• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Mi jut a banánültetvények dolgozóinak?

2013.04.25. /

A beszállítókra nehezedő, növekvő nyomás előbb-utóbb kihat a bérekre, a munkakörülményekre és a környezetvédelemre is.

Az állandó árcsökkentést, költségnövekedést és üzleti kockázatot nem lehet a végtelenségig kompenzálni a gyártói, csomagolási vagy szállítási hatékonyság növelésével, az alapanyagok árának csökkentésével. 2001-ben az Európai Bizottság új, 2011-2014-es társadalmi felelősségvállalási (CSR) stratégiájában így határozta meg a társadalmi felelősségvállalás fogalmát: „a vállalkozások felelőssége a társadalomra gyakorolt hatásukért”.

Korábban az önkéntes felelősségvállalás kifejezés szerepelt a dokumentumban. Noha az új verzióban elhagyták ezt a jelzőt, a valóságban a társadalmi felelősségvállalás továbbra sem kötelező. Számos szupermarket rendelkezik CSR stratégiával, vagy a munkakörülményeket és a munkások jogait szabályozó etikai kódexszel, és ezt akár a beszállítókra is kiterjesztik.

A szép szavaknak akkor lehet hinni, ha a kódexek iránymutatásait szigorúan betartják és számon kérik az egész beszállítói láncon, és ezt független szervezetek ellenőrizik. Az alapelveknek be kell épülniük a szupermarketek és a beszállítók üzleti modelljébe, szervezeti felépítésébe, szabályzataiba, az alkalmazottakat képezni kell erről és ösztönözni kell őket az előírások betartására.

Ha mindez nem történik meg, a kereskedelmi eljárások és az árnyomás alá fogja ásni az alapelvek megvalósítását, és megakadályozza a beszállítói lánc szereplőit abban, hogy komoly erőfeszítéseket tegyenek a helyzet javítása érdekében.

A fogyasztóknak nagyon nehéz megítélniük, hogy az alacsony (és csökkenő) ár az egészséges üzleti verseny jele-e vagy nem fenntartható és etikátlan eljárásoké. A Banana Link nevű szövetkezet, amely a méltányos banán- és ananászkereskedelemért dolgozik, a Nagy-Britanniában kapható banánok árának alakulásán keresztül szemlélteti ezt a kérdést.

A gyümölcsök között a banán a világ egyik legnépszerűbb kereskedelmi cikke, és a banán ára alapján a vásárlók az áruház általános árszínvonalára vonatkozóan vonnak le következtetéseket. Ezért ha egy szupermarket csökkenti a banán árát, a többiek gyakran követik.

A UK Food Group 2003-as jelentése szerint Nagy-Britannia szupermarketei 2002-2003-ban banán-árháborút vívtak: csökkenő árrés mellett értékesítették a terméket, és a beszállítóktól is nagymértékű árcsökkentést követeltek.

"1996-tól 2002 közepéig kilónként kb. 1,08 fontért (kb. 360 forint) árulták a banánt. Aztán ugyanazon év augusztusában az Asda Walmart 0,94 fontra csökkentette az árat a Walmart és a Del Monte Fresh Produce vállalatok közti exkluzív árleszállítási megállapodásnak köszönhetően.

A Tesco, a Sainsbury's és a Safeway kénytelen voltak követni az árcsökkentést. A Morrison’s ezután 0,85 fontért kezdte árulni a banán kilóját, és az összes nagyobb lánc ismét követte a példát.”

A jelentés szerint a kilónkénti 0,81 fontos, csökkentett árból olyan keveset kapnak a beszállítói lánc végén, hogy például a Costa Rica-i termelők nem tudják kifizetni dolgozóiknak a legális minimálbért. Ennek ellenére 2003-ban az ár tovább csökkent kilónkénti 0,79 fontra (kb. 270 forint). A lenti ábra százalékos arányaiban mutatja meg, hogy mennyit kaptak a csökkentett árból a banán-értékesítési lánc különböző pontjain.

Mivel jelenleg a banán kilója 0,68 font (kb. 230 forint) Nagy-Britannia szupermarketjeiben (és jóval olcsóbban is adták már), és a kiskereskedők még mindig jobbára ugyanazokkal a szállítókkal dolgoznak, mint 10 évvel ezelőtt, azt is mondhatnánk, hogy nincs különösebb probléma. De azok az aktivisták, akik elmentek a banánültetvényekre és ellenőrizték a banántermesztésben dolgozók helyzetét, határozottan állítják, hogy a valódi árat azok fizetik meg, akik az értékesítési lánc legalján vannak.

A szakszervezetek és a különböző civilszervezetek szerint egyre nagyobb probléma a „bizonytalan munka” terjedése, ami egyenlő a bizonytalansággal, az alacsony bérekkel, a szakszervezeti és egyesülési jogok korlátozásával vagy hiányával. E problémák pedig nem csak a fejlődő országokban, hanem Európában is egyre inkább terjednek.

Az árcsökkentési présnek a dolgozókra gyakorolt negatív hatása ott a legdrámaibb, ahol a munkajogi törvénykezés fejletlen és a szabályok betartatása sem zökkenőmentes. Ilyen helyzetben a körülmények javítását célzó vállalati intézkedések sokkal jelentősebb pozitív hatást tudnak elérni – ha ezeket az értékesítési láncolat más szereplőinek bevonásával dolgozzák ki és hajtják végre.

A fogyasztók érdeklődése egyre fokozódik a vállalatok etikus magatartása és a fenntarthatóság iránt, és ez arra ösztönözte a szupermarketeket, hogy saját eszközeikkel kezeljék ezeket a problémákat, és ezzel is megkülönböztessék magukat a versenytársaktól.

De ha továbbra is visszaélnek vevői erejükkel, nem tesznek mást, mint a „zöldre mosdatás” társadalmi megfelelőjét – azaz azt a hamis benyomást keltik a fogyasztókban, hogy felelősebben működnek, mint ahogyan a helyzet valójában áll.

„A banántermesztésben is tapasztalható, a béka hátsója alá tartó versenyt a szupermarketek alacsony felvásárlói árai és a gyümölcsipari vállalatok költségcsökkentő intézkedései tartják fenn. Elmennek oda, ahol olcsóbb a munkaerő és gyenge a jogi szabályozás.

A munkaadók alvállalkozókat alkalmaznak, hogy kibújjanak az előírt munkakörülmények, az alapvető munkavégzési szabványok betartásával és a megélhetést biztosító bér kifizetésével kapcsolatos felelősségük alól.

Az ültetvényeken végzett munkát egyre gyakrabban végeztetik alkalmi munkások tömegeivel, határozott idejű szerződések vagy akár napidíjas elszámolás alapján. Ennek közvetlen eredménye, hogy számos országban a független szakszervezetek taglétszáma lecsökkent.”

Kép: dreamstime

 

 

 

 

 

A cikk "A szupermarketláncok beszállítói kapcsolatai a fogyasztók szemszögéből" című kiadványban jelent meg. A kiadvány megjelenését az Európai Unió támogatta. A kiadvány tartalmáért kizárólag a Tudatos Vásárlók Egyesülete felelős, és az semmi esetre sem tükrözi az Európai Unió álláspontját.

 



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében