• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Mire figyeljünk lekvárvásárlásánál?

2009.12.07. /
Ha nem a házi lekvár mellett döntünk, érdemes tudnunk, hogy mi is található a bolti termékekben. A hozzáadott anyagok ugyanis nem minden esetben ártalmatlanok. Mi mit jelent a címkén?

Korábbi cikkünkben megpróbáltunk tiszta vizet önteni a pohárba, és megnéztük, hogy mit is takar valójában a lekvár, íz, dzsem, zselé és marmelád elnevezés. Az alábbiakban azt vesszük szemügyre, hogy a gyümölcstartalmon kívül mire érdemes még figyelni, ha ilyen terméket vásárolunk.

 

Hozzáadott cukor

A fehér cukor helyettesíthető mézzel, melasszal vagy barnacukorral - erre elvileg a termék megnevezésében utalni kell. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy ez az információ inkább az összetevőlistából derül ki („Mézes csipkebogyólekvár" például van, de mondjuk „Barnacukros baracklekvár" már nem igazán).

A hozzáadott cukor mennyiségére vonatkozóan a lekvároknál a szilvalekvár esetében 10%-nál húzták meg a felső határt, az úgynevezett „cukrozott szilvalekvárnál" ez kitolódik 30%-ig. Tehát ha egy terméken az utóbbi elnevezés olvasható, tudhatjuk, hogy 10%-nál nagyobb, de 30%-nál kisebb hozzáadott cukortartalma.

Egyéb készítményeknél nem adtak meg ilyen szigorú határt, viszont a csomagoláson minden esetben fel kell tüntetni a termék összes cukortartalmát (ami nem azonos a hozzáadott cukortartalommal!), mégpedig grammban, 100 gramm késztermékre vonatkoztatva. Aki tehát az egészségesebb alternatívákat keresi - alacsony cukortartalmút, mézeset, barnacukrosat - minden esetben nézze át tüzetesen a csomagolást!

 

Citromsav (E330)

Az élelmiszeriparban savanyítószerként és antioxidánsként használják. Az emberi szervezet is előállítja az energiatermelés köztes termékeként, veszélytelennek számít. A kérdéses termékcsoportnál azonban nem árt figyelni rá, mivel ezekben a készítményekben a sav jelenléte a legtöbbször igen magas cukortartalommal párosul, a két tényező együtt pedig könnyen fogszuvasodáshoz vezethet.

Emiatt is érdemes azokat a változatokat keresni, amelyek a citromsav mellett legalább hozzáadott cukrot nem tartalmaznak (a gyümölcsöknek általában amúgy is magas a cukortartalmuk), és persze mértékkel fogyasztani ezekből a nyalánkságokból.

 

Tartósítószerek

Kén-dioxid (E220)

Az egyik legelterjedtebb és legősibb (már az ókori Egyiptomban is használták) adalékanyagok egyike. Az emberek többsége számára veszélytelen, mivel a szervezetben egy enzim gondoskodik a gyors lebontásáról. Azoknál viszont, akiknél nincs elegendő az utóbbiból, émelygés, hányás, hasmenés, fejfájás jelentkezhet a hatására. Asztmás betegeknél rohamot válthat ki.

A lekvárok és ízek esetében a kénessav (vízben oldott kén-dioxid) mennyiségét 100mg/kg-ban maximalizálták, kivéve a vegyes gyümölcsízeket, ezeknél a határ 300mg/kg. Extra dzsemben és extra zselében a kén-dioxid nem lehet több 10 mg/kg-nál, dzsemben, zselében és marmeládban 50 mg/kg-nál.

Ha a szóban forgó kategóriákba tartozó termék maradék kéndioxid-tartalma meghaladja a 30mg/kg-ot, fel kell tüntetni az összetevők között, tömegszázalékban megadva. Például: „kén-dioxid-tartalom ...% (m/m)".

 

Na-benzoát (E211)

A lekvárfélékben, dzsemekben és zselékben széles körben használt, hivatalosan jelenleg biztonságos adaléknak nyilvánított anyag körül az utóbbi időben egyre sűrűsödnek a kérdőjelek. Amellett, hogy az asztmában szenvedő, illetve a szalicilsavra és származékaira érzékeny embereknél bizonyítottan allergiás tüneteket okozhat, a jelek szerint sokkal komolyabb veszélyeket is rejthet.

Amerikai kutatók már a '90-es évek elején rájöttek, hogy képes az aszkorbinsavval (E300) reakcióba lépni, amelynek nyomán erősen rákkeltő hatású benzol keletkezik melléktermékként. A kutatók szerint ugyanez igaz az E211 mellett az E210 (benzoesav), az E212 (kálium-benzoát) és az E213 (kalcium-benzoát) adalékokra.

Vonatkozó szabályozás ennek ellenére a mai napig nem született. Nekünk, fogyasztóknak kell tehát figyelnünk az összetevőlistát. Amennyiben egy termékben mindkét adalékanyagot megtaláljuk - ami sajnos a lekvároknál és társaiknál gyakran előfordul -, tegyük vissza a polcra!

A Sheffieldi Egyetem öregedéskutatással foglalkozó professzora, Peter Piper 1999 óta vizsgálja a nátrium-benzoát hatásait. Állítása szerint az anyag önmagában is rendkívül veszélyes, mert olyan mértékben károsítja a sejtek energiaellátásáért felelős mitokondriumok DNS-ét, hogy egyszerűen „kiüti" azokat. Ez pedig májzsugort, Parkinson-kórt és egyéb idegrendszeri betegségeket okoz, és általánosságban az egész öregedési folyamat visszavezethető rá.

A Southamptoni Egyetem kutatói, Jim Stevenson professzor és kollégái pedig azt találták, hogy egyes ételfestékek (E102, E104, E110, E122, E124, E129) nátrium-benzoáttal együtt gyermekeknél hiperaktivitást és tanulási nehézségeket okozhatnak.

 

Sűrítőanyagok

Az optimális állag beállítására használják őket, lekvárokban és zselékben is megtalálhatók.

A szóban forgó gyümölcskészítményekben felhasználható sűrítőanyagok közül leginkább a vörös tengeri moszatból nyert karragén (E407) kérdéses.

Állatkísérletekben kimutatták, hogy befolyásolhatja a sejtek immunműködését, gyomorfekélyt és rákot okozhat, továbbá fennáll a gyanú, hogy egyes embereknél allergiás reakciókat válthat ki. A kutatások jelenleg is folynak. A negatív hatásokat a lebontott karragének esetében figyelték meg, ezért az EU érvényben lévő irányelve alapján az élelmiszerekbe kerülő karragént nem szabad hidrolizálni vagy más kémiai eljárással lebontani.

 

Kép [cc] erix marylise



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében