• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Nem unod még a banánt?

2016.03.26. /

E vicces és vidám gyümölcs termesztésének hátterében kevéssé mulatságos a helyzet. Ha nem bio- és fair trade banánt veszel, egy modern mezőgazdasági botrányhoz járulsz hozzá – figyelmeztet Ed Hamer, a The Ecologist újságírója.

2007. március 16-án kora reggel három mezőgazdasági munkás, Alexander Zuñiga, Marco Borges és Jamie Juárez munkához láttak a Chiquita tulajdonában levő Coyol banánültetvényen Costa Rica északi részén. Már egy órája szüretelték az éretlen banánfüzéreket, amikor észrevették, hogy egy másik csoportot szintén az ő területükre osztottak be - azok azonban épp nematicid (fonálféregölő) szerrel permetezték a gyümölcsöket.

A banán a második legnépszerűbb gyümölcs Magyarországon. Mégis sok gazda és munkás a termelő országokban abszolút szegénységben él, mert a termesztésből túl alacsony bevétele származik. A rossz munkakörülmények és a környezetpusztítás mellett további gondot jelent az olcsó gyerekmunka. Ezen az oldalon összegyűjtöttünk a banán útjáról szóló kutatásokat, cikkeket, videókat, kampányt.

Kettejükön perceken belül jelentkeztek a rovarirtószer-mérgezés tünetei. A többi munkás azonnal kórházba vitte őket, egyikük infúzióra kapcsolva órákon át tartó megfigyelés alá került. Másnap, miután az esetről feletteseiknek beszámoltak és a főnökök felelősségét feszegették, a munkásokat fegyelmi meghallgatásra hívatta a vezetőség, majd kötelességmulasztásra hivatkozva elbocsátották őket.

Egy héttel később a „szabad" világ számos államfője csatlakozott a brit kormányhoz az 1807-es rabszolga-felszabadítási törvény kétszázadik évfordulója megünneplésére. Egy Downing Street-i fogadáson Tony Blair az őslakosok 18. századi kizsákmányolását „a történelem egyik legszégyenletesebb vállalkozásának" nevezte.

 

Banánglobalizáció

Eltörlése után kétszáz évvel, a modern rabszolgaság ma is az élet valósága a világ 800 millió vidéki szegénye számára. Az egykori kereskedők helyét mára elfoglalták a multinacionális cégek; a rabszolgahajcsárokét a méretgazdaságosság. A cukornádbirtokoktól a mai ültetvényekig vezető átmenet láthatólag könnyedén ment. Az infrastruktúra maradt, csak a név változott: kizsákmányolásról externáliákra.

A fenti Chiquita-történet semmi esetre sem kivételes: a gyorsan globalizálódó mezőgazdaság jellegzetes tünete. A versenyképes termelés hajszolása minimális társadalmi és környezeti szabályozáshoz vezetett, így elkerülhetetlen, hogy a beszállítói lánc legalján levők - egészségükkel és környezetük minőségével - fizessenek a „gazdaságos" élelmiszerért.

A banán sok szempontból rokon értelmű a globalizációval. Lévén az első, ipari méretekben (1873-tól a mai nevén Chiquitaként ismert United Fruit Company által) termesztett trópusi növény, termelését mára jelentősen áramvonalasították. A banán jelenleg a legeslegnagyobb profitot termelő áru a brit szupermarketekben; a Tesco átlag 800.000 font (kb. 288 millió Ft) profitot termel hetente csak a banánok eladásából.

A termeléséhez és kereskedelméhez köthető kétségbeejtő egyenlőtlenségek dacára a banán sokat megmutathat a globális élelmiszerbiztonság jövőjéről. Kevés más termék, élelmiszerekről nem is beszélve, mondhatja magáénak a banán termelésének hatékonyságát és „márkájának" ismertségét. Modelljét az agrobiznisz örömmel ismételné újra és újra.

 

Banándömping 

A 16. század elején a portugálok telepítették be a banánt az amerikai kontinensre. Mára világszerte termesztik a nedves trópusokon, és a kávéval együtt e régiók együttes exportbevételének 60%-át biztosítja. Lévén, hogy jobban ellenáll a rovaroknak és betegségeknek, mint a kávé, a banánt hagyományosan biztonságos mezőgazdasági export-befektetésnek tekintették a „dél" újonnan iparosodó országai számára.

Az 1970-es és 80-as években termelésének növelését segítették elő a Világbank és az IMF által előírt feltételes fejlesztési hitelek, amelyek a nagyléptékű, iparosított mezőgazdasági termelést részesítették előnyben. Ma mindössze öt vállalat - Dole, Del Monte, Chiquita, Fyffes és Noboa - uralja a nemzetközi banánkereskedelem 80%-át.

Az elmúlt években az európai szupermarket láncok gazdasági hatalma feszegette a történelemben először a nagy banáncégek 130 éves béklyóját. 2002 és 2005 között Nagy-Britanniában a Tesco és az Asda példátlan „banán árháborúba" kezdett: agresszíven egymás árai alá ajánlottak, a „legkisebb is számít" morális felsőbbségének tudatában.

Ahogy ez megjósolható volt, az árleszállítások költségeit nem a multimilliárdos szupermarket-cégek, és nem is az importőrök, szállítók vagy beszállítók állták. Ezek közvetlenül az ültetvényeken dolgozókat sújtották, akik átlagos esetben a banán bolti árának 1%-át kapják meg. Nicaraguában a munkások 270 forintnyi fizetséget kapnak egy 10-12 órás, keményen végigdolgozott munkanapért. Ecuadorban akár 900, sőt 1400 Forintnyi bért is kaphatnak, de sajnos még ez sem fedezi alapvető emberi szükségleteiket (fedél, élelem, oktatás és ruházat).

 

Elmérgesedő helyzet

Egy, az Action Aid nevű segélyszervezet által 2007-ben kiadott jelentés szerint a coyolihoz hasonló mérgezési esetek mindennaposak, mint ahogy az is, hogy légi permetezéskor az ültetvényeken dolgozó munkásokat is leszórják rovar- és gyomirtó szerekkel. A beszerzési lánc „integrálása" érdekében a csomagolóházakat a közelbe telepítik, és itt elsősorban nők dolgoznak. Itt az osztályozás és csomagolás előtt a banánokról lemossák a szermaradványokat, és kisebb fürtökre bontják. Bár a termelő országokban érvényesek a hazai munkaügyi szabályok, ezek betartatását nem tartják elsődleges fontosságúnak. Nem ritka, hogy a csomagoló munkások egész műszakjukat (10-12 órát) állva töltik, csupasz kezüket a kémiai fürdőben áztatva.

2002 decemberében a vegyszerektől megbetegedett munkások 90 milliárd forintos pert nyertek a DowChemicals, a Shell Oil és a Dole ellen a Nemagon nevű nematicid kemikália mérgező hatásai miatt. Annak ellenére, hogy egészségügyi okok miatt 1977-ben betiltották az Egyesült Államokban, a Nemagont továbbra is szállították a trópusi banánültetvényekre, bizonyos esetekben egészen 1990-ig - ezzel születési rendellenességeket, vese- és májsérüléseket és meddőséget okozva a munkások körében.

 

Banánfüggőség

A banánkereskedelem korai sikerei miatt sok kis nemzetállamot monopolizáltak az ültetvénygazdaságok, ez pedig a másodlagos ipar és a szolgáltatási szektor visszaesését okozta. E függőség tragikus hagyatéka az, hogy ezek az ültetvények még mindig a legbiztosabb jövedelemforrást biztosítják a vidéki lakosságnak, és emiatt ritkán vannak munkások híján. Ezek között a körülmények között világos, hogy az ültetvénytulajdonosok miért rúgják ki inkább a panaszkodó munkásokat, ahelyett, hogy felelősséget vállalnának az alkalmazottaikért.

 

A Nagy-Britannia szupermarketjeiben eladott banánok 80%-a latin-amerikai és, egyre nagyobb arányban, nyugat-afrikai ültetvényekről származik. Bár több mint 300 különféle banánfajta létezik szerte a világon, a nagyüzemi termelés csak egyet, a Cavendisht kedveli. Ezt hatalmas monokultúrákban termesztik. Aligha lehetne fokozni a kontrasztot ezen intenzív mezőgazdaság termelés, és a fajokban gazdag ökoszisztémák között, amelyeket kiirtanak, hogy helyet csináljanak a dübörgő banánbiznisznek.

 

Banánipar és környezet 

A banán Ausztrálázsia tápanyagban gazdag erdei talajain fejlődött: ökológiailag igényes faj. Amikor a megtisztított területen új ültetvényeket létesítenek, a talaj termőképessége gyorsan lecsökken, mivel a természetes levélhulladék nem áll rendelkezésre a talaj tápanyag-tartalmának pótlására. A terméshez szükséges tápanyag-tartalom maximálásának érdekében a természetes talajt gyomirtó szerekkel kezelik, így az védtelenül, csupaszon marad a napsugaraknak, a szélnek és az esőnek kitéve. Az újonnan telepített ültetvényeken a termesztés első három évében általában jelentős termésvisszaesés fordul elő. Így a termelékenység csökkenésének ellensúlyozására az ültetvény méretét növelni kell.

A talaj egészségének gyors megromlása elkerülhetetlenül erózióhoz és a felső talajréteg elvesztéséhez vezet. Az erős trópusi esőzés súlyosbítja a talaj pusztulását, az elfolyó vízfelesleg helyi áradásokat és a vízfolyásokban és parti területeken üledékképződést okoz. 1996-ban derítettek fényt arra, hogy a Costa Rica keleti partjainál található Cahuita Nemzeti Park törékeny korallzátonyainak több mint 60%-a maradandó üledékesedést szenvedett a parti banánültetvények talajeróziója miatt.

A banántermelés több mezőgazdasági kemikáliát fogyaszt, mint bármely más termény - a pamut kivételével. Ennek nagyrészt az európai és USA szupermarketek által előírt kozmetikai követelmények az okai, amelyek „tökéletesen" kinéző, hibáktól mentes banánokat kívánnak. Adott területen egyetlen növény intenzív termesztése jelentősen megnöveli a kártevők, gombák és betegségek kockázatát, vagyis remek táptalaja a növényvédő szerektől való függőségnek. Becslések szerint a trópusok kereskedelmi banánültetvényein hektáronként átlag 30 kiló növényvédő szert használnak évente. Vesd össze ezt az Európában a gabonákhoz használt 2,7 kilóval!

E különösen nagymértékű felhasználás azért szükséges, mert az erős esők a növényvédő szert lemossák a levelekről, a vegyszer így a talajba, majd a folyóvizekbe kerül. 1994-ben egy hónap alatt öt súlyos folyószennyezést jelentettek Costa Rica Cariari banánrégiójában. A Nemagon öröksége ellenére Latin-Amerika-szerte használnak olyan kemikáliákat az ültetvényeken, amelyek használatát korlátozták vagy betiltották az USA-ban.

A vegyszerhasználatot az ültetvények körüli területek biodiverzitása is megszenvedte. A talajerózió és az erdőirtás tovább súlyosbította a problémát. A vegyszermaradványok megakadályozzák azt a természetes folyamatot, hogy az úttörő növényfajok újra elfoglalják az elhagyott ültetvények területeit. Ilyen telkeken 440ppm réztartalmú talajt is találtak. Az emlősök, a madarak és a rovarok élete szintén károsan érintett, hiszen a növényvédő szerek felhalmozódnak a táplálékláncban.

A WWF szerint a banánipar több hulladékot termel, mint bármely más mezőgazdasági szektor a fejlődő világban. A szerves melléktermékek - többek között a hajtások, virágok, szárak és levelek, valamint a kiselejtezett banánok - tele vannak vegyi anyagokkal, amik akadályozzák a mikrobák és a flóra és fauna természetes lebontó folyamatait.

A biológiailag nem lebomló hulladék ipari mennyiségű műanyag zacskót, kötelet, ragasztószalagot és a vegyszerek tartályait jelenti. Ezeket vagy elégetik, vagy a lefolyóárkokba és a folyóvizekbe kerülnek. A hulladék gyűjtéséhez és szelektálásához raktárak szükségesek, ezt a termelési költséget gazdaságtalannak tekintik. Bár a friss adatok hiányoznak, a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) becslése szerint 4510 tonna műanyag zacskó és 4832 tonna polietilén kötél hulladékot termelt Costa Rica banánipara csak 1995-ben.

 

Reakció

Miközben e társadalmi és környezeti gondok többségét régóta „termelési tényezőnek" tekintik, az elmúlt évtizedben különböző civil szervezetek és a fogyasztók is tüzetesen vizsgálni kezdték a beszerzési láncokat. Nyilvánvaló közömbösségük ellenére a szupermarketek nem veszítik szem elől fogyasztóik aggodalmait - vagy, ami még fontosabb, a fogyasztók pénzköltéssel kapcsolatos aggodalmait és megfontolásait.

Már a fair trade mozgalom 1990-ig elért sikerei nyomást gyakoroltak a nagy szupermarket-láncokra, hogy modernizálják hozzáállásukat a „gazdaságos" termelőkkel kapcsolatosan. Ennek eredményeképpen a brit szupermarket-láncok megalkották a felelősségüket (különösen a harmadik világ termelőire tekintettel) taglaló „etikai kódexeket". Látszatra e kódexek a beszerzési láncra kiterjedő, függetlenül ellenőrzött, társadalmi és környezeti szabályok iránti elkötelezettséget tükröznek. A gyakorlatban ezek önkéntesek, és a cégek gyakran elmulasztanak magukkal a munkásokkal konzultálni a termelési folyamattal kapcsolatban felmerülő társadalmi és környezeti gondokról.

Alulról szerveződő (grassroot) csoportok - e felületes zöldrefestési próbálkozásokat felismerve - megtöbbszörözték a banánkereskedelemmel kapcsolatos visszataszító valóság leleplezésére irányuló erőfeszítéseiket. A Banana Link egy kis non-profit együttműködés, 1996-ban hozták létre a társadalmilag igazságos, környezetileg egészséges és gazdaságilag életképes banánipar megteremtéséért. A szervezet nemzetközi koordinátora, Alistair Smith szerint „bár a vállalatok úgy szeretnének látszani, mint akik tisztelik alkalmazottaik jogait és a környezetvédelmi előírásokat, a munkások, a szakszervezetek és a fogyasztók tudják eldönteni, a cégek 'társadalmilag felelősek'-e". [ld. még Alistair Smith kapcsolódó cikkét >>>]

 

Banán és verseny 

A monokultúrás termesztéshez kötődő környezetvédelmi gondok mellett az a mezőgazdasági specializáció, ami a „banánköztársaságok" kialakulásához vezetett, szintén súlyos gazdasági és társadalmi sokkot okoz. A Windward-szigetek, 160.000 fős lakosságával, az 1980-as években a banántermelést gyors ütemben elsődleges exportiparává tette az IMF tanácsára. 1987-től a Windward-szigeteknek kizárólagos szerződése volt az óriás amerikai szupermarketlánc, a WalMart banánnal való ellátására. 2002-ben azonban a WalMart megversenyeztette a beszállítói jogot, amit a latin-amerikai banánt szállító Del Monte nyert el. Gyakorlatilag egyik napról a másikra 23.000 kisgazda és családjaik megélhetése vált a szabad kereskedelem „természetének" áldozatául.

„Amikor a Del Monte lett az Asda/WalMart kizárólagos banánszállítója, a döntés nevetségesen alacsony ár alapján született" - magyarázza Alistair Smith. „Ez árversenyt indított be, hiszen a versenytársak is megpróbálták lenyomni beszállítóik árait. Ezt először a Windward-szigetek termelői szenvedték meg: bevételük a termelési költség alá zuhant."

A banánt és más trópusi terményeket Európa hagyományosan az egykori gyarmat Karib-szigetekről szerezte be, a világpiac feletti árakat garantálva. Bár ez nem mindig volt a legtakarékosabb megoldás, a függetlenedést követően az egymás iránti tiszteletből kifolyólag fennmaradt e gyakorlat. De 2005-ben az USA panaszait (miszerint ez a „kereskedelem akadálya") kivizsgálva a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) az árak garantálását illegálisnak nyilvánította.

Ennek eredményeképpen Jamaica, Dominika és Haiti kistermelői az extenzív, kis vegyianyag-felhasználású termelési mód feladására kényszerültek, hogy versenyezni tudjanak Közép-Amerika ipari ültetvényeivel. Nem véletlen, hogy a három legnagyobb közép-amerikai exportcég - a Dole, a Chiquita és a Del Monte - mind amerikai tulajdonban vannak. A banán hatalom. A banánt a kereskedők „árreferencia terméknek" nevezik, ami azt jelenti, hogy árát a fogyasztók a szupermarketek közötti árverseny indikátorának tekintik. Ezért helyezik a banánt gyakran a bejárathoz közeli, kiemelt fontosságú polcokra, és ezért szerepel gyakran a hirdetett árleszállításokban is.

 

 

A banán beszerzési lánca


Ültetvény
A méretgazdaságosság miatt a nagyobb jobb. A közép-amerikai ültetvények akár 100 négyzetkilométeresek is lehetnek. A Cavendish banán kilenc hónapig nő, még zölden, 80 kilós fürtökben szüretelik. Ezeket kézzel helyi csomagolóraktárakba szállítják. A maximális hatékonyság érdekében a szüretelőket általában darabbérben fizetik - a túlhajtott munka gyakran jelentős egészségügyi problémákat okoz.

 

Csomagolás
Itt a banánokat kisebb fürtökre osztják, megmossák, csomagolják és dobozolják - főleg női munkások. Minden olyan banánt kiselejteznek, ami nem felel meg a szigorú, a szupermarketek által előírt „kozmetikai" előírásoknak. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdaság Szervezete (FAO) becslése szerint a teljes banántermés 30-40%-át minősítik „nem elfogadhatónak" kisebb foltok vagy hibák miatt.

Szállítás
A dobozokat közúton vagy vasúton kikötőbe szállítják, ahonnan az érés megakadályozása érdekében magas energiafogyasztású hűtőegységekben szállítják tovább. Egy 2007 márciusában európai akadémikusok által közzétett jelentés becslése szerint a tengeri áruszállítás - ami a világkereskedelem össz-szállításának 90%-át teszi ki - a globális széndioxid-kibocsátás 5%-áért felelős.

Importőrök
Megérkezés után speciális raktárakban a banánt egy etilén nevű vegyi anyag használatával és a hőmérséklet fokozatos emelésével mesterségesen érlelik.

Kereskedők
Ezután elsősorban közúton közvetlenül kereskedőkhöz vagy nagykereskedőkhöz szállítják, akik a kisebb boltokat és piacokat látják el. 2002-ben az élelmiszerszállítás Nagy-Britanniában a tehergépkocsis szállítás 25%-át és a teljes brit széndioxid-kibocsátás 1,8%-át tette ki.

Fogyasztó
Mindössze négy cég - Tesco, Asda, Sainsbury's és Morrisons - bonyolítja a brit banáneladások 70%-át. Ez hetente több mint egymillió egyéni vásárlást jelent - ezek mindegyike szavazat lehet(ne) a fair trade alternatívára.

 

 

 Merre tovább?

Ez a hatalom azonban könnyen sérül, ha manipulálják. Ha a kereskedők egy árreferencia termékkel kapcsolatosan a fogyasztói költések megváltozását tapasztalják, annak azonnali és jelentős hatása lesz a beszállítókra. Emiatt, ha a fogyasztók kizárólag méltányos kereskedelemből származó (fair trade) banán vásárlása mellett kötelezik el magukat, az igény végigmegy a beszerzési láncon, és jobb, a fair trade által tanúsított körülményeket eredményez az ültetvényeken dolgozók számára.

Jelenleg a fair trade termékek nem elérhetőek mindenhol, sok kereskedő azért tartja ezeket, hogy az „etikus piacból" is tőkét kovácsolhasson. A legújabb fejlemények azonban bizonyítják a fogyasztói igények hatalmát: az öt legnagyobb brit szupermarket-láncból kettő már kizárólag fair trade banánt kínál. A független beszállítóktól származó fair trade banán már a brit banánpiac 20%-át teszi ki, ez több mint 5 millió kisgazda és munkás „megélhetést fedező bérét" biztosítja világszerte.

A biobanán választása is etikus döntésnek bizonyulhat. Bár a biominősítés nem a társadalmi felelősségvállalás jele, a bioültetvények igazi megoldást, altenatívát kínálnak az intenzív monokultúrák erős környezetromboló hatására. A világ banánexportjának jelenleg 2%-a bio, biobanánt elsősorban Ecuadorban, Peruban és a Dominikai Köztársaságban termelnek.

Bár a banán mint kereskedelmi áru nagyobb fokú iparosításon esett át, mint bármely más mezőgazdasági exportcikk, csak idő kérdése, hogy a kávé, a kakaó, a tea és a cukor hasonló sorsra jusson. De az figyelemre méltó, hogy a trópusok exportbevételének 85%-át biztosító öt termény egyike sem tartozik az alapvető élelmiszerek közé.

Ami még ennél is figyelemre méltóbb - ráadásul kissé nyugtalanító -, hogy ezeket a fejlődő országokat, a világ legszegényebb vidéki lakosságának otthonait, arra ösztönözték, hogy legtermékenyebb mezőgazdasági területeiket a nyugati luxuscikkek termesztésének szenteljék.

És itt már nem csak az „újkori rabszolgaságról" van szó. A gyarmati időkben a rabszolgákat ténylegesen önellátásra bíztatták saját élelmük megtermelésében. Ehelyett a fejlődő országokban ma a megélhetési biztonság példátlan lepusztulását tapasztaljuk. Ráadásul ezt a mi, mesterségesen olcsó élelmiszerektől való függőségünk táplálja.

 

Banán GYIK


Honnan tudom, hogy fair trade banánt vásároltam?
A banán méltányos eredetét a rajta megtalálható kis fair trade logós matrica szavatolja.

 

Hol kapható bio és fair trade banán?

 

 

Megjelent a The Ecologist 2007. szeptemberi számában. Lefordítva és közzétéve a kiadó engedélyével.

Kép [cc] Ashour Rehana, swiss.frog, www.pixabay.com

 

 

Tetszett a cikk, szeretnél még több akciót? Nyomd meg a lenti gombot és támogasd a www.tudatosvasarlo.hu fenntartását egyszeri felajánlással.  Köszönjük!

Legyél Te is a Tudatos Vásárlók Egyesülete büszke támogatója!

A TVE éves támogatói díja 3000 forint. És ezért kapsz egy Tudatos Vásárló Kedvezménykártyát is.

 

Kattints ide, ha szeretnél 5-15% kedvezménnyel vásárolni a TVE által minősített helyeken.

 

  Nemzeti Fejlesztési Minisztérium – a fogyasztók érdekében. A cikk a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium FV-I-15. 15-2015-00014 jelű pályázat keretében frissült 2016-ban.  



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében