Az ólom mint alacsony hőfokon olvadó, egyben könnyen megmunkálható fém, a régészeti kutatások szerint már időszámításunk előtt legalább hat évezreddel ismert és használt volt.

Az ókori Egyiptomban ólmot használtak az agyagedények mázához, de előszeretettel alkalmazták lőszerek előállításához is. A korai bronzkorból számos ólomtárgyat- és ötvözetet találtak a kutatók, maguk az ólomból készült csövek pedig a Római Birodalomban bukkantak fel és hálózták be a birodalom nagy részét. 

A múlt században az ólom felhasználása széles körben elterjedt, leginkább a vízvezetékek, gázcsövek és egyes festékek alapanyagaként. De nagymértékben használják a villanyvezetékek szigetelésére szolgáló PVC műanyag előállításához is, és sokáig készítettek belőle lőszert, puska- és pisztolygolyót. Különböző, ólmot tartalmazó felszerelések védenek a röntgensugaraktól, és ólommal egyensúlyozzák ki a hajókat is.

Mérgező hatása szintén a történelmi idők óta ismert. Arra azonban, hogy a mindennapjainkban is veszélyt jelenthetnek az ólomból készült termékek, csak a 20. század végén kezdtek felfigyelni, és a jelenséggel is csak ekkor kezdtek el tudatosabban foglalkozni.

Az ólom mindenképpen káros

„Felnőtteknél egyes fontos ionok, nyomelemek, vitaminok (kalcium, vas, cink, D-vitamin) hasznosulása romlik” – válaszolta kérdésünkre a Fővárosi Vízművek Zrt. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) szerint nagyobb koncentrációban leginkább a magzatok, gyermekek, legyengült szervezetek és kismamák veszélyeztetettek. Különösen veszélyes a magzatok számára, mert gátolja az agy megfelelő fejlődését, de később, a kisgyerekek esetében is életre szóló egészségkárosodást, idegrendszeri és magatartászavart okozhat. Az ólom felhalmozódik és elraktározódik a szervezetben. Ha a vérbe decinként több mint 10 mikrogramm ólom kerül, annak hosszú távú hatása lehet a tanulásra és a viselkedésre. Nagyon nagy mennyiségű ólom görcshöz, kómához, majd halálhoz vezethet.

Háztartásunkban a két legfőbb veszélyforrást ebben a tekintetben a beszáradt és elöregedett festékekből a levegőbe jutó finom por magas ólomtartalmának belélegzése, és az ólomból készült vízvezetékből az ivóvízbe kioldódott fémek jelentik.

A házban futó csövek lehetnek hibásak

A Fővárosi Vízművek Zrt. tájékoztatása szerint Budapesten az üzemeltetett közvezeték hálózat hosszának mindössze 0,6%-ában van pillanatnyilag ólombekötés. A hozzájuk tartozó vezetéket folyamatosan cserélik, ráadásul mindezt önerőből — elmondásuk alapján támogatást, pályázati pénzt eddig erre nem kaptak. Az ólomcsöveket leginkább házunk táján kell keresnünk.

Magyarországon az ivóvíz ólomtartalmára vonatkozó, 2013. december 25. óta érvényben lévő határérték literenként 10 μg (mikrogramm). Az ivóvíz minőségének rendszeres mérését hazánkban az Európai Unió irányelveivel összhangban lévő 201/2001. (X.25.) számú kormányrendelet szabályozza. Ez kötelezi a szolgáltatókat a megfelelő fővezeték-hálózat kiépítésére és üzemeltetésére, az ivóvíz ólomkoncentrációjának mérésére, de nem tér ki a háztartásokba érkező ivóvíz minőségére. A vízelosztó hálózatok minőségéért a különböző vízművek felelnek, az elmúlt évtizedekben folyamatosak cserélték a fő vízvezető csöveket, de a 30 évnél régebbi épületek belső hálózatában még ma is sok helyen ólomcsövek futnak.

„Az országos ivóvíz-minőségi adatbázisban található eredmények alapján megállapítható, hogy az ivóvíz ólomtartalmára vonatkozó meg nem felelőség 1-2% körüli. A felhívó jellegű vizsgálati eredmények alapján a 30 évnél régebben épült épületekben található lakások kb. fele esetén az ivóvíz ólomtartalma jellemzően 10 mg l-1 feletti” – írja a magyarországi csapvizek ólomtartalmát vizsgáló tanulmányában Sebestyén Ágnes, Borsányi Mátyás, Molnár Erzsébet, Vargha Márta és Dura Gyula. Eredményeiket egy 2011-2012-es kutatásra alapozták, amelyben magánlakások és gyermekintézmények vízminőségét egyaránt vizsgálták.

A Fővárosi Vízművek tájékoztatása szerint a szolgáltató laboratóriuma rendszeresen ellenőrzi a hálózatban továbbított ivóvíz minőségét, a paramétereket kerületi lebontásban folyamatosan közzéteszi honlapján. Azonban az, hogy a csapunkból konkrétan milyen minőségű víz folyik a poharunkba, erőteljesen függ a belső hálózat adottságaitól, a ház és a lakás csővezetékének állapotától, azok cseréjének idejétől.

A lakásunkban kieresztett víz esetleges ólomkoncentrációjának megállapításához ezért egyedi mintavétel szükséges, amit az illetékes vízmű szakemberei kérés esetén elvégeznek. A Fővárosi Vízművek Laboratóriuma nettó 1900 forintért végez egyedi vízminőség-vizsgálatot, amihez megfelelő mintavételi üveget és tájékoztatást adnak telepükön (1044 Budapest, Váci út 102/V.).

Mi a megoldás?

Elsődleges persze az elavult, leginkább jellemzően a jó 30 évvel ezelőtti, ólomból készült vízvezetékek cseréje. Amennyiben ez nem megoldható, így például ha lakásunkban ugyan mindent kicserélünk, de a társasház vízvezeték-rendszere elavult, néhány módszer segíthet az ólomtartalom kiszűrésében. A WHO tanulmánya alapján több kormányzat, így az amerikai egészségügyi tárca is az alábbi ajánlásokat teszi:

• Használat előtt folyassuk ki a vizet. Legalább reggel, az első használat előtt alaposan folyassuk át a vizet a vezetékeken, ezzel kimoshatjuk a lerakódott finom ólomport. Ivás előtt mindenképpen érdemes pár másodpercig kiengedni a vizet a csapból.

• Főzéshez, iváshoz mindenképpen a hidegvízcsapból nyerjünk vizet. Az ólom ugyanis jobban feloldódik a meleg vízben, így azokban a csövekben nagyobb mértékben megtalálható. Használhatunk szűrőt a csapon, tisztíthatjuk a vizet külön tisztító-, szűrőberendezéssel.

• Ügyeljünk a csövek épségére. Minden lerakódást, hibás elemet mielőbb javítsunk ki, távolítsuk el az elkopott rétegeket, a lehulló ólomfelületet.

• Mindezek mellett persze nem árt leellenőrizni a vízminőséget, amit a helyi vízmű szakemberei laboratóriumaikban el tudnak végezni. Léteznek természetesen olyan, otthon használatos vízminőség-elemző tesztek is, amelyekkel mindezt magunk is el tudjuk végezni, minőségük azonban eltérő lehet. Amennyiben az ólomtartalom vízvezetékünkben folyamatosan magas és a cserére nincs mód, ajánlatos áttérnünk más forrás használatára iváshoz és főzéshez egyaránt.

Kép: dreamstime, pixabay.hu, rgbstock.com

A cikk megjelenése a Nemzetgazdasági Minisztérium FV-I-13-C-0003 pályázat keretében valósult meg.