• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Munkások a marokkói földeken: elcsalt szabadnapok

2013.09.12. /

Egy zöldbabot csomagoló üzemben napi 14 órát is kell dolgozni bizonyos időszakokban. A munkások közül sokan tartanak a büntetéstől, és ezért nem merik visszautasítani a túlórátCikksorozatunkban ezúttal ennek hátterét mutatjuk meg.

A törvények alapján Marokkóban egy munkahét hat napból és 48 órából áll. Az éves szabadság 18-21 nap, attól függően, hogy az alkalmazott hány munkaévet töltött az adott vállalatnál. A napi munkaidő nem haladhatja meg a 10 órát. Évente pedig legfeljebb 100 órát lehet túlórázni, vagyis a törvényileg előírt éves munkaóra-mennyiséget meghaladó első 100 óra törvényes túlórának számít. A törvény azt is előírja, hogy heti egy pihenőnap kötelező, kivéve évente egy hónapnyi időszakot.

A dolgozók szerint nehéz megtalálni az egyensúlyt munkaadóik igényei és családjuk elvárásai között. Az interjúk során a dolgozók elmondták, hogy a munkaadókat csak minimálisan érdeklik munkásaik magánügyei. A dolgozók kifejtették, hogy hiányolják a tiszteletet és a figyelmességet munkaadóik részéről, amely sokkal zavaróbb, mint az anyagi vagy pénzügyi juttatások hiánya.

Munkaórák, munkaterhelés és túlóra

A mezőgazdaságban a munkaidő a földművelés igényeinek megfelelően változik. A munkaadók megnövelik a munkaidőt a legtöbb munkát igénylő időszakokban. Ilyenkor az egyébként is képzetlenebb munkások nehezen tudják nyomon követni, hogy minden egyes túlóráért valóban megkapják-e a fizetésüket.

A kutatásban megkérdezett munkások 85%-a szerint a normál munkanap 8 óra. Ehhez képest többet vagy kevesebbet is dolgozhatnak az évszaktól és a vállalat munkaerőigényétől függően. Gyakran elvárják a munkásoktól, hogy túlórázzanak.

A februártól áprilisig tartó csúcsidőszakban a legtöbb, földeken és csomagolóüzemekben dolgozó munkás akár napi 14 órát is dolgozhat. A kutatásban megkérdezett dolgozók hetede rendszeresen napi 9-14 órát dolgozik. Ez különösen igaz egyes csomagolóüzemekben (mint például az Alamóéban), ahol a munkanap elérheti akár a 14 munkaórát is. Ez nyilvánvalóan törvényellenes. 

Hosszú munkanapok az Alamo csomagolóüzemben

„Minden időnket lefoglalja a munka, semmi másra nem jut idő. Reggel 6:10-kor kelek, megreggelizem, majd reggel 7:00-től 12:00-ig dolgozom. Ezután visszamegyek a „szektorba” [a szállásunkra] egy órára, ami nem elég ahhoz, hogy elkészítsem az ételem és pihenjek. A munka délután 13:00-tól folytatódik és egészen 17:00-ig tart, azután pedig újrakezdődik. 19:00-től éjfélig tart, ami 14 óra munkát jelent összesen. 9 dirhamot (kb 240 forint) kapok óránként, az éjszakai műszakban pedig 10 dirhamot minden óra után. A vezetőség a szakszervezet követeléseinek hatására adott még egy dirhamot az éjszakai munkaórák mellé. Eddig még nem kaptam sem fizetett távollétet, sem pedig pénzügyi támogatást a szabadságok idején.”

A munkaadók és a dolgozók képviselői közötti kollektív megállapodás lehetővé teszi a feladatalapú műszakok alkalmazását, ami viszonylag elterjedt foglalkoztatási forma. Ez azt jelenti, hogy a munkások befejezhetik a munkát, ha teljesítették a kötelességüket.

Ekkor például napi 5 órát dolgoznak 8 óra helyett, de ugyanazt a fizetést kapják, mintha napi 8 órát dolgoznának. Feladatalapú műszakokban dolgozó munkavállalókkal nem készültek interjúk a kutatás során, mivel az interjúkat olyan időszakban készítették, amikor nem volt ilyen típusú munkavégzés.

Ötből két megkérdezett dolgozó szokott túlórázni. Legtöbben nem maguk kérik a túlórákat, de sokaknak nagyon fontos. A túlórázók közel kétharmada állította, hogy megbüntették, amikor visszautasította a plusz munkát, míg négyötödük félt visszautasítani az erre vonatkozó kérést.

A leggyakoribb büntetés, hogy bizonyos kedvezményeket megvonnak, például direkt nem osztják be könnyebb feladatokra a dolgozót. De zaklathatják őket munkafelügyelők is, vagy akár el is bocsáthatják őket. Ezeket minden egyes vállalat dolgozói említették a kutatás során.

A túlórázást elfogadhatónak tartották a Quality Bean Marocnál (QBM), amely nem ismerte el a kötelező túlórát. A többi vállalatnál a dolgozók vagy megterhelőnek (Guernikako) vagy pedig túl megerőltetőnek (Terre Agronomique és Alamo) vélték.

Általában véve a kutatásban résztvevő dolgozók több mint fele úgy gondolta, hogy túl nehéz a munkája, és hogy agyondolgoztatják. A csomagolóüzemek meghatározott ütemben működnek és minden nap el kell érniük egy meghatározott termelési mennyiséget. Azokat a munkásokat, akik nem képesek ezzel lépést tartani, megbüntetik. Minden dolgozótól elvárják, hogy azonos sebességgel dolgozzon.

A szünetek időtartama és mennyisége vállalatonként eltérő, és attól függ, hogy a munkások mennyit túlóráznak. A válaszadók közel háromnegyedének elmondása alapján a szünetek összideje napi 30 perc és egy óra között ingadozik. Az interjúalanyok több mint fele gondolta úgy, hogy a szünetek nem elég hosszúak.

A válaszadók kétharmada a jelezte, hogy nincsenek olyan helységek a gazdaságokban, ahol az étkezési szüneteket el lehet tölteni. Ott, ahol vannak üzemi étkezdék, csak a vállalati személyzet és a munkafelügyelők használhatják azokat.

Szülési kényszerszabadság

A munkások saját elmondása szerint nincs nemek szerinti hátrányos megkülönböztetés a dolgozói fizetések terén. Ám a felmérésből kiderült, hogy ha a vállalatok rájönnek, hogy egy dolgozójuk várandós, akkor nagy az esélye, hogy kirúgják. Ezzel a munkaadók megszegik a nők szülési szabadsághoz való jogait.

A törvény 14 hetet, azaz 98 napot biztosít szülési szabadságra. Ehelyett az a gyakori, hogy a női dolgozókra olyan nyomás nehezedik, hogy inkább fölmondanak, és a gyermek megszületése után visszamennek a munkaadójukhoz dolgozni.

A felmérésből kiderült, hogy a Quality Bean Maroc jobban teljesít e téren, mint versenytársai. A QBM az egyetlen a kutatásban résztvevő vállalatok közül, ahol a csomagolóüzemben dolgozók 90 napos szülési szabadságot kapnak. Ráadásul a csomagolóüzemben dolgozók maximum 2000 dirhamos (54 000 forint) extra juttatásra is jogosultak, amennyiben az anya tagja a helyi szociális jóléti szövetségnek. A QBM földjein dolgozók nem jogosultak az extra juttatásra, de a terhes nők itt is 90 napos születési szabadságot kapnak.

Kényszerszünetek

Az idénymunkák közötti szünetek 15-től akár 60 napig is eltarthatnak. Ez az éves távollét nem mindig önkéntes: a munkásokat gyakran elbocsátják a kevés mezőgazdasági munkát kínáló két hónapban.

A válaszadók közel kétharmada nem kapott fizetést az éves távollét idején. A Quality Bean Maroc és a Guernikako (alkalomszerűen) biztosít fizetett szabadságot, míg az Alamo és a Terre Agronomique egyáltalán nem fizet a szabadságok idején.

Kép:dreamstime

 

 

A cikk "A szupermarketláncok beszállítói kapcsolatai a fogyasztók szemszögéből" című kiadványban jelent meg. A kiadvány megjelenését az Európai Unió támogatta. A kiadvány tartalmáért kizárólag a Tudatos Vásárlók Egyesülete felelős, és az semmi esetre sem tükrözi az Európai Unió álláspontját.



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében