• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Méz, nagyító alatt

2004.12.06. /
Az isteni nektár, a méhek szorgos munkájának terméke: nagyítónkkal néhány oldalról szemügyre vesszük a napfény áldásos hatását a virágok énekével hirdető méz hazai helyzetét.

Interjú a Budapesti Fővárosi Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomás munkatársával, Sárváriné Lakatos Évával.

Szabályozás
A magyar mézelőállítók és forgalmazók a közelmúlt jogszabály-módosulásaival az eddigieknél nagyobb önállóságot, „szabadságot” kaptak, de néhány esetben szabadosság lett belőle. Mélyebbre süllyesztették a világhírű magyar méz színvonalát. De ez a méz problémakörnek csak az egyik oldala.
Altalános érvényű megállapításként elmondható, hogy a hatalmas méretűre duzzadt joganyag következtében az importőrök sem ismerik a megváltozott szabályokat, ami a hiányos jogi ismeretekkel együtt gyakran a szabályok megsértését vonja maga után.
A joganyag egy része szabályozza az élelmiszertermékek jelölését, ami hagyományosan szigorú volt a magyar gyakorlatban, ám az Európai Uniós csatlakozás újabb előírásokkal növelte a meglévőket.
A jelenlegi tapasztalatok szerint egyértelmű, hogy sem a fogyasztók, sem az előállítók, sem a kereskedők nem ismerik kellően a szabályozást.

- Mondana egy konkrét példát?
- Egy példával illusztrálva a helyzetet a mézek terén, itt van ez az import termék, amelyre rá van írva, hogy „eredeti fenyőméz”. Tüzetesebben megvizsgálva kiderül, hogy az eredeti címke (amely idegen nyelven jelöli meg a terméket) fenyőrügy kivonatot és édesítőszert tartalmazó termékről szól. Ennek ellenére a hazai forgalmazó ráírja a címkére, hogy méz. Az ellentmondás pedig világos: A méz minőségi követelményei között az első (a MÉ 1-3-2001/110 sz. előírás szerint), hogy a „mézhez...más élelmiszer összetevő, valamit a mézen kívüli egyéb anyag nem adható hozzá”. Tehát élelmiszer-adalékok sem.

- Itt szemmel láthatóan a forgalmazó felelőssége, hogy milyen címkével látja el a terméket. A jogszabályváltozások azonban a termelők mozgásterét szélesítették ki. Mit lehet elmondani a  méz minőségét érintő változásokról?
- A mézek esetében a minőségromlást sajnos a szabályozás is provokálta. Az 1996-ig érvényben lévő magyar szabvány a mézek pollentartalmát harminc százalékban határozta meg, e számok függvényében  lehetett bizonyos mézről állítani, hogy fajtaméz.
Az 1996-ban megjelenő Magyar Élelmiszerköny 30%-ról minimum 10%-ra vitte le a szükséges pollentartalmat. Ennek részben az ipar szereplői voltak katalizátorai, hiszen a mézadó terület a kilencvenes évekre egyre csökkent.

Megtévesztés

- Ha jól tudom, ebben az időszakban dívott a méz hamisítása egyes gyártók körében..
- A 90-es évek jellemző megtévesztési szokása volt, hogy a mézet a kiszerelő-üzemek részben izocukorral próbálták helyettesíteni. Hogy érzékeltessük a hasznot, amely az izocukor és a méz keveréséből keletkezhet: abban az időszakban az akácméznek 800 forint volt kg-ja, míg az izocukornak 80 Ft. A manipuláció a csalóknak 10-szeres hasznot biztosított. Az erősödő ellenőrzések hatására mindez szerencsére hamar visszaszorult.
A megtévesztő módszerek viszont sajnos egyre finomodtak és a kevésbé szigorú előírások miatt a büntetések egyre kisebb visszatartó erővel bírnak. Hogy a minőségromlást érzékeltessem, a jelenlegi szabályozás egyáltalában nem ír elő kötelező pollentartalom minimumértéket a fajtamézek esetében.

- Hol jelentkezik ennek hátránya?
- A hazánkban közkedvelt akác-, illetve hársmézeknél a 2004. május 1-én hatályát vesztett Magyar Élelmiszerkönyv szerint még legalább 10% illetve 20% akác- illetve hárs-pollentartalom esetében nevezhette az előállító a termékét akácméznek illetve hársméznek. A ma hatályos előírás szerint akár pár százalék fajtapollen-tartalom mellett is feltüntethető a fajta megnevezés, amennyiben „a méz teljesen vagy túlnyomó részben a jelzett növényről származik és megmaradnak az ezekre jellemző érzékszervi, fizikai-kémiai és mikroszkópos tulajdonságai”.
Ez a szabályozás nem annyira egyértelmű, mint a konkrét mennyiségi határértéket megadó, ezáltal vitára, értelmezési különbségekre adhat okot.
Az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő édesharmat-mézet színezett, (karamellizált, túlhevített, mesterségesen beállított vezetőképességű) olcsóbb árfekvésű virágmézből állítják elő, és 1000 forint feletti áron kínálják. A bioboltok és vevőközönségeik egy része menő újdonságként tekint erre a mézre és ezért szinte állandó a kereslet iránta. Megtörtént eset, hogy az egyik kereskedő többszöri figyelemfelhívásra sem reagált, teljesen hidegen hagyta, hogy a mézek terén gyakorolt hitelrontó tevékenységével a saját üzletét is gyengíti, ha a fogyasztó tudomást szerez a félrevezetésről.
Persze akad példa arra is, hogy a kereskedők ismerve a beszállítók szándékos minőségrontó tevékenységét más beszállítóra váltottak.

Szankciók

- Milyen szankciókkal lehet élni a szabálysértők ellen? Létezik feketelistája a notórius szabálysértőknek, vagy esetleg kizárhatják  őket a „forgalomból” egy időre, mint az autóvezetésben büntetőpontokat begyűjtött személyeket?
- A minimálisan kiszabható büntetés sajnos igen alacsony (50 000 forint), és egyáltalában nem veszi figyelembe a valós élet számos vetületét. Manapság egy bolt jellemzően nem raktároz nagyobb mennyiséget egyféle termékből, így a büntetés – mivel tételfüggő – nem elrettentő erejű. Sőt, mivel számos boltba naponta szállítanak termékeket, a kiszabható büntetés minimális, hiszen alig található meg a boltban néhány darab az adott termékből.
A büntetési folyamatnak van még egy jellemző sajátossága. Mi, a budapesti Állomás munkatársai csak a Budapesten történő mintavételek esetében járhatunk el. A jelenlegi raktározási szokások az ingatlanárak következtében az elmúlt évtizedben megváltoztak, a raktárak  a városhatáron kívülre települtek, amelyek már nem tartoznak a mi hatáskörünkbe. Természetesen, az észlelt minőségi hibákról értesítjük az illetékes megye intézményét.

Élelmiszerkönyv definíciók
A mézelő növények nektár- és virágportermésének aránya igen változó, ezért megkülönböztetünk bőséges nektárt, de kevés virágport, sok virágport és kevés nektárt adó, egyaránt sok nektárt és virágport adó valamint mindkettőből keveset adó növényeket. Sok nektárt és viszonylag kevés virágport adó növények az akác, a levendula és a hárs. Kevés nektárt és sok virágport adnak a gesztenye és a nefelejcs.

A fajtajelleg meghatározására a méz virágportartalmának vizsgálatát használják. A mézben természetesen olyan növények virágpora is megtalálható, amelyek egyáltalán nem mézelnek (pl. szélporozta növények), ennek figyelembevételével a fajtajelleg meghatározásához az adott növények virágporából a szabványban meghatározott %-os arányban kell jelen lennie a mézben. Amennyiben a virágporok között a szélporozta növények virágporai jelentősebb mennyiségben vannak jelen, akkor ezeket a vizsgálat során figyelmen kívül kell hagyni, feltéve hogy a virágpor összes mennyisége megfelel az elfogadott természetes pollentartalomnak.

Új hozzászólás