fbpx

| Jenny Rhodes és Lindsay Whalen, Ethical Consumer

Ez a cikk már legalább 1 éve készült. A benne lévő információk azóta lehet, hogy elavultak, nézd meg, hátha van frissebb cikkünk a témában.

A ruha teszi

Magyarországon „tiszta” – bio, netalántán fair trade ruhát találni nem egyszerű. De egyáltalán, mitől lehet igazán mocskos egy ruha?




A bevásárló utcákban, boltokban, áruházakban nagy a ruhakínálat
– a választék valósággal elkényeztet. A „gyorsdivat” világa ez, új, minden
korábbinál olcsóbban és gyorsabban elérhető termékek széles skálájával. Mindazonáltal
egyre kevésbé vagyunk hajlandóak sokat fizetni ruháinkért, amiket úgy is
kezelünk, mintha csak egy alkalomra vennénk őket. A mai divat kötelező elemeit
így tesszük a holnap divatkatasztrófáivá.

A ruházat elértéktelenedése előreláthatóan tovább folytatódik,
amit az alacsony munkabérű
országokban gyártott ruhák k
özti versengés kísér. A problémák zöme pedig
pontosan innen ered. A legtöbb kereskedő nem rendelkezik saját gyárral, a ruhák
előállítására olyan – többnyire harmadik-világbeli – üzemekkel szerződnek,
amelyek alacsonyabb munkabérekkel termelnek. Az azonban, hogy egyre olcsóbb
ruhák készülnek, azt jelenti, valakinek szívnia kell. A ruházati cikkek esetén
ez azokat jelenti, akik megtermelik a nyersanyagot, megszövik a szövetet és megvarrják
a ruhákat.

 

„Race to the bottom”

Az Ethical Trading
Initiative
(Etikus Kereskedelmi Kezdeményezés) azért kritizál cégeket, mert
felszítják az alacsony árakért folyó hajszát. Az ETI szerint az ilyen cégek a
gyártást olyan alacsony költségű országokba szervezik ki, ahol „a kormányok
gyakran sóvárognak a cégek által felkínált befektetésekért és devizáért. A
befektetésekért a munkavállalás feltételeivel kapcsolatos szabályok, illetve ezek
betartatásának lazításával versengenek – például bizonyos export ágazatokat
felmentenek a minimálbér szabályozása alól. A beszállítók pedig, hogy
megszerezzék és megtartsák az üzleteket, alacsonyan tartják áraikat. A
termékeket megvásároló cégek pedig gyakran szemet hunynak a munkások fentiekből
következő kizsákmányolása felett.”

Az utóbbi években az egyetlen pozitív fejlemény a korábban
sokat kritizált GAP vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos
(Corporate Social Responsibilty), kiforrott jelentéskészítő programjának
elindítása volt. Már a 2003-as és 2004-es riportok is nyíltan beszámoltak a cég
beszállítói hálózatában megfigyelt problémákról, a munkavállalás feltételeit
szabályozó törvények megszegésének súlyosságáról. Az etikus kereskedelemért
harcolók általánosságban hitelt érdemlőnek tartották a GAP által kiadott
jelentések „nyíltságát és őszinteségét”, és reményüket fejezték ki azzal
kapcsolatban, hogy ez további ruházati cégek számára is követendő példa lesz.

 

Titokban gyártva

Az Egyesült Királyságban és az Európai Unióban nem kötelező feltüntetni
a ruházati cikkeken, hogy melyik országból származnak. Az Ethical Consumer
felmérése alapján a French Connection, a Moss Bros és a Primark üzleteiben nem
jelölték meg a ruházat gyártási országát – de ha körülnézünk a hazai polcokon,
bizony, sokszor futunk ugyanebbe a problémába. Az ilyen üzletekben a
vásárlóknak nincs esélye arra, hogy ne vásároljanak olyan termékeket, amik
elnyomó rezsimek alatt sínylődő országokból származnak. Kétszer is gondold meg a
vásárlást, ha úgy látod, hogy a cég nem őszinte a beszállítói lánc gyártási követelményeit
illetően.

 

Etikus Kereskedelmi Kezdeményezés

Az Ethical Trading
Initiative
(ETI) 1998-ban jött létre, azzal a céllal, hogy javítson a
globális beszállítói láncban dolgozók életkörülményein. Olyan önkéntes
kezdeményezés, amelynek tagjai elkötelezik magukat az ETI alapelveinek betartása
mellett. A kódex a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet
(International Labour Organization) szabályozásain alapul, amelyek a következő
elvárásokat tartalmazzák:

  • a munkavállalás szabadságának biztosítása;
  • az egyesülési szabadság és a kollektív tárgyalásra való jog
    biztosítása;
  • a biztonságos és higiénikus munkakörülmények megteremtése;
  • a gyermekmunka betiltása;
  • a megélhetéshez szükséges bér megfizetése;
  • a munkaidő megfelelő kereteken belül tartása;
  • a diszkrimináció elvetése;
  • a rendszeres foglalkoztatás biztosítása;
  • a kíméletlen és embertelen bánásmód tiltása.

Az ETI tagjait három eltérő csoportba sorolhatjuk: szakszervezetek,
civil szervezetek és vállalkozások. Az ETI-hez csatlakozó cégeknek évente
jelentést kell készíteniük a beszállítói láncukat érintő fejlesztésekről. Annak
a cégnek, amelyik nem bizonyítja a folyamatos fejlesztéssel szembeni
elkötelezettségét, elképzelhető, hogy el kell hagynia az ETI-t – bár nem úgy
tűnik, mintha erre bármikor is lett volna precedens.

Az ETI Magyarországon is jelen lévő tagjai:

Chiquita, Twinings, Sara Lee, Marks and Spencer, Premier Foods,Tesco

Bár az egyes vállalatok alkalmazhatnak független auditorokat
beszállítói láncuk felülvizsgálatára, ez nem feltétele ETI tagságnak. Az
úgynevezett „társadalmi audit” kritikusai azzal érvelnek, hogy amíg a tagok
maguk próbálják belülről felülvizsgálni a beszállítói láncukat, addig ez a
vizsgálat valószínűleg sosem lesz olyan szigorú, mint amilyennek lennie
kellene.

Mivel az ETI tagság önkéntes, ezért a kezdeményezés sikere a
cégek etikus magatartás iránti elkötelezettségének fenntartásától függ. 2003
januárjában a magyar piacon ismeretlen angol Littlewoods például kilépett az
ETI-ből „az üzleti prioritásokban bekövetkezett változások”-ra hivatkozva,
miután 2002 novemberében a milliárdos Barclay testvérek megvásárolták a céget.
A cég több mint 200 munkavállalót bocsátott el, köztük a teljes etikus kereskedelemért
felelős részleget.

 

Fair trade pamut

A ruhakészítés messze nem az egyetlen problémás láncszem a
ruházati cikkek beszerzési láncában. A lánc elején található gyapottermelőkre
ugyancsak sok szenvedést ró a piaci nyomás. A Fairtrade Foundation 2005. november
17-én hozta létre a fair trade gyapot márkajelzést. Ez egyre sikeresebb: a
minősített ruhák forgalma 2008 első kilenc hónapjában meghaladta a 67 millió
angol fontos forgalmat, háromszoros növekedést produkálva az előző év hasonló
időszakához képest.

A fair trade gyapot leginkább az indiai, mali, szenegáli és
perui kistermelők számára kedvező. Csakúgy, mint a gyapot-világpiacra termelő megannyi
kisbirtokosnak. Számukra is nagy nehézséget jelentett a gyapot árának
csökkenése (elérte minden idők legalacsonyabb szintjét), amit csak tovább súlyosbítottak
az amerikai és európai uniós támogatások.

A Fair Trade márkajelzés a feldolgozatlan gyapotra
vonatkozik, így a kistermelők méltányos árat kapnak a termésükért. Amire
azonban a minősítés nem vonatkozik, az a ruhagyártás, illetve a nyers gyapotból
való ruhaanyag-készítés, a fonás és a szövés. Annak ellenére, hogy a Fairtrade
Foundation felkérte a vállalatokat, hogy bizonyítékokkal támasszák alá az ellátási
láncaikra jellemző munkakörülmények kívánalmaknak való megfelelőségét, a
termékeken található címke sajnos nem nyújt elegendő garanciát ezeknek a
betartására. A Labour Behind the
Labour
szerint az ellátási lánc ellenőrzésének eszközei „messze nem
tökéletesek”. A szervezet a Clean
Clothes
(Tiszta Ruha) kampány keretében született tanulmányaiban már
többször is rámutatott a „társadalmi audit rendszerek jelentős gyengeségeire”.

A Fairtrade Foundation a ruhagyártás teljes folyamatára
kiterjedő minősítésen dolgozik – a gyapot minősítése ennek az első jelentős
lépése. A fair trade gyapot minősítését felvállaló vállalatok többsége korábban
is forgalmazott etikus kereskedelemből származó ruházati termékeket, a
minősítéssel azonban arra is lehetőséget kaptak, hogy a méltányos kereskedelem
nemzetközileg elfogadott szabványaival szemben független vizsgálat által minősített
alapanyagokat szerezzenek be.

Annak ötletét, hogy a méltányos kereskedelemből származó
termékek „társadalmi címkét” (social label) kapjanak, már az Európai Bizottság is
vizsgálta. Jóllehet, egy ilyen termékcímke – amellyel garantálni lehetne a
termékek előállítása során az emberi jogok figyelembevételét, valamint a
Nemzetközi Munkaügyi Szervezet szabályozásainak betartását – kidolgozása régóta
napirenden van Brüsszelben, a Bizottság a mai napig sem jutott dűlőre az
ügyben. Érdemes tehát a témát a jövőben is figyelemmel kísérni.

 

Az erkölcsi „szál”

Az ellátási láncok munkafeltételeinek javítását és a gyapottermesztés
során használt növényvédő szerek alkalmazásából származó problémák enyhítését a
vásárlók is segíthetik, amennyiben biopamut termékeket vásárolnak. A Pesticide Action Network (PAN,
Növényvédőszer Akcióhálózat) 2003-ban programot indított azzal a céllal, hogy
2010-re a pamut termékek 10%-a organikus eredetű legyen.

A PAN szerint a harmadik világban évente 20 000 ember hal
meg növényvédő szerek okozta mérgezésben, továbbá 3 millió szenved akut vagy
reprodukciós hatásoktól. A szervezet szerint továbbá gyapottermesztésre az
összes mezőgazdasági terület csupán 2,5%-át használják, mégis itt alkalmazzák a
növényvédő szerek 10, illetve a rovarirtó szerek 22,5%-át.

A Greenpeace
India
2003-ban végzett egy felmérést, amelyben a növényvédő szerek az
indiai gyapottermelő területeken élő gyerekekre gyakorolt krónikus hatását
vizsgálta. A tanulmány megállapította, hogy a kontroll csoporthoz képest a
gyapottermelő területeken felnövő gyerekek az esetek 80%-ban gyengébb
analitikus, motoros, koncentrációs és emlékezőképességgel rendelkeznek.

 


Flickr








Flickr








Flickr







Oko-tex-standard-1000

A bioruházat vásárlása mellett van más tanúsítási rendszer
is a kemikália-mentes ruházati cikkekre vonatkozóan. Az Oeko Tex Confidence címkét egy európai
kezdeményezés, a The International Association for Research and Testing in the
field of Textile Ecology (Öeko-Tex) dolgozta ki. A ruházati cikkeken megjelenő
címke azt bizonyítja, a termék olyan textíliából készült, ami

 

  • nem tartalmaz allergiát okozó vagy rákkeltő
    színezőanyagokat;
  • tesztelésen esett át növényvédő szerekre, klórozott fenolra
    és nehézfémekre vonatkozóan;
  • nem tartalmaz formaldehidet, szerves eredetű klórvegyületeket
    és biológiailag aktív anyagokat;
  • bőrbarát Ph értékkel rendelkezik.

Bár a boltok nincsenek tömve Oeko-Tex címkéjű termékekkel,
azért mégis lehet ilyenekkel találkozni – érdemes ezeket keresni. Az Oeko-Tex
szabványokat követő cégek és termékek listája elérhető az Oeko Tex internetes
oldalán
.

 

A problémás Teflon

Az eredetileg fazekakon és serpenyőkön alkalmazott „nem
leragadós” kémiai anyagokat egyre gyakrabban megtalálni gyermekruházati cikkekben
is. Ezeket a kémiai anyagokat, mint amilyen a Teflon is, iskolai
egyenruhákhoz használják például, hogy növeljék tartósságukat, illetve hogy
vasalás-könnyítetté tegyék őket.

A perfluorozott vegyületek, beleértve a Teflont is, azonban
felhalmozódnak a természetben – élőlények egész sorában bukkantak már rájuk,
köztük jegesmedvékben, delfinekben, bálnákban és emberekben is, a világ minden
részén. A WWF szerint az ilyen kémiai
vegyületek rákkeltőek az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége
besorolása alapján. A WWF
2004-ben végzett vizsgálata
a tesztalanyok 82%-ának vérében minimum egy, az
ember által előállított perfluorozott kémiai vegyületet talált.

A tanulmány továbbá azt is megállapította, hogy olyan
vegyületek, mint a PCB és a DDE (a DDT bomlástermékei), amelyek a vizsgálatban
résztvevő gyerekek megszületése előtt egy évtizeddel kerültek betiltásra az
Egyesült Királyságban, mindenkiben megtalálhatóak voltak, habár az idősebb
generációból származó vizsgálati alanyokban magasabb koncentrációt mutattak ki.

„A mérgező vegyületek ruházatban való rejtett használata
miatt a vásárlók akaratlanul is ki vannak téve olyan veszélyes kémiai
anyagoknak, amelyeknek a jövőben komoly egészségügyi és környezeti
következményei lehetnek. Mivel a gyermekek általánosságban kisebb ellenálló-képességgel
rendelkeznek a kémiai anyagok hatásaival szemben, ezért az ilyen anyagok
iskolai ruházatban való jelenléte különösen aggasztó” – fogalmazott Morgan
Parry, a WWF walesi irodájának vezetője.

 

Szőrme

A „természetesebb” anyagok – így a szőrme – felé fordulás
mindig is vitatott kérdés volt. A kizárólag, illetve elsődlegesen a prémért
való állattartást az Egyesült Királyságban 2003-ban tiltották be –
Magyarországon ezt csak a közelmúltban kezdeményezte az egyik parlamenti
képviselő. A világ más részein továbbra is gyártanak bundát – a szőrmés
divatcikkek továbbra is kaphatóak mindenütt.

Angliában és Európában a közízlés némileg a szőrmefelhasználás
elutasítása felé tolódott, ezért jelenleg kevésbé alkalmazzák a divatárukban. Az
Inditex, a Zara tulajdonosa, például 2005. január 1-től szüntette meg a szőrme
felhasználását. Ezt három nappal a Zara ellen tervezett nemzetközi akciónap
előtt hozták nyilvánosságra: tiltakozás készült a Zara boltok elé több mint 40
városban Európa- és Észak-Amerika-szerte.

A legdivatosabb butikokban ma már szinte egyáltalán nem
találni szőrme-termékeket. Mindazonáltal a valódi és a szőrmeutánzat
megkülönböztetése sokszor nem is olyan egyszerű. A Coalition to Abolish the Fur Trade (Szövetség
a Szőrmekereskedelem Megszüntetésért, CAFT) internetes oldalán rendelkezésre
bocsát egy hasznos útmutatót
erre vonatkozóan.

 

A vegánok és vegetáriánusok valószínűleg a többi állati eredetű
ruházati cikket is el akarják kerülni. Ezek:

  • alpaka (a láma rokonaként ismert alpaka szőre),
  • kasmír (egy speciális himalájai kecske fésüléséből nyert
    alapanyag),
  • pehely és toll (libák és kacsák melléről származik, 90%-ban
    vágóhídi melléktermékként, illetve tépés eredményeként),
  • szőrme (elfogott, illetve tenyésztett állatok
    legyilkolásából),
  • bőr (vágóhídi melléktermék),
  • mohair (angóra kecske szőre),
  • selyem (selyemhernyó bábjából származik, amelyeket
    elpusztítanak ahhoz, hogy begyűjtsék a selymet),
  • gyapjú (a húsipar mellékterméke)
  • nemez (gyapjúból és nyúlszőrből készül).

 

Made-By: ruhatisztítás Hollandiában

van der Lek Daniel

A „tiszta ruha” az utóbbi években Hollandiában is nagy
népszerűségre tett szert. Jóllehet, előállítása nehezebb, mint mondjuk a méltányos
kereskedelemből származó kávéé, hiszen mielőtt egy farmernadrág a boltba
kerülne, máris világutazó, s minden egyes gyártási lépésnél újabb nemkívánatos
helyzetekkel kell megbirkózni.

Mégis, mindennek ellenére egyre jobban terjed, több és több
üzletben kapható, nagyobb áruházláncokban és kisebb helyi boltokban egyaránt.
Ismert hírességek is „tiszta divat” kezdeményezéseket indítanak – gondoljunk
csak a U2 énekesére, Bonóra és Edun nevű márkájára.

De a korábban a gyerekmunka alkalmazása miatt sokat
kritizált Nike is sokat fejlődött: a világ 5-ik legnagyobb
biopamut-felvásárlója lett, és 2010-re el akarja érni, hogy a biopamut aránya
legalább 5% legyen minden pamutot tartalmazó termékükben.

Ezek a termékek a mai ízléshez és világszemlélethez alkalmazkodnak.
Sokszor saját márkanevek alatt, eredetiséget igazoló kerülnek forgalomba. Ilyen
a YOI alapítvány „hiphonest” címkéje is. A
hiphonest jelentése nem más, mint trendi ruha, amit szégyen nélkül hordhatsz.

Több holland jótékonysági szervezet támogat gyapottermelőket
Afrikában, Latin-Amerikában és Ázsiában a bio- és fair gazdálkodásra való
áttérésben. Szerintük a biopamut nemcsak jobb a környezetnek és az egészségnek:
a gazdák megszabadulnak adósságuktól, mivel többé nem kell drága vegyszerekre
és műtrágyára költeniük. Ezzel szemben ugyan talán kisebb lesz termésük, de az
európai felvásárlók hajlandók akár 30%-kal többet fizetni a biopamutért.

 


Flickr







Flickr







Made-by

Hollandiában a mozgalom számos képviselője, így a Fair Wear Foundation, a ‘Schone Klere’ kampány, vagy a Goede Waar mellett különösen fontos a MadeBy alapítvány szerepe, amelyhez számos
holland divatmárka csatlakozott. A MadeBy megköveteli tagjaitól, hogy az egész
termelési folyamatot felülvizsgálják, célja, hogy a teljes ruhavonalat tisztán
termeljék. Nem puszta címkéről van szó tehát, ami a ruhafélékre varrva félrevezeti
a közvéleményt.

Persze a siker nem jön rögtön: az első tiszta ruhát, egy
100%-ban tiszta farmernadrágot, csak 5 évvel az indulás után tudták piacra
dobni. A MadeBy többéves tervekkel dolgozik, és mindig feljebb teszi a lécet.
Termékeit általában a Nemzetközi Munkaszervezet (ILO) ajánlásai alapján
készült, a munkakörülményekre vonatkozó SA8000 nemzetközi szabvánnyal
rendelkező műhelyekben kötik és varrják.

Az alapítványnál ugyanakkor figyelembe veszik, hogy még nem
oldható meg minden munkafázis tiszta eszközzel, s hogy néhány alapanyag nem,
vagy nehezen szerezhető be tiszta forrásból. A biopamut minősége például
sokszor kifogásolható, kemény, és színt ad le. A szőtt anyagoknál, pl. a
denimnél, épp az a probléma, hogy egyszerre legalább ezer métert kell rendelni,
ami egy kisebb műhelynek túl nagy kockázat.

A fogyasztóknak a Made By a címkékre varrt kék gombja nyújt
segítségséget: ez szavatolja, hogy a termék ellenőrzött forrásból származik.
Emellett saját kódrendszert fejlesztettek ki, aminek segítségével pontosan
megtudható egy termékről, milyen utat tett meg a végfogyasztóhoz vezető úton.

 

 

Az Ethical Consumer 2006. január-februári számában megjelent
cikk rövidített, frissített változata. Lefordítva és megjelentetve a kiadó
engedélyével. Fordította: Csete Paula.

Kép [cc] old
shoe

Mi nem csak a „szuperzöldekhez” szólunk! Célunk, hogy az ökotudatos életmód és az ehhez vezető vásárlási szempontok bárki számára elérhetők legyenek, éljen bárhol, bármilyen végzettséggel, bármilyen szemlélettel is ebben az országban.

Tevékenységünk a gyártók támogatásától és reklámoktól mentes, nem fogadunk el termékmintákat tesztelésre, nincsenek céges támogatóink, sem reklámbevételeink. És ezt továbbra is fenn akarjuk tartani.

Ahhoz, hogy olyan ügyekkel foglalkozzunk, amikre nincsen hazai vagy más pályázati forrás nagy szükségünk van olyan magánemberek támogatására, mint amilyen Te is vagy! Lehetőségeidhez mérten emiatt kérünk, támogasd munkánkat rendszeres vagy egyszeri adományoddal.

Ne feledd, a pénzed szavazat!

Támogass minket!

Képezd magad a webináriumainkon!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

    Válassz hírleveleink közül:*

      Iratkozz fel híreinkre!

      Tippek, tesztek, programok

      Megszakítás