A fenntarthatósági jelentések nagyrészt már beszámolnak az adott vállalat környezeti költségeiről, melyek például a következők szoktak lenni: hulladékgazdálkodás, KIR-audit vagy a szennyvízkezelés díja. Ezek azonban csak a jéghegy csúcsát képezik. Egy német felmérés szerint egy iparvállalat összes ráfordításának akár 5-15 %-ára is rúghatnak a valós környezetvédelmi ráfordításai.

 

Történeti áttekintés

A környezetvédelem és a gazdasági kérdések az 1970-es években fonódtak össze elsőként, amikor a szigorodó környezetvédelmi jogszabályok egyre nagyobb anyagi terhet róttak a vállalatokra. Megszólalt a „vekkeróra” és a vállalatok kezdték felismerni, hogy a környezetvédelemmel komolyan kell foglalkozni, hiszen a jogszabályok be nem tartása a bírságokon túlmenően akár jövőbeli működésüket is veszélyeztetheti. Ebben az évtizedben látott napvilágot a 3M amerikai vállalat elhíresült PPP (Pollution Prevention Pays – a szennyezés-megelőzés kifizetődő) programja, melyet a környezeti számvitel történetében az első alapkőnek tekintenek. A program során energia- és anyagfelhasználás racionalizáló intézkedéseket hajtottak végre, amellyel több százezer dollár megtakarítást tudtak elérni.

A ’80-as, ’90-es években gomba számra szaporodtak a szennyezés-megelőző kezdeményezések. Az új módszerek a preventív környezetvédelem mellett már a környezeti költségek és bevételek számszerűsítésére is kísérletet tettek. Alkalmazásukhoz azonban pontosabb és több információra volt szükség.

Bár a téma még ma is gyerekcipőben jár, már számos országban jelent meg szakirodalom ebben a témában, készültek útmutatók mind vállalati, mind kormányzati szinten.

 

Definíciók útvesztőjében

Az elmúlt években egyre többször hallani a következő fogalmakat: környezeti számvitel, öko-kontrolling, zöld számvitel, ökológiai számvitel, környezeti kontrolling, ökológiai-könyvvitel és még sorolhatnánk ezek kombinációit. Az viszont már kevéssé ismert, mit jelentenek pontosan, hogyan jelennek meg a gyakorlatban. Összességében elmondható, hogy ezen fogalmak közül a környezeti számvitel a legtágabb. Számos alrendszerrel rendelkezik, melyek felölelik az imént említett kifejezéseket.

Schaltegger definíciója szerint a környezeti számvitel (Environmental Accounting) a számvitel olyan alágaként definiálható, amely azokat a tevékenységeket, módszereket és rendszereket foglalja magában, amelyek egy meghatározott gazdasági rendszer környezetvédelmi problémáit vagy a környezetvédelmi tevékenység gazdasági hatásait tartják nyilván, elemzik és jelentésekbe foglalják [1].

A környezeti számvitel két fő alrendszerét aszerint lehet megkülönböztetni, hogy a vállalat gazdasági tevékenységének környezeti hatásait vagy pedig a környezetvédelmi tevékenység következtében létrejövő pénzügyi hatásokat vizsgálja.

 

	A környezetvédelem által indukált pénzügyi hatások		A vállalat gazdasági tevékenységének környezeti hatásai
	Belső	Külső	Belső	Külső
Nyilvántartás	Vezetői környezeti számvitel (környezeti kontrolling)	Környezeti pénzügyi számvitel	Belső ökológiai számvitel	Külső ökológiai számvitel
Elemzés
Jelentések

A környezeti számvitel alrendszerei (Forrás: Csutora Mária: A vállalati környezetvédelmi költségek számbavétele, TTMK Kiskönyvtár, 2001.)

 

Jelen írás a környezetvédelem által indukált pénzügyi hatásokkal kíván foglalkozni, melyet aszerint, hogy kinek szól és mi a feladata – a hagyományos számvitelhez hasonlóan – környezeti pénzügyi és környezeti vezetői számvitelre lehet bontani.

A környezeti pénzügyi számvitel (Environmental Financial Accounting) elsősorban a környezeti kötelezettségek külső érdekelt felekkel való közlésére koncentrál, s ennek rendeli alá az adatgyűjtést és elemzést. [2] Ezzel szemben a környezeti vezetői számvitel (Environmental Management Accounting) a vezetői döntéshozatal támogatását tűzte zászlajára, vagyis a menedzsmentnek igyekszik olyan információkat szolgáltatni, melyek beépíthetők a döntéshozatalba. Jelentős különbség még a két terület között, hogy a környezeti kontrolling a pénzügyi számvitellel ellentétben nem csak számokkal dolgozik, hanem azokhoz kvantitatív adatokat is igyekszik rendelni, melyet az idézett forrás fizikai vezetői számvitelként definiál.

Sokan bírálják a környezeti vezetői számvitel környezeti kontrollinggal történő azonosítását. Az azonos értelmű szóhasználat védelmében szeretném megjegyezni, hogy a kontrollernek a számvitel által szolgáltatott tényadatok és a tervek közötti eltérések kimutatása a feladata, mely alapján javaslatot tesz a menedzsmentnek a megfelelő döntések meghozatalára. Innen ered az az általánosan elterjedt hasonlat, hogy a menedzser a felelősséget viselő kapitány, a kontroller pedig a révész a vállalat hajóján, amelynek a „siker” nevű kikötőbe kell befutnia. [3] Ezt alapul véve, azt hiszem nem helytelen a két fogalom azonos használata, hiszen mindkettőnek a döntéshozatal támogatása a feladata.

 

A környezeti kontrolling funkciói

A környezeti kontrolling célja, hogy pontos képet adjon a vállalat környezetvédelemmel kapcsolatos tevékenységének pénzügyi vonatkozásairól. Ez magában foglalhatja a beruházási döntések környezeti vonatkozásainak a feltárását, a ráfordítások és bevételek környezeti vonatkozású tételeinek az azonosítását és egyéb, a vállalatok környezeti teljesítményével kapcsolatos pénzügyi adatok elemzését, felhasználását a döntéshozatal során. A környezeti vezetői számvitel segítségével azonosítani lehet olyan tényezőket (pl. a rejtett környezetvédelmi költségeket), melyek figyelembe vételével javulhatnak a beruházási projektek megtérülési mutatói, valamint a vállalat jelentős megtakarításokra is szert tehet. A potenciális megtakarítások azonosításának és számszerűsítésének segítségével a környezeti kontrolling támogathatja a megelőző jellegű környezetvédelmi intézkedések (pl. a tisztább termelési technológiák alkalmazása) megvalósítását. A környezeti vezetői számvitel másik jelentős előnye, hogy közös nyelvet biztosít a környezeti és pénzügyi szakemberek számára, ami a kommunikáció javulása révén szintén pozitív hatással lehet a vállalati döntésekre. [5] A vezetői döntéshozatal támogatása mellett, még számos területen használhatók a környezeti kontrolling által szolgáltatott adatok, információk.

Az alábbiakban igyekeztem összefoglalni a környezeti kontrolling valamennyi alkalmazási területét:

• Éves környezeti költségek, kiadások elemzése, értékelése
• Termékek árazása, önköltségszámítás
• Éves költségvetés készítése
• Beruházások értékelése
• Környezetvédelmi projektek költségeinek és megtakarításainak azonosítása
• Környezetközpontú irányítási rendszer működtetése
• Környezeti teljesítményértékelés, benchmark
• Életciklus költség-elemzés
• Tisztább termelési projektek támogatása
• Környezetbarát termék- és folyamattervezés
• A környezetvédelmi költségek és bevételek megjelentetése az éves beszámolóban
• Környezeti és fenntarthatósági jelentések írása
• Környezeti információk statisztikai célú szolgáltatása hatóságoknak, anyavállalatnak, egyéb érdekelt feleknek
• Kockázat menedzsment

 

 

 

Felhasznált irodalom:

[1] Csutora Mária dr: A vállalati környezetvédelmi költségek számbavétele, TTMK Kiskönyvtár III. kötet, 2001

[2] Csutora Mária – Kerekes Sándor: A környezetbarát vállalatirányítás eszközei, KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó, Budapest, 2004, pp. 71-120.

[3] Witt, Frank-Jürgen – Witt, Kerin: Controlling kis- és középvállalkozások számára, Springer Hungarica Kiadó Kft, 1994, pp 15-17

[4] Bennett, James: The Green Bottom Line, Environmental Accounting for Management, Greenleaf Publishing, 1998

[5] Kerekes Sándor dr – Bársonyi Krisztina – Borsos Beáta – Roberta De Palma – Zilahy Gyula: A környezeti menedzsment eszközök integrált alkalmazása négy hazai vállalatnál, Tisztább Termelés Kiskönyvtár, 2003

 

A KÖVET Lépések c. folyóiratában megjelent cikk rövidített változata. A Lépések korábbi számai és megrendelés: http://www.kovet.hu/view/main/61.html A cikkekkel kapcsolatban bővebb információ kérhető a szerzőktől, vagy a KÖVET Titkárságán