• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Tisztítószereink hulladékai

2006.05.17. /
Takarítjuk, mossuk, fertőtlenítjük, öblítjük, illatosítjuk, fehérítjük, fényesítjük. Hogy mit? Lényegében bármit, ami kezünk ügyébe kerül. Hogy mivel? Vegyszerekkel. A modern idők esztétikus, praktikus csomagolású kemikáliái kipucolják ugyan otthonainkat és használati eszközeinket, de a friss illaton és a patyolattisztaságon kívül mást is hagynak maguk után. Nem is akármit. Némi nemű környezetszennyezést…

Ha hulladékügyi szemszögből göngyölítjük fel az események fonalát, két megoldásra váró kérdéskörrel találjuk szembe magunkat: szennyvíz és csomagolás. Egyik is, másik is markáns probléma, főként, ha figyelembe vesszük környezetünk teherbíró képességének napjainkra ugyancsak megcsappantnak mondható szintjét.

Mesterséges tisztítóanyagokból meglehetősen sokat használ el egy átlagos magyar háztartás. Többet is a kelleténél, ami nem elhanyagolható részben onnan ered, hogy a tisztaság iránti természetes igényünket meglovagolva, reklám reklám hátán magyarázza szakadatlanul, mekkora szükség van ezekre a vegyi anyagokra. Fürdőszobáinkban hirtelen láthatatlan baktériumok kezdtek nyüzsögni, az élet nem volt többé élet elektromos árammal működő légfrissítő nélkül, a vízkő meg csak nem akart lejönni a csapról, ha nem az aktuálisan egekig magasztalt oldószert löttyintettük rá. Az unalomig duruzsolt szlogenek után már nehéz elhinni, hogy az emberek ugyanúgy meglennének WC-ben úszkáló toalett kacsa nélkül, mint régen - így aztán jelentősen megnőtt a tisztítószer-felhasználás és az ezzel összefüggő környezetterhelés mértéke: megugrott a szennyvízben felhalmozódó vegyi anyagok koncentrációja, illetve szaporodott az egyszer használatos termékcsomagolások mennyisége.

A vásárlás és fogyasztás ördögi körében csak kevesen gondolnak bele, miként és hol végzik a felhasznált szerek. A többség a lefolyóban vagy a kukában, jobb esetben a szennyvíztelepen vagy a hulladéklerakóban látja a kemikáliák végállomását. Helymeghatározás szempontjából az utóbbi kettő elfogadható lehet, ám a vegyi anyagok hatása itt nem ér véget. A szennyvízhálózat kiépítettsége és a szennyvízkezelés minősége hazánkban még bőven hagy maga után kívánnivalót. Például Budapest legsűrűbben lakott, központi területein keletkező szennyvíz jelenleg kezeletlenül kerül a Dunába, a fővárosi szennyvíz teljes mennyiségének mindössze 1/3-a kap megfelelő tisztítást. De az ország többi részén sem jobb a helyzet. A szennyvíztelepről kikerülő iszap is - benne veszélyes anyagokkal - gyakran végzi közönséges (tehát veszélyes hulladékok befogadására alkalmatlan) szeméttelepen. Ezt figyelembe véve már nem nehéz elképzelni, hogy takarítás után a lefolyókban eltűnő és kezeletlenül az élővízben landoló vegyi anyagok milyen hatást fejtenek ki élővilágra, a táplálékláncra.

A csomagolások terén sem sokkal rózsásabb a helyzet. Szépek, mutatósak, színesek - de a magyar jogi szabályozás szerint a kiürült tisztítószeres flakonok, dobozok - az esetlegesen bennük lévő lejárt vagy még szavatossági időn belüli vegyszermaradékokkal együtt - veszélyes hulladéknak minősülnek. Külön gondot jelent, hogy a könnyebb használat érdekében mind több tisztítószert, légfrissítőt spray formában árusítanak, amelynek hulladéka nehezen feldolgozható, és számtalan kockázatot rejt. Veszélyes hulladékként egy jól működő rendszerben ezek nem keveredhetnének a „rendes" hulladékkal, hanem a többi háztartási veszélyes hulladékkal (festékek, növényvédő szerek göngyölegei, maradványai, használt olaj stb.) együtt külön kellene gyűjteni, és ártalmatlanításra leadni. Ám a feltételes mód a jelek szerint marad még jó ideig, hisz bár rendelet létezik, a háztartási veszélyes hulladékok teljes körű szelektív gyűjtésének kialakítását az állam és a szakhatóságok nem oldották meg. A helyenként már fel-felbukkanó szelektív műanyaggyűjtés szintén vajmi keveset számít ebből a szemszögből, hisz a környezetre és emberi egészségre ártalmasnak minősülő anyag csomagolását (zömében műanyag flakonok) nem lehet sem kimosni, sem maradványokkal szennyezetten a többi újrafeldolgozásra kerülő anyag közé keverni. Pillanatnyilag az egyetlen legális lehetőség, ha ezeket a hulladékokat az erre kijelölt (de elenyésző számban létező) hulladékudvarokban és -telepeken vagy helyi önkormányzat által esetlegesen és időszakosan megszervezett lakossági veszélyeshulladék-gyűjtési akciókon adjuk le. Ám ez a megoldás sem megnyugtató, ugyanis a flakonok különféle műanyagokból készülnek, így újrafelhasználásuk nehézkes. A legnagyobb problémát a PVC flakonok jelentik. A PVC gyártása során is szennyezi a környezetet, újrafeldolgozása nem megoldott, ártalmatlanítása szinte lehetetlen, égetésekor rákkeltő dioxin keletkezik.

Ha valaki ezek után a „hogyan tovább" kérdésre keresi a választ, az próbálkozhat a legütősebb és legcélravezetőbb módszerekkel, azaz környezetbarát alternatívákkal és a megelőzéssel. Nem bonyolult egyik sem. Ami az elsőt illeti, a régi idők „takarítószerei" - ecet, szódabikarbóna, só, citrom, mosószóda stb. - még mindig egyszerűen beszerezhetők és sok előnnyel rendelkeznek. Környezetkímélőbbek, olcsóbbak és ugyanúgy egyetlen mozdulattal „munkára foghatók", akár a gyárilag előállított anyagok. A másik megoldás a mértékletesség elvén alapul. A reklámok befolyása miatt a legtöbb ember - képzeletben és gyakorlatban egyaránt - a tisztaságot a tisztítószerek minél nagyobb arányú alkalmazásával társítja. Emiatt általában a szükségesnél több vegyszert öntünk a törlőkendőkre és a lefolyóba, pedig a nagyobb mennyiségtől nem a takarítás, hanem csupán a káros anyagok környezetünkbe kerülése válik hatékonyabbá.

A reklámok világának idealizált otthonai szupersteril, baktérium-mentesített, csillogó lakások, ahol csinosan öltözött, mosolygós háziasszonyok libbennek szobáról szobára - kezükben a legújabb tisztítószerrel. A legközelebbi takarításkor próbáljuk észben tartani a valóságot, s olyan alternatívák után nyúlni, amelyek kisebb terhet jelentenek környezetünknek és pénztárcánknak egyaránt. A választás lehetősége - sok más környezetvédelmi kérdéssel ellentétben - itt adott. Csak rajtunk múlik.

 

Lugosi Bea a Hulladék Munkaszövetség (HUMUSZ) munkatársa



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében