• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Több a szabadidőnk, mégis időhiányban szenvedünk

2009.03.06. /

A 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás korábban jól elkülöníthető egységei a mai kor emberének életében teljesen összemosódnak. Elvileg a XIX. század végén élt emberekhez képest évi 2000 órával több szabadidővel rendelkezünk. Vajon miért nem érezzük így?

A Gfk Hungária Piackutató Intézet által 2008-ban, a felnőtt lakosság körében végzett reprezentatív kutatás eredményei szerint a megkérdezetteknek egy átlagos héten alig 40 óra szabadidejük van, ám ennek jelentős része valahol elvész.

Kérdés persze, hogy ki mit ért szabadidős tevékenység alatt? Van, aki a házimunkát vagy a rokonok látogatását nyűgnek, míg mások kikapcsolódásnak tekintik. Ugyanakkor a szabadidő eltöltéséhez kapcsolódó hazai kínálat sablonos, és ehhez igazodik a média kínálata is: sokan a népszerű, könnyen emészthető kultúra alapú szabadidő-eltöltés felé sodródnak, amely nem kelti azt az érzést, hogy szabadidőnkben valami tartalmas dolognak voltunk szem- és fültanúi.

 

A hétvégét a koncentrált munka viszi el

A köddé vált szabad órákat valószínűleg a munkával töltött idő gyakori elhúzódásában is érdemes keresni - állítja Puczkó László vezetési tanácsadó. A hétvége sokunk életében nem a pihenésről szól, hanem az elmaradt dolgok pótlására szolgáló, koncentrált munkával tölthető egybefüggő időről, míg a valódi szabadidő nemritkán szinte csak az évenkénti „nagy utazás" idejére korlátozódik. Ma Magyarországon a munkaidő szinte korlátlan, és teljesen átveszi az uralmat a szabadidő felett.

A magyarok körében amúgy is jellemző az a mentalitás, miszerint nem azért dolgoznak, hogy élhessenek, hanem jellemzően az élet legfőbb célja a munka. Ráadásul minden azonnal, sőt tegnap reggelre kell, mindent ki akarunk próbálni, mindez pedig időbe kerül. Ehhez adódik hozzá a gyakran felesleges „én rendelkezem az időd felett" típusú vezetési stílus, amelynek részeként a családi életbe - céges telefon esetén különösen - bármikor belecsenghet a főnök hívása. Már önmagában a kerékpárosbarát, illetve családbarát munkahely mint fogalmak is elgondolkodtatnak, hiszen könnyen felvetődik a kérdés, hogy ezek szerint az összes többi cég nem ilyen? - teszi hozzá Puczkó László.

 

Gépek rabjai lennénk?

A régi irodai kényszercselekvéseink helyett - amelyekről azt hittük, hogy gépekkel kiválthatók lesznek - újak jöttek: a nem fogadott hívások végigmazsolázása a telefonon, az e-mailek közti bogarászás, és még folytathatnánk a sort. Elektronikus leveleink (sajnos?) szinte bárhová elkísérnek bennünket. A laptopok és az okostelefonok mindent és mindenhol tudnak, azaz technikai szempontból lehetővé vált az, hogy munkánkat, vagy annak jelentős részét bárhonnan elvégezhessük.

Bár az asztal nélküli munkavégzés elvileg jól hangzik, kockázatos lehet a munkavállaló számára olyan kultúrában, ahol az alkalmazottak gyakran érzik, hogy életüket és vérüket is áldozniuk kell a kenyéradójukért - fogalmaz a vezetési tanácsadó. Nagy kérdés, hogy nyerünk-e az olyan technikai eszközökkel, amelyek zsinóron rángatják az embert, különösen, mert sok esetben a céges telefon és laptop nem szabadságot jelent, hanem azt, hogy a dolgozó mindig és mindenhol elérhető.

A gépek egyébként jelen vannak a szabadidő eltöltésekor is: a megkérdezettek 40%-a állította, hogy DVD-lejátszó „társaságában" tölti a szabadidejét, míg minden tizedik a digitális kameráját, illetve az MP3-lejátszót említette. A Gfk szakembere szerint a mobiltelefont gyakorlatilag mindenki a keze ügyében tartja még a szabadidejében is.

 

Kép[cc] juliyu

Hozzászólás beküldéséhez belépés vagy regisztráció szükséges.