Az élelmiszerek ionizáló sugárzással való tartósítása az Egészségügyi Világszervezet (World Health
Organisation – WHO) és sok támogató szakember szerint az egyik legegyszerűbb és
legtisztább tartósítási eljárás, amely nem okoz az élelmiszerekben semmiféle elváltozást,
ráadásul vegyszermentes eljárás. Az ellenzők szerint viszont a sugártartósítás,
úgy ahogy van, értelmetlen és veszélyes, a következményeit pedig még csak
találgatni tudjuk.

Az élelmiszerek ionizáló besugárzással való tartósítása az
utóbbi évtizedekben kezdett elterjedni a hőkezelés, fagyasztás és egyéb
tartósító eljárások mellett, azok alternatívájaként. A besugárzás nagyjából
1983 óta bejáratott és alkalmazott módszer.

Eddig 37 országban engedélyezték a besugárzott élelmiszerek
emberi fogyasztását, és jelenleg 60 élelmiszerbesugárzó üzem működik a világon
– főleg Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban, de sok ilyen üzem építését
tervezik Kínában, Indiában és Mexikóban is. A világon évente sugárkezelt élelmiszerek
mennyisége több százezer tonna.

Az EU-ban a szárított növények, fűszerek és növényi ízesítők
besugárzása engedélyezett (a teljes listát ld. a keretes kiemelésben), de az
egyes tagállamokban további termékeket is kezelhetnek sugárzással egyedi
elbírálás alapján. Jelenleg 10 tagállam rendelkezik besugárzást végző
létesítmény engedélyével, köztük van Magyarország is.

Nálunk csak fűszereket, fűszernövényeket, szárított
zöldségeket és gyümölcsöket lehet kezelni. Más országokból azonban be lehet
hozni sugárzással tartósított élelmiszereket, amennyiben azok megfelelnek az
itthoni, a kezelés körülményeire vonatkozó követelményeknek, van rajtuk
megfelelő jelzés (valamennyi besugárzott élelmiszert, illetve valamennyi
összetett élelmiszer besugárzott élelmiszer-összetevőjét „besugárzott” vagy
„ionizáló sugárzással kezelt” feliratú címkével kell ellátni), okmányaikon
pedig fel van tüntetve a kezelést végző létesítmény neve és címe.

Magyarországon az ionizáló sugárzással tartósított
élelmiszerekre vonatkozó szabályokat a Magyar Élelmiszerkönyv
(Codex Alimentarius Hungaricus) tartalmazza. Ez tartalmazza az itthon ilyen
technikával kezelhető élelmiszerek listáját is. Az itt nem szereplő
élelmiszerek sugárkezelésének engedélyezését az Élelmiszerkönyv kiadásáért
felelős Földművelődésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnál vagy az
Egészségügyi Minisztériumnál lehet kérvényezni. Az indokoltnak tartott
kérvényeket a minisztérium továbbküldi az Európai Bizottságnak.

Itthon már az 1950-es években voltak
élelmiszer-besugárzással kapcsolatos kutatások, nemzetközi viszonylatban is
igen korán. A Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet (ma: Központi Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet) 1969-ben
építette fel kőbányai besugárzó üzemét, nálunk jelenleg is ez az egy ilyen üzem
működik. Az országban először 1972-ben értékesítettek az
élelmiszerkereskedelemben sugárzással kezelt burgonyát, azóta 25 különböző
besugárzott élelmiszer (zöldségek és gyümölcsök), illetve adalékanyag, fűszer
került a fogyasztókhoz.

Pro

Az ionizáló sugárzás az élelmiszerben melegítés és
adalékanyagok nélkül képes elpusztítani a baktériumokat és mikroorganizmusokat,
ezért különösen olyan élelmiszerek esetében alkalmazzák, amelyek érzékenyek a
hőkezelésre (például a zöldségek és gyümölcsök), de egyre gyakrabban
alkalmazzák húsok és a tenger gyümölcsei, például rákok esetében is. Használják
emellett a krumpli, hagyma és fokhagyma csírázásának, valamint a gyümölcsök
túlérésének megakadályozására, az élelmiszer frissességének megőrzésére, a
húsokban, tengeri gyümölcsökben fellelhető mikroorganizmusok irtására is.

Az élelmiszerek tartósítására olyan sugarakat kell
alkalmazni, amelyeknek jó az áthatolóképessége, de nem okoznak radioaktivitást,
ilyenek például a gamma sugarak. Az élelmiszeriparban a kobalt-60 radioaktív
izotópot alkalmazzák sugárforrásként, aminek maximális energiája 1,33 MeV, ami
nagyon kicsi ahhoz, hogy az élelmiszer alkotóelemeiben radioaktivitást
indukáljon – írja tanulmányában Kiss István, a Kertészeti és Élelmiszeripari
Egyetem munkatársa.

Úgy véli, a kezelés során az élelmiszerekben olyan kis
hőmérsékletnövekedés lép fel, ami hőkárosodást nem okoz: „A sugárzás áthaladva
az élelmiszeren ugyanis úgy pusztítja el a romlást és a megbetegedéseket okozó
mikroorganizmusokat, valamint a raktári kártevőket, hogy közben az élelmiszert
nem éri hőkárosodás, ezért az megőrzi friss, kezeletlen jellegét, és emellett
nem kell számolni a kémiai kezeléseknél szokásos vegyszermaradvánnyal,
tartósítószerekkel sem.”

A sugárkezelés mellett szól, hogy hatékonyan pusztítja el a
baktériumokat és egyéb kórokozókat, ami olyan zöldségeknél, amelyek tisztítása
igen nehézkes (például a salátáé és a spenóté), jelentős könnyebbséget
jelenthet. Ráadásul a szalmonellafertőzések többségét az ilyen jellegű
élelmiszerek váltják ki – a sugárzás tehát minden, szalmonellára hajlamos
élelmiszer tartósításánál jól jöhet.

A Egészségügyi Világszervezet (WHO) álláspontja szerint az
így tartósított ételeknek a világon semmiféle negatív egészségügyi hatása
nincs, ezért biztonsággal alkalmazhatók. Ennek megfelelően egyre több
élelmiszer sugártartósítására adnak ki engedélyt, legutóbb például a salátára
és a spenótra.

Kontra

A sugárzással kezelt élelmiszerekkel szemben azonban egyre
nagyobbak a fogyasztói fenntartások. Főleg, hogy az eljárás biztonságával
kapcsolatos toxikológiai vizsgálatokat – arra való hivatkozással, hogy az
eddigi eredmények elég bizonyítékot szolgáltattak már – újabban egyáltalán nem
végeznek. A vizsgálatokat többek között analitikai kémiai, mikrobiológiai és
állatetetési módszerekkel végezték, de a 80-as évek elején lezárták.

A forgalmazók mindamellett komoly erőfeszítéseket tesznek
annak érdekében, hogy a vásárlókat meggyőzzék, az eljárást ne hozzák
összefüggésbe a nukleáris sugárzással. Főleg azt hangsúlyozzák, hogy a termék
nem tartalmaz tartósítószert, hiszen ugye besugárzással tartósították, ami
jobb, mint egy, az ételben kimutatható adalékanyag.

Csakhogy a sugártartósítást ellenzők népes tábora szerint ez
a tartósító eljárás is kimutatható az élelmiszerben, ugyanúgy, mint a
tartósítószer, hiszen a sugárzás alapvetően megváltoztatja az élelmiszer
molekuláit. A sugárzás hatására létrejövő változások rendszerint bomlás
jellegűek: kisebb-nagyobb mértékben elbomlanak a színanyagok, illetve
pusztulhat a szövetállomány.

A besugárzás megváltoztatja az élelmiszerek struktúráját, így
az élelmiszer íze megváltozik, aromájuk romlik, és számos fontos vitamin
veszendőbe megy. A besugárzás roncsolja az A-, számos B-, C-, E- és K-vitaminokat,
így a gyümölcsökben, zöldségekben pont az megy tönkre, amiért megvesszük őket.

Egyes kutatások szerint a gyümölcsök, zöldségek
vitamintartalmának akár 96%-a is eltűnhet a besugárzás hatására. A sugárzás
okozta változások sokszor szabad szemmel is láthatók, a tojás esetében például
a sárgája sokkal folyósabb és sápadtabb lesz, mint egy kezeletlen tojás
esetében. S vannak, akik szerint a sugárkezelés a húsoknak is kellemetlen
mellékízt kölcsönöz. (Bővebben
>>>)

Még ennél is nagyobb vita folyik a biztonságos
sugármennyiség körül, vagyis azon, hogy mekkora az a sugárzás dózis, ami még
egészen bizonyosan biztonságosnak mondható. A sugártartósítás hívei szerint az
így kezelt élelmiszer az eddigi kutatások szerint nem lesz radioaktív, nem
sugároz, nem veszélyes az egészségre. Mindezidáig azonban nem végeztek annyi
kutatást a témában, ami minden kétséget kizárna.

A sugárzás átmegy az élelmiszeren, csakúgy, mint amikor az
ember részt vesz egy röntgenvizsgálaton -állítják az eljárás támogatói. Az
élelmiszerek besugárzásához használt sugárzásmennyiség azonban egy
mellkasröntgen többszöröse, és eddig még nem készültek hosszú távú kutatások a
sugárkezelt élelmiszerek fogyasztásának veszélyeivel kapcsolatban.

A sugárkezelés ellenzőit ugyancsak nem hatják meg a
szalmonella megelőzésével kapcsolatos állítások sem. Szerintük a valóban
fennálló fertőzésveszélyt megfelelő szabályozással és higiéniás körülményekkel,
és nem utolsó sorban biogazdálkodással mind el lehet kerülni. Egyes kritikusok
szerint a besugárzás pontosan azokat a hibákat tünteti el az élelmiszeren,
amelyek a gondatlan termelés közben azért jönnek létre, mert előre tudják, hogy
a fertőzések és hibák utólag, a sugárkezeléssel megszüntethetők.

Nagyon leegyszerűsítve tehát, ha nem lenne a besugárzás, nem
lennének azok a problémák sem, amiket a besugárzással orvosolni kell – mondják
az ellenzők. Ráadásul a besugárzó létesítmények hatalmas építési és
üzemeltetési költsége mind beépül az élelmiszer árába, amivel a fogyasztók csak
rosszul járnak.

Maguk a besugárzó létesítmények sem mentesek minden
aggálytól: radioaktív anyagot tartalmaznak, és a környezetbe sem illeszkednek
minden esetben problémamentesen. A radioaktív környezet nem jelent megfelelő
biztonságot az ott dolgozóknak sem. (A besugárzott élelmiszerek és a
besugárzó létesítmények további mellékhatásairól >>>)

A sugárkezelt élelmiszereket elutasító szervezetek leginkább
arra hivatkoznak, hogy a legtöbb ilyen jellegű kutatás az 1980-as években vagy
még korábban készült. Azóta azonban igen sokat fejlődtek a vizsgálati
módszerek, és a pontosabb vizsgálatok valószínűleg más eredményeket
produkálnának, mint a 30 évvel ezelőttiek.

Különösen értetlenül állnak a WHO megengedő magatartása
előtt, hiszen e szervezetnek éppen a fogyasztók egészségének megóvása lenne a
feladata, ennek ellenére a témában folytatódó kutatásokat folyamatosan
mellőzhetőnek tekinti.

Az 1950-es évektől kezdve számos olyan kutatási eredmény is
napvilágot látott, amely szerint a sugárzással tartósított élelmiszerek
kromoszóma-elváltozásokat okozhatnak, valamint számos, sugárzott élelmiszerrel
etetett patkánykísérletnél pedig a termékenység csökkenését és a
halvaszületések növekedését figyelték meg. A sugártartósítást támogató WHO
azonban nem ismeri el bizonyító erejűnek ezeket a kísérleteket, és az eseteket
pusztán véletlennek, elszigetelt jelenségeknek minősíti.

Fogyasztói tájékoztatás

Itthon, ahogy az Európai Unió többi országában is valamennyi
besugárzott élelmiszert, illetve valamennyi összetett élelmiszer besugárzott élelmiszer-összetevőjét
„besugárzott” vagy „ionizáló sugárzással kezelt” feliratú címkével kell
ellátni, hogy a vásárló szabadon eldönthesse, kíván-e ilyen élelmiszert
vásárolni, vagy nem.

Besugárzott termék cimkéje

Probléma azonban, hogy egyrészt ez a jel kevéssé ismert,
ráadásul zöld színű és leginkább egy virágra emlékeztet, így a sugárkezelés a
legutolsó, ami az embernek eszébe jut róla (sőt, sokak szerint túlságosan
hasonlít a környezetbarát termékek megjelölésére kidolgozott magyar „zöld
cédrus” jelzésre is). 

A jelölés az Egyesült Államokban is kötelező, de ott a
fentebb idézett kifejezés 2007 óta a „pasztörizált” kifejezéssel is
helyettesíthető, ami ellen civil szervezetek jelenleg is harcolnak.

Ráadásul a termékek jelölésével igen sok a probléma. Egy
2005-ös ellenőrzés
során több országban számos olyan terméket találtak, amelyek besugárzottak
voltak, ám ezt csomagolásukon nem jelölték. További probléma lehet, hogy a
besugárzott élelmiszerekből gyártott másodlagos termékeken (például besugárzott
gyümölcsből készült gyümölcslé) már nem szerepel a jelzés.

További problémát jelenthetnek a sugárkezelt, ám csomagolás
nélkül árusított élelmiszerek. Bár az ionizáló sugárzással kezelt
élelmiszerekre és élelmiszer-összetevőkre vonatkozó EU
1999/2/EK irányelv előírja, hogy ilyen esetben a termékekhez tartozó
tájékoztató felületeken kell feltüntetni a sugárkezelés tényét, a magyar
jogszabályok ezt a kérdést nem tárgyalják.

Végül: vannak olyan, az EU-ból és Ázsiából származó élelmiszerek is, amelyeken
illegális besugárzást végeztek. Az Európai Unión belül is számos olyan
élelmiszer kerül a polcokra, amelyeknek jelölése hiányos, miközben az ilyen
eljárással tartósított élelmiszerek száma folyamatosan növekszik.