| Nagy Melinda
Sikertörténet egy budapesti közösségi kertben
- #Fogyasztás, életmód, fogyasztás pszichológiája
- #Kert, szobanövény
- #Otthon és Iroda
- #Zöldség-gyümölcs
Nagy nyilvánosságot kapott tavasszal a Földkelte nevezű csoport közösségi kertjének megalapítása. A lelkesedés azóta sem csökkent, a csapat tagjai végigdolgozták a nyarat, szüreteltek és már a következő évet is megtervezték. Tapasztalataikért egészen a békásmegyeri kertig merészkedtünk.
„Idén az olajtök diadalmaskodott” – kezdi kísérőnk, Detti, a békásmegyeri közösségi kert egyik tevékeny résztvevője miközben az elburjánzott borostyánt igyekszik felszámolni a kerítés oldaláról.
A 400 négyszögöl területű kert tavasszal került a körülbelül húszfős csapat gondozásába, amikor tulajdonosa először olvasott a „Reclaim the Fields” (Vissza a földekre!) francia gyökerű mozgalom mintájára alakult Földkelte nevű csoportról. A fiatalok éppen egy közösségi kert létrehozásáról álmodoztak, a terület tulajdonosának pedig nem volt ideje gondozni a sajátját, ezért örömmel felajánlotta használatra.
Az önellátó, a természettel harmonikus viszonyban gazdálkodó, kommuna rendszerű vagy lazább csoportok régóta léteznek külföldön Amerikától Ausztráliáig. A Földkelte csoport vezetője, Fülöp Ádám egy régebbi nyilatkozatában kettőt emelt ki legjobb példaként: a provance-i Longo mait és a dél-francia hegyekben található Cravirolat. A Földkelte nem pont ilyen kommunákban gondolkozik, de nagy hangsúlyt fektetnek a közösségépítésre.
„A legkülönfélébb háttérrel és képzettségekkel rendelkezünk: van köztünk, aki agrártudományin végzett, van, aki közgazdaságtant tanult, olyan is akad, aki már tanyavásárlásra és gazdálkodásra adta a fejét. Többségünk azonban még városi életmódot folytat. Közös álmunk, hogy változtassunk jelenlegi életformánkon, és a természethez közeli, gazdálkodó életmódot folytatva közösségben éljünk. Célunk megtalálni az utat egy olyan természetes, egészséges életformához, amely alternatívát kínál a jelen társadalmi, ökológiai és gazdasági válságban” – olvasható a közösség weboldalának bemutatkozójában. A közösségi kert csak az egyik projektjük.
Minden kezdet nehéz?
„Áprilisban kezdtük el, hirtelen ugrottunk bele, csak arra volt időnk, hogy kitaláljuk, mit vessünk. Előkészítettük az ágyásokat, és vártuk, mi lesz belőle” – kezdi az első év összefoglalóját Detti. A zöldségek nagy részét már leszedték, de október közepén – ottjártunkkor – a paprika, káposzta, cukkíni és a tök még virítottak.
A csapat az ökológiai termesztés mellett kötelezte el magát. A „szelíd fegyverzet” még nem teljes, sok időt vett el tőlük a fertőzésekkel, kártevőkkel való hadakozás. Van még mit tanulni. Rendelkeznek valamennyi előképzettséggel, de sokat támaszkodnak szakavatott ökogazdák tanácsaira, egy levelezőlistán folyamatosan tapasztalatot cserélnek másokkal.
A Földkelte honlapján felveheted a kapcsolatot a közösségi kertesekkel, és olvashatsz többi projektjükről is.
„Nem volt könnyű az első év, sokat esett, ezért volt olyan, hogy szinte derékig érő gazzal harcoltunk. Közösségi szinten viszont csillagos ötösre teljesítettünk. Nem voltak konfliktusok, mindent meg tudtunk beszélni, ha kellett többször is ” – mondja Detti.
Idén paradicsom, paprika, uborka, cukkíni, borsó, petrezselyem, sárga- és fehérrépa, dinnye termett, de a gyümölcsfákat sem lehet kihagyni a felsorolásból. Sajnos a körte-, őszibarack-, sárgabarack- és almafáknak sok fertőzéssel kellett megküzdeniük. Kevés volt a szüretelnivaló, de ez egyáltalán nem kedvetleníti el a társaságot, hiszen egyik céljuk éppen a tapasztalatszerzés.
A kártevők mellett a „magfogás” is kihívást jelent. A legtöbb vetőmag olyan termést hoz, amelyből szüret után nem lehet magot fogni a következő évre, újra vásárolni kell. „Sok biogazda külföldről rendeli ezeket, most mi is azt kutatjuk, honnan szerezhetnénk be őket” – meséli Detti.
Nem csökkent a lelkesedés
Az év közben szerzett vegyes előjelű tapasztalatok birtokában nagyobb magabiztossággal kezdenek hozzá a következő évnek. Amellett, hogy konkrét térképet készítettek a leendő ágyásokról, egy ún. kerti naplót is terveztek, amelyben pontosan rögzítik majd, ki mivel foglalkozott. Aki kijön, pontosan tudni fogja, mi történt a kertben.
Mivel a terület nem a Földkelte tulajdonában van, egyelőre nem terveznek nagyon hosszú távra, csak remélik, hogy évekig dolgozhatnak még rajta. A termények elosztásából sem csináltak nagy problémát, aki „szüretkor” éppen helyben volt, vitt belőle.
A kert túlmutat önmagán. Nem csak a kertészkedésről szól, azt is jelképezi, hogy vissza lehet térni egy organikus életformához, ahol az ember nem kihasználja a földet, hanem együttműködik vele. Szeretnének példát adni az embereknek, megmutatni, hogy nem bonyolult dolog, bárki tud ilyet csinálni.
Eredeti elképzelésük az volt, hogy igazi élettel töltsék meg a kertet: rendszeresek legyenek a kulturális és különböző közösségi programok, a gyerekeket pedig kerti biológiaórával és diavetítésekkel szerették volna idecsábítani. Sajnos több tennivaló akadt, mint amennyire számítottak, de Detti szerint nem szállt alább a lelkesedés: jövőre be fogják indítani ezeket is.
Kép [cc] Nagy Melinda