„Mi is bent voltunk egy tanácsadó cég irodaházába és igényeltünk hitelt I. Endrétől, aki vezető tanácsadó” – kezdődik a Tudatos Vásárlók Egyesületéhez érkező sok-sok panaszlevél közül az egyik. A levél írója – a helyesírási hibák ellenére – a szemfülesebb fogyasztók közé tartozik, hiszen még idejében észbekapott. A levél ugyanis így folytatódik: „Azt mondták megkaptam a hitelt. De, vigyek be 200 ezer forintot szerződéskötésre. A leveleket olvasván már nem tudom mi tévő legyek. Ha valaki tud, segítsen!!!!!!” Nagyon sok panaszos azonban csak akkor keres segítséget, amikor már befizette a kért összeget, a cserébe ígért „hitelre” pedig csak vár és vár – mindhiába.

A szegénység vámszedői

Az ilyen hirdetések azonnali és könnyed megoldással kecsegtetnek: „Pénzre van szüksége?! Anyagi nehézsége van?! BAR-listás?! Nem kap hitelt?! Hívjon minket, mi megoldjuk pénzügyi gondjait!”

Melyik elkeseredett, valóban KHR-listán (Központi Hitelinformációs Rendszer, korábbi ismert nevén BAR-lista) lévő fogyasztó ne kapná fel a fejét egy ilyen ígéretre? Hiszen valószínűleg hónapok óta csak az anyagi problémákból való kiutat keresi. És amikor például az ember lakása a tét, nem biztos, hogy képes hideg fejjel végiggondolni, nincs-e vajon hátsó szándék egy ilyen ajánlat mögött. De legyen bármilyen elkeserítő is a helyzetünk, ne rohanjunk azonnal a pénzügyi megmentőnek álcázott cégek karjaiba. Ezek a hirdetések ugyanis, bár úgy tesznek, valójában nem hitelt vagy kölcsönt ajánlanak, hanem úgynevezett vásárlói vagy fogyasztói csoporthoz szerveznek résztvevőket.

Embereket gyűjtenek össze, akik egy meghatározott időn belül elnyerhetik a jogot arra, hogy az általuk kiszemelt használati tárgyat megvehessék abból a pénzből, amit a többi résztvevő ad össze a meghatározott időszakban. Ha tehát egy ilyen részvételi szabályzatot aláírunk öt-tíz évre, lehet, hogy csak a huszadik, sőt akár a százhuszadik. hónapban jutunk – na akkor sem pénzhez, pusztán – vásárlási joghoz. Persze ez a lényeges eleme a szerződésnek mindig elsikkad, hála a jó rábeszélőképességgel és meggyőzőerővel rendelkező ügyintézőknek. Az ígéretek között szinte kivétel nélkül elhangzik, hogy „akár egy hónapon belül megkapja a pénzt”, illetve hogy „az előtörlesztés vállalásával nagyobb eséllyel juthat a pénzhez”. Az előtörlesztés ez esetben csupán azt jelenti, hogy mielőtt bármilyen pénzt látnánk, fizethetünk magasabb összegű havi részletet. Ez valójában nem törlesztés, csupán a fogyasztók megtévesztése miatt használnak a banki hitelezés szókincsével azonos kifejezéseket.

Biztos bukta

A fogyasztók, ha utóbb rá is jönnek az átverésre, sokszor kicsúsznak az igényérvényesítési határidőből, és nem tudják visszakövetelni a regisztrációs vagy adminisztrációs díj címén befizetett összeget. A cégek persze éppen erre hajtanak, nem véletlenül buzdítanak mindenkit a gyors befizetésre. Azt azonban már nem mondják el, hogy amikor felismerjük, hogy átvertek bennünket, a pénzt még a szerződés felmondása esetén is csak ritkán adják vissza (önként pedig szinte soha). Az is utóbb szokott világossá válni, hogy a befizetett „részleteket” csak a futamidő végén és akkor is kamatmentesen kaphatjuk vissza. A havonta befizetett összeg 10 és 40 ezer forint között változik, így könnyen kiszámítható, hogy egy százhúsz hónapos szerződés alatt hány százezer forintnyi banki kamattól eshetünk el. Ezzel az erővel akár a párna alá is dugdoshatnánk a pénzt, még úgy is jobban járnánk.

Vadkeleti törvények

Bár a fogyasztói csoportok jelensége egyre közismertebb, még nem születtek meg az e cégekre vonatkozó tiltó vagy legalább megregulázó jogszabályok, így egyelőre vidáman fosztogathatják szerencsétlen áldozataikat. Addig is, amíg az állam felébred, tartsuk nyitva a szemünket, hiszen kénytelenek vagyunk saját magunkra vigyázni. 

Eső után

Ha már megkötöttünk egy ilyen szerződést, és utóbb mégis rájövünk az átverésre, azonnal mondjuk fel. Erre a szerződés első harminc napjában rendszerint „büntetlenül” megvan a lehetőségünk, vagyis ilyenkor még van esélyünk a befizetett összegeket a szerződés szerint visszaszerezni. A felmondásban a szerződés vonatkozó passzusára hivatkozva követeljük a jogosan visszajáró regisztrációs díjat. A levelet írassuk alá és vetessünk át a csoportszervezővel, vagy küldjük el neki ajánlott tértivevényes levélben, hogy legyen róla bizonyítékunk. Ha a cég nem hajlandó önként visszafizetni a pénzt, akkor sem szabad feladnunk. Közjegyzői fizetési meghagyásos eljárást kell indítanunk, vagy nagyobb összeg esetén rögtön pereljünk. Aki pedig nem volt annyira szerencsés, hogy felismerje ezt a lehetőséget, annak érdemes minél több fórum előtt (Gazdasági Versenyhivatal, ügyészség) panaszt tenni, hogy mielőbb jogi szabályozás szülessen erre a hiányos területre.

Megjelent a Tudatos Vásárló Magazin 23. számában

Fotó (cc):  68751915@N05

***