésnél sem ügyel a ház eredeti látványára, toldozott-foltozott összhatást keltve így a szemlélőben.



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében