fbpx

| Tudatos Vásárló

A szupermarketek visszaéléseinek tipikus esetei

Az EU és Magyarország versenytörvényeiben nem önmagában a piaci erőfölény vagy a vevői erő ütközik törvénybe, hanem ha valaki visszaél vele. A szupermarketláncok és beszállítóik igencsak egyenlőtlen alkupozíciója pedig táptalaja lehet a visszaéléseknek.

Európa-szerte pár tucat hipermarketláncon keresztül áramlik az áru és a pénz a fogyasztók és a beszállítók között. Mindkét csoportra hat, ha a láncok visszaélnek vevői erejükkel. Angolszász nyelvterületen kapuőröknek is hívják a szupermarketláncokat: hatalmas befolyásuk van arra, hogy milyen áruk jutnak el a fogyasztókhoz és mennyi pénz jut a beszállítókhoz. Ha ezzel a hatalmas befolyással visszaélnek, az probléma. A következőkben a vevői erővel való visszaélések tipikus példáit és azoknak a beszállítókra gyakorolt hatásait mutatjuk be. A lista nem teljes, de érdekes, hogy ezek a problémák nem csak egy-egy országban merültek föl. Magyarországon is tipikusak.

  • Belistázási díjak: A beszállítói listára kerülésért fizetni kell. Ezzel plusz költség és az új termék raktárkészleten való tartása is a beszállítókra hárul.
  • Kilistázással fenyegetőzés: A vállalkozás lekerülhet a beszállítói listáról, ha nem hajlandó csökkenteni az árait vagy nem fizet a szupermarket más “szolgáltatásaiért”. Ezzel bizonytalanságban tartja a beszállítóit, amelynek is rosszabb lesz az alkupozíciója, és nehezbb lesz terveznie. Ha valóban bekövetkezik a kilistázás, jelentős áru maradhat a beszállító nyakán, veszteséget szenved.
  • Polcpénz: A termékek kihelyezéséért fizetendő díj. Szintén plusz költség és újra a beszállítókra hárul a termékek raktárkészleten való tartása.
  • Nem kért szolgáltatásokért fizetendő díjak, extra vagy nem tervezett árengedmények kikényszerítése: Hozzájárulás például marketing, üzletnyitási vagy arculatváltási, új termékdizájn költségekhez vagy a szupermarket akcióihoz. Ez a beszállítóknak előre nem tervezett költségeket jelent, a tervezettnél kevesebb bevételt és jövedelmet, ami bizonytalanságot eredményez.
  • Utólagos pénzügyi hozzájárulás, plusz árengedmények, akció utáni árengedmények követelése: Ez is előre nem tervezett költség, ami miatt kevesebb lesz a beszállító bevétele és jövedelme. Bizonytalanságban tartja a beszállítót.
  • Az el nem adott termék, visszáru elszállíttatása: A beszállító költségére, olykor a romlandó friss árukra is (pl. gyümölcs), amelyeket nem lehet máshol eladni. Így a kereskedő tervezési hibáinak kockázatait is beszállító viseli.
  • Indokolatlan késedelmes fizetés: Azon termékekre, amelyeket a szállító már átadott és a szupermarket eladott. Ezzel csökkenti a beszállító elérhető készpénz-állományát, megemeli a pénzügyi költségeit és bizonytalanságban tartja a tényleges bevételt illetően.
  • A szerződések, szerződéses feltételek utólagos módosítása: Utólagos árengedmények kérése az előzőleg megállapodott árból, illetve a szerződéses mennyiség és/vagy termékjellemzők megváltoztatása anélkül, hogy az ezzel járó plusz költségekért kompenzálnák a beszállítót. Ebben az esetben szintén a beszállító viseli a kereskedő tervezési hibáinak kockázatait és költségét. Nőnek a költségek és a bizonytalanság.
  • Beszerzési ár alatti értékesítés: Előre nem tervezett akciók olyan termékekre, amelyekből túlzott mennyiséget rendelt a kereskedő, vagy hogy aláígérjenek a versenytársak árainak. Ezzel veszélyeztetik a beszállítók nyereségét, más kereskedők is igényt tarthatnak a kedvezményekre és torzítja a vásárlók benyomását arról, hogy mekkora a termék valódi értéke.
  • A versenytársaknak való értékesítés korlátozása vagy költségesebbé tétele: A szupermaket alacsonyabb árat követel annál, mint amit a versenytárs kereskedők ajánlanak a beszállítóknak, vagy azt kéri, hogy a szállító ne csak korlátozott mértékben értékesítsen más kereskedőknek. Ezzel növeli a versenytársak költségeit, befolyásolja a termékek hozzáférhetőségét más kereskedőknek, és így negatívan hat a beszállítók által értékesíthető mennyiségre.
  • A kereskedői (saját) márkák népszerűsítése: Kiszorítja a többi márkát, másolja, más termékek csomagolását. A márkatulajdonos beszállítókat arra kérik, hogy árulják el fejlesztési terveiket, így azokat a kereskedői márkákra is alkalmazni tudják. A beszállítónak így egy termékre vetítve romlik a nyeresége. A fejlesztési tervek átadásának kikényszerítése pedig sérti a szellemi termékekhez fűződő jogokat, gátolja az innovációt.

Egy 2008-as összehasonlító tanulmány Vander Stichele és Young tollából (The Abuse of Supermarket Buyer Power in the EU Food Retail Sector: Preliminary Survey of Evidence) azt állítja, hogy a beszállítóktól követelt pótlólagos összegek:

Elérhetik akár a beszállító bevételeinek felét (Magyarországon és Olaszországban) vagy akár hetven százalékát is (Franciaországban). Ez oda vezetett, hogy bizonyos beszállítók a tönk szélére kerültek és csődbe mentek vagy nagyon alacsony haszonnal dolgoznak tovább. Az élelmiszeripari kis- és középvállalkozások, valamint a mezőgazdasági termelők különösen sérülékenyek.”

A friss élelmiszereket áruló beszállítókat még nehezebb helyzetbe hozzák ezek a visszaélések, mert termelésük legtöbbször munkaintenzív és árujuk romlandó. Ha nagy a nyomás a beszállítón, a termelés munkaintenzív szakaszain tud leginkább költségeket spórolni. Elsősorban bérköltségeket próbálja lenyomni, mivel ez a legnagyobb és legrugalmasabb költségtényező. Az áru romlandósága azért jelent plusz nehézséget, mert a beszállítónak csak rövid ideje van alkudozni és esetleg más eladási lehetőség után nézni, mielőtt eladhatatlanná válik az áruja. Tehát kényszerhelyzetben van. Ezt a felvásárlók tudják és sokszor ki is használják.

Természetesen nem csak hátulütői vannak annak, ha egy vállalkozás egy hiper- vagy szupermarketlánc beszállítójává válik. A szerződés legfőbb hozadéka, hogy nagy mennyiséget lehet eladni. A szupermarketekkel való együttműködésben sok beszállító emelte a téteket: fejlesztette termékei minőségét, bővítette választékát és bővítette azoknak a csatornáknak a számát, amelyeken eléri a fogyasztóit.

Nem csak a hipermarketek élhetnek vissza vevői erejükkel: a legnagyobb nemzetközi márkák is szállítanak a nagy láncoknak, miközben az ő kezükben is hatalmas vevői erő összpontosul. Ugyanez igaz a nagy európai beszerzési társulásokra, amelyek több nagyobb kereskedő javára vásárolnak fel. A szupermarketek vevői ereje azért érdemel külön figyelmet, mert kereskedőként is jelentős befolyásuk van.

 

Kép: dreamstime
 

 

 

 

 

 

A cikk “A szupermarketláncok beszállítói kapcsolatai a fogyasztók szemszögéből” című kiadványban jelent meg. A kiadvány megjelenését az Európai Unió támogatta. A kiadvány tartalmáért kizárólag a Tudatos Vásárlók Egyesülete felelős, és az semmi esetre sem tükrözi az Európai Unió álláspontját.

 

Mi nem csak a „szuperzöldekhez” szólunk! Célunk, hogy az ökotudatos életmód és az ehhez vezető vásárlási szempontok bárki számára elérhetők legyenek, éljen bárhol, bármilyen végzettséggel, bármilyen szemlélettel is ebben az országban.

Tevékenységünk a gyártók támogatásától és reklámoktól mentes, nem fogadunk el termékmintákat tesztelésre, nincsenek céges támogatóink, sem reklámbevételeink. És ezt továbbra is fenn akarjuk tartani.

Ahhoz, hogy olyan ügyekkel foglalkozzunk, amikre nincsen hazai vagy más pályázati forrás nagy szükségünk van olyan magánemberek támogatására, mint amilyen Te is vagy! Lehetőségeidhez mérten emiatt kérünk, támogasd munkánkat rendszeres vagy egyszeri adományoddal.

Ne feledd, a pénzed szavazat!

Támogass minket!

Képezd magad a webináriumainkon!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

    Válassz hírleveleink közül:*

      Iratkozz fel híreinkre!

      Tippek, tesztek, programok

      Megszakítás