• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

A ruha teszi

2009.03.11. /
Magyarországon „tiszta” – bio, netalántán fair trade ruhát találni nem egyszerű. De egyáltalán, mitől lehet igazán mocskos egy ruha?

A bevásárló utcákban, boltokban, áruházakban nagy a ruhakínálat - a választék valósággal elkényeztet. A „gyorsdivat" világa ez, új, minden korábbinál olcsóbban és gyorsabban elérhető termékek széles skálájával. Mindazonáltal egyre kevésbé vagyunk hajlandóak sokat fizetni ruháinkért, amiket úgy is kezelünk, mintha csak egy alkalomra vennénk őket. A mai divat kötelező elemeit így tesszük a holnap divatkatasztrófáivá.

A ruházat elértéktelenedése előreláthatóan tovább folytatódik, amit az alacsony munkabérű országokban gyártott ruhák közti versengés kísér. A problémák zöme pedig pontosan innen ered. A legtöbb kereskedő nem rendelkezik saját gyárral, a ruhák előállítására olyan - többnyire harmadik-világbeli - üzemekkel szerződnek, amelyek alacsonyabb munkabérekkel termelnek. Az azonban, hogy egyre olcsóbb ruhák készülnek, azt jelenti, valakinek szívnia kell. A ruházati cikkek esetén ez azokat jelenti, akik megtermelik a nyersanyagot, megszövik a szövetet és megvarrják a ruhákat.

 

„Race to the bottom"

Az Ethical Trading Initiative (Etikus Kereskedelmi Kezdeményezés) azért kritizál cégeket, mert felszítják az alacsony árakért folyó hajszát. Az ETI szerint az ilyen cégek a gyártást olyan alacsony költségű országokba szervezik ki, ahol „a kormányok gyakran sóvárognak a cégek által felkínált befektetésekért és devizáért. A befektetésekért a munkavállalás feltételeivel kapcsolatos szabályok, illetve ezek betartatásának lazításával versengenek - például bizonyos export ágazatokat felmentenek a minimálbér szabályozása alól. A beszállítók pedig, hogy megszerezzék és megtartsák az üzleteket, alacsonyan tartják áraikat. A termékeket megvásároló cégek pedig gyakran szemet hunynak a munkások fentiekből következő kizsákmányolása felett."

Az utóbbi években az egyetlen pozitív fejlemény a korábban sokat kritizált GAP vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos (Corporate Social Responsibilty), kiforrott jelentéskészítő programjának elindítása volt. Már a 2003-as és 2004-es riportok is nyíltan beszámoltak a cég beszállítói hálózatában megfigyelt problémákról, a munkavállalás feltételeit szabályozó törvények megszegésének súlyosságáról. Az etikus kereskedelemért harcolók általánosságban hitelt érdemlőnek tartották a GAP által kiadott jelentések „nyíltságát és őszinteségét", és reményüket fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy ez további ruházati cégek számára is követendő példa lesz.

 

Titokban gyártva

Az Egyesült Királyságban és az Európai Unióban nem kötelező feltüntetni a ruházati cikkeken, hogy melyik országból származnak. Az Ethical Consumer felmérése alapján a French Connection, a Moss Bros és a Primark üzleteiben nem jelölték meg a ruházat gyártási országát - de ha körülnézünk a hazai polcokon, bizony, sokszor futunk ugyanebbe a problémába. Az ilyen üzletekben a vásárlóknak nincs esélye arra, hogy ne vásároljanak olyan termékeket, amik elnyomó rezsimek alatt sínylődő országokból származnak. Kétszer is gondold meg a vásárlást, ha úgy látod, hogy a cég nem őszinte a beszállítói lánc gyártási követelményeit illetően.

 

Etikus Kereskedelmi Kezdeményezés

Az Ethical Trading Initiative (ETI) 1998-ban jött létre, azzal a céllal, hogy javítson a globális beszállítói láncban dolgozók életkörülményein. Olyan önkéntes kezdeményezés, amelynek tagjai elkötelezik magukat az ETI alapelveinek betartása mellett. A kódex a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (International Labour Organization) szabályozásain alapul, amelyek a következő elvárásokat tartalmazzák:

  • a munkavállalás szabadságának biztosítása;
  • az egyesülési szabadság és a kollektív tárgyalásra való jog biztosítása;
  • a biztonságos és higiénikus munkakörülmények megteremtése;
  • a gyermekmunka betiltása;
  • a megélhetéshez szükséges bér megfizetése;
  • a munkaidő megfelelő kereteken belül tartása;
  • a diszkrimináció elvetése;
  • a rendszeres foglalkoztatás biztosítása;
  • a kíméletlen és embertelen bánásmód tiltása.

Az ETI tagjait három eltérő csoportba sorolhatjuk: szakszervezetek, civil szervezetek és vállalkozások. Az ETI-hez csatlakozó cégeknek évente jelentést kell készíteniük a beszállítói láncukat érintő fejlesztésekről. Annak a cégnek, amelyik nem bizonyítja a folyamatos fejlesztéssel szembeni elkötelezettségét, elképzelhető, hogy el kell hagynia az ETI-t - bár nem úgy tűnik, mintha erre bármikor is lett volna precedens.

Az ETI Magyarországon is jelen lévő tagjai:

Chiquita, Twinings, Sara Lee, Marks and Spencer, Premier Foods,Tesco

Bár az egyes vállalatok alkalmazhatnak független auditorokat beszállítói láncuk felülvizsgálatára, ez nem feltétele ETI tagságnak. Az úgynevezett „társadalmi audit" kritikusai azzal érvelnek, hogy amíg a tagok maguk próbálják belülről felülvizsgálni a beszállítói láncukat, addig ez a vizsgálat valószínűleg sosem lesz olyan szigorú, mint amilyennek lennie kellene.

Mivel az ETI tagság önkéntes, ezért a kezdeményezés sikere a cégek etikus magatartás iránti elkötelezettségének fenntartásától függ. 2003 januárjában a magyar piacon ismeretlen angol Littlewoods például kilépett az ETI-ből „az üzleti prioritásokban bekövetkezett változások"-ra hivatkozva, miután 2002 novemberében a milliárdos Barclay testvérek megvásárolták a céget. A cég több mint 200 munkavállalót bocsátott el, köztük a teljes etikus kereskedelemért felelős részleget.

 

Fair trade pamut

A ruhakészítés messze nem az egyetlen problémás láncszem a ruházati cikkek beszerzési láncában. A lánc elején található gyapottermelőkre ugyancsak sok szenvedést ró a piaci nyomás. A Fairtrade Foundation 2005. november 17-én hozta létre a fair trade gyapot márkajelzést. Ez egyre sikeresebb: a minősített ruhák forgalma 2008 első kilenc hónapjában meghaladta a 67 millió angol fontos forgalmat, háromszoros növekedést produkálva az előző év hasonló időszakához képest.

A fair trade gyapot leginkább az indiai, mali, szenegáli és perui kistermelők számára kedvező. Csakúgy, mint a gyapot-világpiacra termelő megannyi kisbirtokosnak. Számukra is nagy nehézséget jelentett a gyapot árának csökkenése (elérte minden idők legalacsonyabb szintjét), amit csak tovább súlyosbítottak az amerikai és európai uniós támogatások.

A Fair Trade márkajelzés a feldolgozatlan gyapotra vonatkozik, így a kistermelők méltányos árat kapnak a termésükért. Amire azonban a minősítés nem vonatkozik, az a ruhagyártás, illetve a nyers gyapotból való ruhaanyag-készítés, a fonás és a szövés. Annak ellenére, hogy a Fairtrade Foundation felkérte a vállalatokat, hogy bizonyítékokkal támasszák alá az ellátási láncaikra jellemző munkakörülmények kívánalmaknak való megfelelőségét, a termékeken található címke sajnos nem nyújt elegendő garanciát ezeknek a betartására. A Labour Behind the Labour szerint az ellátási lánc ellenőrzésének eszközei „messze nem tökéletesek". A szervezet a Clean Clothes (Tiszta Ruha) kampány keretében született tanulmányaiban már többször is rámutatott a „társadalmi audit rendszerek jelentős gyengeségeire".

A Fairtrade Foundation a ruhagyártás teljes folyamatára kiterjedő minősítésen dolgozik - a gyapot minősítése ennek az első jelentős lépése. A fair trade gyapot minősítését felvállaló vállalatok többsége korábban is forgalmazott etikus kereskedelemből származó ruházati termékeket, a minősítéssel azonban arra is lehetőséget kaptak, hogy a méltányos kereskedelem nemzetközileg elfogadott szabványaival szemben független vizsgálat által minősített alapanyagokat szerezzenek be.

Annak ötletét, hogy a méltányos kereskedelemből származó termékek „társadalmi címkét" (social label) kapjanak, már az Európai Bizottság is vizsgálta. Jóllehet, egy ilyen termékcímke - amellyel garantálni lehetne a termékek előállítása során az emberi jogok figyelembevételét, valamint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet szabályozásainak betartását - kidolgozása régóta napirenden van Brüsszelben, a Bizottság a mai napig sem jutott dűlőre az ügyben. Érdemes tehát a témát a jövőben is figyelemmel kísérni.

 

Az erkölcsi „szál"

Az ellátási láncok munkafeltételeinek javítását és a gyapottermesztés során használt növényvédő szerek alkalmazásából származó problémák enyhítését a vásárlók is segíthetik, amennyiben biopamut termékeket vásárolnak. A Pesticide Action Network (PAN, Növényvédőszer Akcióhálózat) 2003-ban programot indított azzal a céllal, hogy 2010-re a pamut termékek 10%-a organikus eredetű legyen.

A PAN szerint a harmadik világban évente 20 000 ember hal meg növényvédő szerek okozta mérgezésben, továbbá 3 millió szenved akut vagy reprodukciós hatásoktól. A szervezet szerint továbbá gyapottermesztésre az összes mezőgazdasági terület csupán 2,5%-át használják, mégis itt alkalmazzák a növényvédő szerek 10, illetve a rovarirtó szerek 22,5%-át.

A Greenpeace India 2003-ban végzett egy felmérést, amelyben a növényvédő szerek az indiai gyapottermelő területeken élő gyerekekre gyakorolt krónikus hatását vizsgálta. A tanulmány megállapította, hogy a kontroll csoporthoz képest a gyapottermelő területeken felnövő gyerekek az esetek 80%-ban gyengébb analitikus, motoros, koncentrációs és emlékezőképességgel rendelkeznek.

 

Flickr

Flickr

Flickr
Oko-tex-standard-1000
A bioruházat vásárlása mellett van más tanúsítási rendszer is a kemikália-mentes ruházati cikkekre vonatkozóan. Az Oeko Tex Confidence címkét egy európai kezdeményezés, a The International Association for Research and Testing in the field of Textile Ecology (Öeko-Tex) dolgozta ki. A ruházati cikkeken megjelenő címke azt bizonyítja, a termék olyan textíliából készült, ami

 

  • nem tartalmaz allergiát okozó vagy rákkeltő színezőanyagokat;
  • tesztelésen esett át növényvédő szerekre, klórozott fenolra és nehézfémekre vonatkozóan;
  • nem tartalmaz formaldehidet, szerves eredetű klórvegyületeket és biológiailag aktív anyagokat;
  • bőrbarát Ph értékkel rendelkezik.

Bár a boltok nincsenek tömve Oeko-Tex címkéjű termékekkel, azért mégis lehet ilyenekkel találkozni - érdemes ezeket keresni. Az Oeko-Tex szabványokat követő cégek és termékek listája elérhető az Oeko Tex internetes oldalán.

 

A problémás Teflon

Az eredetileg fazekakon és serpenyőkön alkalmazott „nem leragadós" kémiai anyagokat egyre gyakrabban megtalálni gyermekruházati cikkekben is. Ezeket a kémiai anyagokat, mint amilyen a Teflon is, iskolai egyenruhákhoz használják például, hogy növeljék tartósságukat, illetve hogy vasalás-könnyítetté tegyék őket.

A perfluorozott vegyületek, beleértve a Teflont is, azonban felhalmozódnak a természetben - élőlények egész sorában bukkantak már rájuk, köztük jegesmedvékben, delfinekben, bálnákban és emberekben is, a világ minden részén. A WWF szerint az ilyen kémiai vegyületek rákkeltőek az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége besorolása alapján. A WWF 2004-ben végzett vizsgálata a tesztalanyok 82%-ának vérében minimum egy, az ember által előállított perfluorozott kémiai vegyületet talált.

A tanulmány továbbá azt is megállapította, hogy olyan vegyületek, mint a PCB és a DDE (a DDT bomlástermékei), amelyek a vizsgálatban résztvevő gyerekek megszületése előtt egy évtizeddel kerültek betiltásra az Egyesült Királyságban, mindenkiben megtalálhatóak voltak, habár az idősebb generációból származó vizsgálati alanyokban magasabb koncentrációt mutattak ki.

„A mérgező vegyületek ruházatban való rejtett használata miatt a vásárlók akaratlanul is ki vannak téve olyan veszélyes kémiai anyagoknak, amelyeknek a jövőben komoly egészségügyi és környezeti következményei lehetnek. Mivel a gyermekek általánosságban kisebb ellenálló-képességgel rendelkeznek a kémiai anyagok hatásaival szemben, ezért az ilyen anyagok iskolai ruházatban való jelenléte különösen aggasztó" - fogalmazott Morgan Parry, a WWF walesi irodájának vezetője.

 

Szőrme

A „természetesebb" anyagok - így a szőrme - felé fordulás mindig is vitatott kérdés volt. A kizárólag, illetve elsődlegesen a prémért való állattartást az Egyesült Királyságban 2003-ban tiltották be - Magyarországon ezt csak a közelmúltban kezdeményezte az egyik parlamenti képviselő. A világ más részein továbbra is gyártanak bundát - a szőrmés divatcikkek továbbra is kaphatóak mindenütt.

Angliában és Európában a közízlés némileg a szőrmefelhasználás elutasítása felé tolódott, ezért jelenleg kevésbé alkalmazzák a divatárukban. Az Inditex, a Zara tulajdonosa, például 2005. január 1-től szüntette meg a szőrme felhasználását. Ezt három nappal a Zara ellen tervezett nemzetközi akciónap előtt hozták nyilvánosságra: tiltakozás készült a Zara boltok elé több mint 40 városban Európa- és Észak-Amerika-szerte.

A legdivatosabb butikokban ma már szinte egyáltalán nem találni szőrme-termékeket. Mindazonáltal a valódi és a szőrmeutánzat megkülönböztetése sokszor nem is olyan egyszerű. A Coalition to Abolish the Fur Trade (Szövetség a Szőrmekereskedelem Megszüntetésért, CAFT) internetes oldalán rendelkezésre bocsát egy hasznos útmutatót erre vonatkozóan.

 

A vegánok és vegetáriánusok valószínűleg a többi állati eredetű ruházati cikket is el akarják kerülni. Ezek:

  • alpaka (a láma rokonaként ismert alpaka szőre),
  • kasmír (egy speciális himalájai kecske fésüléséből nyert alapanyag),
  • pehely és toll (libák és kacsák melléről származik, 90%-ban vágóhídi melléktermékként, illetve tépés eredményeként),
  • szőrme (elfogott, illetve tenyésztett állatok legyilkolásából),
  • bőr (vágóhídi melléktermék),
  • mohair (angóra kecske szőre),
  • selyem (selyemhernyó bábjából származik, amelyeket elpusztítanak ahhoz, hogy begyűjtsék a selymet),
  • gyapjú (a húsipar mellékterméke)
  • nemez (gyapjúból és nyúlszőrből készül).

 

Made-By: ruhatisztítás Hollandiában

van der Lek Daniel

A „tiszta ruha" az utóbbi években Hollandiában is nagy népszerűségre tett szert. Jóllehet, előállítása nehezebb, mint mondjuk a méltányos kereskedelemből származó kávéé, hiszen mielőtt egy farmernadrág a boltba kerülne, máris világutazó, s minden egyes gyártási lépésnél újabb nemkívánatos helyzetekkel kell megbirkózni.

Mégis, mindennek ellenére egyre jobban terjed, több és több üzletben kapható, nagyobb áruházláncokban és kisebb helyi boltokban egyaránt. Ismert hírességek is „tiszta divat" kezdeményezéseket indítanak - gondoljunk csak a U2 énekesére, Bonóra és Edun nevű márkájára.

De a korábban a gyerekmunka alkalmazása miatt sokat kritizált Nike is sokat fejlődött: a világ 5-ik legnagyobb biopamut-felvásárlója lett, és 2010-re el akarja érni, hogy a biopamut aránya legalább 5% legyen minden pamutot tartalmazó termékükben.

Ezek a termékek a mai ízléshez és világszemlélethez alkalmazkodnak. Sokszor saját márkanevek alatt, eredetiséget igazoló kerülnek forgalomba. Ilyen a YOI alapítvány „hiphonest" címkéje is. A hiphonest jelentése nem más, mint trendi ruha, amit szégyen nélkül hordhatsz.

Több holland jótékonysági szervezet támogat gyapottermelőket Afrikában, Latin-Amerikában és Ázsiában a bio- és fair gazdálkodásra való áttérésben. Szerintük a biopamut nemcsak jobb a környezetnek és az egészségnek: a gazdák megszabadulnak adósságuktól, mivel többé nem kell drága vegyszerekre és műtrágyára költeniük. Ezzel szemben ugyan talán kisebb lesz termésük, de az európai felvásárlók hajlandók akár 30%-kal többet fizetni a biopamutért.

 

Flickr Flickr
Made-by

Hollandiában a mozgalom számos képviselője, így a Fair Wear Foundation, a 'Schone Klere' kampány, vagy a Goede Waar mellett különösen fontos a MadeBy alapítvány szerepe, amelyhez számos holland divatmárka csatlakozott. A MadeBy megköveteli tagjaitól, hogy az egész termelési folyamatot felülvizsgálják, célja, hogy a teljes ruhavonalat tisztán termeljék. Nem puszta címkéről van szó tehát, ami a ruhafélékre varrva félrevezeti a közvéleményt.

Persze a siker nem jön rögtön: az első tiszta ruhát, egy 100%-ban tiszta farmernadrágot, csak 5 évvel az indulás után tudták piacra dobni. A MadeBy többéves tervekkel dolgozik, és mindig feljebb teszi a lécet. Termékeit általában a Nemzetközi Munkaszervezet (ILO) ajánlásai alapján készült, a munkakörülményekre vonatkozó SA8000 nemzetközi szabvánnyal rendelkező műhelyekben kötik és varrják.

Az alapítványnál ugyanakkor figyelembe veszik, hogy még nem oldható meg minden munkafázis tiszta eszközzel, s hogy néhány alapanyag nem, vagy nehezen szerezhető be tiszta forrásból. A biopamut minősége például sokszor kifogásolható, kemény, és színt ad le. A szőtt anyagoknál, pl. a denimnél, épp az a probléma, hogy egyszerre legalább ezer métert kell rendelni, ami egy kisebb műhelynek túl nagy kockázat.

A fogyasztóknak a Made By a címkékre varrt kék gombja nyújt segítségséget: ez szavatolja, hogy a termék ellenőrzött forrásból származik. Emellett saját kódrendszert fejlesztettek ki, aminek segítségével pontosan megtudható egy termékről, milyen utat tett meg a végfogyasztóhoz vezető úton.

 

 

Az Ethical Consumer 2006. január-februári számában megjelent cikk rövidített, frissített változata. Lefordítva és megjelentetve a kiadó engedélyével. Fordította: Csete Paula.

Kép [cc] old shoe



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében