• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Mondragón – a világ leghíresebb szövetkezete

2007.07.20. /
A Fagor márkájú mosógépet egy olyan szövetkezet munkásai készítik, amely tagja az észak-spanyolországi Mondragónban alapított Mondragón Szövetkezeti Vállalatnak.

A várost alaposan megtépázta a spanyol polgárháború, tömeges volt a munkanélküliség, amikor az ifjú José María Arizmendiarrieta atya 1941-ben Mondragónba érkezett. A háború előtt számos szövetkezet és önsegítő szervezet működött a baszk régióban, ezért José atya Mondragón gazdasági felemelkedését szövetkezeti formában gondolta megvalósítani. 1943-ban demokratikus alapokon működő politechnikumot alapított, amely később kulcsszerepet játszott a szövetkezeti mozgalom kiépítésében.

Az 1956-ban alapított Fagor a Mondragón Szövetkezeti Vállalat (Mondragón Co-operatives Corp, MCC) elsőként létrejött, és mára legnagyobb szövetkezete. Eredetileg benzinnel működő vízmelegítőket és tűzhelyeket gyártott. Később megalakult egy hitelszövetkezet is, amely először különböző pénzügyi szolgáltatásokat tett elérhetővé a szövetkezet tagjai számára, később kezdő tőkét nyújtott új vállalkozások beindításához.

Az MCC ma már a világ legnagyobb dolgozói szövetkezete, Baszkföld legnagyobb vállalata, a hetedik legnagyobb cég Spanyolországban. Működési területe három irányban oszlik meg: pénzügy, ipar termelés és disztribúció, és olyan tevékenységeket foglal magába, mint a banküzlet, társadalmi jólét, biztosítás, gyártás, elosztás és mezőgazdasági-élelmiszeripari vállalkozások. Kutató- és továbbképző központokkal rendelkezik, sőt van saját egyeteme is, 4000 diákkal. Az MCC körülbelül 210 céget foglal magába, ezek közel fele szövetkezeti formában működik.

2004 végén az MCC 70 884 embert foglalkoztatott, ennek 49%-át Baszkföldön, 39%-át Spanyolország egyéb területein, míg 12%-ot külföldön.

Az MCC döntéshozó testülete a 650 tagot számláló szövetkezeti kongresszus, amelynek tagjai a különböző szövetkezetekből kerülnek megválasztásra. Az éves közgyűlés választja meg a kormányzótestületet, amely felelős a mindennapos működésért és a felsővezetők kinevezéséért. Minden egyes üzlet rendelkezik ezenkívül egy munkahelyi tanáccsal, amelynek megválasztott elnöke együtt irányítja a céget annak vezetőjével, a dolgozók képviseletében.

A csoport vállalatai a japán ipari csoportosulásokhoz (keiretsu) hasonlóan működnek, beszerzéseikkor előnyben részesítve a szövetkezet többi tagjának termékeit. A szövetkezet tagjai a hitelszövetkezeten keresztül intézik pénzügyeiket, a Lagun Aro-nál kötik egészség-, és nyugdíjbiztosításukat, kedvezményesen vásárolnak az Eroski bevásárlóközpontokban, és olcsóbban juthatnak Fagor készülékekhez. Az Eroski boltokba a szövetkezet teherautói szállítanak, és könnyen lehet, hogy a dolgozók a Mondragón Egyetemen végeztek.

Ha egy szövetkezetnek anyagi gondjai támadnak, az alkalmazottak fizetéscsökkentést kapnak felmondólevél helyett. Ha a helyzet tovább romlik, az elbocsátottak számíthatnak arra, hogy állást kapnak a csoport egy másik vállalatánál.

A folyamatos bővülés miatt az MCC komoly problémával szembesült: hogyan lehet egyszerre piacképes nemzetközi nagyvállalat és a hagyományos szövetkezeti értékek képviselője. Hogy képesek legyenek felvenni a versenyt a hasonló termékeket gyártó multinacionális cégekkel, a Mondragón irányítói egy központi döntéshozó szervet emeltek az egyes szövetkezetek fölé, így alakult meg a Mondragón Szövetkezeti Vállalat az 1980-as években.

Jelenleg az MCC dolgozóinak valamivel több mint fele nem szövetkezeti tag. Ezek a „külsősök" többnyire a Baszkföldön kívüli ipari illetve elosztási szektorban tevékenykednek, Spanyolország egyéb területein vagy külföldön. (A Mondragón saját gyárakkal rendelkezik olyan alacsony gyártási költségű országokban, mint Marokkó, Mexikó, Tájföld vagy Kína.)

E probléma megoldására, a szövetkezeti kongresszus 2003 májusában elfogadott egy határozatot a tagság bővítéséről, amely lehetővé teszi a nem tag dolgozók számára, hogy részt vegyenek cégük tulajdonlásában és irányításában, a szövetkezeti modellhez hasonlóan.

A Mondragón saját szociális tanácsain keresztül intézi az olyan hagyományos munkaügyeket, mint a bérek, a munkaidő vagy a munkakörülmények. Ezek a tanácsok olykor képesek sikeresen érvényesíteni a dolgozók jogait, kritikusok szerint azonban egyre kevésbé tudják felvenni a versenyt az egyre agresszívabb „kapitalista" vezetéssel. A Mondragón dolgozóiban már felmerült a szakszervezet-alapítás gondolata, a szakszervezetek viszont az Eroskinál szakszervezet-ellenes hozzáállásról panaszkodnak.

Újabb feszültségekhez vezetett, hogy a menedzsment a vezetők és a dolgozók fizetése közti különbségeket szabályozó előírásokat is elkezdte egyre lazábban kezelni, hogy magasan képzett szakembereket csábítsanak a céghez. Az utóbbi években néhány szövetkezet kilépett az MCC-ből, hogy visszatérjen egy személyesebb, dolgozóbarátabb légkörhöz.

A problémák láttán felmerül a kérdés, lehetséges-e egy, a globális piacon működő nagy szövetkezetnek megtartania demokratikus jellegét, vagy ahogy a Mondragón szociális tanácsának egy tagja fogalmazott, képtelenség „szövetkezeti szigetként boldogulni egy kapitalista világban"? Mindenesetre sokan szívesen látnák, ha az MCC átalakítaná tengerentúli gyárait szövetkezetekké, és talán érdemes lenne tanulnia az olasz szövetkezeti mozgalomtól, amely még a baszkföldinél is kiterjedtebb. Ahogy a legnagyobb olasz szövetkezeti szövetség egy tisztviselője mondta: „Nem csupán a méret számít, hanem az is, miként szerveződnek a számok".

Megjelent az Ethical Consumer 2006. május-júniusi számában. Lefordítva és közzétéve a kiadó engedélyével. Fordította Rátonyi András.



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében