fbpx

| Tudatos Vásárló

Ez a cikk már legalább 1 éve készült. A benne lévő információk azóta lehet, hogy elavultak, nézd meg, hátha van frissebb cikkünk a témában.

Munkások a marokkói földeken: kevés pénz, sok munka

A marokkói mezőgazdaságban a legszegényebbek dolgoznak. Sokszor a mezőgazdasági minimálbérnél is kevesebbet keresnek, bejelentés nélkül. Cikksorozatunk harmadik része ezt mutatja be.

A marokkói zöldbabtermesztésben foglalkoztatott munkaerő döntő többségében fiatalokból áll: az itt bemutatott kutatásban megkérdezett dolgozók több mint fele 30 évnél fiatalabb volt, alig volt közöttük 45 év feletti.

Egy 2007-es hivatalos felmérés szerint azokon a területeken, ahol a munkaerő koncentrálódik, a lakosok kétharmada bevándorló, és a népesség fele kevesebb mint 10 éve él helyben. Főként a munkanélküliség, a gazdasági nehézségek és a rossz szociális körülmények miatt menekülnek szülőföldjükről a Souss-Massa-Draa régióba. Életkörülményeik javítása reményében a szegények közül is a legszegényebbek keresnek egyre nagyobb számban munkát ebben a gazdasági ágazatban.

A vállalatok közvetítőket, illetve az idősebb munkások kapcsolatait is felhasználják ahhoz, hogy távoli régiókból nőket toborozzanak. Az úgynevezett védnökség nagyon fontos, ha valaki szeretne elhelyezkedni a vizsgált régióban: az idősebb dolgozók megkérik a családtagjaikat vagy a barátaikat, hogy csatlakozzanak hozzájuk.

Marokkó vidéki térségeiben magas az írástudatlanok aránya: a 15 év felettieknek csupán az 56 százaléka tud írni és olvasni. Az itt bemutatott kutatásban a megkérdezett dolgozók mindössze ötöde vett részt középfokú vagy felsőfokú oktatásban, míg 44 százalékuk egyáltalán nem kapott hivatalos oktatást. Az írástudatlanság megnehezíti a dolgozói érdekérvényesítést.

Szerződés és papírok nélkül

A régióban általában idénymunkákat kínálnak a mezőgazdasági dolgozóknak, így rengeteg munkás „ideiglenesen” dolgozik évek óta. A szakszervezetek vitatják, hogy a mezőgazdasági munkát lehet-e idénymunkának nevezni, mivel a marokkói mezőgazdasági termelési időszak legalább tíz hónapig tart minden évben.

A munkásoknak sokszor semmiféle szerződésük nincs, pedig a marokkói törvények kimondják, hogy legalább ideiglenes munkaszerződést kell kötni. A munkavállalással kapcsolatos megállapodások gyakran szóban köttetnek, ami bizonytalanságban tartja a munkásokat a foglalkoztatás időtartamával kapcsolatosan. Amennyiben rendelkeznek írásos szerződéssel, az általában határozott időre szól, és évente megújítják. A munkásoknak nem adják oda az ő példányukat.

Mindez törvénytelen. A marokkói Munka Törvénykönyve kimondja, hogy minden munkaszerződést írásba kell foglalni, és ha valaki négy alkalommal hat hónapos szerződést ír alá ugyanazzal a céggel, azt határozatlan idejű, állandó szerződésnek kell tekinteni. A kutatásban vizsgált összes vállalat megszegte ezt a törvényi előírást a legtöbb dolgozójával szemben.

A munkaviszonyt a munkaadó által kiadott munkavállalói kártya igazolja. Ez a korábbi magyar munkakönyvre hasonlít. A kártya a munkavállaló, a munkáltató és a munkaviszony fontosabb adatait tartalmazza: név, bérezés és az alkalmazás első napja. Az alkalmazás első napja azt árulja el, hogy a munkavállaló dolgozott-e már korábban is a vállalatnak, nem pedig azt, hogy állandó alkalmazott-e vagy sem.

A törvény előírja, hogy a kártyát és más munkaügyi dokumentumokat át kell adni a dolgozónak. Az utóbbi években a szakszervezeti nyomásnak és a Munka Törvénykönyve 23., 24. és 25. paragrafusának köszönhetően egyre gyakrabban átadják a munkásoknak a munkavállalói kártyákat. Néhány munkaadó „időszaki” feliratú kártyát állít ki annak ellenére, hogy ez törvénybe ütközik.

A Munka Törvénykönyve azt is kimondja, hogy minden egyes dolgozónak fizetési jegyzéket kell kapnia, de ötből kettő megkérdezett dolgozó nem kapott ilyet. A többiek döntő hányada is csak az utóbbi évben kezdte el megkapni fizetési papírját.

A szakszervezetekhez csatlakozó dolgozóknak feltehetőleg nagyobb az esélyük arra, hogy megkapják fizetési jegyzéküket. Mivel a kutatásba bevont munkások között viszonylag magas volt a szakszervezeti tagok aránya, valószínűsíthető, hogy a többi dolgozó között ennél is kevesebben kapnak bérpapírt.

Létminimum alatti fizetések

Marokkóban a Salaire Minimum Interprofessionnel Garanti (SMIG) elnevezésű minimálbérszint van érvényben. Ez havi bruttó 2555 marokkói dirham (körülbelül 69 ezer forint). A mezőgazdasági szektorban másik minimálbért alkalmaznak, amelynek neve Salaire Minimum Agricole Garanti (SMAG). Ez havi bruttó 1655 dirham (körülbelül 45 ezer forint), ami még Marokkóban is alacsonynak számít.

A legfrissebb hozzáférhető adatok alapján 2004-ben a marokkói Tervbizottság (Haut-Commisariat au Plan) havi 1745 dirhamban határozta meg a létminimumhoz szükséges összeget egy átlagos vidéki családra (6,4 fő). Az 1745-2618 dirham közötti összegből élő családokat „sérülékenynek” minősítették.

A mezőgazdasági szektorra vonatkozó minimálbérért 48 órát kell dolgozni hetente, a minimum bruttó órabér 7,57 dirham (kb. 200 forint), szemben az általános minimál órabérrel, amely bruttó 11,70 dirham (kb. 320 forint). Minden tízedik dolgozó, akit a kutatásban megkérdeztek, azt állította, hogy kevesebbet kap, mint a mezőgazdasági minimálbér. Ám az eltérés kb. 0,1 dirham óránként, és nem zárható ki, hogy az eltérést kerekítési hiba okozza.

A munkások szerint túl alacsonyak a fizetések, és nem fedezik a megélhetés költségeit. Problémát okoz számukra a saját és családjuk szükségleteinek kielégítése. A fizetésüket napról-napra kezelik, se nem tervezik, se nem tartják számon, mire megy a pénz. Így számos dolgozónak nincs is pontos képe saját kiadásairól.

Az egyik munkás így fogalmazott: „A jelenlegi fizetésemből elég nehéz eltartani a feleségemet és a gyerekeimet. Amikor kéthetente találkozom velük Ouled Teimaban, ki kell fizetnem az albérletet, az általuk elfogyasztott hús és élelmiszer árát, valamint a munka közben felmerülő saját költségeimet is fedeznem kell. Nehéz kijönni a fizetésből.”

2004 óta a legtöbb megkérdezett munkás fizetése nem növekedett, viszont a megélhetés költségei igen. A marokkói szakszervezetek jelenleg havi 5590 dirhamot (kb. 150 ezer forint) tartanának elfogadható minimálbérnek ahhoz, hogy egy dolgozó és az eltartott rokonok rendesen megéljenek.

Kevés pénz, sok eltartott

A kutatásban megkérdezettek több mint felét egyedülállók alkották. Az özvegyek és az elváltak száma kissé magasabb a mezőgazdasági dolgozók között, mint a teljes népességen belül. A fiatal nőtlen férfiak és hajadon nők mellett rengeteg egyedülálló anya is volt a megkérdezett munkások között. Ez nagyon gyakori Chtouka település területén, ahol a legtöbben dolgoznak a mezőgazdaságban. Általában magas a nők aránya a mezőgazdasági dolgozók számán belül.

A megkérdezett dolgozók közül körülbelül minden harmadik élt házasságban, de sokszor ez nem regisztrált házasság. A nyugaton megszokotthoz képest a házasságban élőknek sok gyerekük van: a családok több mint felében van egy vagy két gyermek, míg a családok 44 százalékában három, illetve négy gyermek él.

A terepi felmérésből kiderült, hogy a munkások több mint négyötöde rokonait is támogatja pénzügyileg. A legtöbb férfi és nő minden hónapban küld pénzt a tágabb családjának. Az eltartottak száma 2-12 között alakul, az esetek több mint felében pedig 5 vagy annál több eltartott van.

Az egyedülálló fiatal dolgozók időnként akár a havi bevételük kétharmadát is szüleiknek és testvéreiknek küldik, akiket ők tartanak el. Azok a családok képesek csak megtakarítani, akik a munkahelyükhöz közel laknak és így nem kell külön szállásra költeniük, és ahol több mint egy családtag dolgozik.

Társadalombiztosítás nélkül

A Caisse Nationale de la Sécurité Sociale (CNSS) Marokkó nemzeti társadalombiztosítási alapja. A munkaadóknak regisztrálniuk kell az alkalmazottaikat a CNSS-nél, és be kell fizetniük a megfelelő járulékokat minden egyes dolgozó után. Cserébe egy CNSS kártyát, avagy munkavállalói kártyát (carte de travail) kapnak az alkalmazottak. A munkavállalói kártyával rendelkező dolgozók kaphatnak havi gyermekgondozási támogatást, illetve más szociális és egészségügyi juttatásokat, például családi pótlékot, amely akár a 600 dirhamot (16 ezer forint) is elérheti havonta.

A mezőgazdasági szektorban dolgozó egymillió munkásból csupán 6%-ot regisztrálnak a CNSS-nél. A szakszervezetek elmondása szerint a mezőgazdasági munkaadók általában nem felelnek meg a munkaügyi jogszabályoknak, és nem fizetnek társadalombiztosítási járulékot.

A kutatásban megkérdezett munkások 77%-a rendelkezett CNSS regisztrációval. A Guernikakónál, a Terre Agronomique-nál és az Alamónál néhány munkás nem volt regisztrálva. Mások esetében a regisztráció késett. A Quality Bean Maroc-nál egy munkástüntetést követően az összes dolgozót regisztrálták 2012-ben. A szakszervezetek segítségével számos munkás megtudta, hogy a munkaadójuk nem regisztrálta őket, illetve hogy többen nem fizették a járulékokat munkavállalóik után. A kutatás során megkérdezett regionális szakszervezeti tisztségviselők szerint bár a legtöbb munkaadó megszegi a törvényt, nem kapnak semmiféle büntetést.

Korlátozó körülmények

A szakszervezetek szerint a kialakult helyzet három fő okra vezethető vissza. Egyrészt a nagy befolyású mezőgazdasági vállalkozások ragaszkodnak ahhoz, hogy a mezőgazdasági munka idényjellegű, és a jelenleginél is nagyobb rugalmasságot szeretnének. Ezzel a társadalombiztosítási járulékfizetést is meg tudnák úszni. Másrészt a hatóságoknak túl gyenge az ellenőrzési és végrehajtói tevékenysége. Az állam a mezőgazdaságot a gazdasági fejlődés motorjának tekinti, és ezért bőkezű támogatásokkal és adókedvezményekkel segíti a nagyméretű vállalakozásokat. Végül az is hátráltatja a kitörést, hogy a mezőgazdasági dolgozók között kiugró az írástudatlanok aránya, különösen a nők esetében (több mint 80%). Kevesen lépnek be a szakszervezetekbe.

Kép: dreamstime

 

 

 

 

 

A cikk “A szupermarketláncok beszállítói kapcsolatai a fogyasztók szemszögéből” című kiadványban jelent meg. A kiadvány megjelenését az Európai Unió támogatta. A kiadvány tartalmáért kizárólag a Tudatos Vásárlók Egyesülete felelős, és az semmi esetre sem tükrözi az Európai Unió álláspontját.

 

Mi nem csak a „szuperzöldekhez” szólunk! Célunk, hogy az ökotudatos életmód és az ehhez vezető vásárlási szempontok bárki számára elérhetők legyenek, éljen bárhol, bármilyen végzettséggel, bármilyen szemlélettel is ebben az országban.

Tevékenységünk a gyártók támogatásától és reklámoktól mentes, nem fogadunk el termékmintákat tesztelésre, nincsenek céges támogatóink, sem reklámbevételeink. És ezt továbbra is fenn akarjuk tartani.

Ahhoz, hogy olyan ügyekkel foglalkozzunk, amikre nincsen hazai vagy más pályázati forrás nagy szükségünk van olyan magánemberek támogatására, mint amilyen Te is vagy! Lehetőségeidhez mérten emiatt kérünk, támogasd munkánkat rendszeres vagy egyszeri adományoddal.

Ne feledd, a pénzed szavazat!

Támogass minket!

Képezd magad a webináriumainkon!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

    Válassz hírleveleink közül:*

      Iratkozz fel híreinkre!

      Tippek, tesztek, programok

      Megszakítás