Lehet-e méltányos a kereskedelem?

Tény, hogy a fejlődő országokból származó kereskedelmi áruk jó részét embertelen és a természeti környezetet súlyosan károsító körülmények között állítják elő. Tudjuk, hogy a nyugat-afrikai kakaóültetvényeken – ahonnan a csokoládénkba kerülő kakaó származik – még ma is elterjedt a kvázi rabszolgamunka: gyerekeket adnak el munkásnak.

A kávé az olaj után az egyik legnagyobb biznisz a világban, márpedig a kávéföldek többsége nagybirtokosok kezében van, akik fillérekért dolgoztatják napszámosaikat. A délkelet-ázsiai országokból származó, gyakran a nagy világmárkák számára készülő ruha- és sporttermékeket, edzőcipőket ugyancsak embertelen körülmények közepette, napi 12-14 órában, a helyi szinthez képest is kis fizetésért gyártják kamaszlányok.

És a példák sorolhatók. Márpedig a gyerekmunkával, a helyi lakosoknak súlyos egészségkárosodást okozó szennyezéssel gyártott, vagy a (globális ökológiai szempontból is óriási jelentőségű) esőerdők fáiból készült termékek kereskedelme nehezen nevezhető „méltányosnak”. Hiszen ezek alacsony ára az emberi kiszolgáltatottságra, a szegénységre, valamint a szociális, a munkabiztonsági és a környezetvédelmi szabályozás hiányosságaira, és a mindezeket kihasználó vállalati hatalomra alapul.

A Kereskedelmi Világszervezet (World Trade Organization – WTO) szabályai ugyanakkor nem teszik lehetővé, hogy például a gyerekmunkával vagy a környezetpusztítás árán készült termékek importját megtiltsák az egyes államok. Ez ugyanis a WTO szerint „önkényes kereskedelemkorlátozásnak” minősül. Ám ez azt is jelenti, hogy a rettenetes körülmények között készült termékek alacsony árukkal méltánytalan versenyt indítanak el a fejlettebb országok termékeivel (és munkahelyeivel) szemben.

Mit lehet tenni? Az egyik út a kereskedelemi szabályok megváltoztatása, illetve nemzetközi munkaügyi, szociális, és környezetvédelmi minimumok elfogadtatása, amelyeket mindenhol be kell tartani. Ez a politikai út, amely hosszú és nehézkes.

Létezik azonban egy másik megoldási kísérlet is. Az úgynevezett alternatív vagy méltányos kereskedelem, a fair trade mozgalom is ezekre a problémákra igyekszik választ találni.

Az alternatív kereskedelmet a hagyományos árucserétől eltérő értékek és célok mozgatják: az embereket, azok jólétét, valamint a természeti környezet megőrzését teszi az első helyre a profit növelésével szemben.

Az alternatív kereskedelem alapeszméi már a XIX. század végi angol és olasz szövetkezeti mozgalomban megjelentek: ezek a mozgalmak a termelőtől a kiskereskedőig integrált szövetkezeti gazdaság létrehozását tűzték ki célul. Amit azonban manapság alternatív kereskedelemnek neveznek, azt a második világháború után indították olyan karitatív szervezetek, mint az Oxfam, a Hivos, vagy a Caritas, azzal a céllal, hogy termékeik piacra juttatásával és jövedelmeik növelésével segítsék és fejlesszék a fejlődő világ leghátrányosabb helyzetű közösségeit.

Az alapgondolat a következő: a fair trade szervezet méltányos árat (sőt, adott esetben kedvezményes fizetési feltételeket, előleget), biztos piacot kínál a fejlődő ország kistermelőinek (tehát nem a nagyvállalkozóknak!). Cserébe viszont elvárja és ellenőrzi, hogy a kistermelők az alapvető emberi, szociális és környezetvédelmi normákat betartva állítsák elő a termékeiket.

Az eszme az, hogy a fejlett országok fogyasztói talán hajlandóak a szokásosnál 30-50%-kal többet fizetni egy csomag kávéért, ha tudják, hogy azt környezetbarát módszerekkel, és humánus körülmények közepette állították elő, és a pénz kistermelőkhöz kerül, a helyi fejlődést segíti (nem pedig a nagyvállalkozókat gazdagítja).

A fair trade elsősorban „gyarmatárut” forgalmaz, főleg mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeket (kávé, kakaó, déligyümölcs), valamint textilárut, és kézműves termékeket. Világforgalmát mintegy 500 millió dollárra becsülik, ami nem kevés, ugyanakkor eltörpül a világkereskedelem teljes volumene mellett. A forgalom azonban dinamikusan nő: míg korábban elsősorban a fentebb említett társadalmi szervezetek működtették a fair trade-et, addig ma már egyes nagykereskedelmi cégek is fantáziát látnak benne.

Franciaországban például a Carrefour, míg Nagy-Britanniában a Salesbury fejlesztette ki saját fair trade hálózatát és címkéjét. Bár ez azzal fenyeget, hogy a fair trade eszméje elüzletiesedik, a fejlemény mégis inkább kedvező, hiszen a cél pontosan az, hogy a kereskedelem minél nagyobb hányada legyen végre méltányos.

Hazánkban sajnos fair trade termékek nem kaphatók. Ugyanakkor az osztrák alternatív kereskedelmi szervezet segítségét ajánlotta fel a hazai hálózat kiépítésére – vállalkozó kerestetik!