• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Mibe kerül a távhő?

2010.01.05. /
Miért fizet egy keszthelyi lakos évente 160 ezer forinttal többet a távfűtésért, mint egy paksi? Hihetünk-e azoknak az írásoknak, amelyekben a távhőszolgáltatók hosszan fejtegetik, miért nem drága a távhőszolgáltatás, illetve miként válik a közeljövőben a legolcsóbb fűtési móddá?

Jelenleg a legtöbb településen merőben más a helyzet, mint amit a (meglehet szponzorált) cikkekből megtudhatunk. Legalábbis ez derült ki az Energia Klub számára, amikor nem kevés utánajárás eredményeként összehasonlították 31 magyarországi település távhő-díjait. Kiszámolták, mennyibe kerül egy átlagosnak tekinthető, 50 m2-es távfűtéses lakás fűtése egy évben. A mellékelt módszer alapján annak is utánaszámoltak, mennyibe kerül mindez egy gázzal fűtő háztartás számára.

Egyáltalán nem volt könnyű dolguk. A vizsgálni szándékozott távhőszolgáltatók jelentős része ugyanis nem tartotta szükségesnek, hogy díjait közzétegye a világhálón. Így kénytelenek voltak a település honlapjáról, az önkormányzati oldalakon megkeresni az érvényes rendeletet, és abból kisillabizálni az éppen aktuális tarifákat.

Flickr

A diagramm letölthető itt

Az árszínvonal tekintetében igen nagy eltérések vannak a települések között: egy keszthelyi lakos például évente több mint 160 ezer forinttal fizet többet a távfűtésért, mint egy paksi. A vizsgált településeken élők évente átlagosan 192 ezer forintot fizetnek ki 50 m2-es lakásuk fűtéséért. Ehhez képest a hasonló méretű és energiafelhasználású gázfűtéses háztartásban élők évente mintegy 123 ezer forintot fizetnek a fűtésért. A diagramon látszik, hogy nemcsak a teljes fizetendő éves díj, hanem az alapdíj illetve hődíj egymáshoz viszonyított aránya is eltérő a különböző települések esetén. Kecskeméten és Szegeden például nagyjából azonos a fizetendő hődíj nagysága, viszont Szeged esetén magasabb az éves alapdíj. Itt álljunk is meg egy pillanatra és tisztázzunk egy kérdést: mire és hogyan fizetjük az alapdíjat?

 

Mi az alapdíj?


Alapdíjat alapvetően azért számol fel a távhőszolgáltató, hogy, egyrészt, folyamatosan fenntartsa, karbantartsa, illetve - szerencsés esetben - korszerűsítse, fejlessze a távhőrendszerét. Ezzel kapcsolatban a szolgáltatónak az év során folyamatosan költségei merülnek fel, gyakorlatilag függetlenül attól, hogy éppen fűtési időszak van-e, vagy sem. Sőt: kis túlzással ezek a költségek akkor is felmerülnének nála, ha mondjuk valamilyen okból egy évre teljesen leállna a távhőszolgáltatással, hiszen a vezetékeket, berendezéseket ekkor is karban kellene tartania.

A távhővezeték fenntartásán kívül az alapdíjba azokat a költségeit is belekalkulálja a szolgáltató, amelyek a cég működtetésével kapcsolatban szintén állandóan felmerülnek. Ilyen többek között a munkavállalók bére, az irodák bérleti díja és rezsiköltsége, a berendezések értékcsökkenése.

A szolgáltató az alapdíjat tehát (elvileg!) úgy állapítja meg, hogy megbecsüli és összesíti mindezen költségeket egy adott időszakra nézve - mondjuk egy évre, vagy egy negyedévre. Legyen ez például évi 800 millió Ft. Ezt az összeget a szolgáltató jellemzően az összes, általa távhővel ellátott lakás, épület légköbméterének összegére osztja szét. Tegyük fel, hogy ez 2,5 millió légm3. Ekkor az alapdíj 320 Ft/ légm3 lesz, tehát egy átlagos lakásnak, ami kb. 140 légm3, évente 140x320=44800 forintot kell kifizetnie alapdíj címén. Ezt azonban nem egy összegben fizetjük, hanem hónapokra egyenletesen elosztva, tehát nyáron is, amikor nincs fűtés. Ebben a példában ez havonta 44800/12=3733 Ft.

E rövid kitérő után visszatérhetünk az eredeti kérdéshez: miért van különbség a települések között a fizetendő alapdíjban? Egyrészt azért, mert településenként eltérő méretű és kiterjedtségű távhőrendszerek léteznek. Egy olyan településen, ahol viszonylag kis területre koncentrálódik a távfűtött lakások, épületek összessége, és közel van a hőt előállító fűtőmű is, összességében rövidebb távhő-vezetékrendszerre van szükség. Vagyis kevesebb csövet kell korszerűsíteni, karbantartani. Tehát ebben az esetben ezek a költségek arányában véve alacsonyabbak, mint egy olyan településen, ahol a távfűtéssel ellátott lakások szétszórtan helyezkednek el, esetleg a hőerőmű is messze van, vagyis ahol több vezetékre van szükség. (Persze kérdés, hogy az utóbbi település esetén megéri-e kiépíteni a távhőellátást, illetve hogy lehet-e alacsony az ára...)

A távhőrendszerek nagysága mellett a szolgáltatók eltérő gazdálkodási gyakorlata is okozhatja az alapdíjakban mutatkozó településenkénti eltéréseket. Értelemszerűen a hatékonyabban gazdálkodó, erőforrásait takarékosabban felhasználó vállalat állandó működési költségei alacsonyabbak.

 

Hődíj

Az alapdíj kérdésének tisztázása után térjünk át a távhőszolgáltatónak fizetendő díj másik lényeges összetevőjére: a hődíjra. Pillantsunk rá ismét a diagramra! Láthatjuk, hogy a hődíjak tekintetében is vannak eltérések az egyes települések között. Ózdon és Tatabányán például az alapdíj hasonló, a hőért azonban Tatabányán többet fizetnek a háztartások. Miért van ez?

A hődíj nagysága lényegében attól függ, hogy a szolgáltató mennyiért vásárolja a hőt a hőtermelőktől, illetve milyen költségen tudja ő maga előállítani, amennyiben saját maga is termel hőt. A szolgáltató és a termelő között kialakuló hőárat több tényező is befolyásolja. Függ a hőt előállító berendezések típusától, hatásfokától, a felhasznált tüzelőanyag árától, a szolgáltató által igényelt ún. lekötött teljesítmény nagyságától, a termelőnek az áram kötelező átvételéből származó árbevételétől.

Mindezeken kívül a szolgáltató és a termelő közti hő árát a lakossági gázárakhoz, vagy a fűtő- illetve gázolaj világpiaci árának alakulásához is szokták kötni. Természetesen a hőár kialakításában nagy szerepet játszik a szolgáltató érdekérvényesítő képessége, alkupozíciója is, hiszen a termelő minél magasabb áron akarja értékesíteni a hőt, a szolgáltató pedig minél olcsóbban akarja megvásárolni azt. A vásárolt hőt a szolgáltató elvileg - ha a szolgáltató illetve az árhatósági szerepet betöltő önkormányzat a fogyasztók érdekeit tartja szem előtt - a vásárlási ár közelében, alacsony árréssel adja tovább a lakosságnak.

A fogyasztók a hődíjat az elfogyasztott (havi) hőmennyiség után fizetik. A mérés általában épületenként történik a hőközpontban, és az ott mért mennyiséget osztják szét az épületben található lakások között. A fűtési célú hőért értelemszerűen a fűtési szezonban fizetünk (vannak azonban szolgáltatók, akik lehetővé teszik, hogy a téli fogyasztásunkat egész évben elnyújtva, részletekben fizethessük ki.)

Az általános gyakorlat azonban az, hogy a fűtésért nyáron csak az alapdíjat fizetjük, télen pedig az alapdíjat és a hődíjat együtt. (A használati melegvízért természetesen télen és nyáron is fizetünk, szintén alapdíjat és hődíjat, de ebben a cikkben a melegvíz kérdésére nem térünk ki.) Ha egy településen pl. 3500 Ft/GJ tarifa van érvényben, akkor a példánkban szereplő 50 m2-es lakás átlagos fűtési hőfelhasználásával számolva mondjuk januárban nagyjából 20 ezer forintot kell fizetnie a háztartásnak. Tehát a korábbi példa szerinti alapdíjat is figyelembe véve ez a háztartás több mint 23 ezer forintot fizet ki télen a fűtésért.

ÁFA


Az ár harmadik fontos összetevője az ÁFA. 2009 augusztus 1-jétől a távhő ÁFA-kulcsa 18%-ra csökkent, míg a gáz és a többi tüzelőanyag esetén ez jelenleg 25%. A kormányzat (és a távhő-szektor) szándékai szerint az ÁFA-kulcs a távhő esetén 2010. januárjától tovább csökken, mégpedig jelentősen, 5%-ra. Cél természetesen a távhő „versenyképesebbé" tétele, vagyis magyarul: ne legyen (annyival) magasabb a távhőfogyasztók fűtésszámlája, mint a gázzal fűtő háztartásoké.

Vessünk egy utolsó pillantást a diagramunkra: az oszlopok legfelső, narancssárga szelete jelöli a fizetendő ÁFA nagyságát, a vízszintes barna vonal pedig egy, a korábbi példánkhoz hasonló nagyságú gázfűtéses lakás hozzávetőleges éves bruttó fűtési költségét. Ha csökken is a narancssárga rész, hány településen süllyed a barna vonal alá? Bárki utánaszámolhat.


Forrás: Energia Klub 

Kép [cc] Ges frippy



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében