| - kalas -
Pacsuli
Egy biztos: a pacsuli szegény nem tehet róla, hogy manapság vele azonosítanak minden édeskés szagú, olcsó csinálmányt. … Most azonban nem a pacsuliról, hanem a “pacsuli működéséről” szeretnék szólni.
Egy biztos: a pacsuli szegény nem tehet róla, hogy manapság vele
azonosítanak minden édeskés szagú, olcsó csinálmányt. A jobb sorsra hivatott
(Indiában őshonos) pacsuli nevű növény erős szagú illó olajáról – történelmileg
nézve – a női hölgyeknek egyébként leginkább a húsvét jut eszébe, nekem meg az
aktuális politikusok aktuális választási programjai.
Most azonban nem a pacsuliról, hanem a “pacsuli működéséről” szeretnék
szólni. A szaglásról illik annyit tudni, az a legősibb kommunikációs eszközünk.
Míg azonban ősemberként még képesek voltunk a szagi információk tudatos
feldolgozására, a „fejlődésünk során” mára ezt a képességünket sajnos nagyrészt
elvesztettük. Sajnos, mondom, mert az illatok a szaglóidegeken keresztül az
agyra hatnak, mégpedig annak a tudatosan legnehezebben befolyásoló folyamataira:
az érzelmekre. Oda, ahol az ösztön, a szerelem, a szexuális vágy, az emlékezés
„lakik”. Tudjuk azt is, hogy a szagoknak szerepe van a szimpátia kialakulásában,
a csecsemő-anya kapcsolatban és a gondolkodás serkentésében (na, hát ezért
szagolgatott ihletett perceiben rohadt almát Schiller, a költő). A szaglás mára
az orvostudomány egyik sokat kutatott ága, az illatterápia pedig alkalmazott
gyógymód lett (főleg a depresszió, illetve az emlékezet-kihagyások kezelésénél).
A téma akkor lett pacsulivá, mikor a szagkufárok kezébe került, akik
elsősorban nem arra kíváncsiak, hogy miképpen születnek az érzések, hanem hogy
hogyan lehet azokat a fogyasztói társadalom üdvére befolyásolni. Először is a
reklámokkal meg kell teremteni az igényt. A szépipar ma évente legalább 100
fajta új parfümkompozíciót, több ezer új illatosított kozmetikai terméket,
háztartási mosó- és mosogatószert dob piacra. A test bepacsulizása után
következett a szobaterek beszagosítása, a klotyók és autók beillatosítása. A
nagy cégek ma már olyan szagmérnökökkel és dizájnépítőkkel dolgoznak, akik a
fogyasztó vásárlási kedvét a háttérből engedett illatokkal javítják fel. Az ipar
kazettában szállítja az üzletekbe a kért illatot, ahol egy mikroprocesszoros
herkentyű szabályozza a befúvást. Így kerül a drogériákba a tengeri szellő, az
autószalonokban a minőséget jelző „friss bőr és faillat”, a könyvesboltba papír-
és tintaszag, utazási irodába trópusi aroma, a sportboltba futballpálya. Jön az
orránál fogva vezetett gyanútlan balek, kezdi jól érezni magát, majd vásárlási
kedve az egekbe szökken.
Az egészségvédők az allergiásokat féltik, a fogyasztóvédők a vásárlók
manipulálása ellen tiltakoznak, a környezetvédők pedig az anyagi javak esztelen
pazarlása miatt.
Ezeknek persze nincs jelentősége. A pacsuliprogram a választásoknál
szavazatokat jelent, a kereskedelemnek pedig 5-8 %-os forgalomnövekedést. A
haszon kuncog – végül is ez a lényeg.
Történelmileg aztán a húsvétok, meg a választási programok úgyis
elfelejtődnek.
Csak
a pacsuli örök.