• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Nyaralás zöldben, zölden

2007.06.19. /
A szafarit és a bikaviadalt ugyanúgy fogyasztja az ember – már aki megengedheti magának – mint bármely más terméket. Ha már nyaral, miért ne próbálna ki mindent?

1990-ben közel százezer (!) amerikai volt feliratkozva egy speciális várólistára: a jelentkezők a Holdra készültek. „Nyaralás határok nélkül" - napjainkban a tömegturizmus sokkal több embert szállít sokkal messzebbre, mint ahogy ezt akár csak néhány évtizede is képzelni mertük volna. Ez a társadalmi változás - bár egyelőre csak globális léptékről beszélhetünk, a kozmikustól szerencsére még odébb vagyunk - nem csupán az utazással járó környezetszennyezés közvetlen mutatóival jellemezhető.

Sokak számára a közeli tájakon eltöltött vakáció már nem is nyaralás. A tömegturizmus az egzotikus élményekre vágyók igényeit ugyanakkor ma még rendre az egzotikus tájak őslakosainak - emberek, állatok és növények - kihasználásával elégíti ki. A „bennszülöttek" (persze csak az emberek) a kirakatosított létért - beduin estért stb. - cserébe általában csak a szemetet meg a zsúfoltságot kapják, esetleg kevéske pénzt is, de közülük ebből legfeljebb kevesen gazdagodnak meg. A média által gerjesztett turisztikai divat másik káros hatása az, hogy elvonja figyelmünket a hazai tájak szépségeiről. A „mezei" madárles annyiban is jobb - és olcsóbb - program a dinamikus bikaviadalnál, hogy lassít. Visszafog kicsit az évközben túlhajtott tempóból és korrigálja a média által felgyorsított percepciót.

A globális turizmus másik veszélye a bioinvázió. A „határtalan világ" (borderless world) nemcsak arról szól, hogy nem érzékelünk határokat, hanem hogy bolygónk felszínét sem tagolják már áthághatatlan határok. Eltűnőben vannak a természetes korlátok, keretek, amelyek az egyes fajokat évmilliókon keresztül elzárták egymástól. Ezeket a határokat a turisták egyetlen evolúciós szempillantás alatt számolják fel egyrészt gyűjtögető szenvedélyük, másrészt a transzkontinentális vándorlás passzívabb mikrobiológiai vonatkozásai (vírusok, baktériumok) révén. „Játék határok nélkül": ez lehet az érzése a lelkes turistáknak, akik bőröndjükben vagy hátizsákjukban ritkaságszámba menő hüllőket, kétéltűeket, palántákat hoznak civilizált otthonukba, jóllehet az élő „szuvenírek" sem bírják sokkal tovább, mint a szezonális jelentőségű húsvéti nyulak, csibék, hogy a sanyarú sorsú karácsonyfákról ne is beszéljünk.

Mind több biológus állítja, hogy a bioinvázió, vagyis az egzotikus élőlények mesterséges, tömeges személy- és áruforgalommal történő vándoroltatása, áttelepítése a biodiverzitást fenyegeti. Chris Bright, a washingtoni Worldwatch Institute kutatója bioinvázióról szóló, széles körű ismeretterjesztésre szánt művében (Life Out of Bounds: Bioinvasion in a Borderless World, W.W. Norton, 1998.) mesterséges Pangeáról és biológiai szennyezésről beszél. Az okokat a globális gazdaságban, a migrációban és a turizmusban látja. Nehéz kiszámítani, mennyiben befolyásolhatjuk a biológiai sokféleség csökkenését és a globális homogenizációt egzotikus zsákmányaink hurcolásával, de legalább ilyen nehéz felmérni azt is, hogy mit lehet tenni a biológiai szennyezés megállításáért. Valószínűleg hamarosan a közgazdászok is felfigyelnek a veszélyre, amely a jövőben várhatóan már kárösszegekben is számszerűsödni fog. Bright részletesen elemzi a bioinvázió gazdasági, társadalmi következményeit, és nemcsak a helyi ökoszisztémákat látja fenyegetve, de a hagyományos erdei és halásznépek kultúráját és az egészségügy egyes szegmenseit is.

A szervezett utak - busszal, repülőgéppel - szervezett szennyezést jelentenek. Ezzel szemben baráti társaságok, kisebb-nagyobb klubok olyan vízi túrákat, biciklis kirándulásokat kezdeményezhetnek (sőt, gyalogolni is lehet), amelyek sokkal többet mutatnak meg a természetből, mint azt a bármely utazási iroda szervezte társasutazásoktól várhatnánk. Próbáljuk meg, s amíg lehet, autó nélkül! Az utazási irodák mellett a biokertészetek és organikus farmok is kínálnak nyári programokat, táborokat (ld. a Magyar Biokultúra Szövetség látogatható és vendéglátó gazdaságait). Ezeknek azonban utána kell járni, az ilyen kicsiny intézményeknek általában nincs pénzük kellően látványos marketingre.

A nyaralásnak megvan a maga sajátos felszerelése is: napozókrémet, naptejet, rovarirtót szinte mindenki visz magával. Ha lehet, törekedjünk rá, hogy a környezetre legkevésbé ártalmas termékek közül válasszunk, így például: útipatikánkat homeopátiás készítményekből is összeállíthatjuk. A nyaralószettnek legtöbbünknél szintén része az eldobható fényképezőgép is, amire a bazárok szoktatták rá a feledékeny turistákat. Szokjunk le róla! Napjaink eszköztára környezetbarátabb fotózást is kínál, hagyományos vagy digitális géppel, mobiltelefonnal. Végül pedig az sem utolsó, ha a táj csodálata közben/helyett nem a beállítás vagy a rokonság emlékműhöz terelgetése köti le az ember figyelmét, idejét és energiáját, hanem csak átél és megél, anélkül, hogy dokumentálni akarná.

Végül a nyaralásnak is megvan a maga kis rejtett „karácsonya". Ócska szuvenírekkel hozzuk zavarba szeretteinket, akik nem tudják majd, mit kezdjenek velük. Ne vegyünk se cseréptevét, se kecskeköröm-bokaláncot, hacsak valaki nem bízott meg azzal, hogy vigyünk, ha már ez leghőbb vágya. Szintén fontos, hogy ne csak arra figyeljünk, mit veszünk, hanem arra is, hogy mit eszünk. Fogyasszunk helyi ételeket, fogyasztásunk szemetét pedig vendéghez illő tisztelettel helyezzük el a helyben megoldható leginkább környezetbarát módon. A hulladékot, csomagolóanyagot ne dobáljuk szét, mert azzal veszélyeztetjük az élővilágot (tengeri állatok milliói halnak meg évente például a vízbe hajigált szemét miatt) és a meglátogatott helyek szépségét.

Nyaraljunk és lazítsunk, csak épp ne feledjük: egyedül az ember nyaral.

 

Képek [cc] zadoc, Biepmiep



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében