• Nyomtatóbarát változat
  • Oldal küldése ismerősnek

Meseország királya

2007.06.05. /
Hegyek között - völgyek között, de zakatoló vonatoktól igencsak távol áll a Galgafarm. Meseszerűnek hangzik, és tulajdonképpen az is, hiszen a Galgafarm több mint egy biogazdálkodást folytató üzem: egy egész életforma. A Galgahévíz határában fekvő farm egyik alapítója, Varga Géza a területen folytatott biotermelésről és életvitelről nyilatkozott a Tudatos Vásárlónak.

Hogyan jött létre, és milyen tevékenységeket folytat a Galgafarm?

A 80-as évek tudatos fogyasztóiból kinőtt egy baráti társaság, akik úgy gondolták, hogy komoly gond van az élet minőségével, beleérve a környezetet, az élelmiszerek minőségét, az oktatást és az energiafelhasználást is. Ezeknek a problémáknak a megoldására kidolgoztuk egy fenntartható település modelljét. Jelenleg még folynak a munkálatok az 50 családnak otthont adó település kialakításán, ahol a helyi gazdaság kiépítésénél fontos szempont, hogy minél kisebb legyen a település ökológiai lábnyoma.

Mára befejeződött az ökofalu infrastruktúrájának kiépítése: az 50 családi házat távhővel látjuk el, melynek vezetékrendszerét már kiépítettük, és elkészült a bioszolár hőközpont is, amely a saját energiaerdőben előállított fák elgázosítása útján nyeri az energiát. Az ökofalu a projekt központi része, ezt veszi körül egy 300 hektáros ökológiai gazdaság, ahol 15 éve gazdálkodunk a vegyszerek teljes kizárásával, valamint a területhez tartozik egy oktatási központ. A mezőgazdaságon kívül a helyi gazdasághoz része a teljes körű élelmiszer-feldolgozás, az oktatás és a turizmus. Sőt, az építészet is, mivel minden egyes házat mi tervezünk - a később odaköltöző lakókkal együtt -, annak érdekében, hogy valóban érvényesüljenek az ökológiai megfontolások, például az energiafelhasználás területén. A Galgafarm minden elemével és tevékenységével együtt kiváló példa arra, hogy nem lehetetlen úgy kialakítani az életterünket, hogy közben a fenntarthatóság szempontjai se csorbuljanak.

 

Mit tart a projekt legspeciálisabb részének?

Leginkább azt emelném ki, hogy nagyon fontosnak tartjuk a munkahelyteremtést. Egy olyan modell megvalósításán dolgozunk, ami a fenntarthatóság szempontjainak is megfelel, mégis tud hatni az ellen a jelenség ellen, hogy a fiatalok elhagyják a vidéket. Tizenöt-húsz éve általános tendencia, hogy a falvak elöregednek, és lassan senki sem marad, aki gondozza a tájat. A projekt ezt a folyamatot igyekszik visszafordítani. A helyi gazdaságban - és nemcsak a mezőgazdaságban, de az asztalosműhelyben, a textil-, a tej- vagy a gyümölcsfeldolgozó üzemben is - számos munkalehetőséget biztosítunk a fiatalok számára.

 

Mivel foglalkozik az oktatási központ?

Az oktatóközpontunkban 1995 óta a fenntartható fejlődés és az ökológiai gazdálkodás témaköreit oktatjuk. Emellett aktívan részt veszünk az úgynevezett leader-programok megvalósításában, vagyis a helyi gazdasági kapcsolatokra épülő vidékfejlesztésben. Ennek az uniós projektnek a keretén belül bővítettük ki a programot 18 Galga-menti településre, ahol szintén létrejöttek kisebb biogazdaságok, ami szám szerint 56 ezer embert érint. Nem könnyű egy ilyen nagy térség felé nyitni, és népszerűvé tenni számukra a biogazdálkodás gondolatát, de soha nem akartunk zárt közösség lenni. Saját bőrünkön kikísérleteztünk egy modellt, és azt szeretnénk, ha minél szélesebb körben ismert lenne.

 

Mi a véleménye arról, hogy a magyar biotermékek jelentős részét exportra termesztik?

Egyrészről lesújtónak találom a helyzetet, másrészről viszont a termelőket is megértem. A 90-es években, hogy talpon maradhassunk, mi is kénytelenek voltunk exportálni. Ugyanakkor az exportot - véleményem szerint - csak egy folyamat részeként szabad tekinteni, vagy - még ideálisabb esetben - kezdeteként. Amíg világpiaci áron kell megvásárolni az üzemanyagot, a traktort és más inputokat, addig nem lehet elvárni a magyar biotermelőtől, hogy a hazai, kisebb fizetőképes kereslettel rendelkező piacon értékesítse az áruját. Mi, annak köszönhetően, hogy a befolyt jövedelem egy részét kezdetektől hazai piacépítésre fordítottuk, 2001-ben teljesen megszüntethettük a biotermékek exportálását: jelenleg minden termékünket itthon értékesítjük. A termelők többsége azonban nem követi ezt a módszert: az összesen 130 ezer hektáron, ellenőrzött ökológiai gazdálkodást folytató termelők 80%-a profitorientált, és csupán jól jövedelmező üzletnek tekinti a biotermelést. Ennek többek között az a hátránya, hogy a biotermelésből adódó környezeti előnyöket számos módon - főként az áru szállításával - semmissé teszik. A Gaia Alapítvány egyik kutatásából az derült ki, hogy ha 200 kilométernél nagyobb távolságra szállítják a biotermékeket, akkor a biotermeléssel nyert környezeti előny elvész. Ezért nem is nevezhető környezetvédőnek az exportorientált biotermelés.

 

Ön szerint melyek a biogazdálkodás társadalmi előnyei?

El kell különíteni azokat az előnyöket, amiket az egyes fogyasztó, és amiket az egész társadalom számára jelent a biogazdálkodás. Az egyén a saját egészségét védi vele, hiszen több száz E-jelzésű adalékanyag és tartósítószer kerül be a szervezetünkbe, amelyek együttes hatásáról - hiszen kizárólag egyenként vizsgálják őket - semmilyen információnk sincs. Ha a 60-as évektől kezdve figyeljük a trendet, elmondhatjuk, hogy az agrokemikáliák használatának elterjedésével egyenes arányban nőtt az allergiás és a daganatos megbetegedések száma. Valamilyen korreláció tehát bizonyosan van a kettő között, ezért mindenképpen hasznos a fogyasztónak, ha bioterméket fogyaszt. A biogazdálkodás társadalmi hasznossága azonban még ennél is sokkal fontosabb, hiszen a termék előállításakor a termelő a vizeket és a környezetet is védi. Ez már nem az egyes fogyasztó, hanem az egész társadalom haszna.

 

Milyen kihívásokkal találkozik munkája során nap mint nap?

A legnagyobb probléma, hogy a biotermelés és a vegyszer nélküli mezőgazdaság gondolata és gyakorlati megvalósítása a rengeteg példa ellenére sem terjedt el eléggé a társadalomban. Megértem, hogy annak, akinek üres a pénztárcája, csupán a tudatossága kevés ahhoz, hogy a magasabb árú biotermékeket vásárolja, de ez rövid távú gondolkodás, mivel a biotermesztést csak a fogyasztók oldaláról lehet ösztönözni. A tudatos termelőknek ugyanúgy szükségük van a tudatos fogyasztókra, mint vice versa.

 

Melyek az alapítvány hosszú távú céljai, illetve hogyan képzeli el a Galgafarm jövőjét?

Évtizedek óta a lokalitás erősítésén fáradozunk a globalizációval szemben. Nem az egész globalizációs folyamatot ellenezzük, csak azon elemeit, amelyek a helyi szokások lerombolásához és - ennek egyenes következményeként - környezeti problémákhoz vezetnek. Éppen ezért a jövőben is a lokalitás támogatása a fő célunk.

 

Mit üzen a Tudatos Vásárlóknak?

Szeretettel várjuk a látogatókat és a fogyasztókat Galgahévízen, ahol rendszeresen szervezünk nyílt napokat és más családi programokat. Azt gondolom, a bizalomerősítés legjobb módja, ha megismerjük egymást.

 

Megjelent a Tudatos Vásárló magazin 9. számában



  • Nemzeti Fejlesztési Minisztérium,
    a fogyasztók érdekében