fbpx

| Tudatos Vásárló

Ez a cikk már legalább 1 éve készült. A benne lévő információk azóta lehet, hogy elavultak, nézd meg, hátha van frissebb cikkünk a témában.

Miért fizetett Irak sok millió dollárt a Nestlének és a Pepsinek?

Irak az 1990-es kuvaiti invázió óta több mint 18 milliárd dollár háborús kárpótlást fizetett, amelynek a nagy része amerikai vállalatokhoz került…

Irak az 1990-es kuvaiti invázió
óta több mint 18 milliárd dollár háborús kárpótlást fizetett, írja Naomi Klein a
brit The Guardian című napilapban. A pénzt az ENSZ genfi székhelyű Kárpótlási
Bizottsága (UNCC) szedi be, és osztja ki. A háborús kárpótlás ténye önmagában
még nem meglepő, az viszont igen, hogy a kifizetések Irak tavaszi megszállása és
Szaddam Husszein elmozdítása óta is folytatódtak: az elmúlt fél évben Irak 1,8
milliárd dollárt (mintegy 400 milliárd forintot) utalt át ezen a címen
Genfbe.

Precedens nélküli továbbá, hogy az elmúlt tizennégy
évben kifizetett kárpótlás jó része vállalatokhoz került. Claude Aimé, ENSZ
diplomata, aki 2000. decemberéig vezette az UNCC-t, nyilvánosan is
megkérdőjelezte ennek a gyakorlatnak a legitimitását. „Tudomásom szerint először
fordul elő, hogy az ENSZ vállalati tőkejavak elvesztését és a profitcsökkenést
kompenzálja – mondta a Wall Street Journalnak adott 1997-es interjújában – és
nem hiszem, hogy ez így rendben lenne.” A pénz legnagyobb részét természetesen
az olajipar kapta, a Texaco például mintegy 500 millió dollárt, azon az alapon,
hogy a kuvaiti háborúban megrongálódtak a tulajdonukat képező vezetékek,
finomítók. Ám számos más olyan vállalatnak is jutott a pénzből, amelyek nem
állították, hogy Szaddam Husszein tönkretette volna a javaikat, csak azt, hogy a
háború miatt „profitcsökkenést” tapasztaltak, vagy „az üzletmenet romlását”
szenvedték el. Ezen az alapon kapott pénzt a Nestlé (2,6 millió dollárt), a
Pepsi (3,8 millió dollárt), a Philip Morris (1,3 millió dollárt), a Kentucky
Fried Chicken (321 ezer dollárt) vagy a játékgyártó Toys R Us (189 ezer
dollárt).

Naomi Klein szerint felháborító, hogy a kereskedelmi
szankcióktól és háborúktól sújtott iraki népnek kell megfizetni amerikai
nagyvállalatok profitját, azután is, hogy Szaddam Husszeint eltávolították a
hatalomból. Szeptemberben az UNCC 377 millió dollárt osztott szét kárpótlás
címén, és még lesz miből osztogatni: Irakból októberben további 200 millió
dollárt utalnak át Genfbe. Ha ez nem lenne, Irak talán nem szorult volna rá a
Valutaalap 437 millió dolláros gyorshitelére, amelyért egyrészt természetesen
kamatot kell fizetnie, másrészt vállalnia kellett a Valutaalap által előírt
gazdasági megszorításokat. Az átutalt kárpótlási összegek továbbá meglehetős
aránytalanságot mutatnak azokhoz képest, amelyeket az Egyesült Államok és
szövetségesei eddig Irak újjáépítésére költöttek. A Washington Post becslése
szerint ugyanis eddig mindössze 29 millió dollárt szántak az egészségügyi
ellátás fejlesztésére, a közbiztonság javítására, a vízszolgáltatás
helyreállítására, a csatornázásra, valamint út- és hídépítésre. Szaddam
elmozdítása az amerikai és a hazai háborús retorika szerint egyrészt a
terrorizmus elleni harc jegyében, másrészt az iraki nép érdekében
történt…

A Tudatos Vásárló pedig azon morfondírozott, hogy
valóban mennyire egyeztethető össze a szabad piac ideológiája az efféle,
vállalatoknak adott kárpótlással. A szabad piacban állítólag az a jó, hogy
mindenki a saját pénzét kockáztatja, nem az állam vagy a társadalom hozza a
döntéseket, és vállalja a rossz döntések következményeit, mint ahogyan a
szocializmusban történt. Ha egy vállalat szerencsésen extraprofitot csinál
(mondjuk egy háborúból), akkor nem fizet extra profitadót, mondván, hogy ez nem
is járt neki igazán. Ezt a logikát megfordítva viszont jogos a kérdés, hogy
miért kap kártérítést akkor, ha a körülmények miatt nem várt veszteségeket
szenved el?

Egy másik megközelítésben az egyenlőség problémája
merül fel. Az egyszeri embernek nem fizet a biztosító háborús események vagy más
erőszakos cselekmények miatt bekövetkezett kár esetén. Mint itthon is sokan
megtapasztalták, még árvízkár esetén sem. Miért jár a nagyhatalmú, évi
sokmilliárd dolláros forgalmat bonyolító multinacionális vállalatoknak az, amit
a kisjövedelmű, gyermekeiért remegő hús-vér állampolgár nem kaphat meg?

Az eredeti cikk Naomi Kleintől „Why is war-torn
Iraq giving $190,000 to Toys R Us?” címmel jelent meg a The Guardian október
16-i számában.
Naomi Klein újságíró, és több könyv szerzője. No logo című
könyve nemrég jelent meg magyarul a Tudatos Vásárlók Egyesülete és az AMF
Kft. kiadásában.

Mi nem csak a „szuperzöldekhez” szólunk! Célunk, hogy az ökotudatos életmód és az ehhez vezető vásárlási szempontok bárki számára elérhetők legyenek, éljen bárhol, bármilyen végzettséggel, bármilyen szemlélettel is ebben az országban.

Tevékenységünk a gyártók támogatásától és reklámoktól mentes, nem fogadunk el termékmintákat tesztelésre, nincsenek céges támogatóink, sem reklámbevételeink. És ezt továbbra is fenn akarjuk tartani.

Ahhoz, hogy olyan ügyekkel foglalkozzunk, amikre nincsen hazai vagy más pályázati forrás nagy szükségünk van olyan magánemberek támogatására, mint amilyen Te is vagy! Lehetőségeidhez mérten emiatt kérünk, támogasd munkánkat rendszeres vagy egyszeri adományoddal.

Ne feledd, a pénzed szavazat!

Támogass minket!

Képezd magad a webináriumainkon!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

    Válassz hírleveleink közül:*

      Iratkozz fel híreinkre!

      Tippek, tesztek, programok

      Megszakítás