A GM rizs jelenleg még nincs köztermesztésben,
azonban egy német cég, a Bayer által előállított génkezelt rizs európai
árusításáról a közeljövőben dönt az Európai Unió. (Ez a rizs ellenállóbb a
környezetre és egészségre egyaránt káros glifozát nevű növényvédő szerrel
szemben.)

A rizs jelentősége

A rizs (Oryza sativa) a legfontosabb
gabonanövény Ázsia, Latin-Amerika, Afrika és a Karib-szigetek lakossága számára.
Több mint 100 országban termesztik, így fontos jövedelemforrás több millió
vidéki ember számára, és sok országban jelentős kulturális és vallási szereppel
is bír.

Fontosságát jelzi, hogy a rizzsel való
önellátás számos ázsiai ország számára politikai célkitűzés. Legváltozatosabb
gabonanövényünknek becslések szerint mintegy 140000 fajtája és változata
létezik világszerte, amelyeket különböző céllal (eltérő éghajlati adottságok,
talajtípus, rezisztencia, aszálytűrés stb.) nemesítettek.

A rizstermesztést érintő problémák

Napjainkban egyre több tényező nehezíti a
rizstermesztést az ázsiai országokban, veszélyeztetve az egyes országok növekvő
népességének élelmiszerellátását. A problémák közül kiemelendőek az intenzív
termesztési mód, a vegyszerhasználat, a gazdálkodáshoz szükséges természeti
erőforrások – víz és termőtalaj – csökkenése és károsodása, valamint a  génmódosítás veszélye (GM rizs jelenleg  nincs kereskedelmi forgalomban, csak
kísérleti ültetvényen használják),.

A rizstermesztés intenzívvé válása ugyan
jelentős termésnövekedést eredményezett az elmúlt negyven évben, a modern
mezőgazdaság azonban radikálisan eltávolodott a tradicionális gazdálkodási
módoktól. Ez a folyamat a biológiai sokféleség csökkenéséhez vezetett, és
jelentős növény-egészségügyi problémát valamint talajminőség-romlást eredményezett.
A negatív változás jelentősen befolyásolja a termésátlagot, és hátráltatja a
fenntartható rizstermesztés elterjedését.

Az intenzív rizsföldek fő jellemzői az
egyetlen növényre alapozott növénytermesztés (monokultúra), a magas
termésátlagot produkáló fajták és változatok termesztése, a műtrágya- és
peszticidhasználat, illetve az öntözéstől és gépesítéstől való függés. A
genetikailag azonos rizsváltozatok monokultúrás termesztése és a vegyes vetési
rendszerek visszaszorulása miatt a rizs sokkal sebezhetőbbé vált a
növénybetegségekkel szemben, hiszen a kártevők vagy kórokozók a növényt
megtámadva könnyedén elterjednek a teljesen azonos növényekből álló
rizsföldeken.

Emiatt bizonyos kártevők ellen
génrezisztenciát alakítottak ki az újabb fajtákban, vagyis genetikailag
ellenállóvá tették őket a kórokozókkal szemben. Ez azonban azt eredményezte,
hogy a kórokozók – gyors ütemben szelektálódva – legyőzték a növény
rezisztenciáját. Így újabb és újabb, kórokozóknak ellenálló fajtákat kell
létrehozni, ami azonban igen költséges, és hosszú távon eredménytelen.

Az intenzív peszticid- és műtrágya-használat
fokozza a kártevők és betegségek által okozott károkat. A főként a leveleket
támadó kórokozók ellen használatos peszticidek tönkreteszik a táplálékláncot,
és növelik a másodlagos kórokozók megjelenésének veszélyét.

Erre példa a rizs leveleit károsító és a
növény kiszáradását is okozó barna rizsbogár elszaporodása az 1970-es években.
Az erős rovarölő szerek ugyanis csak a kifejlett rizsbogár egyedeit és
természetes ellenségeit pusztították el, a növény szárában levő peték ellen
hatástalannak bizonyultak. A kikelt egyedek természetes ellenség hiányában
gyorsan szaporodtak. Minél erősebb volt a rovarölő szer, annál gyorsabban
erősödtek meg a rizsbogár populációk.

A műtrágyák intenzívebb használata egyre
jelentősebb rovarkártételhez és betegségfertőzéshez vezet, ami több és több
növényvédőszer használatára készteti a gazdákat. A műtrágyahasználat
eredményeként ugyanis megnő a növények nitrogéntartalma. Ez kedvező
életkörülményt jelent a rovarok számára, így több petét raknak, jobb a túlélési
arányuk és hosszabb az élettartamuk.

A nagyarányú műtrágya-használat negatívan
befolyásolja a talaj mikroflórájának diverzitását, csökkenti a talaj
termőképességét. Emellett elszennyezi a talajvizeket, a folyókat és tavakat.

A rizs vízigénye sokkal magasabb, mint
bármely más gabonanövényé: egy kilogramm rizs előállításához akár 5000 liter
vízre is szükség lehet. Az Ázsiában felhasznált édesvíz mintegy felét a
termőföldek öntözésére fordítják, ennek 90%-a pedig a rizsföldekre kerül.

A vízhiány egyre nagyobb problémát jelent,
ugyanis az Ázsiában zajló urbanizációs folyamat tetemes mennyiségű vizet von el
az öntözéstől, és a globális klímaváltozás következményeként egyre nagyobb aszályok
sújtják a gazdákat.

Az óceánhoz közelebbi rizsföldeken komoly
probléma a talajok szikesedése. Mivel a gazdák egyre több vizet vesznek ki a
talajból, a vízszint csökkenésével tengervíz áramlik be a talajvízbe, így a legtöbb
rizsfajta termesztése lehetetlenné válik.

Mindemellett Ázsia feltörekvő ipara és a
gyors ütemben növekvő városok elfoglalják a termőföldeket, az ipari tevékenység
következtében veszélyes anyagok halmozódnak fel a talajban, és számos gazda a
gyengén termő földsávokra szorul.

Genetikailag módosított rizs – mítosz és
valóság

A génmódosított élelmiszerek
előállításával, termesztésével foglalkozó cégek szerint a génmódosítás jelenti
az üdvözítő megoldást az alultápláltságra, a tápanyaghiányra és az éhínségre. A
génmódosítást propagáló nagyvállalatok fő célja azonban az élelmiszerellátás
feletti kontroll kialakítása. A génmódosított vetőmagokhoz ugyanis csak
speciális vegyszerek, műtrágyák és intenzív mezőgazdasági módszerek
használhatóak, amelyeket persze szintén az adott vállalattól kell beszerezni.

A génmódosítás számtalan veszélyt hordoz
magában:

• A génekben a módosítást követően mutáció,
  átrendeződés következhet be, ami abnormális génműködéshez vezethet. Ennek
  következményei ma még beláthatatlanok.
• Termesztésbe vonás esetén a GM rizs
  keveredhet más fajtákkal, „beszennyezheti” azokat.
• A génkészlet csökkenése különösen Ázsiában,
  a rizs géncentrumában kockázatos. A vadon termő rizsváltozatok és a GM rizs
  kereszteződése során a módosított tulajdonságok áttevődhetnek a vad
  változatokba, ami komoly ökológiai következményekhez vezethet.
• A rizsfajták és változatok, vagyis az
  agrobiodiverzitás csökkenése a rizstermesztés jövője szempontjából kockázatos.
• A vetőmag-előállítás, a mezőgazdasághoz
  kapcsolódó vegyipar és az élelmiszer-előállítás néhány nagy cég kezében
  összpontosul, ami széles társadalmi réteget tesz kiszolgáltatottá.
• Növekvő mezőgazdasági költségek,
  technológiai függőség.
• Gátolja a fenntartható mezőgazdálkodási
  módok terjedését.
• Humán-egészségügyi veszélyek.

Rezisztens GM rizs

Bár genetikailag módosított rizs eddig hivatalosan még
nem került ki a termőföldekre – csak kísérleti ültetvényeken használják -,
számos változata létezik már, amelyeknek termesztésbe vonását sürgetik az
előállító cégek. Ezek közül a BB rizs (bacterial blight – BB) genetikailag
rezisztens egy jelentős fertőzéssel, a baktériumos levélfoltossággal szemben. Azonban
termesztése során – éppen a fentiek miatt – egyre fertőzőképesebb baktériumok jelenhetnek meg.

A Bt rizs onnan kapta a nevét, hogy egy
talajbaktérium, a Bacillus thuringiensis génjét ültették be a növénybe, így az
– mint egy miniatűr vegyi üzem – toxint termel a rizst károsító molyok lárvái
ellen. Ezáltal elméletileg kevesebb vegyszerre van szükség a termesztése során.

Bebizonyosodott azonban, hogy hosszútávon
ennek éppen az ellenkezője igaz, ugyanis, mivel csak egyes rovarok ellen hat a
szer, más rovarok elszaporodása miatt mégis intenzív permetezésre van szükség.
Egészségügyi kockázatként pedig egyrészt fennáll az allergia kialakulásának
veszélye, másrészt a Bt rizs veszélyezteti a talaj egészségi állapotát, mivel a
Bt toxin – rovarölő tulajdonságát megőrizve – felhalmozódik a talajban.

A herbicid-toleráns HT rizs intenzívebb
gyomirtó használatot, ezáltal növekvő mezőgazdasági költségeket, a gyomnövények
gyomirtóval szembeni rezisztenciáját és az élővilág károsodását eredményezi. Ebbe
a csoportba tartozik az említett, Bayer által előállított, glifozátnak
ellenálló rizsváltozat is.

Végül az aranyrizst érdemes még
megemlíteni, amely béta-karotint (az A-vitamin provitaminja, vagyis ebből
képződik az A-vitamin) állít elő a rizsszemben. Az előállító cég szerint az
aranyrizs az Ázsiában komoly problémát okozó A-vitamin hiányra nyújt megoldást.

Az aranyrizs önmagában azonban nem oldja
meg ezt a hiánybetegséget, hiszen ez a tünet csak az egyik jele az általános
alultápláltságnak. Valójában éppen ellenkező célt ér el, hiszen ennek nagy
mennyiségű termesztése és fogyasztása az egyoldalú táplálkozás révén továbbra
is fenntartja az alultápláltságot. Ez a probléma sokkal komplexebb megoldásokat
kíván, amelyek lehetővé tennék a változatosabb táplálkozást, pl. otthoni és
közösségi kertek kialakítása, vegyes növénytermesztés.

Valódi megoldások

A valódi
megoldás nem a génmódosításban rejlik, hanem olyan stratégiák
kialakításában vagy követésében, amelyek az ökológiai elveket alkalmazzák a
mezőgazdálkodási rendszerekben, és ötvözik a hagyományos gazdálkodói
módszereket a modern tudományos ismeretekkel.

Ilyenek például:

• Fajgazdag rizs ökoszisztémák fenntartása
  (természetes ellenségek szabályzó hatása).
• Gyomirtók és rovarölő szerek használatának
  mellőzése a növekedés korai szakaszában, az ökológiai egyensúly fenntartása
  érdekében.
• A műtrágya adagolása során figyelembe kell
  venni a talajban levő tápanyagokat, a növény igényeit, ahelyett, hogy mindenhol
  ugyanazt a mennyiséget használnák.
• Marker alapú szelekció (MAS): összetett
  tulajdonságok örökítésére alkalmas eljárás, a modern biotechnológia eszközeit
  alkalmazza az előnyös tulajdonságok átvitelére, de nem jár a genetikai állomány
  leromlásának kockázatával.
• SRI rendszer (System of Rice
  Intensification): a növény, a talaj, a víz és a tápanyag integrált kezelése, amely
  jobb talajaktivitással, takarékosabb vízhasználattal, kevesebb vetőmag- és
  műtrágyahasználattal jár.
• SSNM rendszer (site specific nutrient
  management): nagyobb arányú ásványi műtrágya-használat, kiegyensúlyozott
  növényi tápanyagellátás.
• Agro-ökoszisztémát támogató gazdálkodás:
  élőhelyek kialakítása a hasznos ragadozók és természetes ellenségek számára,
  változatos vegetáció kialakítása a rizsföldek szegélyén, ezáltal a
  biodiverzitás fenntartása.
• Az ipari technológiák helyett ezek tehát
  valódi, hosszú távú, biztonságos és fenntartható alternatívát jelentenek a
  rizstermesztés terén az emberiség és környezetünk számára.

A cikk a Greenpeace “Hands
off our rice!” című kampánya és “Future
of Rice” című tanulmánya alapján készült.

Kép [cc] 
kristupa  maria