• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Termékteszt: dezodorok

2007.07.24. /

A dezodorok használata ma már oly annyira magától értetődő, mint mondjuk fogat mosni lefekvés előtt. De vajon mit kenünk magunkra, mivel próbáljuk távol tartani a kellemetlen szagokat? Tesztünkben a dezodorokat vettük nagyító alá.

Termékteszt: dezodorok

Az illatok történelme

 


Parfümöt már az ókortól kezdve használtak különböző rituális és terápiás célokra. Maga a szó a latin per fumum kifejezésből származik, jelentése: füstön át, füst révén. A parfüm i.e. ötezer évvel ezelőtt tulajdonképpen nem volt más, mint tömjén, illatos füst.

I.e. IV. évezredben Egyiptomban már léteztek parfümtartó edények. A parfümöket vallási és temetkezési ceremóniákon használták, később a szépségápolásban alkalmazták őket. Az előkelők mandulaolaj-, méz- vagy fahéjalapú kenőcsöket kentek magukra, a szegényebbek mentát vagy kakukkfüvet használtak e célra. Az egyiptomiak, a görögök és a rómaiak a fürdéshez, a ruhákhoz, sőt még a lámpásaikhoz is illatos olajakat használtak. Utóbbiak pedig már az I. században készítettek rózsavizet.

A modern parfümkészítés kezdete a XVI. századra tehető, amikor a firenzei Medici Katalin a francia II. Henrik felesége lett, ezzel a királyi udvarban is divatba hozva a parfümöket. A XVII. századtól Grasse vált a parfümkészítés fellegvárává: az ottani kesztyűkészítők a bőr kellemetlen szagának elnyomására különböző növények és virágok illatanyagait kezdtek használni. A XVIII-XIX. században az illatok kémiai elemzésének hatására egyre jobban fejlődött a parfümgyártás technológiája. Ekkor még a férfiak és nők ugyanazokat az illatokat használták, csak a XX. században váltak ketté a két nem számára készített illatosító szerek.

Az első dezodor, a Mum-krém 1888-ban jelent meg, és viaszos közegbe kevert cink-kloridból állt. Az első izzadásgátlót Everdry néven 1903-tól árulták, ez már alumínium-kloridot és vizet tartalmazott.

 



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében