• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Számítógépeink élete, halála, és ami utána jön

2009.10.06. /
Száz háztartásra közel negyven számítógép jut. A számítógép, halála után a többi háztartási géphez hasonlóan, veszélyes hulladékká válik. Milyen az energiahatékony számítógép, és mit csináljunk vele, ha már kiszolgálta a maga idejét?

A felhasználási szándék figyelembe vételével válasszuk ki masinánkat! Egészen más gépet igényel egy grafikus és egy utazó üzletasszony. Míg a grafikusnak a teljesítmény és a megjelenítő színhelyessége lehet fontos, addig az üzletasszonynak a hordozható gépe mérete és főként a jószág súlya számít. Ha szaküzletben vásárolunk, kikérhetjük az eladók tanácsát, de mindenképpen gondoljuk végig, milyen rendszerbe szeretnénk illeszteni az adott készüléket: vezetékes vagy vezeték nélküli hálózatot használunk-e, akarjuk-e csatlakoztatni szórakoztató elektronikai berendezésekhez; mekkora a lakás vagy az iroda mérete.

Ha otthoni vagy általánosan használt gépről van szó, fontos a főalkatrészek a fejleszthetősége. Lehetőleg kerüljük a kifutó modellek akciós csábítását, mivel nagy valószínűséggel ezekhez már csak néhány hónapig lesznek kedvező áron alkatrészek. Az ún. integrált gépekben sok fontos főalkatrész egybeépített, vagyis ha meghibásodik valamelyik vagy csak „kinőttük", új gép vásárlására kényszerülünk - ezekre a gépekre gyanúsan alacsony áruk hívhatja fel a figyelmet.

 

Hordozható számítógépek

A hordozható számítógépekre sokan úgy gondolnak, mint energiatakarékos berendezésekre, mivel akkumulátorral működnek. Vannak azonban olyan típusok, elsősorban a kezdőknek szánt gépek között, amelyekben nem energiatakarékosak az alkatrészek, sőt, az is előfordulhat, hogy egyenesen energiafaló asztali processzorral szerelték fel. Ami ölbe vett használatkor nemcsak combperzselő, hanem az akkumulátor rövid élettartamát és gyakoribb meghibásodást is eredményezhet. Fontos tudni, hogy a hordozható gépeket bővíteni, kapacitásukat és teljesítményüket utólag növelni nem vagy csak korlátozott mértékben lehet.

A számítógép energiatakarékosságának kulcsa, hogy a videokártyáját, processzorát, alaplapját és tápegységét energiatakarékos módon tervezzék, és energiatakarékos módon működjön. Az a számítógép-főegység nevezhető energiahatékonynak, amely passzív (ventilátor nélküli) hűtéssel is üzemeltethető. Ha egy egység sok hulladékhőt termel, azt csak ventilátorral vagy vízhűtéssel tudják elvezetni az alkatrészről, így elkerülik annak rendellenes működését vagy meghibásodását. Jó hír, hogy a villamos energiát hatékonyan felhasználó számítógép az előzőekből következően általában halkabb üzemű.

Energiahatékony processzorokba valamilyen teljesítményigény-figyelő rendszert építenek, ezt azonban az adott operációs rendszernek is támogatnia kell. Ezek a processzorok azonos teljesítményhez kevesebb áramot emésztenek fel. Az energiahatékony tápegységek a felvett energia 80-90%-t hasznosítják (a maradék hő formájában távozik), és minimális a készenléti fogyasztásuk. Az energiatakarékos alaplapokon nincs egyetlen ventilátor sem, hisz energiatakarékos chipkészletet építettek rá.

Az egyszerűbb irodai feladatok ellátására - ha az irodában egyébként hálózat működik - elegendő egy viszonylag kis számítási teljesítményű gép, a nagy számítási feladatokat az őt kiszolgáló szerverre lehet bízni. Az ilyen gépek energiafogyasztása és zajszintje is minimális.

 

Veszélyforrások a gépekben

A hulladékká váló elektromos és elektronikus berendezések előállításához sok alapanyagra van szükség, melyek közül több az egészségre ártalmas. Bár a használat során nem jutnak ki a berendezésekből, ha megsérülnek, csapadékkal érintkeznek vagy elégetik őket, veszélyessé válhatnak. Egy régebbi elektronikai berendezésben, legyen az számítógép vagy DVD-lejátszó, a leggyakrabban a következő veszélyes anyagok fordulnak elő: ólom, hat vegyértékű króm, kadmium, higany, arzén és PVC. A műanyagokhoz ún. gyulladáskésleltető anyagokat kevernek, amelyek közül a legveszélyesebbek a polibrómozott-difenil-éterek (PBDE) és a polibrómozott bifenilek (PBB) A PBDE és a PBB felhalmozódhat a szervezetben, máj- és idegrendszer-fejlődési zavarokat okozhat, ezért újrahasznosításuk ma már korlátozott az Európai Unióban. A számítógépekben kis mennyiségben található ezüst, arany és platina is, amit érdemes visszagyűjteni és hasznosítani, hisz ezeknek a nemes fémeknek bányászata általában nagy környezetterhelést jelent. 

Röviden

PVC (Poli-vinil-klorid): széles körben használt műanyag, melyhez gyakran adagolnak lágyítókat, ftalátokat. A különböző PVC-ből készült gyerekjátékokban, padlóburkolatban, gyógyászati segédeszközökben található lágyítókat összefüggésbe hozták számos betegséggel.

Az EU 2006-ban megtiltotta hatféle PVC-lágyító alkalmazását, amelyeket addig gyerekjátékokhoz és gyermekgondozási cikkekhez használtak.

PBDE (Polibrómozott difenil éterek): gyulladáskésleltető anyag, melynek felhalmozódását megfigyelték az anyatejben és olyan élelmiszerekben, mint a vaj, a sajt, a marhapép vagy a lazac. A PBDE felhalmozódása összefüggésbe hozható pajzsmirigy- és májelégtelenséggel, az idegrendszer fejlődésének zavaraival. 2004 óta az EU-ban tilos egyes altípusainak használata, 2007-ben az USA-ban is megtiltották alkalmazásukat.

PBB (Polibrómozott bifenilek): háztartási gépekben és textilekben gyakran használt gyulladáskésleltető. A PBB-vel szennyezett élelmiszert fogyasztóknál étvágytalanságot, hasi fájdalmakat, rossz közérzetet figyeltek meg, és bizonyítottan aknés elváltozásokat okoz a bőrön. Állatkísérletek során súlyvesztést, bőrrendellenességet állapítottak meg; káros hatást gyakorolt az ideg- és immunrendszerre, a májra és a vesére; állatokban rákkeltőnek bizonyult. Az EU-ban 2003-tól, Kínában és Dél-Koreában 2007-től korlátozzák a használatát.

 

Búcsú

Az elektronikai alkatrészeket vagy használhatatlan berendezéseket a legegyszerűbb a közeli hulladékudvarban lerakni. A másik megoldás, ha olyan kiskereskedésben, elektronikai bevásárlóközpontban adjuk le, amely szerződésben áll elektronikai hulladékkal foglalkozó céggel.

Az elektronikai hulladékra specializálódott begyűjtő és újrahasznosító cégek nagyobb mennyiség esetén házhoz jönnek, és díjmentesen elszállítják felesleges berendezéseinket. Ha a telephelyükre visszük, megesik, hogy fizetnek is érte, bár ez nagyban függ a hulladék fajtájától. Ha tehetjük, olyan céghez vigyük az elektronikai hulladékot, amely helyben dolgozza fel, és nem más országba szállítja tovább.

 

Megjelent a Tudatos Vásárló magazin 13. számában.  

Kép [cc] zunkkis inyar



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében