Első kérdezősködéseink során mindenki csak a fejét csóválta, „a kistermelőknek nem a legjobb terep az áruházlánc, ott kevés a minőségi termék”, „a kistermelők ott labdába sem rúghatnak”, hallottuk mindenhonnan, mégis sikerült felvennünk a kapcsolatot három kistermelővel, akiknek ez mégis sikerült, ők név nélkül meséltek nekünk a nagyok és a kicsik közötti viszonyról.

A kistermelők egy része inkább kisebb boltokba, szaküzletekbe szállít, piacon árul, és az idegenforgalom révén is tud értékesíteni. Egy dunántúli borosgazda megpróbált többekkel összefogva beszállítóvá válni, de szerinte „a kicsiket kijátsszák. Mikor próbálkoztunk, előre le kellett tenni a polcpénzt, de volt egy óra késés, és a szupermarket rögtön felmondta a szerződést. Ott ráadásul 300 forintos bort várnak, de 5-800 Ft/liter alatt nem lehet minőségi bort előállítani.”

 

Akiknek sikerült

Egyik riportalanyunk pálinkatermelő kisüzemet működtet évi 15 ezer palack körüli forgalommal. 2003-tól foglalkoznak pálinkafőzéssel, az üzem céges háttere az első pillanattól megvolt. 2004-ben egy véletlen folytán akadtak össze a később partnerükké vált áruházlánc értékesítő menedzserével, akinek megtetszett a termékük. Kezdetben három boltban próbálhatták ki a terméküket. Mivel az jól fogyott, az azóta eltelt két évben még több üzletet kaptak meg.

Másodszorra egy családi vállalkozás vezetőjét kerestük meg, akik a termeléstől az értékesítésig mindent maguk csinálnak, és termékük a család nevén jelenik meg a szupermarketek polcain. Emellett azonban más, nem saját előállítású termékeket is beszállítanak. A privatizáció utáni időszaktól, az áruházláncok megjelenésétől fogva beszállítanak szupermarketeknek, ma a Metronak, az Auchannak, a Profinak és a Match-nak értékesítenek.

Harmadik interjúalanyunk a Mórakert szervezet tagja, ami a TÉSZ-ekhez (termelői érdekvédelmi szervezet) hasonlóan kistermelőket fog össze. Ez egy közösen termelő csapat, de az értékesítés többnyire a termelők magánügye. A Mórakert tagjaként gazdálkodó kistermelő elsősorban gyümölcsöt termeszt, bár a Mórakert főleg zöldséggel foglalkozik. A Mórakert 70 százalékban áruházláncoknak szállít, a többi exportra megy. Az egyszeri tagdíj félmillió forint, a szervezet tíz éve működik.

Elsőként arról faggattuk az általunk felkutatott kistermelőket, hogy milyen áron tudják eladni a szupermarketeknek termékeiket. „Ez piacfüggő, azaz a kereslet és a kínálat diktálja” – véli a családi vállalkozás feje. A pálinka esetében az áruházlánc befogadta a kistermelő által kínált árat, egyedül az új termékek bevezetésekor adtak kedvezményt. Az akciós árakat egyébként gyakran a termelőre hárítják az áruházláncok. Ezt többen megerősítették, a Mórakert egyik tagja elmondása szerint „a láncok minden hónapban rákérdeznek, hogy milyen terméket adunk akciósan. Ilyenkor rákényszerítik a beszállítót, hogy egy-két árunál engedjen az árból, különben nem állnak szóba az illetővel. Persze ez is inkább a kicsiken csattan, ezt a Mórakert jobban el tudja hárítani” – majd hozzátette – „A minimálárat szerződésben szabják meg, de ez a piaci viszonyok függvényében változhat. Primőröknél például átvételkor csak irányárat adnak, aztán két hét múlva számolunk, hátha addigra jobb az ár. Az árak tekintetében a Mórakert folyamatosan hadakozik az áruházláncokkal, ennek érdekében egyszer húsz, Békés megyei, TÉSZ típusú szövetkezetet fogott össze, hogy együtt tudjanak fellépni az árakért, de ez nem nagyon megy, a láncok egyelőre erősebbek. Előfordul, hogy szupermarket olcsóbban adja az árut, mint megvette, de ezt a polcpénzből, esetenként ár alatti vásárlásból finanszírozzák. Minden beszállító más áron szállít, ez egyéni alku tárgya. A CBA egyformán fizet, de a Tescora az jellemző, hogy kit hogy tud becsapni.”

 

Sarc

A polcpénz sokszor komoly terhet ró a termelőkre, ennek összege egyéni tárgyalásokon dől el, mértéke árufajtától függően 3-11 százalék között ingadozik. A szupermarketek különböző címeken szedik be a pénzt beszállítóikról, a pálinkatermelő például nem fizet polcpénzt „viszont az újonnan bekerülő árukra belistázási díjat kell fizetni. Emellett évente kétszer kötelező hirdetni az áruházlánc akciós újságában. Egy ilyen hirdetés több százezer forintba kerül, ami a termelőt terheli.” A családi vállalkozás „áruháznyitási pénzt” fizet, polcpénzt nem.

A Mórakert tagja elmondta nekünk, hogy „a polcpénz a Mórakertet terheli, ez tavaly 600 millió forintot tett ki, ehhez képest a szállítás évi összköltsége mindössze 400 millió forint volt, és 5 milliárdos forgalmat bonyolítottak. Ebből 37 millió nyereség. A polcpénz a TÉSZ-ek fájdalma, volt összefogás és hadakozás ellene, de akkor máshol szedi be a szupermarket ugyanazt a pénzt. Ehhez országos összefogás kellene, de ez még külföldön sem megy.”

Néhanapján a szállítási határidők tekintetében is okoznak az áruházláncok adrenalinszint-emelkedést a kistermelőknél. Ugyanakkor a kicsik e tekintetben is hátrányban vannak. „A határidőt a megrendelőlapon rögzítjük, sokszor másnapra kellene szállítani, ami egy ilyen kis üzemnél gondot jelenthet. A szerződés szerint felszámolhatnának kötbért, de erre két-három nap késést miatt még nem volt példa”- tudtuk meg a pálinkatermelőtől.

A családi vállalkozás ezzel szemben nagy céggé fejlődött fel az évek folyamán, ezért ha az áruházlánc rendel, akkor tudnak szállítani. „Az akciókban jellemzően felmegy a fogyasztás, a megrendelt mennyiség ilyenkor négyszeresére, ötszörösére ugrik. A kicsik ezt nem tudják követni” – erősítette meg a családi vállalkozás vezetője, majd pár mondatban látleletet adott a hazai piacról – „A probléma az, hogy több a vadász, mint a fóka. Magyarországon folyik a legkeményebb piaci harc a világon, Németországban nem esik annyi szupermarket egy négyzetméterre, mint Magyarországon. Úgy tudom, jön az Aldi is. Lehet, hogy a Lidl tetejére épül.”

A Tesconál a zöldségtermelő gazda a pesti elosztóba szállítja az árut, ami onnan megy tovább a vidéki áruházakba. Itt szigorúan veszik a határidőket, ha nem ér oda időben Pestre a kocsi, akkor 2 óra elteltével már keményen felszámolják a kötbért. „Februárban előre lefektetjük, hogy mit fogunk szállítani egész évben”, mondja a Mórakert tagja, „a gyümölcsöknél más a helyzet, az nem fóliás, vagy üvegházas, így a mennyiséget nem lehet előre kiszámolni. Ha az almát nem adjuk el azonnal, közös kockázatra hűtőtárolóba is tehetjük. A tavalyi utolsó almákat most, májusban veszik elő. A tavalyi 40-55 Ft helyett most bruttó 94-95 forintért lehet értékesíteni, de ebben a költségek nincsenek benne.”

 

Fizetési határidők

Két esetben számoltak be interjúalanyaink arról, hogy a felvásárló áruházláncok tartják a fizetési határidőket, és nem fordul elő, hogy visszatartják a pénzt, a családi vállalkozás feje szerint „a törvény előírja, hogy 30 napra kell fizetni. A nagy áruházláncok mindig fizetnek, bár ez tárgyalás és szerződés kérdése is. A külföldi láncok fizetési moráljával nincs gond, inkább a magyar kereskedőkre jellemző a hozzáállás, hogy »majd akkor fizetnek, ha tönkremész«.”

A Mórakert tagja viszont többször tapasztalta a határidők be nem tartását, elmondása szerint „a szerződésben általában 30-60 napot rögzítünk, és egy hónap késés a jellemző. Ezt a Mórakert hitellel kezeli, aminek a kamatai szintén rá hárulnak.”

 

Minőség és ellenőrzés

Az egyik kistermelő arról számolt be, hogy az ÁNTSZ-laborvizsgálatok kötelezőek, és ha a szupermarket kéri, erről papírt kell bemutatni, és a gyártmánylapot is ellenőrzik. A pálinkatermelő kisüzemet az Apeh és a Vámhivatal is ellenőriz minden hónapban, ők az üzletekbe mennek próbavásárlásra. A HACCP, a 2005 januárjában életbe léptetett élelmiszerbiztonsági törvény betartása nélkül pedig engedélyt sem kaphatnak.

Családi vállalkozás esetében szintén az ANTSZ végez ellenőrzéseket, de interjúalanyunktól azt is megtudtuk, hogy „több láncnak saját minőségi ellenőrei vannak, a saját márkás termékek kilencven százalékát be kell vizsgálni. Ezek azok az élelmiszerek, amiken nem jelenik meg a termelő neve.” Ezzel szemben a Mórakert tagja elmondta, hogy ha a termelő neve nem is jelenik meg a csomagoláson, előírás az áru nyomon követhetősége, a termelő a vonalkód alapján beazonosítható. „Ha a polcról leveszik az árut ellenőrzésre, például vegyszervizsgálatot végeznek, akkor tudniuk kell, ki termelte. ”

A minőségbiztosítási szabványok között a családi vállalkozás feje segített nekünk eligazodni, aki elmondta, hogy „mi a legszigorúbb rendszerhez igazodunk, az ISO (minőségbiztosítási nemzetközi szabvány) és a HCCP után áttértünk az IFS-re. Ez a nemzetközi élelmiszer-előállítási biztonsági szabványa, ami az előző kettő összegyúrva, de ebben még keményebb előírások vannak. Ennek bevezetésére EU-támogatás is igényelhető, a Gazdasági Minisztériumon keresztül. Megpályáztuk ugyan, de nem nyertünk. Önerőből kiépítettük a rendszert, amit egy nemzetközi auditáló szervezet ellenőriz. Egyes láncok előírják ennek a tanúsítványnak a meglétét, például a Metro is.”

 

Környezetvédelmi szempontok

A pálinkatermelő kisüzem tulajdonosa 2005 januárja óta fizeti az akkor bevezetett környezetvédelmi termékdíjat, ami 3 Ft palackonként. Van visszaváltható csomagolóanyaguk is, ez az összes palackunk húsz százaléka. A kistermelő viszont elmondta, hogy „nem éri meg visszaváltható palackokkal foglalkozni, amúgy is csak a rekeszeket veszem vissza, mert így nem kell üvegmosót fizetni. Emiatt azon vagyok, hogy minden palack eldobós legyen.”

A Mórakert tagja pedig nyilvántartást vezet arról, hogy mivel permetez. Ezt az állam ellenőrzi, és a Mórakert is így kéri, de még nem minden tagnak kötelező. „Mi ezt önként vállaltuk” – mondja – „egy éve lehetett integrált termelésre pályázni az EU-tól, ami azt jelenti, hogy a durva, erős vegyszerek helyett környezetbarát anyagokat használunk. Nyugat-Európában a termelő enélkül meg sem jelenthet a piacon. Itthon nem kötelező, csak ajánlott, de ezt az EU majd számon fogja kérni. Mivel a hozzájárulásnak 65 százalékát adja az EU, és egy részét az állam teszi hozzá, a költségvetés állapotára való tekintettel most sajnos nem is fogadnak be pályázatot.”

Ezzel a kérdések végére értünk, ráadásul egyes témakörökben a kistermelők tapasztalatai szöges ellentétben állnak egymással, például a fizetési határidők betartása esetében. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy interjúalanyaink a szerencsésebbek között vannak, hiszen a nehézségek ellenére máig beszállítanak a hazai szupermarketeknek. Emellett az is kiderült, hogy a szupermarketek polcain igazi háztáji árut nem találunk, hiszen a kistermelők is csak összefogás árán, vagy nagyobb céggé fejlődve állhatják a sarat az áruházláncokkal szemben.

A Mórakert tagja szerint azonban minden út a szupermarketekhez vezet, mint elmondta, „a nagybani piac sem megoldás, ott is fogynak a kereskedők, leépülést látni. A termelők emiatt rá vannak utalva a szupermarketekre.”

 

Megjelent a Tudatos Vásárló magazin 10. számában

Kép [cc] James