Olvasónk írta: Ingyenzacskó – van remény!

Ez a mindennapos küzdelem néha nagyon fárasztó - ki szereti folyton imamalomként ismételni, hogy "köszönöm, van nálam szatyor, nem kérek"?.

A tudatos vásárló finoman szólva is hóbortosnak tűnik a többségtől teljesen elütő szokásaival (a pénztárnál úgy néznek rám, amikor visszautasítom az ingyen szatyrot, mintha most szabadultam volna egy intézetből). És van benne valami, az elkötelezettség ezen a szinten már nem elég, óriási makacsság kell a környezettudatos életvitelhez.

Belgiumban nagyon bosszantott az ingyen szatyor erőltetése, de minden alkalommal vittem magammal a bevásárlókosaramat - "ezek a belgák sohasem változnak meg, de azért nekem nem kell az általános őrületben részt vennem" gondolattal. A vicces az, hogy a belgák nemrégiben minden várakozás ellenére megváltoztak, egy új jogszabály hatására néhány hónap alatt megszüntették az ingyen szatyor osztogatását az üzletekben (július 1-től már kötelezően fizetni kell a műanyag szatyrokért). Kis változás, de nagyon sokat jelent: egy több évtizedes, a mindennapokba mélyen rögzült, kiirthatatlannak gondolt gyakorlatot szüntettek "percek alatt". A fogyasztói társadalom egyik legerősebb jelképe Belgiumban megdőlt! Reményt keltő tapasztalat, talán más tudatos vásárlók is bíztatónak tartják majd.

Képek [cc] danie peace, Glenn Loos-Austin