fbpx

| Tudatos Vásárló

Milyen halat eszik a magyar?

Tudjuk, hogy egészségesebbek lennénk tőle, azt mondjuk, szeretjük, mégis mi esszük belőle a legkevesebbet az EU-ban, mert szálkás, zsíros, drága, gyanús. A magyar ember és a hal kapcsolata megdöbbentően ellentmondásos. Mit kell tudnunk a pontyról, a hekkről, a tonhalról? Mi az, amit egyáltalán ne együnk?

A magyarok az elmúlt évtizedben évről-évre egy kicsivel több halat esznek, de a növekedés mértéke rohamtempónak semmiképpen sem nevezhető. A KSH adatai szerint elértük a fejenkénti éves 6,18 kilogrammos halfogyasztást. (Ebből friss/hűtött: 2,27 kg, fagyasztott: 2,27 kg, tartósított/konzerv: 1,8 kg.) Ezzel messze elmaradunk az európai uniós évi fejenkénti 20 kilogrammos átlagtól, annyira messze, hogy az egész Unióban még mindig mi fogyasztjuk a legkevesebb halat, illetve halászati terméket. A legnagyobb halevők persze a tengerparti országok: Portugália, Spanyolország, Litvánia, de a csehek és az osztrákok is előttünk járnak.

Ráadásul, az egész éves adag majdnem felét karácsonykor faljuk fel, és csak a másik 3 kilót osztjuk be az év fennmaradó részében. Míg a listavezető Portugáliában mindenki hetente nagyjából egy kilónyi halételt fogyaszt, itthon ugyanez a mennyiség egy negyedév alatt fogy el.

Pedig már a könyökünkön jön ki, hogy a hal mennyire egészséges. Kevés benne a koleszterin, viszont remek forrása az omega-3 zsírsavaknak, sok ásványi anyagot (kálium, kalcium, szelén, jód, fluor, foszfor) és vitamint (A-, D-, B2-, B6-, B12- és E-vitamint) tartalmaz. A benne lévő többszörösen telítetlen zsírsavak segítenek megőrizni az érfalak rugalmasságát, ezért fogyasztása csökkenthetné egy vezető hazai halálok, a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.

Bárcsak ne lennél szálkás és pocsolya-ízű!

A magyar lakosság tisztában is van vele, milyen szuper dolog a hal. Egy a halfogyasztási szokásainkat ismertető felmérés szerint a halat a legegészségesebb élelmiszerek között tartjuk számon, ha megkérdik, minden harmadik ember úgy nyilatkozik, hogy nagyon szereti a halat. Viszont a megkérdezetteknek csupán 3,5%-a tartja magát halfogyasztónak, a magyarok 65%-a inkább fehér húst, 29,7%-a vörös hús eszik.

Ha már hal, a hazai édesvízi halakat frissnek, megbízhatóbbnak és olcsóbbnak, viszont pocsolya ízűnek és halszagúak tartjuk. Akik, soha, vagy évente csak egyszer fogyasztják, bevallásuk szerint leginkább az ízét, a szagát, illetve a szálkákat nem szeretik benne. A tengeri halakról ezzel szemben úgy véljük, hogy kevesebb benne a szálka, változatosabb az íze, könnyebb hozzájutni, viszont drágább is. A hivatalos statisztikák szerint ennek megfelelően fele-fele arányban vásárolunk hazai, illetve külföldi halat, halkészítményt.

Tudjuk tehát, hogy egészséges lenne, mégsem szeretjük igazán, talán mert nem ismerjük. A kimutatás szerint a vásárlók leginkább a pontyot ismerik (89%), utána viszont rögtön két tengeri halféle, a hekk (80%) és a tonhal (72%) következik. A hekk valóban a legelterjedtebb és legnépszerűbb étel a tóparti büfék kínálatában, gyakran látjuk – fej nélkül, panírozva. De, hogy valóban ismernénk, az erősen kétséges: legtöbbünknek fogalma sincs róla, miféle és honnan, milyen állapotban kerül Magyarországra. A tonhalat gyakorlatilag kizárólag pépesített konzerv formájában látjuk, és aligha olvasgatjuk a konzervdoboz oldalán szereplő információkat.

A ponty

Hazánkban körülbelül 24 ezer hektáron termelünk halat, és a legtöbb halgazdaságban ponttyal foglalkoznak. A ponty viszonylag igénytelen és gyors növekedésű hal. Természetes élőhelyén, tavakban, lassú vízű folyókban vízinövények fiatal hajtásaival, árvaszúnyog-lárvával, apró rákokkal táplálkozik. A “vadon fogott” ponty húsának magasabb a már emlegetett többszörösen telítetlen zsírsav-tartalma, a tógazdasági pontyok viszont kiegészítő takarmányt (kukorica, búza, árpa) is kapnak. Emiatt a tenyésztett pontyok húsában több az egyszeresen telítetlen zsírsav, de ez is egészséges. A halgazdasági pontyok emellett 2-3-szor zsírosabbak is, de zsírjuk fogyasztásával nem teszünk kárt az egészségünkben.

 

A hekk

A hekk 1-1,4 méteres tengeri ragadozó hal, 14 évet is élhet. Hozzánk az Atlanti-óceánból, elsősorban Argentinából, előkészítve (lefejezve, kibelezve) jut el. Szeretjük, mert nincs halszaga, nem szálkás, evéskor könnyű kivenni a gerincét.

Szépséghibája, hogy – feltéve, hogy Argentinából egyenesen Magyarországra szállítják – 11 900 kilométert utazik. Az ökológiai lábnyom környezetterhelése mellett a tengerek kizsákmányolása is aggasztó lehet. A hekk-félék, a többi tengeri halfajhoz hasonlóan az évszázad feléig teljesen kipusztulhatnak bolygónkról. Mivel a tengeri hal-állományoknak ma már szinte nyoma sincs, manapság a hekket – a hatalmas európai keresletet kielégítendő – ketrecekben, a part menti vizekben, tengeri halfarmokon tenyésztik. (A Világbank becslése szerint 2030-ra az emberek által elfogyasztott tengeri halak kétharmada tengeri farmokon fog felnőni.) A halfarmokon hormonokkal és a túlzsúfoltság miatt antibiotikumokkal kezelik őket, az ipari mennyiségben felhasznált tápanyag illetve ürülék jelentős nitrogén- és foszforterhelést ró a környező vizekre.

 

A tonhal

A hekkéhez hasonló a helyzet a tonhallal, amelynek egyes fajai, például a kékúszójú tonhal, amely valaha az Atlanti-óceán nyugati és keleti részén, a Földközi-tengerben és a Fekete-tengerben volt honos, a túlhalászás miatt kipusztulóban vannak.

A tonhalat itthon konzervként ismerjük, és jó, ha tudjuk, hogy a konzerválással vitamintartalma ugyan megmarad, de az oly értékes omega-3-zsírsavak nagy része elvész belőle. (Ugyanez nem áll a szardíniára, szardellára.)

A tengeri halak szervezetében ráadásul mindaz a szennyeződés felgyülemlik, ami globálisan mérgezi a tengerek, óceánok élővilágát. A fagyasztott tengeri halak tartalmazhatnak nehézfémeket, például higanyt, és különösen igaz ez a tápláléklánc tetején elhelyezkedő, nagyobb testű, hosszabb életciklusú ragadozó halakra. Egyes kifejlett tonhal-példányok akár 200 kilót is nyomhatnak, ezek a leginkább higanyfertőzött tengeri halak. Épp ezért, ha el akarjuk kerülni ezeket a szennyező anyagokat, jobban tesszük, ha a tápláléklánc alsóbb fajait, a kisebb, növényevő halakat fogyasztjuk – magyarázza az alábbi videóban a Worldwatch Institute vezető kutatója, Brian Halweil.

 

Amihez hozzájutunk, nem tartjuk biztonságosnak

A pontyot, a hekket és a tonhalat ismerjük, miközben a válaszadók majd negyede a folyókból, patakokból kifogott halat véli a legjobb minőségűnek, legbiztonságosabbnak pedig a tanúsított bio-haltermelői halat tartja, ez utóbbit viszont drággáljuk is.

2015-ös adatok szerint a hazai tógazdaságokban, halastavakban 14 ezer tonna halat termeltek, 10 ezer tonnányit fogtak ki a természetes vizekből és további 3 ezret intenzív üzemekben (mesterséges környezetben, teljes gépesítés mellett) neveltek. A tógazdasági halak több mint 60%-a ponty, az intenzív üzemekben szinte kizárólag afrikai harcsa él.

A magyarországi halastavak jelentős része ráadásul védett vagy Natura 2000-es területen működik, ami a környezetvédelmi szempontokat figyelemben tartó tartási, gazdálkodási körülményeket vár el.

„A hazai haltenyésztési és feldolgozási technológiák eleve olyanok, hogy azok kidolgozásánál és alkalmazásánál alapvető szempont az élelmiszerbiztonság. A piacra kerülő halaknak és haltermékeknek szabványokban rögzített magas élelmiszer-biztonsági követelményeknek kell megfelelniük. A megfelelőséget rendszeresen vizsgálják a hatóságok” – magyarázta kérdésünkre Békefi Emese, a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Halászati Kutatóintézetének munkatársa. A szakember elmondása szerint élelmiszerbiztonság és minőség tekintetében nincs különbség a hazai tógazdasági és intenzíven termelt halak között, illetve az egyes halfajok között.

Igaz viszont, hogy az egyes fajoknak vannak egyedi tulajdonságaik. Például, a hazai halfajaink közül az amurnak és a busának a legmagasabb az ún. omega3 zsírsav tartalma, amely rendkívül kedvező élettani hatásokkal bír. Húsuk ráadásul szárazabb a pontyénál, alig tartalmaz zsírt.

 

Bio vagy nem bio?

A legfontosabb halas kérdésre, arra, hogy minőség tekintetében van-e különbség a tógazdasági és az intenzíven termelt halak minősége között, illetve a hazai és a tengeri halak között, azon túl, hogy „elvileg nincs különbség”, nem kaptunk határozott választ, mint ahogy arra sem, van-e értelme a hazai halból bio-t venni.

Egyértleműbbnek látják a helyzetet a bio-hal tenyésztők, köztük Európa legnagyobb édesvízi halgazdasága, a Hortobágyi Halgazdaság, ahol 2002 óta foglalkoznak bio-halneveléssel. A gazdaság szerint a természetes és nyugodt tartási körülmények, illetve a tiszta takarmány kihatnak a halak egészségére, húsuk ízére, tápértékére.

A Hortobágyi Halgazdaság tavaiban amúgy az egész állományt tekintve is minimális külső beavatkozással, a természetes ökológiai egyensúlyt megtartva folyik a termelés. A halsűrűség is a természetes vizekéhez hasonló, nincsenek túlzsúfolt tavak. A bio-minőségűnek szánt halak kizárólag ökológiai forrásból származó takarmányt kapnak, és egyéb őket terhelő anyaggal (műtrágya, antibiotikum, egyéb gyógyszerek) sem mérgezi szervezetüket. Semmiféle hagyományos szert, antibiotikumot nem használnak, a teljes állományt homeopátiás kezeléssel tartják egészségesen. Harcsa, amur és busa nő náluk bio-minősítéssel. Pontyot is tenyésztenek (csak étkezésre évi 1500 tonnát), de több ezer tonnányi pontállomány ökológiai takarmánnyal táplálása jelenleg nem megoldható, ezért a pontyok nem bio-minősítettek. A hortobágyi hal a legnagyobb hazai áruházláncokban kapható. (A részletes listát lásd itt.)

 

Erre figyelj halvásárlásnál:

Lehetőleg hazai, bio-minősítésű halat vegyél!

• A hazi halakból a busa, amur, kecsege húsának a legmagasabb az egészségre jótékony, többszörösen telítetlen zsírsav-tartalma.

• Tengeri halból lehetőleg olyat vásárolj, ami viszonylag közelről jön!

• Tengeri halból a kisebb fajokat – pl. szardíniát, heringet, szardellát – válaszd!

• Ezeket kerüld a higanyszennyezettség miatt: cápa, kardhal, tonhal, királymakréla, cserepeshal!

Keresd a fenntartható tengeri halászatot (MSC) és a fenntartható akvakultúrás halászatot (ASC) jelző címkéket!

 

 

 


Szívesen olvasnál még a témában? Tegyél érte Te is! Válaszd a Neked megfelelő formát.

Támogasd a TVE munkáját adománnyal!

Fizess elő egy terméktesztünkre!

Legyél a TVE Támogató tagja vagy Szupertagja!

Ehhez még egy Tudatos Vásárló Kedvezménykártyát is adunk, amellyel több mint 70 jófej helyen vásárolhatsz kedvezményesen!

 


 

      ​ 
Készült a Nemzeti Kulturális Alap 201201/00196 jelü pályázat támogatásával. 

 

Mi nem csak a „szuperzöldekhez” szólunk! Célunk, hogy az ökotudatos életmód és az ehhez vezető vásárlási szempontok bárki számára elérhetők legyenek, éljen bárhol, bármilyen végzettséggel, bármilyen szemlélettel is ebben az országban.

Tevékenységünk a gyártók támogatásától és reklámoktól mentes, nem fogadunk el termékmintákat tesztelésre, nincsenek céges támogatóink, sem reklámbevételeink. És ezt továbbra is fenn akarjuk tartani.

Ahhoz, hogy olyan ügyekkel foglalkozzunk, amikre nincsen hazai vagy más pályázati forrás nagy szükségünk van olyan magánemberek támogatására, mint amilyen Te is vagy! Lehetőségeidhez mérten emiatt kérünk, támogasd munkánkat rendszeres vagy egyszeri adományoddal.

Ne feledd, a pénzed szavazat!

Támogass minket!

Képezd magad a webináriumainkon!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

    Válassz hírleveleink közül:*

      Iratkozz fel híreinkre!

      Tippek, tesztek, programok

      Megszakítás