• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Az ökoszemlélet története, alakulása Magyarországon

2004.02.03. /
Az ökogazdálkodás fejlődése rendkívül gyors az egész világon. A fejlett országokban egyre több térségben szervezik és finanszírozzák az új gazdálkodásra való áttérést. Magyarország 2003-ban a huszonkettedik helyen szerepelt az ökogazdálkodásra elkülönített területek alapján felállított országrangsorban.

Az ökoszemlélet története, alakulása Magyarországon

 

Az ökoszemléletű gazdálkodások megjelenése és terjedése Magyarországon a nyolcvanas években kezdődött. Ekkor még mozgalom, hálózat formájában létezett, majd 1987-től a Biokultúra Egyesületben öltött szervezeti formát. Az Egyesület nemcsak összefogta a biomozgalmat, képviselte a tagok érdekeit, oktatással, szaktanácsadással, szakmai tudományos képviselettel foglalkozott, de az ellenőrzés is hatáskörébe tartozott.

 

Az Európai Uniós csatlakozási irányelvek és egy kormányrendelet alapján azonban megfogalmazódott, hogy ellenőrzést csak független, más tevékenységet nem végző szervezet végezhet, így vált ki a Biokultúra Egyesületből a Biokontroll Hungária Kht., s lett az ökogazdálkodás ellenőrzésére hivatott szervezet. A közelmúltban azonban újabb szervezet, a Hungária Öko Garancia is megkapta a környezetvédelmi tárcától az ellenőrzésre való jogosultságot.

 

A Biokultúra Egyesület adatai szerint az országban a biogazdaságok „foltszerűen”, egymás közelében helyezkednek el. A gazdálkodók kedvet kapnak egymástól az új termelési forma kipróbálására, majd, ha termékük éppen elfogy, egymáshoz küldik a potenciális vevőket. Következésképpen a termelő integrátorként újabb biotermelőket toborozhat és foghat össze egy-egy térségben.

Érdekes jelenség, hogy a nyugat-magyarországi részeken inkább a konzervipar, hűtőipar, méz-, bébiétel-gyártás figyelhető meg. A biogazdálkodás tehát rátelepül a hagyományos, de ma már a külföldi importtal szemben nem versenyképes és nem jövedelmező feldolgozóipari szerkezetre.

 

Az ország déli részén, elsősorban Békésben nő az ökológiai gazdálkodással foglalkozók száma, de Borsodban és Szabolcs-Szatmárban is többen élnek a lehetőséggel. A 2003. év biotermékét, a Zöldfarm biotejet termelő gazdaság is Békés megyében található. Győr-Moson-Sopron megyében azonban osztrák gazdák folytatnak bio-gazdálkodó tevékenységet.

 

A termelők vélhetően azért választják a biogazdálkodást, mert a hagyományos gazdálkodás feltételei egyre inkább kimerülnek. Az ágazat jelentős tőkehiányban szenved, nem jut pénz beszerzésre, vagy a terhelt környezet nem alkalmas termelésre.

A szövetkezetek egy része szociális meggondolásból kifizette a földjáradékot az alacsony aranykorona-értékű hasznosítatlan földekre, majd azt bioszemlélettel kezdte el művelni. Később a sikereken felbuzdulva a jobb minőségű földeket is bevonták termesztésbe és elfogadtak egy, a termelőt védő szabályrendszert, amely a termelés biztonságához magas színvonalú ellenőrzési hátteret, garanciákat biztosítja.

 

 

A gazdaságok számát tekintve a Dél- és Észak-alföldi, illetve az észak-magyarországi régió megelőzi a többit. A termelésbe vont terület nagyságát tekintve a Közép- és Dél-dunántúli térségben Komárom valamint Baranya megye emelkedik ki.

A Biokontroll Hungária Kht. adatai alapján 2003-ban az összes ellenőrzött terület nagysága 67,7 százalékkal, az átállási területeké pedig 33,2 százalékkal emelkedett 2002-höz képest.

 

A hazai ellenőrzött és átállási területek jellemzője, hogy legnagyobb arányban gyepként, legelőként, valamint szántóföldként kerülnek hasznosításra.

Felmerülhet a kérdés tehát:

Miért nem terjed gyorsabban az ökogazdálkodás hazánkban?

 

Ennek több oka is lehet. Az Agrármarketing Centrum 2002. decemberi tájékoztatása szerint például az, hogy a környezetbarát gazdálkodás a műtrágyát és a szintetikus növényvédő szereket gyártók és forgalmazók üzleti érdekeit sérti.

 

Másodsorban az intenzív termesztéshez ragaszkodó gazdákéit, akik nem, vagy csak kisebb mértékben részesülhetnek a korábban megszokott állami támogatásban. Többségük olyan termelvényekhez kap támogatást, amelyekre az országnak nincs szüksége ilyen mennyiségben. Ilyen például a búza és a kukorica, amelyek termesztése csak kétszeres állami támogatással: előbb a vetés, betakarítás, majd az értékesítés támogatásával működik.

 

Sajnos a magyar mezőgazdaság öt főnövény kultiválását preferálja, noha piacképesen ennek többszörösét lehetne termelni.

 

A 2000-ben elfogadott agrár-környezetvédelmi program és támogatási rendszer hatása alig észrevehető a hazai környezetbarát gazdálkodáson. A rendszerhez történő csatlakozás, a pályázati kiírások valószínűleg túl bonyolultak, nemcsak az „egyszerű” gazdálkodók, de a felsőfokú végzettséggel rendelkezők számára is.

 

A termelők többsége elszigetelten, szakmai irányítás és érdekképviselet nélkül tevékenykedik. A Nyugaton bevált, képzett vezetők irányítása alatt álló termelő és értékesítő szövetkezetek megoldást jelenthetnének, egyelőre azonban nagy az ellenállás az effajta tömörüléssel szemben.

 

A tíz legnagyobb ökogazdálkodási területtel rendelkező ország (terület, ezer hektár)

Ausztrália

10.500.000 ha

Argentína

3.192.000 ha

Olaszország

1.230.000 ha

USA

950.000 ha

Egyesült Királyság

679.000 ha

Uruguay

678.481 ha

Németország

632.165 ha

Spanyolország

485.079 ha

Kanada

430.600 ha

Franciaország

419.750 ha

Forrás: SOEL Survey, Minou Yussefi & Helga Willer: Organic Agriculture Worldwide 2003, Statistics and Future Prospects, 2003. február

 

Ebben a rangsorban Magyarország 2003-ban a 22. helyen szerepelt 105.000 hektárral. A területi arány alapján 1,80 százalékkal a 20. helyezettek vagyunk. Ez nem túl előkelő helyezés, de máris két-háromhelynyi előrelépés az egy évvel korábbi adatokhoz képest.

 

 

Megállapíthatjuk tehát, hogy az ökogazdálkodás fejlődése rendkívül gyors az egész világon, s a fejlett országokban egyre több térségben szervezik és finanszírozzák az új gazdálkodásra való áttérést.

 

A szerzőkről

Burián Dóra a Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Karán, nemzetközi marketing szakirányon végzett 2003-ban.

Szántó Szilvia a Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Kar, Nemzetközi Marketing Tanszék adjunktusa, tanszékvezető-helyettes.



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében