Egy svéd kutatócég (Svenske Naturskyddsföreningen) végzett felméréseket az üzletekben kapható törülközőkkel kapcsolatban, amelynek során arra a megállapításra jutott, hogy az importált törülközők egy része olyan mennyiségű nehézfémet tartalmaz, amely veszélyes lehet a gyerekekre, hiszen az ő bőrük vékonyabb, ezáltal könnyebben felszívja a felületével érintkező anyagokat.

A vizsgálat során nagy mennyiségű ólmot és cinket, valamint a hormonháztartás megzavarására alkalmas nonilfenolt találtak (ez utóbbi használatát az EU 2003-ban megtiltotta a textilgyártók számára) egyes termékekben. Kiemelkedően veszélyesnek bizonyultak a kék színű, Kínából származó törülközők, amelyeket azóta be is vontak.

Szakértők szerint a törülközőkben megtalálható nehézfémek súlyos esetben akár akut mérgezést, illetve a szervezetben felhalmozódva rákot okozhatnak, továbbá roncsolhatják az immunrendszert és az agyat.

A legtöbb veszélyes anyag néhány mosással eltávolítható a textíliákból, ez esetben azonban a lefolyóba kerülnek a mérgek.

A tesztelt törülközők között van az IKEA Toftbo márkájú, lila színű, 50×100 cm-es törülközője, amelyben antimont, nonilfenolt, krómot és cinket találtak. További meglepetés, hogy a veszélyes anyagok nem csupán a színes törülközőkben fordultak elő: fehér termékekben is találtak káros anyagokat. A felmérésben a lakberendezési áruházakban valamint a nagyobb szupermarketekben kapható termékeket vizsgálták.

Nem tudom, foglalkoztak-e már a témával, de engem komolyan megleptek és elgondolkodtattak az olvasottak. Esetleg érdekes téma lehet letesztelni az otthoni kínálatot is, hiszen legalább az IKEA kapcsán biztosan Magyarország is érintett a problémában.

——– Szennyezett törölközők nálunk is? Az IKEA válasza ——–

Az IKEA valóban érintett, a Toftbo termékcsaládot Magyarországon is forgalmazzák. Ezért levélben megkerestük az áruházlánc hazai képviseletét, hogy megkérdezzük, értesültek-e a fenti problémáról, s milyen óvintézkedéseket tett a cég a vásárlók egészségének megóvása érdekében. Kérdéseinkre Geröcs Vendel PR managertől a következő [terjedelmi okok miatt rövidített, szerkesztett – a szerk.] választ kaptuk:

“A Svenske Naturskyddsföreningen (SNF) nevű svéd környezetvédelmi ügynökség valóban készített és kiadott (2007. szeptember 11-én) egy felmérést 20 különféle márkajelzésű törölköző nehézfém-tartalmát vizsgálva. A felmérésben két IKEA által gyártott és forgalmazott törölköző, a 70×140 cm-es, zöld színű SAXÅN márkájú, és az 50×100 cm-es, sötétlila TOFTBO márkájú került tesztelésre. Az IKEA részére a környezetvédelmi ügynökség által megküldött jelentés megállapította, hogy mindkét vizsgált törölköző nehézfém- és más kémiai anyag tartalma a megengedett határérték alatt van, az egészségre káros hatása nincs, használata biztonságos.

De, mégis mi módon és miért szükséges akár minimális mennyiségű nehézfémet tartalmazniuk a törölközőknek?

A nonylfenoletoxilat-ra vonatkozó, az IKEA által felkért független és nemzetközileg elismert kutató- és tesztintézetekkel (például az Öko-Tex-szel és a TÜV által a károsanyag-mentes termékekre használt Tox-proof rendszerrel) közösen megállapított IKEA termékekre felállított nonylfenoletoxilat-határérték 250 mg/kg. Az említett méréseken a TOFTBO törölköző nonylfenoletoxilat tartalma 94,6mg/kg, a SAXÅN törölközőé pedig kevesebb mint 1 mg/kg volt.

Fontos megemlíteni, hogy az IKEA által a saját termékeire önkéntesen felállított és alkalmazott határértékek bizonyos esetekben sokkal szigorúbbak, mint az érvényben lévő hivatalos, az Európai Unióban elfogadott határértékek, ami például a nonylfenoletoxilat esetében 1000 mg/kg. Az IKEA [egyébként] minden termékére vonatkozóan tiltja nonylfenoletoxilat használatát. Ez a bizonyos anyag éppen ezért nem is adalékként kerül a termékekbe. A nonylfenoletoxilat ugyanis (hasonlóan a mindenhol, de általában kimutathatatlanul alacsony koncentrációban jelen lévő radioaktiv háttérsugárzáshoz) nyomokban, elenyésző mennyiségben a levegőben, a vízben, a rostszálakban vagy éppen a pamutfonálhoz használt alapanyagban is jelen van. Fontos megjegyezni, hogy ez azonban olyan csekély koncentráció, hogy az egészségre teljesen ártalmatlan.

Az IKEA termékeknek bizonyos esetekben még az érvényben lévő szabályozásnál is szigorúbb előírásoknak kell megfelelniük. Ez a szigorú ellenőrzés és belső szabályozási folyamat garantálja azt, hogy az IKEA vásárlói mindig, minden IKEA termék esetében biztosak lehetnek abban, hogy termékeink biztonságosak!

A fentiek értelmében természetesen a levelében említett semmilyen „óvintézkedést” sem kell alkalmaznunk az érintett törölközőkkel kapcsolatban.”

——– Ki védi a fogyasztókat? A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság válasza ——–

Ugyancsak megkerestük a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (NFH) Piacfelügyeleti Főosztályát. Az NFH képviselőitől arra kértünk választ, hogy milyen módon tudják ellenőrizni a hazai piacot, hogy kiküszöböljék, távol tartsák a hasonló problémákat, s hogy mit tehet az egyes vásárló? Kérdéseinkre Takács Ferencné, főosztályvezető válaszolt [válaszát ugyancsak rövidítve és szerkesztve közöljük -a szerk.].

Milyen törvényi garanciák őrködnek a piac „tisztasága”, a piacra dobott termékek megbízhatóságát illetően?

A fogyasztók életének, egészségének és biztonságának védelmével alapvetően a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény II. fejezete foglalkozik.

A törvény 3.§ (1) bekezdése szerint „Forgalomba csak biztonságos áru hozható.”
(2) bek. „A gyártó köteles gondoskodni az áru biztonságosságáról.”
(3) bek. „a forgalmazó nem hozhat forgalomba olyan árut, amelyről tudja, vagy a rendelkezésére álló tájékoztatás vagy szakmai ismeret alapján tudnia kellene, hogy az áru nem biztonságos.” stb.

A fogyasztóvédelmi törvényen kívül más jogszabályok is tartalmaznak előírásokat a termékek biztonságosságára vonatkozóan.

A biztonságossági követelmények minden fogyasztónak szánt árura kiterjednek, azonban a különféle termékféleségek más-más előírás hatálya alá tartoznak. Minden árura kiterjedően azonban az alapvető biztonságossági követelményeket az ún. általános termékbiztonságosságról szóló irányelvet adoptáló, „az áruk és a szolgáltatások biztonságosságáról és az ezzel kapcsolatos piacfelügyeleti eljárásról szóló 79/1998. (IV. 29.) Korm. rendelet öleli fel.

Mi a szerepe a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságnak, illetve milyen lehetőségei vannak a piac felügyeletére?

Ezen jogszabályok alapján a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságnak joga van az áruk biztonságosságát ellenőrizni, a biztonságossági vizsgálatok elvégzése céljából (jegyzőkönyv felvétele mellett) a forgalmazótól ingyenes mintát és ellenmintát venni. A biztonságossági vizsgálatok elvégzésének időtartama alatt – amennyiben fennáll a gyanúja, hogy a termék nem biztonságos – ideiglenes intézkedéssel az áru forgalmazását megtiltani.

Az NFH akkreditált laboratóriummal rendelkezik, mely a biztonságossági vizsgálatokat a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően nemzetközi szabvány, európai szabvány, illetve nemzeti szabvány alapján el tudja végezni és a vizsgálati eredményekből megállapítja, hogy az adott termék megfelel-e az előírt követelményeknek vagy sem.

A textiltermékek gyártása során nem használható veszélyes anyagokat „az egyes veszélyes anyagokkal, illetve veszélyes készítményekkel kapcsolatos egyes tevékenységek korlátozásáról” szóló 41/2000. (XII. 20.) EüM – KöM rendelet 1. számú melléklete, illetve az abban megnevezett vizsgálati módszer szabványok alapján az NFH laboratóriuma meg tudja állapítani, hogy a vizsgált textiltermék tartalmaz-e egészségkárosító anyagot.

Az NFH vizsgálatait szúrópróbaszerűen végzi, tekintettel arra, hogy az egészségkárosító anyagok kiszűrése csak vegyi vizsgálatokkal lehetséges, melynek idő és költségvonzata meglehetősen nagy. Azokban az esetekben viszont, amikor bármilyen jelzést kapunk arra vonatkozóan, hogy forgalomba kerülhetett olyan termék, amely egészségkárosító anyagot/anyagokat tartalmazhat, minden esetben mintát veszünk, hogy meggyőződjünk az állítás valódiságáról, vagy valóságalapjáról.

Mennyire biztonságosak a hazai törölközők és egyéb háztartási textíliák?

Az elmúlt időszakban felmerült annak gyanúja, hogy olyan törölközők, illetve gyerek pizsamák kerülhettek az országba, amelyek ún. azoszínezéket, illetve formaldehidet tartalmazhatnak. A jelzett termékekből több mintát is vettünk, különösen a gyanús kínai árukból, de a vizsgálati eredmények alapján minden esetben meggyőződhettünk arról, hogy az ellenőrzés alá vont törölközők és pizsamák nem tartalmaztak egészségkárosító anyagot.

Léteznek ilyen esetben ellenőrizhető határértékek?

Vannak olyan anyagok, amelyek egyáltalán nem használhatók fel a gyártás során, ez esetben nem lehet határérték. Természetesen azokban az esetekben, amikor meghatározott mértékben még bizonyos mennyiségű kémiai anyag használata megengedett, a vonatkozó előírások minden esetben tartalmazzák a határértéket.

Milyen veszélyforrásokkal kell számolni az ilyen termékek esetében?

Az említett jogszabályban megnevezett kémiai anyagoknak bőrön keresztül felszívódva, esetleg belélegezve (például ágyneműk esetében az alvás során), allergiás tüneteket, súlyosabb esetben rákot okozó hatása lehet. Kétségtelen, hogy némely esetben a termék mosása során ezeknek az anyagoknak egy része eltávozhat, mennyisége jelentősen lecsökkenhet, de ez nem minden esetben van így. Függ attól is, hogy a gyártás során melyik művelethez használták az adott kémiai anyagot vagy netán maga a termék teljes egészében készült olyan anyagból, például PVC esőkabát, amely tartalmazhat olyan lágyítókat, melyeknek egészségkárosító hatása lehet. Tény, hogy minden egyes forgalomban lévő termék nem ellenőrizhető, egyrészt, mert a vizsgálat minden esetben roncsolásos vizsgálat, azaz a terméket, ha nem tartalmaz egészségkárosító anyagot sem lehet tovább használni, másrészt igen nagy emberi és anyagi erőráfordítást igényel.

Egyes gyártók megkülönböztető jelzést alkalmaznak termékeiken, például az Öko-Tex címkét, amely azt bizonyítja, hogy az adott ruházati cikk vagy háztartási textília nem tartalmaz egészségkárosító anyagot. A címke viselésének komoly feltételei vannak, rendszeres utóvizsgálatok, ellenőrzések a vizsgálatot végző laboratórium által stb. Sőt még az akkreditált laboratóriumok közül sem jogosult mindenki ezeknek a vizsgálatoknak az elvégzésére, hiszen ennek is meghatározott, szigorú követelményei vannak.

Csak javasolni lehet a vásárlóknak, hogy ha lehet inkább az egyértelműen biztonságos terméket válasszák. Elmondható, hogy ezek a termékek nem is mindig drágábbak, mint hasonló társaik, vagy nem annyival, mint amennyivel megnyugtatóbb a használatuk.

Mit tehet az egyes vásárló, hogyan tud meggyőződni róla, hogy biztonságos terméket vásárol? Ha kételye támad hova fordulhat?

Sajnálatos, de a vevőknek a vásárláskor ebben a termékkörben nincs lehetőségük arról meggyőződni, hogy az áru biztonságos-e. Mint az előzőekben említettük, bizonyos anyagokat csak vegyi vizsgálattal lehet kimutatni, tehát a fogyasztó „ránézésre” nem tudja megállapítani, hogy a termék tartalmaz-e veszélyes anyagot vagy sem. Ez még a szakemberek számára a mintavétel során sem könnyű feladat, mert függetlenül attól, hogy egyes színeknél gyakrabban fordul elő bizonyos kémiai anyagok használata, a festési eljárástól függően is lehet a termékek között különbség.

A vásárlóknak jó tanácsként elmondható, hogy bizonytalan helyeken ne vásároljanak, a túl olcsó termékek is gyanúsak lehetnek. Ez utóbbinál például ágyneműk esetében, ha „kispórolják” az alapanyagot nyilvánvaló, hogy valamilyen kikészítéssel megpróbálják az alapanyag tartósságát növelni vagy akár a méretváltozását (zsugorodását) csökkenteni. Ezt csak valamilyen kémiai anyaggal tudják elérni, amely adott esetben megint csak egészségkárosító lehet.

A körültekintő, óvatos vásárlás elengedhetetlen, amelyik terméknek gyanús szaga vagy fogása van, azt inkább ne vásároljuk meg.

Amennyiben a vásárlónak kételye támad, fordulhat a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatósághoz, de fontos, hogy pontosan meg tudja nevezni a terméket és annak lelőhelyét is.

Tájékoztatásul még elmondjuk, hogy az NFH a veszélyes termékekről minden esetben közleményt jelentet meg országos napilapokban, tehát a vásárlóknak van lehetőségük tájékozódni. Internet hozzáféréssel rendelkező fogyasztók A Hatóság honlapján is szerezhetnek információt.

A gyártók és forgalmazók információs kötelezettsége

Végezetül egy fontos információval szeretnénk még kiegészíteni a válaszainkat. Előfordul, hogy a gyártók a gyártás során valamilyen oknál fogva (például technológiai fegyelem be nem tartása) egy-egy gyártási tételt elrontanak, melyet ők is csak később vesznek észre. A fogyasztók számára ilyenkor esetleg a termék veszélyes is lehet. Amikor ez számukra nyilvánvalóvá válik, haladéktalanul tájékoztatniuk kell az illetékes piacfelügyeleti hatóságot, különös tekintettel arra, hogy milyen intézkedéseket tettek a veszély elhárítására. Textiltermékek esetében ilyen viszonylag ritkábban szokott előfordulni, a gyakorlat általában az, hogy a gyártó a teljes gyártott mennyiséget visszahívja a forgalomból.

Kép [cc] Maddalena, Amanda Oliver