• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

A szupermarketek etikája: mit írnak az etikai kódexekben?

2008.03.06. /
Ha már önszabályozás és etikai kódex, ismerjék meg a fogyasztók, hogy mit vállalnak a kereskedelmi láncok – gondolta a Tudatos Vásárló, majd nekilátott, hogy felkeresse a vállalatok képviselőit.

Az etikai kódexek a vállalatoknak a törvényekben lefektetett normákon túlmutató, önkéntes vállalásait tartalmazzák. Bár több civil szervezet szerint az önszabályozás és a kódexek csak újabb hivatkozási alapot nyújtanak az engedékenyebb törvényi szabályozásért folytatott lobbinak, fontos eszközei lehetnek a vállalatok számonkérésének és elszámoltathatóságának. A Tudatos Vásárló 15 kereskedelmi lánctól kérte meg az etikai kódexét.

Három telefonos és megannyi e-mailes informálódás után, másfél hónap alatt a megkeresett kereskedelmi láncoknak csupán a kétharmadát sikerült nyilatkozatra bírni. A válaszadók közül egyedül egy szupermarketlánc, az Auchan küldte el számunkra saját kódexét. A Lidl arról tájékoztatott, hogy most dolgoznak a sajátjukon, a Cora képviselője meglepődve kérdezte: „Hogy micsoda?", majd mielőtt lecsapta volna a telefont, közölte: „a honlapunkon rajta van, amit aláírtunk". A honlapon azonban az aktuális akciókon és céginformációkon kívül nincs más. A többiek közül azok, akik válaszra méltattak, arról számoltak be, hogy „aláírták a központit". Elhatároztuk hát, hogy utánajárunk, mi is az a „központi".

Az új kereskedelmi törvény etikai kódex készítésére kötelezi a 100 milliárd forintot meghaladó konszolidált nettó árbevétellel rendelkező kereskedelmi vállalkozásokat. E kötelezettségnek vagy úgy tesznek eleget, hogy saját kódex kidolgozásába fognak, vagy csatlakoznak valamelyik központi kezdeményezéshez.

 

A központi

Két központi etikai kódexet találtunk, az egyik a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) kezdeményezésére született, a másikat az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSz) dolgozta ki.

Bár sok a szövegszerű egyezés, a két kódex több ponton eltér egymástól, például rögtön az aláírók körében: míg az FVM kódexéhez az élelmiszer termékpálya bármely szereplője csatlakozhat, az OKSz a kereskedők etikáját kívánja meghatározni. A sorok között olvasva kitűnik, hogy az FVM kódexének nagyon fontos küldetése a magyar áruk piacának biztosítása. (Például egyértelműen előnyben részesítik a hazai termékeket és szolgáltatásokat, míg az OKSz csak azonos ár, minőség, mennyiség, választék esetén teszi ezt.)

Ezzel szemben a Kereskedelmi Szövetség dokumentuma kimondja, hogy az „etikus kereskedő akkor teljesíti feladatát, ha értéket a piacnak megfelelő áron nyújt, ezért törekszik a hatékony költséggazdálkodásra és beszerzési költségei csökkentésére", ezzel a vállalatok társadalmi felelősségével kapcsolatos, évtizedek óta tartó vitában egyértelműen elfogadja azt az álláspontot, miszerint a vállalatok elsődleges társadalmi felelőssége a profitszerzés.

Általánosságban elmondható, hogy mindkét kódexben dominálnak azok a szabályok, amelyek az aláírók előnyeit, illetve az esetleges hátrányos helyzetek elkerülését biztosítják: a legnagyobb hangsúllyal a vállalatok közötti verseny etikusságát szabályozó kérdések szerepelnek. E pontok ismertetésére nem térünk ki cikkünkben, inkább a tudatos vásárlók számára érdekesebb szempontokról szólunk.

A környezet és az emberek védelme csak az OKSz kódexében jelenik meg. Meglehetősen progresszív hozzáállásról tesznek tanúbizonyságot az aláírók, amikor vállalják, hogy előnyben részesítik az anyag- és energiatakarékos, a környezetet kímélő termékeket és eljárásokat; megvalósítják az üzemi hulladékok szelektív gyűjtését, lehetőségeikhez mérten elősegítik az újrahasznosítást; valamint törekednek az újrahasznosítható csomagolóeszközök, reklámhordozók minél szélesebb körű alkalmazására. Szintén a környezet védelmének szándéka köszön vissza az OKSz kódexéből, amikor előírja, hogy a vásárlói kommunikációban célul kitűzött magatartás nem állhat ellentétben az olyan társadalmi célokkal, mint az energiaforrásokkal való takarékosság vagy az emberi környezet és egészség védelme.

Szintén haladó szellemről tanúskodik az OKSz kódexében a tolerancia hangsúlyozása: az aláírók törekednek az egyenlő bánásmódra az alkalmazottakkal, illetve a vevők nemzeti, etnikai és vallási meggyőződéséből fakadó érzékenységének tiszteletben tartására.

A Kereskedelmi Szövetség kódexe törekszik annak a gyakran előforduló fogyasztóvédelmi panasznak a megelőzésére is, hogy az akciósan meghirdetett termékből a kereskedők gyakran csak nagyon alacsony készletet tartanak, és előírja, hogy mindig megfelelő mennyiségű árualap álljon rendelkezésre a meghirdetett akciókhoz. (Hasonló esetekért rendszeresen bírságol a Gazdasági Versenyhivatal).

Gyakran róják fel a kereskedelmi láncoknak, hogy kegyetlen árversenyük következményeit a termelőkre, gazdákra hárítják, végső soron pedig a fogyasztók és a környezet is kárát látja. Valószínűleg e jelenség megelőzését tűzi ki célul az FVM kódexének az a kitétele, miszerint az aláírók tartózkodnak a termékek irreális áron történő forgalmazásától, különösen az idényjellegű termékek szezon idején történő értékesítésekor.

 

Az FVM és az OKSz etikai kódexe az alábbi, kivonatos formában, a teljesség igénye nélkül ismertetett kérdésekben közös álláspontot képvisel:

  • A reklámoknak a termék valós értékeit kell tükrözniük.
  • Pontos és hiteles tájékoztatást követel meg a termékekről, kedvezményekről, akciókról, amely követelményt az OKSz némileg kiegészítve így fogalmazza meg: megfelelő információkat kell kapniuk a vevőknek a tájékoztató anyagokból és a felkészített munkatársaktól.
  • A szokásostól jelentősen eltérő minőségű termékeket, különösen az imitátumokat és helyettesítő termékeket a fogyasztó számára jól látható módon elkülönítve forgalmazzák (lásd Frissföl, Tejital, Füstli és társaik).
  • Kiárusítás vagy leértékelés esetén közlik a fogyasztókkal a kiárusítás, illetve az engedményadás okát, ha az összefüggésben van az alapanyag minőségével vagy gyártási hibával, a termék minőségének csökkenésével.
  • Tilos a partnerek jó hírnevét sérteni vagy veszélyeztetni.
  • Nem érheti (hátrányos) megkülönböztetés az érdekvédelmi, társadalmi szervezetekhez stb. tartozó partnereket.
  • Nem írják elő partnereik részére, hogy bizonyos árukat, szolgáltatásokat vagy eszközöket harmadik személytől szerezzenek be. (Az OKSz kódexe szerint ez mégis megengedett, ha a minőségi és mennyiségi teljesítéshez vagy a határidők betartásához, illetve a hatékony működés miatt szükséges).
  • Nem etikus a partnerek szerződési szabadságának korlátozása (annak előírása, hogy azonos időszakra, adott termékre csak az illető piaci szereplőnek biztosítson akciót).
  • A partneri kapcsolatokat illetően tilos a munkatársak informális, személyes előnyök kikötésére irányuló magatartása.
  • Megismertetik, és érvényre juttatják az Etikai kódexet a munkatársakkal.
  • Törekszenek a termék és a termékre jellemző alapanyag származási országának feltüntetésére, a boltban történő termékkiszerelés esetén is.

 

Minden szabály annyit ér, amennyire az érvényre juttatása biztosítható. Az etikai kódexek esetében - mint más ágazati kódexek példája is mutatja -, önkéntes vállalásokról lévén szó, az előírások betartatása nehézkes. Sajnos az sem könnyíti a helyzetet, hogy mindkét kódexben előfordul a határidők lezser kezelése: találhatunk olyan „határidőket", mint „minél gyorsabb", „lehető legrövidebb időn belül".

Az aláírók közül történő kizáráson kívül egyik kódex sem igazán fogalmaz meg szankciókat. Az eljáró bizottságok felszólítják a vétkest az etikátlan cselekvés abbahagyására, vagy eltiltják attól. De nem írnak arról, hogy mi történik, ha a felszólításnak nincs foganatja. Ez már csak azért is érdekes kérdés, mert a kódexek szerint nem indítanak etikai eljárást a már jogi (bírósági, hatósági stb.) útra terelt ügyekben. Ugyanakkor kikötik, hogy a bepanaszolt cselekvés és a panasz megtétele között legfeljebb 90 nap telhet el. Így könnyen lehet, hogy a panaszosnak választania kell a jogi vagy az etikai eljárás között, anélkül, hogy ez utóbbi esetben bármi garantálná a bepanaszolt cselekedet szankcionálását. Az eljáró testületek intézkedéseket kezdeményezhetnek a hatáskörrel rendelkező hatóságoknál is.

Hatásos, Magyarországon szinte alig használt szankció lehetne a nyilvánosság bevonása, amelyet különböző módon old meg a két normagyűjtemény. Az eljáró testületek ülései, a meghallgatások mindkét esetben zárt körűek, az eljárásban részt vevők nem nyilatkozhatnak, sőt az OKSz kódexe még írásbeli titoktartási nyilatkozat tételét is előírja. Az FVM eljáró bizottsága csak súlyosabb vagy ismétlődő esetekben hozza nyilvánosságra az esetet, mérlegelve, mely kört érintően és milyen módon. Azt azonban nem határozzák meg, hogy mi számít „súlyosabb" esetnek. Az OKSz etikai döntnökei a dokumentum szerint nyilvánosságra hozzák határozataikat a releváns szakmai kiadványokban, helyi vagy országos újságban, rádióban és televízióban, az etikai ügy jellegétől és súlyától függően, az elmarasztalt aláíró megnevezésének közlésével. A dőlt betűs kitétel ebben az esetben is lehetővé teszi a nyilvánosság kizárását.

 

Az aláírók

Vámos György, az OKSz főtitkára úgy tájékoztatta a Tudatos Vásárlót, hogy már kb. 20 kereskedelmi vállalat, beleértve „szinte az összes hipermarketet", aláírta az etikai kódexet, amely már hatályban van. Az aláírók listája a technikai problémák kiküszöbölése után elérhető lesz a www.kereskedelmietikaikodex.hu-n.

Az Fölművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium többszöri megkeresésünkre sem tudott tájékoztatást adni arról, hogy hol tart a kódex elfogadása, mikortól lép hatályba a dokumentum, illetve, hogy kik az aláírói.

 

Mit tehetnek a Tudatos Vásárlók?

De mihez kezdjen a vásárló az etikai kódexekkel azon túl, hogy elismeri a nemes szándékot? A legfontosabb, hogy a fogyasztók megismerjék a dokumentumokat, és számon kérjék a vállalatok, kereskedelmi láncok etikus magatartását. A kódexek hivatkozási alapot nyújtanak: ha úgy véljük, hogy a vállalatok nem tartják be az önmaguk által szabott (!) etikai elveket, szóvá tehetjük ezt magánál a vállalatnál, a nyilvánosság előtt, vagy eljárást kezdeményezhetünk a kódexek betartását felügyelő testületeknél.

Az OKSz-nél bármely érintett - így a fogyasztó is - kezdeményezhet eljárást, ha előzetesen felvette a kapcsolatot az általa sérelmesnek tartott tevékenységet folytató kereskedővel a helyzet rendezése céljából. Az eljárás a természetes személy fogyasztók számára díjtalan. Az FVM-nél csak az érintett aláírók kezdeményezhetnek eljárást, ha nem születik megállapodás a problémás ügyben.

 

Megjelent a Tudatos Vásárló magazin 10. számában.
Kép [cc] tizzie

 



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében